Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-26 / 39. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. szeptember 26. *• 7 „...hogy minden ember üdvözüljön...” A Lepramisszió külmissziói szolgálatáról Városmisszió a XVI. kerületben Manapság a külmisszió szóról vér, a katonai jelenlét jut az emberek eszé­be. Naponta hangzik el így az, ami valójában „megszállást” jelent. Hol­ott a külmisszió a legszentebb keresz­tényi kötelességek egyike, mely abból az alapmeggyőződésből fakad, hogy mi kaptunk valamit, és azt meg sze­retnénk osztani másokkal is. „Ezüs­töm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jé­zus Krisztus nevében..!’(ApCsel 3,6) A külmisszió ebből következően so­ha nem az egyház vagy az egyén anyagi, gazdasági helyzetétől függ, hanem mindig a lelki tőkéjétől és hitbeli gazdagságának mértékétől. Az egyháznak a legínségesebb évtize­dekben is mindig volt külmissziója, mely áldást vitt a pogányok közé. Ilyen evangéliumhirdető szervezet a Lepramisszió is. Gyökerek és ágak Wellesley C. Bailey jómódú ír fiatal­emberként többször is járt Indiában, hogy világot lásson. Társai számára az volt a természetes, hogy a mesés Keleten aranyat, ezüstöt szerezzenek. Nem így Wellesley! Indiában nem a csillogás és a kincsek kötötték le a fi­gyelmét, hanem azok, akiken mások csak átléptek: a leprások. Nem azon törte a fejét, hogy ő mit vihetne ha­za Írországba India kincseiből, ha­nem hogy mit vihetne India nyomo­rultjainak kínjaik enyhítésére. Hitte, hogy a leprásoknak is Jézus szerete­­tére van szükségük, mert „az az Is­ten akarata, hogy minden ember üdvözüljön..!’Menyasszonyával ez a cél kötötte össze további életüket. likus és a református egyház képvise­lőiből álló kuratórium felügyeletével. Jelenleg az elnököt az evangélikus egyház adja Kapi Zoltán pusztavám­­móri lelkész személyében. Kuratóriu­munk evangélikus tagjai Drávay Zol­­tánné tanár és Brebovszkyné Pintér Márta lelkész, az Evangélikus Kül­missziói Egyesület lelkészi elnöke. A külmisszió áldásai Bailey idejében gondolni sem lehe­tett még arra, hogy a sok évezredes betegség egyszer gyógyítható lesz. Ezért a krisztusi szeretettől átha­tott ápolás és a bizonyságtétel jelen­tette e külmisszió tevékenységét. Ötven éve azonban a lepra már gyógyítható. A Lepramisszió a leg­korszerűbb gyógyszereket, műtéte­ket, gondoskodást adja ingyenesen bárkinek. Közben pedig az evangé­lium hirdettetik. Isten kezében cso­dálatos „árukapcsolással” a gyógyu­lás közben emberek jutnak hitre. A Lepramisszió a megváltást is hir­deti a betegek, családtagjaik és kör­nyezetük körében szavak és tettek bi­zonyságtétele által (Mt 10,7-8). Min­den lehetőséget kihasznál arra, hogy az örömhír eljusson a szívekig. A kórházak naponkénti reggeli istentiszteletein sokan megtérnek. Először csak kíváncsiságból, talán unalmuk űzésére ülnek oda a bete­gek a kórházi kápolnák bejáratá­hoz, kifejezve, hogy ők „kívül valók”, mert vagy buddhisták vagy hinduk vagy más pogány vallás követői. Az­tán sokan egyre beljebb ülnek... ki­fejezve a lelki közeledést és azono­sulást. De van vigasztalás! Az evangélium által fény ragyog be szomorú életük­be. Egy megtért thai asszony szájából hangzott el: „Amíg Jézust nem ismer­tem, minden reggel sajnáltam, hogy még élni kell. Amióta Jézust ismerem, minden reggel neki köszönök először: »Jó reggelt, Uram!