Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-03 / 40. szám
14 41 2010. október 3. KRÓNIKA Evangélikus Élet Egy titkos papnénaplóból Aki nagy költők nyomában járhatott Beszélgetés Deméné Smidéliusz Katalin nyugalmazott lelkésszel Rémesen érzem magam. Két hete azt kértem a családomtól a születésnapomra, hogy elmehessek az idei papnétalálkozóra Balatonszárszóra, ők meg rábólintottak. Hogy fogják kibírni nélkülem? Nem, én nem mehetek el, lemondom. 2010. szept. 24., péntek Nem mondtam le. Egyszerűen már túl késő volt hozzá, mire kimostam, megfőztem, és kikerestem a mobilom telefonkönyvéből az egyik szervező, Gáncsné, Márti számát. Most itt állok nyakig kétségek között. A párom nem ért meg: azt mondta, érezzem jól magam! Este 6 óra ♦ Olyan jó volt, hogy elém jöttek az állomásra. És nagyon örültem, hogy nem én vagyok a legfiatalabb. Meg a legidősebb sem. A nyitóalkalmon először alig mertem felnézni a többiekre, mert azt hittem, én vagyok köztük a legnyúzottabb, de csupa hasonló nézett vissza rám. Talán mindenki valahogy így indult el... Éjjel 11 körül • Hallatlanul jót játszottunk, beszélgettünk, ismerkedtünk mi, ötvenheten, és megnyílt a szívünk egymás felé. Hétvégénk témája a család. Nem kellett nagy rábeszélés, örömmel mutogattuk, nézegettük a magunkkal hozott fényképeket. Szaténé Mátrai Marianna Jákob és József történetének részleteivel tanított bennünket a témához kapcsolódóan. Igazi mélyenszántó, gyógyító áhítat volt. És ekkor ütött be a mennykő - liturgikus tánc formájában. Én nem tudok táncolni. Menekülőre vettem. Éppen sorjáztam kifelé a teremből, amikor szembejött velem a másik szervező, Fabiny Kati, és megkért, hogy írjak beszámolót a hétvégéről az EvÉletnek. Persze, szívesen. Majd beírom, hogy szép és kellemes volt a tánc. Hah! Szept. 25., szombat Ó, mi vétettem, Teremtőm?! Most látom a programban, hogy ma is lesz liturgikus tánc! És még csak egy rendes szobanövény sincs a teremben, egy bukszus vagy tudomisén, ami mögé elbújhatnék. Különben is, mi lehet szegény gyerekeimmel? Biztosan sírnak utánam, haza kell mennem azonnal! De nem lehet! Elvállaltam ezt a cikket. Pihennem kell, hogy friss aggyal meg tudjam írni. Ez az! Én leszek az objektív megfigyelő. Dél körül ♦ Régen nem énekeltem ilyen sokfélét ilyen szép egységben. Valósággal lecsendesült a lelkem, talán így sikerült elbambulnom annyira, hogy felálltam a táncra. És csuda tudja, nem is volt olyan borzasztó. Most már nyugodtabban dokumentálhatom, igen, tulajdonképpen egész harmonikus élmény. Utána lecsendesedett lélekkel hallgattuk dr. Horti Mária pécsi pszichiáter előadását az élet spiráljáról, lelkünk nagy kérdéseiről, a megújulás lehetőségéről és arról, hogy a vasalás meg a zokniválogatás sem elvesztegetett idő, ha szoszöléssel - vagyis szabadon, örömmel, szeretettel - végezzük. Este • Fantasztikus ez a liturgikus tánc, minden mozdulatnak üzenete van, és annyiszor isméüődik, hogy az embernek muszáj valahogy belesimulnia a rendbe, mintha egy patak sodorna. Valóságos imává váltunk mindenestül. Dr. Földvári Mónika tartotta, mindenkinek ajánlani fogom. Estére Scháffer Erzsébet írót várjuk, remélem, az életben is olyan, mint az írásaiban. Hajnal 2 körül • Olyan. Szept. 26., vasárnap Az előbb telefonált a családom. „Remélem, jót pihentél” - mondta a férjem. De hát mit tudhatja egy férfi, hogy ötvenhét nő együtt mire képes? Töltekeztünk, beszélgettünk, táncoltunk, énekeltünk, gyógyteát kortyolgattunk, aztán kezdtük elölről más sorrendben. Észre se vettük, már el is röppent a faültetéssel és úrvacsorás istentisztelettel zárult hétvége. Este ♦ Itthon nagy rend és nyugalom várt. Örömmel fogadtak, sokáig ölelgettek. Őrület, hogy milyen szépen elboldogultak nélkülem. Kicsit álmos vagyok, de örülök, hogy elmentem. Most már csak a beszámolót kell megí......... ■ Füller Tímea ► Két héttel ezelőtt a gyékényesi templomszentelésről beszámoló tudósításban csak egy rövid híradás jelent meg arról, hogy Deméné Smidéliusz Katalin megromlott egészségi állapota miatt nyugdíjba kényszerült, és ebből az alkalomból a kerület elnöksége - szolgálatát megköszönve - egyházkerületi érmet adományozott számára. Élete fordulópontján keresztfia - Smidéliusz András - beiktatása után Kajárpécen, a templomkertben beszélgettem vele.