Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-19 / 38. szám

6 -m 2010. szeptember 19. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Biblikus konferencia a test teológiájáról Tanévnyitó intézményvezetőknek Dr. Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár ismertette a kormányzat közoktatási terveit ► Testben élünk címmel rendezték meg a nemzetközi biblikus konferen­ciát Szegeden, immáron huszonkettedik alkalommal. A test és a lé­lek közötti összefüggések izgalmas teológiai szempontjait tárgyalták szeptember 9. és 11. között a világ tizenhét - német, japán, osztrák és jó néhány Kárpát-medencei - egyeteméről érkezett neves előadók. Elterjedt sztereotípia, hogy a vallás - kiváltképp a kereszténység - megveti a testet, a vallásos ember aránytalanul nagy hangsúlyt helyez a lelki életre. A részt vevő bibliatudósok, akik ezúttal is a keresztény testvéregyházak kivá­ló kutatóit reprezentálták, sokoldalú­an cáfolták ezt a bevett gondolatot. Jutta Hausmann Ószövetség-kuta­tó Kell Istennek test? Megfontolások az ószövetségi antropomorfizmusokról cí­mű izgalmas előadásában elmondta, hogy az Ószövetség tanúsága szerint az ember nem képes Istenről úgy beszél­ni, hogy elvonatkoztasson az emberi fo­galmaktól. Ezért olvashatunk például prófétai könyvekben és a Zsoltárok könyvében is gyakran Isten kezéről, sze­méről stb. Ezek a metaforák számos esetben a Feljebbvaló és az ember vi­szonyának leírásakor fordulnak elő. Ugyanakkor oka van annak is, hogy van számos olyan testrész, mely Isten vo­natkozásában elképzelhetetlen, hisz akkor már nem úgy tekintene rá az em­ber, mint Istenre. A konferencia iránti érdeklődésre jellemző, hogy idén majdnem kétszer annyi - mintegy száz - regisztrált résztvevő látogatott Szegedre, mint a korábbi években. Hisz túl azon, hogy sok-sok kiváló tudós volt jelen, a rész­vétel nyitott mindazok számára, akik érdeklődnek a bibliatudomány iránt. Először adták át a kortárs Újszövet­ség-kutatás egyik kiemelkedő szakte­kintélyéről, Joachim Gnilkáról elneve­zett díjat. Az idős professzor személye­sen nyújtotta át az elismerést Jakubi­­nyi György gyulafehérvári érseknek, amiért hosszú évek óta támogatta a konferenciát jelenlétével, kimagasló előadásaival, védnökségével. A díjazot­tat többen méltatták. Fabiny Tamás evangélikus püspök elmondta: Jakubi­nyi érsek könyveinek különös erénye, hogy minden keresztény ember gazda­­gítónak találhatja őket. Több nyelven publikáló szerzőként munkáival hidat ver nemzetek és testvéregyházak kö­zött egyaránt. Szintén az ünnepségen adták át „A konferencia támogatói és barátai” el­nevezésű oklevelet Valentiny Géza pápai prelátus részére, valamint „A konferencia barátja” oklevelet Fabiny Tamás evangélikus és Bölcskei Gusz­táv református püspök részére. A konferencia egyik kötetíen prog­ramja volt a kezdő nap végén egy lab­darúgó-mérkőzés, amelyen a Debre­ceni Református Hittudományi Egye­tem, valamint a szegedi Szent Gellért szeminárium hallgatói találkoztak. (A debreceniek 7:3-as győzelmével vég­ződött meccsel szintén a testvéregyhá­zak barátságos viszonyát szerették volna erősíteni, illetve demonstrálni a szervezők.) A konferencia zárónapja a neveze­tes szeptember 11-ei évfordulóra esett. Ekkor volt vendég a Magyarországi Muszlimok Egyházának képviseletében Abdul-Fattah Munif. A hírekben hall­ható Korán-égetési tervekre reagálva a konferencia résztvevői kiálltak amel­lett, és imádkoztak azért, hogy minden ember tartsa tiszteletben a vallások szent könyveit. Az egyik résztvevő így fogalma­zott: a szegedi biblikus konferencia kü­lönös jellemzője, hogy a résztvevők kö­zött barátságok is szövődnek. Ezáltal „tudományosan” és lelkileg is gyü­mölcsöt hoz. (A konferencia előadásai elolvasha­tok és mp3 formátumban meg is hall­gathatók a világhálón: www.congress­­travel.hu/biblikus2010.) m b.k. Felújítják a betlehemi Születés templomának tetőszerkezetét Történelmi jelentőségűnek minősí­tett megállapodást írtak alá a Palesz­tin