Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-17 / 42. szám
Evangélikus Élet '»PRESBITERI« 2010. október 17. » 9 Egyházi ügynökkérdésről a nyilvánosság előtt ► 2010. október 8. és 9. Két nap, amely változást hozott hétköznapjainkba. Akkor is, ha vendégként vettünk részt Sopronban a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület X. pedagóguskonferenciáján, de akkor is, ha az eseményt szervezőként készítettük elő, bonyolítottuk le. ■ Balikóné Németh Márta Jómagam mindkét szempontból megtapasztalhattam, elemezhettem e pedagógus-csendesnapból kinőtt hétvége történéseit. Láthattam, hogy a rendezés - a szoros értelemben vett szervezőbizottság irányító tevékenysége mellett - az egész tantestületet érintő, igazi csapatmunkában valósult meg. Mindenki a hozzá legközelebb álló területen jeleskedhetett, így adva egyre több és több értéket az eseményhez. Sok ötlet, idő és energia kellett, míg megszületett a végleges program... Kíváncsian vártuk, hogy a százhetvennégy jelentkezőből ténylegesen hányán regisztrálják magukat a megjelölt napokon. Tetszenek-e majd az első napra tervezett programok? Hogy fogadja első este a közönség a Madhouse Theatre Company formabontó, merész előadását, a Shakespeare-összest? Lesznek-e, akik élnek a lehetőséggel, és szakszerű idegenvezetéssel járják be csodálatos városunk belvárosi utcáit, tereit? Abban biztosak voltunk, hogy a BW Pannónia Med Hotelben felszolgált vacsora után fellépő néptáncosaink és a négyfős tamburazenekar sikert aratnak; és abban is, hogy meglepve, de örömmel fogadják majd vendégeink a pihenés idejét jelző finom A piliscsabai nyári országos férfikonferencia idején merült fel az igény, hogy jó lenne az ősz folyamán egy regionális találkozót tartani, ahova azok is eljutnának, akiket esetleg a nagy távolság visszatartott a részvételtől. A veszprémi gyülekezet és férfiköre vállalta, hogy helyet ad a találkozónak, és a szervezési feladatokat is elvégzi. Lóczi Tibor, a férfikor vezetője levélben megkeresett számos Veszprém és Fejér megyei gyülekezetét, ahol tudomása szerint még nincs férfikor, és meghívta őket a találkozóra. Ugyanígy meghívást kaptak a már évek óta működő férfikörök is. Közel negyvenen szánták napjukat Két nap célzást, N. Rossi 22 órakor elhangzó II silenzióját. A szombati - Ittzés János szolgálatával zajlott - istentisztelet erejében nem kételkedtünk. (Külön öröm volt számunkra, hogy egyházkerületünk püspökétől idén igazgatótanácsunk új tagja, Gruber Lászlóné vehette át az evangélikus pedagógusok elismerését kifejező Gyurátz-díjat.) Nem volt kétségünk a délelőtti, logikus egységbe foglalt előadások sikerében sem. Megnyugodni azonban csak akkor mertünk, mikor láttuk, hogy a gyógypedagógia, grafológia, pszichológia, teológia (hitoktatás) tárgykörébe tartozó referátumok Horváth Ernő, Soóky Andrea, Frühwirthné Payrits Marianna és Wagner Szilárd tolmácsolásában, Jancsó Kálmánná moderálásával felkeltették a jelenlévők figyelmét, új ismeretekkel gazdagították őket. Igazi szellemi csemegével szolgált az Ittzés János püspök, valamint a Kolozsvárról érkezett Jakabffy Tamás lapszerkesztő és kollégánk, Szentpáli Csaba - Wagner Szilárd moderálásával megvalósult - fórumbeszélgetése is. A rendező Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola bemutatását - az intézmény frissen elkészült közösségi teroktóber 2-án erre az alkalomra. A nyitóáhítatot Schermann Gábor tatabányai lelkész tartotta. Az Útmutató igéje alapján arról beszélt, hogy tetteinknek ahhoz kell igazodniuk, amit Isten cselekszik, mert csak akkor lesz maradandó érvényű. Ezután Isó Zoltán helyi lelkész mutatta be a veszprémi gyülekezetét és az ott folyó kiterjedt szolgálatot, amelyet feleségével, Isó Dorottya lelkésznővel és munkatársaikkal végeznek. Lóczi Tibor a férfikor munkájáról szólt részletesen, a helyszínen bemutatva azt a bizonyos „időbankot” (a felajánlott és igényelt segítségek adattárát), amelyről korábban az Evangélikus Élet is beszámolt. Érdekes fejlemény, hogy nemrégiben ő mében - Gottschling Gábor igazgató felvezetése után - jelen sorok írója oldotta meg oly módon, hogy még az intézményt jól ismerők számára is új szempontból