- Répcelakon születtem. Édesapám a gyülekezet lelkésze volt, édesanyám védőnői képesítéssel mint házi betegápolónő dolgozott. Négyen voltunk gyerekek, akiket taníttattak. Bátyáim, majd én is Sopronban, a Berzsenyi-gimnáziumban tanultunk, ami akkor állami iskola volt. Havonta csak egyszer jöhettünk haza a kollégiumból. A vasárnapi szilenciumok miatt se délelőtt, se este nem lehetett templomba menni. Katolikus barátnőmmel felfedeztük, hogy misére délután el tudunk jutni, így a mise liturgiáját, énekeit jól megtanultam. Havonta csak egy hétvégén lehetett együtt a család, ami sokszorosan ünnep volt számunkra. Érettségi után a teológiára mentem, bár komolyan gondolkodtam azon, hogy tanár legyek, gyerekeket tanítsak magyar irodalomra, német nyelvre. Be is adtam a jelentkezésemet az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Jegyeim alapján lett is volna esélyem, bár akkoriban komoly hátrány volt, hogy nem voltam KISZ- tag. Azon tűnődtem, hogy nem tudom, és nem is akarom titokban tartani, hogy kiben és mit hiszek. Nem tudtam volna világnézetileg semleges tanár lenni.- Akkoriban még nem ordinálták a teológiát végzett nőket. Tehát annak tudatában jelentkezett, hogy nem lehet Luther-kabátos lelkész. Remélte, hogy esetleg egyszer megváltozik ez az álláspont?- Már a felvételi vizsgán tudatták velünk, hogy csak a diakóniai munkában alkalmazhatnak bennünket. Végül lelkészi munkatársi szolgálatba állhattunk. Ezt elég fájón éltem meg. Méltánytalannak éreztem, hogy a férfi kollégákkal együtt végzünk, ugyanazt tanuljuk, erre készül az ember teljes szívvel, és mégis kérdés, hogy a végén mi lesz velünk. Azt tudtam, hogy valami szolgálat adódik, munkanélküli biztosan nem leszek. Különösen az fájt, hogy úrvacsorát osztani vagy keresztelni nekünk nem lehetett. Pedig konfirmandusként azt tanuljuk, hogy szükség esetén akár egy szülésznő is keresztelhet gyermeket. Ehhez képest az öt év teológia és a nem éppen szégyenletes szigorlati bizonyítvány nem volt elég ahhoz, hogy gyermeket keresztelhessek.-A teológia után férjhez ment, családot alapítottak...-1978 júniusában végeztem, július 23-án délelőtt volt a kibocsátásom, délután az esküvőnk. Férjem, Deme Dávid a Vas megyei Ostffyasszonyfára került, én egyházmegyei munkatárs lettem, de mindössze kétszer kaptam feladatot. Ez csak egy jelképes beosztás volt. Közben sorban születtek a gyermekeink - Zsuzsanna, Boglárka és Dávid, majd Nagykanizsán Julianna -, így elsősorban édesanya és papné lehettem.- Végül mégis felvehette a Lutherkabátot.- A második lányom születése után, 1981-ben a szomszéd falu, Csönge lelkészi állása megüresedett. Tudták, hogy teológiát végeztem. Akkoriban ha egy gyülekezet meghívott valakit - annak ellenére, hogy nő -, a püspök ordinálta. A csöngeiek elfogadtak, bár már a harmadik gyermekünket vártuk. Hallatlan szeretettel vettek körül. Édesapám mindig azt mondta a csöngeiekről, hogy ők hűségesen jártak Répcelakra, a belmissziói otthonba az evangélizációkra, nekik lelkűk van. A vasi gyülekezetek között is akadtak keményebb és elutasítóbb gyülekezetek a plusz egyházi alkalmakkal szemben, ők nem ilyenek voltak.- Több fórumon is olvashattuk már verseit. Weöres Sándor falujának lelkészeként ebben nincs semmi meglepő...- Gimnazistakoromban is írtam verseket, később németből sokat fordítottam. Nagyanyámtól hallottam, hogy a családnak kapcsolata van Vörösmarty Mihállyal: a dédanyám keresztapja Vörösmarty Dániel volt. A Szózat szigorúan tananyag volt a családban.- Találkozott Cinával, ahogy a csöngeiek kedvesen nevezik híres költőjüket?