Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-22 / 34-35. szám

12 41 2010. augusztus 22-29. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Mesebeli vándorúton Jézussal Kovács Áron lelkész és a teológusok vezetésével a reggeli és esti áhítato­kon, a kupaktanácsokon, azaz krea­tív hittanórákon arról beszélgettek, sok örömet szerzett számukra a tá­bortűz, az úszás, a foci, számos ve­télkedő (Forgószínpad, Portya, Fele sem igaz) és a Napvető-zenekar is. ► Mesebeli vándorútra indultak Jézussal a résztvevők augusztus í-jén Piliscsabán, a Napvető or­szágos evangélikus gyerektá­borban Kelényi Zsolt vezetésé­vel. Tizenhat lelkes vezető és se­gítőik, valamint hatvan hason­lóan lelkes gyerek indult el együtt egy képzeletbeli utazás­ra, hogy arról tanulhassanak, hogyan lehet Jézussal járni éle­tük vándorútján. hogyan érdemes útra kelni, és mi az, amit mindenképpen magukkal kell vinniük életük útjaira. Foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy kik lehetnek segítőtársaik ezen az úton, hogyan küzdhetnek meg a „három próbával” azaz a kihívásokkal és kísértésekkel. Végül megbeszélték azt is, hogy ha el­tévednek vagy útvesztőbe jutnak, szerető Atyánk által miként találhat­ják meg újra a helyes utat. E témáknak a gyerekekkel közös feldolgozására Ábrahám elhívásának, Az ország számos pontjáról - Nagybörzsönytől Orosházáig, Pi­listől Ózdig - érkeztek táborozok. A legnagyobb ajándék a szervezők szá­mára a gyerekekkel kialakított szo­ros, bensőséges kapcsolat, az, hogy a hét során tanúi lehettek az ő mély és őszinte érzéseiknek, és együtt tanulhattak Jézustól, fejlődhettek egymás szeretetében. A nevető gye­rekarcokért, bizalmas beszélgeté­sekért, gyönyörűen csengő közös éneklésekért, összetartó vezetői csa­Bálám szamarának, a tanítványok­nak, valamint a gazdag ifjúnak a története és a tékozló fiú példázata adott alkalmat. Mesebeli elemek is felbukkantak a hét során, melyek az út témájához kapcsolódtak, így a ta­risznya, a „hamuban sült pogácsa” is. Az áhítatokon, éneklésen, kupakta­nácsokon, bibliai totón és a Napv.e­­tő-játékon kívül a kirándulás, Ki mit tud?, vízi olimpia, kézművespa­lota és a Berka együttes táncháza szí­nesítette a táborozok napjait, de patért és egy remekül sikerült tábo­rért adhatnak hálát a szervezők új­ra a Jóistennek. Azokat a gyerekeket, akik jártak az elmúlt évek Napvető, Életfonal vagy Téli berek táboraiban, sok szeretet­tel várják a fenti táborok közös talál­kozóján, amely október 1-3. között lesz Piliscsabán. Jelentkezni a Cam­­peren lehet szeptembertől: www.lu­­thercamper.hu ■ Pellionisz Petra és Horváth Márta Véget ért a ConCordia 2010 ► A közép-európai cserkésztalál­kozók története egészen 1931-ig nyúlik vissza - a második világ­háború előtt azonban csak két­szer rendezték meg a dzsem­borit. A folytatásra a rendszer­­váltás utáni évekig kellett várni, 1997 óta azonban rendszeresen találkoznak a régió cserkészei, 2001-ben például Csobánkán verték fel sátraikat. Az immár hagyományosan kétévente meg­rendezett tábornak idén augusz­tus 2. és 11. között ismét Magyar­­ország adhatott otthont. A jubi­leumi, tizedik közép-európai dzsembori tapasztalatairól a bu­dapesti Szent István-bazilika előtti térre szervezett záróce­remónia előtt beszélgettünk La­katos Gergő főszervező-táborpa­­rancsnokkal.