«” Gyógyultak vezetik a gyógyulókat A Lepramisszió oktatási programjai különösen áldott lehetőségek a misszióra, mivel a gyógyult fiúk és lá­nyok a legfogékonyabb korban kerül­nek hosszú időre a keresztények gondjaiba. Közülük igen nagy szám­ban jutnak hitre. A leprabetegségben érintett családok kicsinyeit hitoktat­ja a misszió; ahol lehet, a helyi gyü­lekezetek bevonásával. A gyógyult betegek önsegítő csoportjai élére mindig helyi keresztényeket állítanak, akik lelkileg is vezetik a többieket. Zuluföldön a nyáron hittantábort tartottak leprás gyermekeknek. Thai­­földön egy leprakórház kórusa és színjátszó köre evangélizálja a kör­nyék lakosságát. Sok országban, ahol ma is tilos bármilyen keresztény bizonyságtétel, mégis terjed az evangélium egy-egy leprakórház folyosóján, kórtermében vagy műtőjében. Magam is jártam buddhista ország kis temetőjében, ahol a fehér keresztes hantok alatt leprabetegek nyugodtak. Ők gyakran az első tanítványok a pogány orszá­gokban, mert a Lepramisszió evan­géliumi szolgálata nyomán ők talál­koznak elsőként az örömhírrel gyó­gyításuk során. Összefogtak az egyházközségek Bu­dapest XVI. kerületében, hogy szep­tember 18-án a templom falain kívül tegyenek bizonyságot Jézus Krisztus gyógyító szeretetéről. Harmadik éve rendezik meg e kerületben ezt az egész napos ökumenikus város­missziót, amelyet Kratofil Zita ön­­kormányzati képviselő, a KÁLÓT Egyesület egyik vezetője fog össze. „Ugyan mi könnyebb, azt monda­ni: Bocsánatot nyertek bűneid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj?” (Mt 9,5) - ez volt az igei mottója az idei vá­rosmissziónak, melynek szórólap­jait szintén utcai misszió keretében terjesztették az önkéntesek. Isten megpróbálta a szervezők hi­tét, mert hosszan tartó esővel indult a nap. Az Úr azonban megáldotta az együttlétet, mert ahogy a szakadó esőben elkezdődtek a bizonyságtéte­lek, elállt a zápor, és a nap sugarai ez­után folyamatosan követték a prog­ramokat. A városháza előtti parkban rende­zett alkalmat Kovács Péter polgár­­mester, országgyűlési képviselő nyi­totta meg, kiemelve a jézusi kes­keny utat. Ez az út nehéz, de az örök élet ösvénye. Levente Péter önképző társaslény „égből pottyant vendégként” érkezett, kicsiket és nagyokat egyaránt meg­örvendeztetve kérdésével: „Vállalod, hogy derűs leszel?” A vendégek kerekasztal-beszél­­getésükben az ima erejét emelték ki. Marik József sebészorvos huszonhá­rom éve fogadja saját otthonában imaközösségének tagjait. Cseke Péter színművész, színházigazgató - aki­nek életében fontos szerepet ját­szottak Jézus és Péter párbeszédei - a reggeli bibliaolvasás fontosságát hangsúlyozta. Ékes Ilona országgyűlési képvi­selő arról beszélt, hogy hit nélkül nem tud jól dönteni. Imában kéri az Urat, hogy meglássa a másikban, mi jót álmodott meg az Isten róla. Janig Péter katolikus kórházlelkész az Úr Jézus szeretetével való jelen levést emelte ki, figyelve a belső hangra. (Egyik szolgálata közben a belső hang figyelmeztetésére bekapcsolta mobiltelefonját - éppen akkor kér­te valaki a segítségét súlyos problé­májában.) A városmisszió kiemelkedő együttlétei az igei szolgálatok voltak - többek között - Marton Zsolt baptista és Kertész Péter református lelkész közreműködésével. Nagy Zoltán római katolikus plé­bános hangsúlyozta, hogy „Istenre éhes világ figyel ránk”, Vető István evangélikus lelkész pedig azt he­lyezte a jelenlévők szívére, hogy Krisztus követése alázattal jár. Urbán Gábor római katolikus esperes az igei mottó kérdőjelére hívta fel a figyel­met: Jézus szavára felkeltél már? El­indultál már? Börönte Márta evan­gélikus lelkész (képünkön) - szerve­zőként - imádságban kérte a napra az Úr áldását. M EvÉlet-infó Készül az első hollywoodi film Jézus gyermekkoráról A történet 1874-ben Leprások Missziója néven Dublinban kezdő­dött a teadélutánok imaközösségével, az első öt aranyfont felajánlásával. Ma