- A Weöres családnak kriptája van Csöngén. Weöres Sándor egyszer feleségével, Károlyi Amyval együtt felkeresett, hogy szeretné hazahozatni szülei földi maradványait. Közben gyermekeinket térdére ültette és megsimogatta. Amikor Nagykanizsára kerültünk, és Dávid fiam az iskolában róla tanult, büszkén mesélte, hogy kiskorában a költő térdén ült. Nem hitték el. Amikor pedig hozzátette, hogy az édesanyja együtt szolgált Weöres Sándor temetésén a pannonhalmi bencésekkel, végképp háryjánosnak nézték. Társai tudomása szerint nincsenek női papok, és olyan sincs, hogy valakinek az édesapja pap. Nem szeretetlenségből történt mindez, nem tudták, hogy léteznek női és családos papok...- Végül elköltöztek Vasból.- Férjemet a nagykanizsai gyülekezet hívta meg lelkésznek, én pedig Sandra kerültem 1990-ben. Innen mentem nyugdíjba idén.-Aki négy gyermeket nevel, családanya, háztartást vezet, bármikor visszavonulhatna az aktív szolgálatból. Fíogyan egyeztette össze ezeket a feladatokat?- Amíg a szüleim éltek, nagyon sokat segítettek. Odaszánták erejüket, idejüket. Ha úton voltam a szolgálatban, teljes nyugalomban voltam, mert biztonságban tudhattam a gyermekeimet. Ostffyasszonyfán a szeretett Zsuzska néni, egy gyülekezeti tagunk segített sokat. Nem mondom, hogy könnyű volt. Nem tudom, a férfiak átélik-e ezt, de a prédikáció végén hazagondoltam.- Fíogyan telnek most a napjai?- Most is minden hétfőn elolvasom a jövő vasárnapi igét. Néha még az éneket is kiválasztom. A kanizsai gyülekezetben változatlanul papné vagyok. Az alsósok hittanóráira néha bemegyek. Míg aktív szolgálatban álltam, otthon a háztartásban sok minden rendezetlen maradt, mert az egészségi állapotom egyre kevésbé tette lehetővé, hogy mindkét helyen teljes gőzzel végezzem a munkámat. Igyekszem utolérni magam. Öt unokánk van, néha vigyázok rájuk. De Julianna lányunk még csak tizenhat éves...- Meglepte a kerületi elnökség kitüntetése?- Igen. Az emlékérmen gyönyörű a Luther-rózsa ábrázolás. Én mindig örültem annak, hogy az evangélikusok nagy családjában vagyok otthon, és azon belül is mindig a Dunántúlon szolgálhattam.- Korábban említette, hogy jó lenne későbbre halasztani ezt a beszélgetést, mert az idő előtti nyugdíjba menetelt még nem tudta feldolgozni...- Nehéz azt megélni, hogy csak álmomban futok kamasz lányommal, az unokákról nem is beszélve. Őrzöm a dédapám leveleit, aki tanító volt Burgenlandban. Özvegy nagyanyámnak nehéz sorsában az éneket idézte: „Mind jó, mit Isten tészen, és szent az ő akaratja.” Ez bátorít engem is. Amit nehezen él meg az ember, abban is elrejt Isten valami rendkívüli ajándékot. Ezt igyekszem meglátni. Sokan idézik a páli igét az elvégzett futásról, a megtartott hitről, az eltétetett jutalomról. Az én futásom még nem ért véget, bár szó szerint futni már nem tudok. Nem tudom, mennyi és milyen súlyú próba ér még engem és a hitemet, nem vagyok bizonyos, hogy sikerül végig megtartani. De abban bizonyos vagyok, hogy Isten hűségének nincs határa. Ő tart meg engem... • ■ Menyes Gyula Istentiszteleti rend • 20x0. október 3. Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: íKor 1,4-9; zMóz 20,1-17. Alapige: Jn 15,9-14. Énekek: 362., 444. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Missura Tibor; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. JoóbMáté;de. 11. (úrv.)dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera)dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. negyed 12. (úrv., családi) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., hálaadó) Gáncs Péter; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Vető István; Rákoshegy, XVIL, Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kopf András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kopf András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Ittzés István; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa
