Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-22 / 34-35. szám
i8 •« 2010. augusztus 22-29. FÓKUSZ Evangélikus Élet Pincétől padlásig az Operában Beszélgetés Borsa Miklós nyugalmazott műszaki igazgatóval Yblről röviden Vajon kinek melyik Ybl Miklós (1814- 1891) tervezte épület lehet a kedvence? A zenerajongók minden bizonnyal az Operaházat említenék. A kastélyok és paloták szerelmesei esetleg hirtelenjében nem is tudnák, hogy melyik úri lakot válasszák: a Magyar Nemzeti Múzeum környékén elhelyezkedő paloták valamelyikét, a parádsasvári Károlyi-, a szabadkígyósi Wenckheim- vagy inkább a túrái Schossberger-kastélyt? Az Isten előtti elcsendesedésre alkalmat adó hajlékok csodálói vélhetően a fóti római katolikus templomot választanák, de ha valaki közülük egy személyben kecskeméti lokálpatrióta is, akkor - legalábbis így illenék - a hírős város evangélikus templomát jelölné meg. És ha már az egyházi épületeknél tartunk: a végeredmény ismeretében talán még a klasszicizmus hívei is megbocsátják Yblnek, hogy Hild József halála után a fővárosi Szent István-bazilika építését saját tervei szerint, neoreneszánsz stílusban folytatta. (Pollack Mihály tanítványaként inasévei alatt feltehetően klasszicista stílusú épületek tervezésében működött közre, de miután saját lábára állt - részben itáliai tanulmányútjai hatására -, szakított ezzel a formanyelvvel.) Pályája elején - kezdetben mestere fiával, Pollack Ágostonnal dolgozott együtt - a romantika jegyében alkotott; a már említett fóti és kecskeméti templom is e stílus remeke. Később a neoreneszánsz felé fordult; legérettebb alkotásai a Fővámház (a mai Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karának épülete), illetve az Operaház. A kecskeméti evangélikus templom Ybl a magyar főúri világ egyik legkedveltebb építésze volt, olyan híres arisztokrata családok bízták meg, mint a Zichy, Festetics, Apponyi, Andrássy, Esterházy, Széchenyi és Orczy. Érdemei elismeréseként 1882-ben a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki, 1885. június 21-én pedig Ferenc József a főrendiház tagjává nevezte ki. ■ V.J. ► Az építészmérnöki pálya iránti elkötelezettsége családi vonás, azonban a színház iránt érzett szeretete egy óvodáskorában neki dobott minyonnak köszönhető. Vezetékneve a sport miatt lett Bretzből Borsa, és a Magyar Állami Operaház az ő szaktudása nélkül ma egészen másként működne. Egy talentumokkal gazdagon megáldott ember rendkívüli életpályájának néhány szelete tárult elém, mialatt bejártuk az Operaház épületét a pincétől a padlásig.- Hogyan is lett a híres Bretz Gyula evangélikus építész fiának Borsa a vezetékneve?- A sport szeretetének és művelésének a családunkban nagy hagyománya van. Még gimnazista koromban kezdtem öttusázni, akkor változtattam meg a vezetéknevemet. Mivel az évek során egyre több díjat nyertem - ifjúsági és felnőtt magyar bajnok lettem -, illetve válogatottkeret-tag is voltam például Balczó Andrással, egyre ismertebb lett a Borsa név, később pedig hivatalosan is felvettem a Bretz helyett.- Miután végzett a budapesti Műegyetem építészmérnöki szakán, rövid ideig a budai Vár felújításán dolgozott, majd két évig a Pécsi Nemzeti Színházban volt szcenikai vezető, 1964-től pedig - egy évvel ezelőtti végleges nyugdíjba vonulásáig - a Magyar Állami Operaház műszaki igazgatójaként dolgozott. Mi vonzotta ennyire a színház világához?- Ennek gyökere óvodáskoromig nyúlik vissza. Egyszer egy riporternő járt az óvodában, és a nálam két évvel fiatalabb, akkor két és fél éves Gyula öcsémet kiválasztotta: megnézhette a Latyi Matyi, a furfangos cukrászinas című színdarabot, amelyet a rádió is közvetített. Ő azonban nélkülem nem volt hajlandó elmenni, így én is ott ültem a színpad melletti páholyban. A legendás Latabár Kálmán volt a főszereplő, aki az egyik jelenetnél minyonokat dobált fel nekünk. Ekkor állapítottam meg, hogy ahol süteménnyel dobálják a nézőket, az nem lehet rossz hely. Van egy néhány évvel későbbi emlékem is. A szüleim elhoztak minket ide, az Operába a Háry János című előadásra. Annál a résznél, amikor Háry eltolja a házat, hangosan elkezdtem kiabálni: „Csalás! Csalás! Láttam, hogy kereke van!” De a vonzalom kialakulásában része lehetett az otthoni légkörnek is: a családban természetes volt a művészetek szeretete. Édesapám kiválóan rajzolt és festett, akvarelljei közül sok kutatható a Hadtörténeti Múzeumban (a száz éve született templomépítő építészre, Bretz Gyulára emlékező cikkünk az EvÉlet 2010. május 2-ai számában olvasható - a szerk.), nagymamám nagyon sokat énekelt otthon, édesanyám kiválóan zongorázott, és gyönyörű hangja volt. Én még egyetemista koromban zsebpénzkereseti lehetőségként statisztálni jártam, a diplomamunkámként pedig színházat terveztem.- Ha már édesanyját említette, István király ünnepének környékén essen szó egy veszprémi vonatkozásról is!- Édesapámat nagyon jó barátság fűzte Ispánky József szobrászhoz, akivel közösen alakították ki a veszprémi vár északi bástyáján a várterület lezárását. Ispánky alkotta István király és Gizella királyné szobrát - ez utóbbihoz édesanyámat kérte meg modellnek. (Lásd címlapfotónkat. - A szerk.)- Sétánkat az Operaház színpadán kezdtük, majd a pincét is útba ejtve huszonhat méter magasba mentünk, ahonnan a rácsos padlózaton keresztül a díszlettartó rudakat is felülről láttuk. Az épületnek ezeken az úgynevezett üzemi részein nagyon sok minden másként nézne ki és másként működne, ha 1964-ben nem Ön nyeri el az intézmény által megpályáztatott állást...- Az Ybl Miklós tervezte Operaházat 1875-ben kezdték el építeni, és 1884. szeptember 27-én adták át. Nyolcvan évvel később kerültem én ide. Ahogy telt az idő, az épületnek egyre több része hagyott kívánnivalót maga után. így 1972-ben írtam az illetékeseknek egy műszaki jelentést, amelyben jeleztem, hogy az épület, főként a színpadi rész, nagyon rossz állapotban van. Az akkori igazgatás el is határozta a felújítást; 1980 májusában volt az utolsó előadás, nyáron megkezdődött a bontás - a vasfüggönyön innen csak a falak maradtak a helyükön, a következő évben pedig már az építkezés szakasza következhetett.- A színpad és az azt kiszolgáló technikai háttér felújítása során számos újítást vezettek be...- A társaimmal - a Középülettervező Vállalat két kiváló szakemberével - együtt mindig azt a célt próbáltuk szem előtt tartani, hogy a rendelkezésre álló teret minél praktikusabban használjuk ki, miközben - mivel az épület műemlék - sok szempontból meg volt kötve a kezünk. A világon nincs két egyforma színpad, bár jellegüknél fogva értelemszerűen nagyon sok hasonlóság van köztük. Az Operaház színpadának méretét úgy szoktam illusztrálni, hogyha a terét légköbméterben adnánk meg, abba beleférne a teljes Vígszínház. A színpad padlója alatt tizenkét méter van, felette több mint huszonhat méteres magasság, ezt kiegészíti kilencméternyi úgynevezett technikai tér. Tehát közel ötven méter vertikális térrel lehet gazdálkodni. Ez a színpad süllyeszthető, az alsó színpad is kétfedelű, ami azért praktikus, mert a díszletként használandó hordót, szekeret is kényelmesen rá lehet tolni, nem kell emelgetni. Azonban nemcsak függőleges irányban mozdíthatók el ezek a „világot jelentő deszkák”, hanem hátrafelé is, sőt igény szerint akár meg is dönthetők. A hátsó színpad nemcsak süllyeszthető, de egy forgószínpadi részt is terveztem bele.- Büszkén állíthatjuk, hogy Ön nemzetközileg is elismert szakember, akinek nagyon alapos rálátása van a világ színházaira és operaházaira. A budapesti épület hol áll a sorban?