Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-10-03 / 40. szám

io ◄! 2010. október 3. FÓKUSZ Evangélikus Élet BATTHYÁNY ÉS AZ ARADI TIZENHÁROM 1849. október 6. gyászünnepére Vannak ünnepeink, amelyekhez vi­dámság és sugaras ének tartozik, s vannak, amelyekhez nem illik a bol­dog beszéd. A könnyed emlékezés. Amelyek nem múló, fájó sebek a lel­kűnkön. Csak hallgatni kellene ilyen­kor, apró rőzsetüzeket rakni szerte az országban, és csendben kivárni, amíg fölenged a szorítás bennünk. Március idusa is ilyen. Szunnyad bennünk, azután 15-én föltámadva fölragyog, és újból lepereg, mint vé­get nem érő filmszalag. Ott vagyunk ilyenkor a Nemzeti Múzeum tavasz­illatú kertjében, halljuk a költő eskü­re hívó szavát, hideg eső veri hátun­kat, de mi is kihajtott fehér ingű fi­atalok vagyunk... Mit is akart Petőfi és a tüzes társak? A veszendő magyar népet a magyar nemzetbe befogadni és az így meg­erősödött nemzetet a népek világtár­saságába bekapcsolni! Ez több és nehezebb volt minden más kezdemé­nyezésnél... Maga a csoda. Egy köl­tőszívben a kiteljesedő nemzet szü­letett meg. S azóta súlyos évek, évti­zedek lobbantak el, de a cél ma sem kevesebb. S annyi áldozathozatal ellenére minden elveszett. A győztesek: Ferenc József osztrák császár és Miklós orosz cár hatalmas hadai. A legyőzöttek: a magyar szabadságharc eltiport hon­védseregei. Kossuth hiába reményke­dett. Dembinszkynek, Bemnek nem volt többé katonája. Özönlöttek ki­felé a menekülők a legázolt Magyar­HIRDETÉS A Pécsi Evangélikus Egyházközség szeretettel meghívja Önt és család­ját Családi matiné című rendezvényére október 16-án, szombaton 10 órá­ra a Pécsi Nemzeti Színházba. Fellép a Pécsi Gospelkórus, az evangéli­kus gyülekezeti nagykórus, valamint a gyerekek és felnőttek által egy­aránt kedvelt Kaláka együttes. Ingyenes jegyek az evangélikus lelkészi hivatalban igényelhetők: Pécs, Dischka Győző u. 4-6. (délután 2 és 5 kö­zött). Telefon: 20/824-4141,20/824-4142. E-mail: nemethzoli@gmail.com. HIRDETÉS Boldog szerelem és házasság gonosz időkben „Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének” (Jel 13,10) Előadás-sorozat 2010 őszén a Ráday-kollégium dísztermében (Budapest IX., Ráday u. 28.) esténként 18 órai kezdettel. Előadó: dr. Pálhegyi Ferenc. ♦ Október 11.: Lehetséges-e a mai világban Isten igéjéhez igazodni? (Jel 1,3) • Október 18.: A házasság még nem a mennyország (Jel 14,13) ♦ Október 25.: Hogyan maradhatunk tiszták szennyes áradatban? (Jel 16,15) ♦ November 8.: Asztal- és életközösség Jézussal (Jel 19,9) * November 15.: A földi küzdelem mennyei perspektívája (Jel 20,6) • November 22.: Boldog, aki nem adja fel (Jel 22,7) ♦ November 29.: A boldogság is kegyelemből fakad (Jel 22,14) HIRDETÉS A Rozetta Alapítvány 2009. évi adatai Alapítványunk 2009-es bevételeinek összege 1 419 000 Ft, a kiadások összege 38 000 Ft. Az szja i%-ából 429 000 Ft bevételünk származott. A bevételekből és meglévő pénzeszközökből 1 645 000 Ft cél szerinti tá­mogatást juttattunk a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség műkö­désén keresztül szociális és hitéleti tevékenység támogatására, ifjúsági programok szervezésére, megrendezésére, gyülekezeti kiadványok és az egyházközség általános működésének támogatására. Minden testvérünk­nek köszönjük eddigi és várjuk jövőbeli támogatását! Sághy András, a kuratórium elnöke HIRDETÉS Orgonahangversenyek a békásmegyeri evangélikus templomban 2010 őszén-telén három orgonaestet szervezünk, melyen három kivá­ló magyar orgonaművész mutatkozik be első alkalommal a békásmegye­ri evangélikus templomban. Mindhárman számos verseny győztesei, nem­zetközi hírű orgonaművészek. A hangversenyeken nemcsak az orgona­­irodalomból adnak ízelítőt, hanem improvizációkat is hallhatunk egy­házi és világi dallamokra, melyek már elődeiket is megihlették. A három hangversenyből álló sorozat első koncertje október 3-án, va­sárnap 18 órakor lesz. Pálúr János Nicolas de Grigny, Robert Schumann és Liszt Ferenc orgonaműveiből válogat, valamint improvizál a kétszáz éve született Schumann tiszteletére. A hangversenyre a belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel várunk. (Békásmegyeri evangélikus templom, 1038 Budapest, Mező utca 