világított rá az itt folyó munkára, életre. Kóczán Krisztián segítségével lapozgatott is kicsit az Eötvös-albumban, megmutatva néhány, az elmúlt években készült fényképfelvételt. Az utolsó percekben Jankovits Béla, a rendezvény ötletgazdája foglalta össze gondolatait, köszönetét mondva a püspöknek a rendezvény kezdettől érezhető, határozott támogatásáért. Úgy gondoljuk, hogy e rendkívüli, számunkra felejthetetlen két napon egymás hatását erősítve fért meg egymással a filozofikus eszmefuttatás, a gyakorlatban jól hasznosítható tudományos ismeret és a művészet adta szórakozás. Az eseményekhez méltó keretet kínált Matus Klára nyitó-, illetve Wagner Szilárd záróáhítata. 2010. október 8. és 9. Két nap: elmélyülés, sok hasznos óra, kellemes perc. Köszönjük! A szerző a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóhelyettese maga is egy bankban kezdett el dolgozni. A délelőtti előadást e sorok írója tartotta Kik vagyunk mi, férfiak? címmel. Arról szólt, hogy mennyire fontos a felnőtté váláshoz hasonlóan a hitben is nagykorúvá lenni. A döntő az, hogy saját magunk határozzuk-e meg, hogy milyen embernek tartjuk magunkat, vagy elfogadjuk azt, amilyennek látnak minket. Ettől függeüenül az önismeret nem szakadhat el teljesen a többi ember véleményétől. A legfontosabb azonban mégis az, hogy tudjuk: milyennek lát bennünket Isten. Az előadást élénk és őszinte beszélgetés követte. Volt idő még a csoportok bemutatkozására is. Ennek során Tóth Sándor, a szombathelyi férfikor vezetője azt javasolta, hogy a jövő évi országos férfikonferenciára augusztus végén Szombathelyen kerüljön sor; megszervezéséhez a férfikor és a gyülekezet segítségét is felajánlotta. A közösen elfogyasztott ebéd után a helyi presbiterek vezetésével a vendégek megnézték a veszprémi vár nevezetességeit, megcsodálták a frissen helyreállított épületeket. A délután folyamán a nyári országos konferencián készült felvételeket, illetve - a záróáhítat előtt - a müncheni II. ökumenikus .egyházi napok férfimissziós vonatkozású eseményeiről készült képes beszámolót tekintették meg a résztvevők. ■ Koháry Ferenc ■ Fabiny Tibor A Magyarországi Luther Szövetség elnöksége úgy döntött, hogy október 30-án konferenciát szervez Az ügynökkérdésfeldolgozásának egyházi fogadtatása és teológiai kérdései címen. Nem ez az első alkalom, hogy egyházi egyesület foglalkozik ezzel a témával. 2005 őszén, alig néhány hónappal a tényfeltáró bizottság felállása után az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) vállalkozott arra, hogy ezt az érzékeny kérdést tematizálja: havonkénti sorozatot hirdetett meg, amelyen belül az ügynökkérdés teológiai, történeti, jogi és gyakorlati szempontjairól szóltak az előadások és az azokat követő beszélgetések. A sorozat anyaga Igazság és kiengesztelődés címen 2006 májusában jelent meg kötetben, még a tényfeltáró bizottságnak a közgyűlésen elhangzott első hivatalos jelentése előtt. Egy egyházi egyesület még nem egyház, de az egyházért van, az egyház életét, munkáját, szolgálatát hivatott segíteni. A Magyarországi Luther Szövetség mint egyesület nem csupán Luther Márton személyét és munkásságát kívánja a mai hívők számára közelebb hozni, hanem ezen túl célja - összhangban az egyesület alakulásakor lefektetett alapszabályával -: „...az evangélikusság iránt érdeklődő vagy abban megerősödni kívánók számára segítségnyújtás.” Egyházunk vezetői minden bizonnyal felismerték, hogy az egyesületnek e konferenciára vonatkozó javaslata is „segítségnyújtás” kíván lenni, tehát egyházi célokat szolgál, s feltételezem, hogy ezért is vállalta azonnal az országos elnökség mindkét tagja a rendezvény védnökségét. Miért tartjuk fontosnak, hogy fórumot teremtsünk a témának, s hogy a kérdésben őszintén, becsületesen és bátran mindenki megszólalhasson? Először is azért, mert hisszük, hogy a tisztánlátás igénye nem Isten akarata ellen való. Nem tudjuk elfogadni azok bölcsnek gondolt érvelését, akik szerint a múltat nem szabad bolygatni, s csak a jelennel és a jövővel érdemes foglalkozni. Miért fontos megismerni a múltat? Hogy tanuljunk belőle! Ha nem ismerjük meg a múlt hibáit és botlásait, csak ismételni fogjuk azokat. Bármennyire