Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-09-12 / 37. szám

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN

Bemutatkozik a budakeszi evangélikus gyülekezet

„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért.." - Pál apostol gyülekezetekhez írt leveleinek bevezető formulája ez. Távol áll tőlem, hogy hozzá mérjem magam, de szívemből szól. Visszagondolok arra a három évvel ezelőtti, nyár végi napra, amikor leszállva a 22-es buszról megálltam Budakeszi Fő utcáján, és azon gondolkoztam, merre is induljak, kit és mit keressek itt. Sok minden változott azóta.

Budakeszi - a hozzá tartozó Budajenővel, Páttyal és Telkivel együtt - a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség szórványa volt; tavasszal az anyagyülekezet és az egyházmegye presbitériuma is jóváhagyta Budakeszi szórványból leányegyházközséggé történő kinevezését.

Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban

Szeptember 19- én, a Szentháromság ünnepe utáni tizenhatodik vasárnapon 10.04 perctől evangélikus istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Budakesziről. Igét hirdet dr. Lacknerné Puskás Sára lelkész.

A gyülekezet történetéről megjelent kiadvány tanúsága szerint az itteni fiatal közösség múltja az ötvenes évekig, Danhauser László lelkészségének idejére nyúlik vissza. Akkor még családoknál tartottak istentiszteleteket, bibliaórákat, ifjúsági alkalmakat. Később az akkoriak közül sokan meghaltak, elköltöztek, vagy Budapestre jártak be istentiszteletre.

1981-től Kőszeghy Tamás és felesége látta el a szórványgyülekezetet, kutatta fel az evangélikusokat. Az 57 nyilvántartott gyülekezeti tagból 39-en

vettek részt aktívan a - kis létszám dacára igen változatos - alkalmakon. Ez idő alatt épült a református templom, amihez jelentős segítséget nyújtott a németországi Neckarsulm evangélikus gyülekezete.

A 2000-ben tartott népszámlálás alkalmával háromszázan vallották magukat evangélikusnak, ami megerősítette az itt élő, eddig még ismeretlen evangélikusok felkeresésének szándékát. 2002-től a helyben lakó Fabiny Tibor folytatta a szervezési munkákat a Budakeszin élő evangélikusok találkozója megrendezésével, valamint az istentiszteletek számának havi egyről kettőre emelésével. Az istentiszteleteket a református templomban tartották. A hegyvidéki lelkészek látták el a szolgálatokat, és tartottak hittanórákat.

Magam ebbe a munkába kapcsolódtam be 2007 augusztusában kezdődő megbízatásommal. Névsorral a kezemben fogtam hozzá az akkor még teljesen ismeretlen emberek látogatásához.

Sokat jelentett gyülekezetünk életében, hogy egy évvel ezelőtt felszentelhettük gyülekezeti termünket, amelyet a közegyház, az egyházmegye, az anyagyülekezet támogatásával, külföldi hozzájárulással (Gusztáv Adolf Segélyszervezet) és természetesen a helyi hívek áldozatkészségével, valamint Benczúr László szakmai segítségével sikerült létrehozni. Azóta érezhetően otthona lett közösségünknek. Műiden héten tudunk istentiszteletet tartani, a korai kezdés helyett most már fél 10- kor. Az egyházi év ünnepeit is „teljes terjedelmükben” méltóképpen tudjuk megünnepelni. Bibliaórákat, gyülekezeti esteket tartunk, amelyeken egyre bővülő létszámmal, meghitt légkörben vagyunk együtt, és éljük át Urunk felénk áradó szeretetét és a testvéri közösséget. Őszi terveink között szerepel a presbitérium megalakítása. Mindennap van miért s van kikért hálát adnunk.

■ Lacknerné Puskás Sára

Istentiszteleti rend • 2010. szeptember 12.

(Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 6,24-34; Gál 5,25-6,10. Alapige: Ám 6,1-7. Énekek: 372., 331.

I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de.

II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., tanévnyitó) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (asztali beszélgetések) Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol) Pelikán András; de. 11. (úrv., tanévnyitó) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de.

8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévnyitó) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de.

9. Kopf András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Kopf András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVIL, Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Kulcsár Márton; XIX., Hungária út 37. de. 8. Kulcsár Márton; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (tanévnyitó) dr. Lacknerné Puskás Sára; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. fél 12.

Összeállította: Boda Zsuzsa

Rendhagyó írásmagyarázat

Gondolatok Muntag Andor professzor halálának tizedik évfordulóján

Ülünk a dolgozószobában. Csak beszélgetünk és beszélgetünk. Néha egy kis csend, egy kis körbejárás gondolatban. Könyvek előttünk és könyvek mögöttünk. Ahol nem könyvek vannak az üveges szekrényben, ott a hetvenes és nyolcvanas évek jól ismert papír- vagy műanyag borítójú iratgyűjtői duzzadnak a beléjük préselt papíroktól.