Lepramissziónak hívják az intéz­ményt. Ötven tagországával, százhar­minckét kórházával a világ legna­gyobb lepraszervezete. „Ez a misszió imádságban született, imádságban ringott a bölcsője, és az imádság a megtartó ereje" - vallotta Alice Bai­ley, férjének hűséges szolgatársa. Hazánkban 1974 óta munkálkodik a Lepramisszió a baptista, az evangé­A mélyszegénységből érkező, lel­kűkben is sebeket hordozó betegek a gyógyszer mellett komoly lelkigondo­zást is kapnak hívő orvosaiktól és a kórházak lelkészeitől. Elképzelhetet­len számunkra az a fájdalom, amelyet hordoznak lelkűkben, miután család­tagjaik és társadalmuk megbélye­gezte, kivetette őket. „Senkinek sem kellek!” - ez a közös alapérzése a lep­rás gyermeknek, édesanyának, idős­nek Indiában, a csendes-óceáni szi­geteken vagy éppen Afrika valamelyik pontján. A Lepramisszió 1874 óta számos pogány országban nemzedékeket nevelt már fel a hitben. Eleinte több mint száz éven át európai, amerikai misszionáriusok vezették a szervezet kórházait, töltötték be az orvosi, ápolói tisztségeket. Az utóbbi néhány évtizedben azonban már a korábbi évtizedek alatt kinevelt és taníttatott helyi keresztények állnak helyt, ők az igazgatók, orvosok, az ápolósze­mélyzet a misszió alkalmazásában, így is valósággá lett, hogy a misszió minden téren felemeli az embert, ahogy Jézus is tette. A külmisszió napjainkban sem az egyház vagy az egyén anyagi helyze­tétől függ, hanem lelki tőkéjének és hitének mértékétől. Ma is az Isten akarata, hogy minden ember üdvö­züljön. A teremtett világ pedig ma is sóvárogva várja az Isten fiainak meg­jelenését. ■ Riskóné Fazekas Márta református lelkész, a Lepramisszió igazgatója Hamarosan megkezdődik a Jézus - gyermekkorát feldolgozó első indiai, azaz hollywoodi produkció forgatá­sa a Szentföldön, Izraelben. A film indiai gyerekszereplőkkel készül, az angol mellett három indi­ai nyelvű narrációval - mondta Szin­­gethám Szrinivásza Ráo filmrendező. A produkció a korábbi Jézus-témá­jú filmektől eltérően a Názáreti gyer­mekkori éveit eleveníti meg. „Ez az első ilyen típusú hollywoodi vállalko­zás" - hangsúlyozta a filmdráma producere. Mint mondta, a mozi nyilván fontos lesz a keresztények számára, de az alkotók „globális ér­deklődésre számítanak” Indiában 24 millió keresztény val­­lású ember él, ők a lakosság 2,3 szá­zalékát teszik ki. A vallási tárgyú indiai filmek gyak­ran alkalmaznak gyermekszereplőket a vallási figurák „ártatlanságának, szentségének és isteni voltának” ki­emelésére. Ráo arról is beszámolt, hogy a pro­dukció segítségére lesz Christien Tinsley, aki Mel Gibson A passió cí­mű filmjének maszkmestere volt; az ő feladata „megöregíteni” a gyer­mekszereplőket Jézus korának előre­haladtával. A jövőre moziba kerülő film egyébként hollywoodi mértékkel mérve szuperdrága lesz: 30 millió dollárt (6,7 milliárd forintot) költe­nek rá, míg egy átlagos indiai produk­ció 500 ezer dollárból (112 millió fo­rintból) születik meg. N MTI HIRDETÉS A Lepramisszió szeretettel várja támogatóit és az érdeklődőket a szep­tember 27-én, hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó csendesnapjára a Bu­dapest XV., Alag u. 3. (Alagi tér 13.) szám alatti missziói központba. Az alkalom előadója Geoff Warne, a Nemzetközi Lepramisszió főigazgató­ja, valamint Gillian Phillips vezetőségi tag lesz. Az együttlét körülbelül 13 órakor szeretetvendégséggel fejeződik be. (Az Alag utca megközelí­tése: a 3-as metró újpesti végállomásától a 14-es villamossal Káposztás­­megyer irányába az Óceánárok utcai megállóig, majd gyalog a vasúti sí­nen átkelve a Töltés utcán át.)

Next

/
Thumbnails
Contents