- A világ élvonalába sorolható; az más kérdés, hogy számos gépet már időszerű lenne kicserélni. Érdekességként említem meg, hogy az épület kivitelezését egy bécsi tűzkatasztrófa is befolyásolta. Történt ugyanis, hogy 1881-ben kigyulladt egy színház, és nagyon sokan - főleg füstmérgezésben - meghaltak. Mivel az ajtók befelé nyíltak, esélyük sem volt az embereknek a menekülésre. Ez után az eset után a német nyelvterület illetékesei összegyűltek, és kidolgoztak egy tűzrendészeti szabályzatot. Mivel a pesti Opera éppen ekkoriban épült, ez volt a világon az első olyan színházi épület, ahol ezeket a szabályokat alkalmazták is - így lett például záporberendezése és vasfüggönye. Ehhez a tragikus esethez kapcsolódott egy színpadgépészeti újítás is. Két osztrák szakember nem éghető anyagból - öntöttvasból - tervezett színpadgépezetet; korábban ugyanis csak a gyúlékony fát használták ehhez. A rendszert vízhidraulika működtette. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként Podmaniczky Frigyes, „Budapest vőlegénye” elküldte Yblt, hogy járjon utána ennek az újításnak. Utánajárt, és a tapasztaltak hatására módosított a színpad kialakításán. Jellemző módon az illetékesek fanyalogva fogadták az ötletet, és csak azzal a feltétellel engedélyezték az új rendszer kivitelezését, hogy ha nem válik be, akkor egy év múlva a cég a maga költségén bontatja el.- És bevált?- Olyannyira, hogy kilencvenhat évig működött! Idekerülésem után esztendőkön keresztül még én is dolgoztam vele. .- Tudomásom szerint Önnek is volt egy ma már anekdotának számító, forradalmi „hőstette" a felújítással kapcsolatban...- A munkálatok megkezdésekor nem volt meg az épület majdani átadásánál« pontos dátuma. A nyolcvanas években járva várható volt, hogy április 4-ét, május í-jét vagy november 7-ét fogják kijelölni az ünnepség időpontjául, amit én nem szerettem volna. És persze még fontosabb volt, hogy melyik évben történik az átadás - hogy egy vagy két ötéves terven belül lesz-e kész a munka! Mivel az akkori építésügyi minisztert, Somogyi Lászlót nagyon régóta ismertem, megbeszéltük, hogy 1984. szeptember 27-e legyen a dátum, ami napra pontosan megegyezett a száz évvel korábbi avató dátumával. Ő el is intézte ezt a Minisztertanácsnál.- Szakmai tudására, tapasztalatára itthon és külföldön is igényt tartottak: több felsőoktatási intézményben oktatott színpad- és világítástechnikát, illetve tizenkét évig volt végrehajtó bizottsági tagja a szcenikusok, színházépítészek és színpadtechnikusok nemzetközi szervezetének, az OISTAT-nak.- Három cikluson át töltöttem be ezt a posztot. E szervezetbe országok jelentkezhetnek - több mint harmincán vannak már benne s miután egyes újításaik, ötleteik beváltak, meghívást kapnak, hogy delegáljanak tagot valamelyik szekcióba. A szekciók felett áll a végrehajtó bizottság.- Milyen feladatokat lát el a szervezet?- Többfélét. A sikeresnek ítélt fejlesztéseket igyekszik világszerte elterjeszteni, és természetesen alkot bizonyos szakmai szabályokat is, amelyeknek a betartása fölött őrködik. Az egyik legnagyobb feladatunk és leghasznosabb tevékenységünk a nemzetközi színházi szakszótár elkészítése volt, amelyet a megjelenése óta is folyamatosan bővítenék. Alapvetően angol, német és francia nyelven tartalmazza a szavakat és kifejezéseket, de összességében közel húsz nyelven találhatók meg benne az egyes szakmai fogalmak megfelelői. Hogy ez mennyire praktikus, azt magam is tapasztalhattam, hiszen az Operaházban töltött negyvenkét év alatt a társulattal bejártam a világot, és nagy segítséget jelentett, hogy meg tudtam értetni magam például a japán vagy szingapúri kollégákkal, ha, teszem azt, egy színpadfuróra volt szükségem.-Az Operaházban tett sétánk során megbizonyosodhattam róla, hogy nincs olyan szeglete az épületnek, amelyet ne ismerne úgy, minta tenyerét. Nem hiányzik?...- A mai napig gyakran felhívnak a kollégák, hogy ezt-azt megkérdezzenek. Összességében elmondhatom, hogy nagyon különleges és gazdag szakmai életút áll mögöttem. Hálás vagyok érte a sorsnak. ■ Boda Zsuzsa