Muntag professzor úr özvegye, Bartucz Judit teszi elém a bibliográfiát, a cikkek jegyzékét vagy éppen az újságokból és folyóiratokból kimásolt tanulmányok hangyaszorgalommal témánként összegyűjtött köteteit. Egyik-másik mappa ismeretlen, de felbukkan egy-egy ismerős is: ezt már láttam hajdanán a tanteremben. Fekete borító, ráragasztott fehér címke a szép, egyenletes kézírás összetéveszthetetlen betűivel.

Egy nagy rendező elv már az első pillanatban feltűnik: minden bibliai könyvek szerint van sorba rakva, hogy a hozzájuk kötődő irodalom, forrás, magyarázat és tudományos írás egyaránt egy helyen legyen. A Genezis könyvéhez gyűjtött források szépen egy sorban, az Ámószhoz felfedezettek egy másik kötésben, nem is beszélve a Jóbhoz gyűjtött anyag vastag köteteiről. Kis papírdarab a mappa elején: a koncentrált vázlat. Egy nagyobbacska pedig a gyöngybetűs héber preparáció.

Mennyi nappal és mennyi éjszaka kellett ehhez a munkához! Micsoda kitartás és türelem ahhoz, hogy minél több, jól használható irodalom kerüljön a hol figyelő, hol pedig elkalandozó gondolatú hallgatók elé! Ha lelkészek lesznek, a szószéken nagy szükségük lesz a mély ismeretekre. Ha betegekkel beszélgetnek, akkor is a Biblia lesz az igazi kincs a kezükben. Vajon megjegyzik az igéket? Vajon eszükbe jut a megfelelő mondanivaló éles helyzetben? Elegendő év elején elmondani, vagy többször kell figyelmeztetni a hallgatókat, hogy ha nem olvassák évente végig a Bibliát valamilyen módszer szerint, akkor nagyon elszegényedik az igeismeretük? Nem fognak tudni idézni a Bibliából! Látják majd a bibliai könyveket összefüggésben? Nehogy felmenjenek a szószékre alapos és többlépcsős, Luthertől örökölt ősi módszer nélkül! A szószéken nem lehet „csak úgy” megszólalni!

Valahogy így kellett gondolkodnia

a tanár úrnak, akit a legritkábban szólítottunk meg ilyen hivatalos formulával. Legfeljebb a vizsgákon igyekeztünk így tenni, mert bizony hamar kitűnt az ismeretanyag óriás volta a professzor oldalán... Elég volt egy-két bibliaismereti rá- vagy visszakérdezés, és az alázat pillanatok alatt meghatározó tulajdonságunkká vált.

Ülünk a szobában. Hirtelen bevillan a 104. zsoltár szinte szó szerint. Nem is tudom, honnan érkezett ilyen hirtelen. A képek a teremtett világról, a gyönyörű, kiszélesedő koncentrikus körök - és a lényeg, amit ki tudja, hányszor hallottunk: van ennél szebb költemény? Van ennél tökéletesebb alkotás? Ki kell állni a csillagos égbolt alá egy efete és gyönyörködni, bátran és felszabadultan. Rácsodálkozni az Alkotó tökéletes munkájára. De nem elég ám egyszer elolvasni, hanem többször, és a héber nyelv zenei szépségére is oda kellene figyelni. Mi, a diákok talán éppen annak örültünk, hogy egyáltalán követni tudjuk Bandi bácsit a héber szövegben. De ő tekintettel ránk ismételt és meg-megállt, hogy bevárjon minket.

Aztán egyszer csak megérkezünk oda, amit nem lehet elfeledni: „Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele’.’ (Zsolt 104,26) Máig eleven a magyarázat minden mondata: hát nem bámulatos, hát nem elragadó? Micsoda értéke és jelentősége van ennek a cethalnak! Aztán lassan odakanyarodunk a mindig kimaradhatatlan,

Szentiélekre való utaláshoz: „Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét’.’ (Zsolt 104,30) Megint a kérdések sora: van ennél nagyobb esemény? Van ennél több, amire az élethez szükségünk van? Nem hiányzik ebből semmi sem. A teremtő és megtartó Isten nem írható le másképp, csak ezekkel a gyönyörű és teljes képekkel, a zsoltáros művészi énekével. Hogyan is indul a zsoltár? „Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél..!’