Hatóság, valamint az ortodox, az örmény és a katolikus egyház képvi­selői: az egyezség a betlehemi Szüle­templomának 15. századból szárma­zó tetőszerkezete beázik, és a nedves­ség veszélyezteti az épület fából ké­szült elemeit, illetve a mozaik- és ffes­­kómaradványokat. tés temploma tetőszerkezetének fel­újításáról szól. Az Egyesült Nemzetek Nevelés­ügyi, Tudományos és Kulturális Szer­vezetének (UNESCO) egy közel­múltbeli jelentése szerint a Születés A templomot azon a helyen épí­tették fel, ahol a hagyományok sze­rint Jézus Krisztus született. Az épület tetőszerkezetét kétszáz éve nem újították fel. N MTI ► A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási és Iskolai Osz­tálya szeptember 7-én tanévnyi­tó értekezletet tartott az evangé­likus oktatási intézmények veze­tői részére Budapesten, az Üllői út 24. szám alatti országos iroda első emeleti tanácstermében. Az alkalmon részt vett dr. Glovicz­ki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár is. Az értekezlet Ittzés János elnök-püs­pök áhítatával kezdődött, majd dr. Koller Edit, az Oktatási Hivatal Közoktatási Hatósági Főosztályának vezetője tartott előadást a közokta­tási törvény szeptember elsején életbe lépett módosításairól Mi­lyen változásokat szeretnének az iskolák? címmel. Ezután a helyettes államtitkár is­mertette a kormányzat közoktatási terveit. A közoktatás szakmai ellenőrzésé­nek tapasztalatairól és lehetséges megoldásairól, a Katolikus Pedagó­giai Szervezési és Továbbképzési In­tézet által kidolgozott komplex intéz­mény-ellenőrzési és -értékelési prog­ramról adott elő Bajzák Erzsébet M. Eszter nővér, az intézet vezetője. Ebéd után a Magyarországi Evan­gélikus Egyház közoktatási esély­egyenlőségi tervét ismertette Kende Ágnes esélyegyenlőségi szakértő. Lö­­rinczné Tasi Zsuzsa, a Deák Téri Evan­gélikus Gimnázium tanára az evangé­likus oktatási intézmények 2009. évi kompetenciamérésének eredménye­iről számolt be. Végül Kákay István, az országos iroda igazgatója mutatta be az új munkatársakat, Hesz Erzsébet szakreferens pedig beszámolt a 2010/2011-es évi ütemtervről. M Forrás: evangelikus.hu ÚJRA HÚSZÉVES AZ EGYHÁZZENEI TANSZÉK Hagyomány és megújulás a liturgiában és zenéjében ► Több mint negyvenéves kénysze­rű szünet után, húsz évvel ez­előtt nyűt meg ismét a budapes­ti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke. Ebből az alkalomból Hagyo­mány és megújulás a liturgiában és zenéjében címmel rendeztek szimpóziumot szeptember 8. és 10. között a régi Zeneakadémia kamaratermében. A tudományos tanácskozáson a kul­túr- és művészettörténet, a liturgi­­ka és az egyházzene kutatói - köz­tük felekezeti intézmények promi­nens oktatói - mintegy harmincöt előadást tartottak. „Egyházzenei részleg” létesítését már az intézmény első elnöke, Liszt Ferenc szorgalmazta, hiszen annak „hiánya más konzervatóriumokban a művészet és az istentisztelet szá­mára egyaránt károsnak mutatko­zott”, s „a templomokban oly gyak­ran kintornára való zenéléshez” ve­zetett. Önálló „egyházi-zene képző tanfolyam" végül csak 1926-ban, jó fél évszázaddal a Zeneakadémia alapítása után létesült. Ezt 1949- ban megszüntették, és csak 1990-től fogadhatott újra hallgatókat. A tan­szak mindenkori vezetői, tanárai koruk változásai, új kihívásai köze­pette is igyekeztek hűek maradni a Liszt által megfogalmazott alapel­vekhez, hogy az oktatás „az egyház­zene quodlibet-üzeme” helyett a „kultuszhoz illő és építő eredménye­ket hozzon,” és így egyszerre szolgál­hassa a szentet és a művészetet, a li­turgiát és a kultúrát. A nyugati kultúra szüntelen válto­zásban, megújulásban él. Miben ra­gadható meg a művészet és vallás, művészet és liturgia kapcsolatának ál­landósága? Benső szükségszerűség-e ez a kapcsolat? Szüksége van-e a szentnek a művészire, és viszont? Mi változhat ebben a kapcsolatban? Kell-e valaminek változatlannak maradnia, hogy a lényegi ne vesszen el? Mi történik a liturgiát szolgáló művészetekkel: az építészettel, az iparművészettel, legfőképpen