12., tel./fax: 1/368-6118, e-mail: evan­­gelikusbekas@t-online.hu, www.evangelikusbekas.hu.) HIRDETÉS Emlékezés Muntag Andorra 2000. augusztus 23-án hunyt el dr. Muntag Andor egyetemi tanár, az Evan­gélikus Hittudományi Egyetem (EHE) volt ószövetségi professzora, tanszék­­vezetője. Az ő emlékére tartunk konferenciát Bölcsesség és prof 'étaság cím­mel október 5-én az egyetemen (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Program • 14.00-14.10: Megnyitó (Szabó Lajos rektor) ♦ 14.15-14.35: Karasszon István: Muntag Andor és az Ámósz könyve • 14.40-15.00: Varga Gyöngyi: A próféták bölcsessége - Jeremiás jóbi kérdései • 15.05-15.25: Hausmann Jutta: Jób - a könyv aktualitása tegnap és ma • 15.30-15.50: Képes visszatekintés országról. Lehettek volna kétszer annyian is, de sokan nem akartak menni. Ők úgy érezték, hogy becsü­letük és esküjük azt kívánja, rende­zett csapatok élén tegyék le a fegy­vert. Voltak szökevények, a törzskar viszont emelt fővel ment sorsa elébe. Görgey, a főparancsnok Paszkievics herceg kívánságára kegyelmet kapott. Haynaunál viszont nem volt kegye­lem: 1849. október 6-án a szabadság­­harc tizenhárom katonai vezetőjét vé­geztette ki Aradon. A pesti kivégzé­seket - ugyanezen a napon - az el­ső felelős magyar minisztérium elnö­kének, Batthyány Lajosnak az agyon­­lövetésével kezdték meg. A könyör­telen ítéleteknek, a puskacsövek előt­ti, a bitó alatti haláloknak nem akart vége lenni. „Éljen a haza!” - hangzott fel újra és újra a búcsúzók kiáltása, majd a fekete ősz sötét decemberbe fordult. Vörösmarty félelmes szava­ival: „Most tél van és csend és hó és halál.” A hóhérok Batthyány véres ingét egy hanyag mozdulattal félredob­ták. Az aradi tizenhárom tetemét is mélyen a föld alá süllyesztették, de az ország döbbent gyászával, az embe­reket összekötő élő „titkokkal” nem tudott mit kezdeni a hatalom. Akkor és később sem. Láthatatlan erőt adott; évszázadokon törte át magát az emlékezés. A nagy temetés jutott eszembe: 1989. június 16. Gyászünnep a Hősök terén. A sok tiszta arcú ember, idős, ősz férfiak kezükben szál virággal. Darvas Iván és Mensáros László ol­vasta föl a kivégzettek nevét, a fiatal és idősebb halottakét. így teszek most én is. Sorolom az aradi vérta­núkat, közben kis szünetet tartok, s gondolatban Magyarország, Erdély, a Vajdaság, Kassa legszebb hangú ha­rangjainak a kötelét húzom meg. Gyertek ide körém, kulcsoljátok ti is imára a kezeteket, és hallgassuk a fölzengő szent neveket: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewjfy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen- Westerburg Károly, Nagysándor Jó­zsef, PöltenbergErnő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. ■ Fenyvesi Félix Lajos „Szép deputáció megy az Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni’ ► Ellenőrizhetetlen legenda sze­rint PöltenbergErnő szólt a cím­ben idézett szavakkal társaihoz 1849. október 6-án Aradon, ami­kor a vesztőhelyre vitték őket. A korszak legkiválóbb kutatója, Hermann Róbert szerint a „ki­végzettekről aligha lehet ponto­sabb jellemzést adni’.’ E „szép de­putáció” tagjai valóban nemze­tünk legkiválóbbjait reprezentál­ták társadalmi állástól, anya­nyelvtől, felekezeti hovatartozás­tól függetlenül. Az október 6-án kivégzett tizenhárom aradi vér­tanúval és Batthyány Lajos mi­niszterelnökkel együtt bizonyít­hatóan százhuszonnyolc sze­mélyt végeztek ki 1850. július 1- jéig a szabadságharcban betöl­tött szerepe miatt. Miért éppen az 1849 utáni megtor­lások maradtak meg olyan élénken a nemzet emlékezetében, hogy több mint százhatvan évvel később is nemzeti gyásznapon emlékezünk az áldozatokra? Erre több válasz is adható. Szebe­­rényi János Selmecbányái, bányake­rületi püspök naplójában azt jegyez­te föl, hogy Selmecbánya a „terrorisz­­tikus rendszert” akkor ismerte meg, amikor a város 1849. január 21-től áp­rilis 18-ig a császári csapatok ellen­őrzése alatt állt. Szeberényi nem tudhatta, hogy az 1849 utáni megtor­lás nyitánya volt újkori történel­münk véres megtorlásainak, melyek az első, majd a második világháborút, illetve 1956-ot követték. Az 1849 utáni állami terror abban is előképe volt a későbbieknek, hogy igen gyakran saját törvényeit sem tar­totta be. Kisebb-nagyobb