Egy pillanat alatt befejeződik a képzeletbeli előadás. Visszaérkezem a jelen pillanatba. Tíz esztendeje, 2000. augusztus 23-án halt meg Muntag Andor ószövetségi professzor, evangélikus lelkész. Számára mindkettő fontos volt: a tudós és a gyakorló lelkész. Mindig izgatta, hogy mi történt azoknak a családjával, utódaival az egyházban, akiket egykor káplánként vagy gyülekezeti lelkészként tanított. Nagyon jól érezte magát igehallgatóként is a templompadban. A puszta megjelenésével és néhány kedves szavával mindig bátorította egykori tanítványait a jó igehirdetésre. Apró papírdarabkákra írt hihetetlenül fontos mondatokat. Volt egy névsora is: azok szerepeltek rajta, akikért mindennap imádkozott név szerint is. Nem felejtem el azt a pillanatot, amikor felfedeztem a nevemet ezen az egyszerű noteszlapon...

Sokan vagyunk a ma élő lelkésznemzedékben, akiknek van mit megköszönniük és van miért hálát adniuk az ő életével kapcsolatban. Az ige- és Biblia-szeretetnek azon a fokán állt, ahová nagyon nehéz feljutni. Luther teológiájának olyan szeleteit is ismerte, amelyeket csak nagyon kevesen. Az alázatnak és egyszerűségnek olyan természetes hordozója volt, hogy igazi értékeire talán csak mostanában ébredünk rá.

Őrizzük emlékét, és legyünk hálásak az elvégzett munkáért - egy kicsit emelkedettebben és ünnepi módon most, halálának tizedik évfordulóján.

■ Szabó Lajos

Száz éve született Kalkuttai Teréz anya

Száz éve, 1910. augusztus 27-én született az akkor még a Török Birodalomhoz tartozó Szkopjéban Boldog Kalkuttai Teréz anya Nobel-békedíjas apáca, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítója. (Sok forrás augusztus 26-ára teszi a születési dátumát, ő maga augusztus 27-ét, megkeresztelésének napját, keresztény élete kezdetét tekintette igazi születésnapjának.)

Az albán parasztlányt, akit akkor még Ágnes Gonxha Bojaxhiunak hívtak, tizenkét évesen szólította fel egy belső hang a szükséget szenvedők megsegítésére. Tizennyolc évesen belépett a Loreto nővérek rendjébe, s felvette a Teréz nővér nevet. Egy évvel később Indiába küldték tanítani, az utolsó rendi fogadalmat 1937-ben tette le. 1946-ban, egy vonaton utazva hallotta meg a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt, ezért elbocsátását kérte rendjéből. Kitanulta az ápolónői munkát, s az indiai szegények kék csíkkal ellátott fehér száriját viselve a kalkuttai utcák hajléktalanjait, gyermekeit kezdte

istápolni, tanítani. Immár indiai állampolgárként 1953-tól hozta létre otthonait az elhagyott gyermekeknek, kórházat a súlyos betegeknek, menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek, otthont a leprásoknak. Útját egyre többen akarták követni, VI. Pál pápa 1965-ben hagyta jóvá a Szeretet Misszionáriusai Kongregációt. Ennek tagjai nem dolgozhatnak a gazdagokért, és nem fogadhatnak el fizetséget, minden anyagi bevételük adományból származik.

A támogatók száma egyre nőtt, a rend alapítványokkal, kórházakkal, szociális otthonokkal gyarapodott, magyarországi megalakítására 1989- ben nyílt lehetőség. Teréz anya életfilozófiája a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre, irgalmas rendje keretében több ezer nővér dolgozik a világ több mint száz országában.

A törékeny, ám határozott asszony csak szegényei érdekeit nézte, így például a Szentatyától kapott gépkocsit elárverezte, és a pénzt jótékony célra fordította. Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, ezek közül a legnagyobb az 1979-ben neki ítélt Nobelbékedíj volt - a szokásos bankett elmaradt, ezt a pénzt is védencei kapták.

Teréz anya 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg, az indiai állam rendezte búcsúztatásán egymillió ember vett részt. Már halála után két héttel felállították szobrát rendjének háza előtt, szülővárosában tavaly emlékháza nyílt. A világban több katolikus templom őrzi nevét, életéről néhány éve magyar musical is született. Albán származására való tekintettel róla nevezték el a tiranai repülőteret és az egyik legmagasabb albán állami kitüntetést, az országban boldoggá avatásának napja nemzeti ünnep. Tirana legújabban azt szeretné, ha Teréz anya hamvai Albániában nyugodnának (amiről persze India hallani sem akar).

Az életében is szentként tisztelt asszonyt a katolikus egyház történetében példátlan gyorsasággal, halála után hat évvel boldoggá avatták.

M MTI