furcsa is, de ez a fájdalmas, szomorú történet elsősorban nem „róluk" hanem „rólunk” szól. Pál apostol íKor 10-ben írja, hogy a pusztai vándorlás sok-sok bukásának története a mi tanulságunkra íratott meg, hogy mi, akik talán állunk, el ne essünk. Nem azt mondta Pál, hogy a bűn nem bűn, hogy a bukás nem bukás, hanem azt, hogy tanuljunk belőle - „félelemmel és rettegéssel”. S ha felismerjük, hogy mi magunk is - bár talán szerencsésebb csillagzat alatt születtünk - ugyanolyan esendők vagyunk, mint a pusztai vándorlás népe, az egykor elesettek felé csakis szolidaritással és részvéttel fordulhatunk. Másodszor azért, mert úgy véljük, hogy egy közösség számára káros, ha visszafojtott görcsök és félelmek, ki nem mondott szavak bénítják az életét. „Beszélgető egyház legyünk!” - hangzott el egy püspöki székfoglalóban. Egy beszélgetés azonban bizalmas légkört igényel, ahol nem butítanak az elhallgatott, vagy éppen sebeznek a felelőtlenül odavetett szavak. A helyükön kimondott, eltalált és megtalált tiszta szavak - gyógyítanak. Mi a „sebesült sebész” gyógyító hatalmában hiszünk, nem a felcserekében. Konferenciánk arról szól, hogy megpróbálunk egyház lenni. Egyik előadónk, Fazakas Sándor református professzor az Emlékezés és megbékélés (Kálvin Kiadó, 2004) című könyvében írja, hogy az egyház páratlan, egyedülálló közösség, mert „nincs olyan hely és fórum a világban, ahol (...) az Isten irgalma konkréttá válhatna az emberek közötti megbocsátásban.” Harmadszor azért, mert a reformáció örökösei vagyunk, s ez az örökség arra kötelez, hogy úgy tiszteljük a népet, mint Luther, aki a legnehezebb teológiai kérdéseket káté formájában meg tudta tanítani az egyszerű embereknek. Tudta, hogy nincsen „egyházi elit” odafent és az igazságot állítólag felfogni képtelen „hívő ember” idelent. Bármennyire tiszteljük is az egyházi vezetést és az általuk megbízott szakmai testületet, úgy véljük, hogy az „ügynökkérdés” nem csupán történészi, hanem mindenekelőtt egyházi és teológiai kérdés - abban az értelemben, ahogy Luther is tanította: minden hívő és gondolkodó ember teológus. Még azt is hozzátette a reformátor, hogy a megkülönböztetés képessége tesz bennünket teológussá. Nos, az egykori beszervezéstörténeteket, a jelentéseket - bármennyire részlegesek is - azért is kell megismernünk, hogy különbséget tudjunk tenni ügynök és ügynök között. Csak a feltárt dokumentumok mutathatják meg, hogy lelküsmereti kompromisszumot a reá bízottak védelmében vagy inkább a saját előmenetele érdekében kötött valaki, vagy - mert ilyen is volt! - cinikus szervilizmussal támogatta az államhatalom egyházromboló tevékenységét. Közösségi problémát csak közösségben, a közösséggel közösen lehet - ha nem is „megoldani” de valamennyire feldolgozni. Tehát nekünk is együtt kell gondolkodnunk, együtt kell beszélnünk ezekről a kérdésekről - s együtt kell imádkoznunk. Az ügynökkérdés nem egy szűk, információbirtokos, bennfentes szakembergárda, hanem az egész egyház ügye, s ezért a téma egyházi nyilvánosság előtti megvitatása a nagykorú tagokból álló egyház érdeke, ahol a szakemberek tudását az érintettek nem érezhetik fenyegetésnek, hanem Isten előtt a testvér bizalommal fordulhat a testvéréhez. Reménységünk szerint egy ilyen alkalom a további kutatást is kedvezően befolyásolhatja. Ezért is hívogattuk a nyár közepén a megszólalni kívánó testvéreinket ezekkel a szavakkal: „A konferencia célja a Magyarországi Evangélikus Egyházban öt éve folyó tényfeltáró szakmai munka és az ennek első dokumentációjaként kiadott, sokféle visszhangot kiváltott Háló című kötet (Luther Kiadó, Budapest, 2010) egyházi fogadtatásának nyílt megbeszélése.” Ugyanezekkel a szavakkal hívogatjuk most is egyházunk tagjait és minden jóakaratú embertársunkat. Eszményeink: a nyitottság, a tisztánlátás, a megkülönböztetés, az őszinteség, a becsületesség, a bátorság, a részvét, a szolidaritás, a megbocsátás, a kiengesztelődés, a gyógyulás, a demokrácia. És mindenekfelett a szeretet. Ami kiűzi a félelmet. Jöjj, és lásd meg! A szerző a Magyarországi Luther Szövetség elnöke, a konferencia egyik szervezője Önismeret férfiaknak Regionális férfimissziói nap Veszprémben