justizmord szinte minden hadbírósági halálos ítélet esetében felfedezhető. Bár a magyarországi megtorlás nem számított kirívóan véresnek a korszak hasonló leszámolásaihoz képest, a kortársakat sokkolta, hogy nagy számban érintette a politikai és katonai elit tagjait. A várfogságra ítél­tek, száműzetésbe kényszerítettek közül sokan nem vehettek részt ké­sőbb sem a magyar nemzet sorsának intézésében. A megtorlás áldozatai az egész nemzetet reprezentálták. A Haynau által kivégeztetett hat lelkész között evangélikust, reformátust és katolikust egyaránt találunk. Az 1849-ben kivégzett politikusok között találjuk a dunáninneni evan­gélikus egyházkerület volt felügyelő­jét, báró Jeszenák Jánost is. 1841-ben, negyvenegy évesen választották meg arra a tisztségre, amelyet már édes­apja is betöltött 1814-től 1823-ig. Egyházkerületi felügyelőként részt vett 1848-ban a „szeptemberi értekez­leten” ahol egyház és állam viszonyá­ról folytattak eszmecserét a protes­táns egyházak képviselői báró Eötvös József kultuszminiszterrel. 1848 előtt Jeszenák János nem vállalt közéleti tisztséget. A főrendi­ház ülésein természetesen részt vett. Jeszenák János Itt Széchenyi reformpolitikáját támo­gatta, majd később Batthyány Lajos köréhez csatlakozott. Közéleti gya­korlatát tehát az egyházban szerez­te, közelről ismerte az 1840-es évek magyar-szlovák nemzeti konfliktu­sait az egyházon belül. Politikai megbízhatósága miatt eshetett rá a kormány választása, amikor - Szemere Bertalan javasla­tára - először Nyitra vármegye főis­pánjává, majd teljhatalmú kormány­­biztosává nevezték ki 1848. szep­tember 23-án. Hat nappal később az általa megszervezett reguláris és nemzetőr csapatok megállították és szétszórták azt a - Jozef Húrban hlubokai evangélikus lelkész és Lu­­dovii Stúr volt pozsonyi tanár által vezetett, főleg cseh és morva diákok­ból álló - légiót, amely a felső-ma­gyarországi szlovákok magyar kor­mány elleni lázadását akarta fellob­­bantani. Jeszenák János érdeme volt az is, hogy 1848 októberében megakadá­lyozta a liptóvári erődítmény átállá­sát a császári oldalra. A szabadság­­harc későbbi részében Görgey had­seregéhez csatlakozott, az aradi fegy­verletétel idején került fogságba. A pesti Újépületben volt tárgyalá­sa (ugyanott, ahol Batthyány Lajost is kivégezték), Csány László Pozsony megyei kormánybiztos, 1849-es köz­lekedésügyi miniszterrel együtt. Mi­vel peranyaguk elveszett, csak az ítéletet ismerjük, amelynek általános megfogalmazása szerint az ország la­kosságának többségét ki lehetett vol­na végezni: „Az ő különféle, forradal­mi kormány alatt reájuk ruházott hi­vatalos állásukban kezdettőlfogva a forradalmi mozgalom végéig min­den hatalmukban álló eszközt a for­radalom győzelmére használtak fel; az erre szükséges határozatokat és rendszabályokat maguk vezették és hajtották végre, s így elsősorban azon voltak, hogy a legmagasabb trón megdűljön, s az államkötelék megsza­kadjon!’ Jeszenák János életének utolsó napjait Székács József emlékirataiból ismerjük, aki lelkészként volt együtt a halálra ítélttel 1849. október 9-10- én. Jeszenák Székács útján üzent családjának, és igyekezett gondos­kodni gyermekei jövőjéről. Szellemi végrendelete nemcsak a családnak szólt: „Ön hivatva lesz ró­lam, s végső órámról tanúságot ten­ni a haza előtt. Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy én azt, amit tettem, halálom óráján sem bántam meg; hogy egyet sem tagadtam meg azon elvek közül, melyekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küz­dött!’ Az aradi tábornokokhoz hasonló méltósággal lépett a bitófa alá is. „A lépcső legalsó fokán e szavakat mon­­dá: »Csak azt akarom mondani: Is­ten áldja meg a magyar hazát!« A lépcső legfelső fokán pedig ezt: »Meg­bocsátok ellenségeimnek!« Három másodpercz múlva megszűnt lenni” - olvassuk Székács beszámolójában. Hitünk szerint az elhunytak nem „reprezentálnak” az életben maradot­takért. Emlékük és példájuk azonban útmutatással szolgálhat az utódok­nak. Jeszenák János személyében olyan reprezentánsát találjuk hi­tünknek az 1849-ben kivégzettek között, akire százhatvanegy év elmúl­tával is méltán emlékezhetünk. ■ Kertész Botond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents