Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-09-19 / 38. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. szeptember 19. m- 11 Szeretni szeretnék... HETI ÚTRAVALÓ „A halottak szemét lezárják az élők, az élők szemétfelnyitják a halottak” - mondta nemrég a televízióban egy ismert médiaszemélyiség aki pár hónapja veszítette el szerelmét. Valóban, az élők szemét felnyitják a halottak, és elgondolkoztatják őket általában is az élet, egészen konkrétan pedig a saját életük értelméről. Arra a nehéz kérdésre, hogy valójában akkor mi is az élet értelme, óhatatlanul rákérdez az ember az olyan helyzetekben, amikor valakinek a hamvai vagy a koporsója előtt kell megállnia. Mi az élet értelme? Számomra erre a kérdésre adott egyfajta választ a bibliaolvasó Útmutató egyik pár nappal ezelőtti igéje: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk »áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként«’.’ (Ef 5,1-2) Néha azonban olyan nehéz szeretni... Különösen akkor, ha csak önmagunkra tekintünk, és nem vesszükfigyelembe a másik véleményét is... Néha olyan nehéz szeretni, különösen akkor, ha elfeledkezünk arról, milyen hatalmas is volt Isten irántunk való szeretete: ő a golgotái keresztre adta értünk egyszülött Fiát! Jézus meghalt bűneink miatt, és feltámadt megigazulásunkra, hogy nekünk új életünk lehessen. Adja Isten, hogy ennek szellemében, ezt szem előtt tartva tudjunk élni és szeretni. Mahatma Gandhi mondotta egyszer: „Ha a keresztények valóban Krisztus tanítása szerint élnének - amint az a Bibliában található -, ma egész India keresztény lenne..!’ Ezért kérjük Urunkat, hogy segítsen Krisztusra figyelni, Krisztus tanítása szerint élni - alázatban, békességben és szeretetben. ■ Gazdag Zsuzsanna NOVELL AÍRÓ-PÁLYÁZATUNK ANYAGAIBÓL Az alföldi kisváros főterén egy kis fatemplom, annál jobbra fordulvást találni egy hosszú tornácos parasztházat. Abban élt két nővér és az édesanyjuk. A két lány bár szakasztott mása egymásnak, tűz és víz a természetük. Van is gondja szegény édesanyának békítgetni a két kisasszonyt. Marica, a kisebbik gyermekkorától kezdve olyan, mint a kolibrimadár: reppen ide és oda. Kever egyet a kásán, majd belefog varrni, és leég a kása. Játszik a babával, de megfeledkezik róla, mikor golyózni támad kedve, és máris rohan kinn az udvaron karikával. Mindent széthagy, és mindent egyszerre akar csinálni. Ahogy az oskoláit végezte, akkor is egyszerre akart tanítónő, varrónő és titokban énekes is lenni. Nem is tudott elvégezni csak egy-egy évet mindegyikből, mert neki mind kellett egyszerre. Kecses, finom nővé cseperedett, de a természetét meg nem változtathatta semmi. Udvarlói is akadtak. És szerette ő mindet. Egyiket a kedvességéért, a másikat, mert megnevettette, a harmadikat, mert szépen tudott játszani neki fuvolán. Dönteni közöttük, azt viszont nem bírt. Mondta neki a Juckó, meg mondták a barátnők is, hogy engedje el a többit, és legyen boldog eggyel. Egyszer bele is ment, egy egész álló hétig töprenkedett azon, hogy méik legyen a választott. De csak nem tudott lemondani egyikről sem. Aztán szépen sorra otthagyták a fiúk, kerestek olyat, aki őket választotta. Most Marica titokban egy házasember és egy juhász szeretője, és kacsingat a kis fiatal segédlelkészre, aki nemrég érkezett a városba. Marica az, aki mindent csinál, és semmit nem tesz, aki mindent akar, és semmi nem lesz a kezében. Mon-Az az egy (Mt 13,44-46) dogatták is a környékbeli tótumfaktumok, hogy az öreganyja vére, tisztára Sz. Nagy-természete van neki. Könyvet is mindig hármat-négyet olvasott, néha egyet el-elhagyva a parkban valamelyik pádon. Vallásra is csak ilyenféle kolibri volt. Egyszer fogta magát, és megkeresztelkedett kálomistának, majd ott kiprédikálták, mert a sámán vajákos feleségénél járt jövendőt mondatni. Akkor a pápistáknál áldozott, de naponta sétált egy muzulmán kisasszonnyal is, hogy mesélne neki ő is az ő istenéről. Korholta sokat az anyja, hogy kitalálhatná mán, méik Istent akarja tisztelni. „De hát honnan tudjam, méik segít engöm igazán, mámikám? Nem haragítom inkább egyiket se, szeressen az engöm mind.” Nővére, a Juckó könnyebb lélek. Ő mindig tudott dönteni. Maga is kicsi volt még, amikor Maricát kellett pesztrálnia, hogy mámika hadd menjék dolgozni, hozni haza pénzmagot. Pelenkázta, játszott vele, tanítgatta. Korán rájött: szereti ű ezeket a pulyákat, az Isten is óvónőnek teremtette. Azóta dajkálja, szeretgeti és okítja a város összes gyerekét. Szemrevaló lánnyá cseperedett. No, nem annyira, mint Marica, de azért udvaroltak neki is szépszámmal az ifjak. De ő kezdettől fogva tudta, kihez húz a szíve. Régen azt a nevet suttogta ő a csillagokon túlra, hogy elérne a jó Istenhez. Biztosan meg is hallgatta a Fennvaló, mert nem is udvarolt a Zsiba Karcsi senki másnak kívüle. Ő ezért szépen kikosarazta a többit, egyiket a másik után, míg végül csak ők maradtak egymásnak. Még a Pityutól kapott mézeskalács szívet is visszaadta, pedig Marica mondta neki sokat, hogy tartaná meg, vagy ha nem, hát adja neki! „Ű bizony, ha kapta, vissza nem adná...” Bezony szép nagy tükrös szív, benne volt a Juckó neve, és nagy betűkkel írva, hogy: Szeretettel. De Juckó mondta neki, hogy ő csak és egyedül a Karcsi gyűrűje után vágyik, de hogyan fogadhatná el, amíg mástul is van nála bármi kacat. Szívet ad szívért, és ebbe az üzletbe nem fér bele semmi más. így volt ez Juckónál, nem is csak a szívével kötött ilyen üzletet, de a lelki üdvét is csak arra bízta, ahol ő az Istent megismerte. Abba a templomba vitte Karcsi is, hogy áldás legyen rajtok. Jött is az áldás, szépen sorban. Egyik pulya a másik után: kerek arcok, szőke, göndör fürtök. Pufók angyal mind az öt. Hát így öregedtek meg végül mind a ketten. Mikor már mindkettejük kontyába ősz szálakat szőtt a kor, egyszer együtt ültek a kapu előtt a lócán úgy, mint régen. Marica nagy, hosszú hallgatás után azt mondta Juckónak: „Tudod, irigyellek ezért a nyugodt életért. Neked annyival egyszerűbb. Egy az urad, egy az Istened, egy a munkád is. Talán nekem ez már sosem adatik meg. így, ilyen zaklatottan fekszem majd a szemfödél alatt is, mint ahogy életembe vótam.” „Tudod, fiam... Isten feláldozta sokakért azt az egyet. Neked talán a sokat kellene feláldoznod, hogy megtaláld azt az egyet.” ■ Pete Violetta „Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet’.’ (2Tim 1,10) Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli és heti igéi ezt hirdetik: Életünk el van rejtve Jézus Krisztusban (lásd Kol 3,3). „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar” (Jn 5,21; LK), mert „ő az igaz Isten és az örök élet” (íjn 5,20b). Ezért „szomjúhozik lelkem az élő Isten után” (GyLK 704). Lázár feltámasztása Jézus jele volt, hogy kijelenthesse: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25-26) E sorsdöntő kérdésre mindenkinek felelnie kell. Erre bátorít Pál: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt (...). Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el (...) saját végzése és kegyelme szerint (...). Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk (...) megjelenése által..!’ (2Tim 1,8-10) S tovább tanítja a Krisztusban elrejtett életűeket: A kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk! „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban!’ (Róm 6,23) Fülöp házában Agabosz megjövendöli Pál elfogását, de mert az ő élete is el volt rejtve Krisztusban, így felelt Pál: „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13b) Jézus három halottat támasztott fel, s mindegyiket szavával, nekik szóló, életet teremtő igéjével. Jairus leányának ezt mondotta: „Talitha kúmi!" - ami ezt jelenti: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!” És most neked mondja: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,41.36) Pál nem félt a fogságban a testi haláltól, mert életének tartalma egyedül Krisztus volt (lásd Gál 2,20). Vele együtt vallhatod te is: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fii 1,21) Ezért bízd újra életed Krisztusra, hogy a halálban is benne legyen rejtve; csak így lehet boldog, új, örök életed! A názáreti Jézus kétszer is kijelentette ezt önmagáról elfogásakor: „Én vagyok”. S még ekkor is a tanítványai életét mentette: „...engedjétek ezeket elmenni!” (Jn 18,5.8) így teljesültek be főpapi imádságának e szavai: „Szent Atyám, (...) én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket..!’ (Jn 17,11.12) Az Úr Jézus megdicsőülésekor elváltozott, ruhája tündöklő fehérré lett, s akik vele voltak, „megrettentek. De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: »Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!«” (Mk 9,6-7) „Óvakodj attól, hogy csak úgy az ige nélkül kalandozva, Krisztust az Istentől elszakítsd! Mert Krisztusban »lakozik az istenségnek egész teljessége«. Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám, s hozzájuthatnék.” (Luther) Nekünk sem marad más; csak Jézus egyedül! De mit jelent feltámadni a halottak közül? Felelheted: „Jézus él, én is vele! (...) Ott leszek, hol Uram van: / Ez az én bizodalmám.” (EÉ 223,1) A tiéd is ő?! IX0YC ■ Garai András iirpetss________________________________________________________________ Felvételi tájékoztató a Deák téren A Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba (1052 Budapest, Sütő utca 1.) a 2011/12-es tanévre felvételizni szándékozó diákok és szüleik számára szeptember 25-én, szombaton 10 órakor felvételi tájékoztatót tartunk. Ezen az alkalmon az iskola igazgatója számol be a szülőknek gimnáziumunk működéséről, hagyományairól és a felvételi rendszerről, a gyerekek pedig diákjaink segítségével ismerhetik meg az intézményt. Szeretettel várjuk az érdeklődő, most 4. és 8. osztályos tanulókat szüleikkel együtt! HIRDETÉS __________________________________________________________________________ Lelkészbeikta tások Az Ágfalva-Sopronbánfalvi Társult Evangélikus Egyházközség szeretettel meghívja Önt és kedves családját a szeptember 25-én 14 órakor kezdődő ünnepi istentiszteletre, amelyen Gabnai Sándor esperes beiktatja hivatalába Heinrichs Eszter és Heinrichs Michael lelkészt. Másnap, szeptember 26-án 10 órakor az ágfalvi evangélikus templom szentelésének 225. évfordulójáról emlékezünk meg. Ezen az ünnepi istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke fog szolgálni. * # # „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően’.’ (Fii 2,13) A Kecskeméti Evangélikus Egyházközség Isten iránti hálával tudatja, hogy szeptember 25-én, szombaton 15 órakor a kecskeméti evangélikus templomban (Szabadság tér 3.) Lupták György, a Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye esperese beiktatja hivatalába Hulej Enikő megválasztott másodlelkészt. Szeretettel hívjuk Önt és kedves családját az ünnepi istentiszteletre és az azt követő szeretetvendégségre. # # * „íme, nyitott ajtót adtam eléd..!’()e\ 3,8) Isten iránti hálával tudatjuk, hogy Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese szeptember 25-én, szombaton 14 órakor a kajárpéci evangélikus templomban beiktatja hivatalába egyházközségünk újonnan megválasztott lelkészét, Smidéliusz Andrást. Erre az ünnepi alkalomra és az azt követő szeretetvendégségre sok szeretettel hívjuk és várjuk. A Kajárpéci Evangélikus Egyházközség presbitériuma