pe­dig a zenével? Milyen „archaizáló” és milyen „újító” törekvések jelent­keztek a történelemben a művé­szet terén, s milyen hatással voltak a liturgiára, annak szellemiségére (mind objektív tartalmára, mind pedig emberalakító erejére)? Ilyen szempontból miben különbözik az alkotó- és az előadó-művészet? Mit jelent „régies” (vagy az újba valamit a régiből átmentő) zeneművet alkot­ni? És mi határozza meg, hogy az is­tentiszteleti élet mindennapjaiban milyen „régi” és milyen „új” zenével élünk? Vannak-e ebben a tekintet­ben kitüntetett stílusok, repertoá­rok? A háromnapos program zárása­ként - a vesperás után - ünnepi ülésre és fogadásra került sor, mely­nek keretében Dobszay László, a tan­szék újraindítója, szellemi és lelki motorja kedves ajándékot kapott. A hallgatók előadták a tanár úr ti­zenhárom éves korában írt művét, melynek felfedezése Tardy László­nak köszönhető. ■ E-Zsu A program rendkívüli gazdagsága miatt az alábbiakban az egyházzenei szimpózium evangélikus előadóit emeljük ki. Ferenczi Ilona: Gondolatok a magyar nyelvű gregorián öt évszázadáról - a 16. század elejétől a 21. század elejéig a kialakulástól az újrahasznosításig Az előadás végigkövette a magyar nyelvű gregorián fél évezredes út­ját: számba vette a forrásokat, majd a 16-17. század jelentős graduálja­­it, és értékelte a használatról szóló információkat. Végül a 19-20. szá­zadi reformmozgalmak hatására újból előtérbe került gregoriánnak, illetve magyar anyanyelvű változatának a különböző felekezetekben betöltött szerepéről szólt. Hafenscher Károly: Mennyiben volt konzervatív és mennyiben forradal­mi Luther liturgiareformja? - Hagyomány és megújulás az evangélikus istentiszteleti életben Luther munkássága egyszerre volt tradicionális és forradalmi. Hoz­zá mert nyúlni megszokott formákhoz, sőt korábban megkérdőjelezhe­­tetlennek hitt tartalmakhoz is, de úgy, hogy nemcsak tisztelte és nagy­ra becsülte, de hűségesen használta is a a lelki-szellemi örökséget, Isten népének hagyományát, a szent tradíciót. Kinczler Zsuzsanna: Telemann, az egyházzenész A hamburgi zeneigazgató és kántor hosszú élete és szolgálata során a város valamennyi nagy templomát bőségesen ellátta liturgiába jól il­lő kórusmuzsikával, orgonaművekkel. Kapcsolatot tartott kora valamennyi nagy zenész- és egyházzenész egyéniségével (/. S. Bach, Mattheson stb.). Művészetének alaposabb ismerete a mai egyházzenészek számára is irány­adó, ötletadó lehet. Finta Gergely: Wenn wir in höchsten Nöten sein... - Vor deinen Thron... - J. S. Bach két korálelöjátéka A referátum két különböző időpontban, két életperiódusban írt ko­­rálelőjátékokat ismertetett és vetett össze. Ismeretes, hogy Bach számos fiatalkori művét átdolgozta későbbi éveiben. Nem arra kell gondolnunk, hogy ilyenkor „kijavította ifjúkori zsengéit”. Sokkal inkább értékesebb­nek tartott műveinek adott új értelmet. Bence Gábor: 20. századi gyülekezeti énekek A 20. század zenei kultúrája a kortárs zenével legalábbis egyenrangú szinten használja és vallja magáénak az elmúlt korok zenei nyelveit, egy­idejűleg többet is. Ennek eredményeként születhettek olyan gyülekezeti énekek, amelyek ennek az egyszerre látásnak a termékei: nem eklekti­kus alkotások, hanem a múlt különböző rétegeire építő, finoman formált és jól énekelhető dallamok. Ecsedi Zsuzsa: Reformációra vagy megújulásra vár az evangélikus éne­keskönyv? - A következő énekeskönyv lehetséges szerkesztési alapelvei Az előadás jó alkalmat adott az amúgy is régóta szükséges gondolati meg­alapozásra. Fontos teendő az Evangélikus énekeskönyv (1982) és a Gyü­lekezeti liturgikus könyv (2007) kritikai vizsgálata, egységes szempont­­rendszer alapján. De a legfontosabb, mindent megelőző kérdés: milyen típusú énekeskönyvre van szükség a 21. században, milyen közösségek szá­mára? Ezért a himnológiai szakmai munka elkezdésével párhuzamosan szociológiai, teológiai, pszichológiai szempontú átgondolás is szükséges.

Next

/
Thumbnails
Contents