- „Sok szív, egy ritmus” - ez volt a ConCordia 2010 nevet viselő dzsem­bori mottója. Flány szív volt együtt, és milyen ritmusra dobogott?- Egészen pontosan ezernegy­­venöten voltunk együtt a Nagyková­csi határában található, adyligeti Sztrilich Pál Cserkészparkban. A hazai cserkészetet négyszázan kép­viseltük, de a Felvidékről, Kárpátal­járól, Erdélyből, Vajdaságból, Horvát­országból, sőt még Szlovéniából is ér­keztek magyarok, összesen mintegy százötvenen. Az eddigi közép-euró­pai dzsemborik a visegrádi országok - Csehország, Lengyelország, Ma­gyarország, Szlovákia - cserkészei­nek találkozói voltak, de most sike­rült tágítani a kört, így például Auszt­riából, Romániából, Szerbiából és Ukrajnából is csatlakoztak hozzánk. De messzebbről is érkeztek vendége­ink: a tizenöt részt vevő ország között ott volt Hollandia és Tajvan is. Hogy ennek a sok különböző szív­nek tényleg sikerült egy ritmusra dobognia, annak illusztrálásaként hadd meséljem el az egyik legna­gyobb élményemet. Vasárnap a nem­zetek bemutatkozásakor Szlovákia képviseletében a felvidéki magyar cserkészek és a szlovákiai szlovák cserkészek együtt mentek fel a szín­padra, együtt vitték fel a szlovák és a magyar zászlót, és együtt mutatták be az országot.- A cserkészetet alapító Robert Ba­­den-Powell egyik célja a fiatalok jó honpolgárrá nevelése volt. Amikor kü­lönböző országok jó honpolgárai ta­lálkoznak, hogyan viszonyulnak egy­máshoz?- A tábor megnyitásakor azt kér­tem a résztvevőktől, hogy a közös pontokat keressék - és ők ezt is tet­ték. Amikor egy szerb-horvát foci­meccsre készültek, bevallom, kicsit megijedtem, és kockázatosnak érez­tem a dolgot. Ők azonban ezt kikér­ték maguknak; azt mondták, nem a múlttal foglalkoznak, hanem a jövő­be szeretnének tekinteni. A mérkő­zés valóban barátságos volt, és ez is azt mutatja, hogy a fiatalok az egység felé törekednek.- Fia már az egységnél tarunk: mi lehetett a közös nyelv Közép-Euró­­pában?- Mivel a magyar kuriózumnak számít nemcsak a térségben, de másutt is, így a közös nyelv az an­gol és a szláv nyelvek egyvelege volt. De a cserkész leleményes, és ha valamit nem tud szavakkal kifejez­ni, akkor, ha kézzel-lábbal is, de megérteti magát.- Mit láthattak az idelátogató kül­földi cserkészek Magyarországból?- A közép- és kelet-európai orszá­gok felé való nyitáson kívül a tábor­nak volt még egy újdonsága, neveze­tesen az, hogy az utolsó két és fél napban a magyar cserkészcsapatok az otthonaikban látták vendégül a külföldről érkezetteket, akik így nem­csak egy erdőrészletet láthattak ha­zánkból, hanem például Szombathe­lyet vagy Kecskemétet is.- Előtte azonban egy héten keresz­tül sok-sok izgalmas programban le­hetett részük. De még ezeket is meg­előzte az úgynevezett szolgálat nap­ja. Mit takart ez pontosan?- A cserkészet nagyon fontos ele­me, hogy önállóságra, illetve egyéni és társadalmi felelősségvállalásra neveljük a gyerekeket. Erre a dzsem­borikon is igyekszünk odafigyelni. Ennek jegyében egy napon keresztül például bölcsődék, óvodák, idősott­honok felújításában segédkeztek a cserkészek.-Vasárnap pedig ha jól tudom, egy kis elcsendesedésre is volt lehetőség.- Gyulay Endre, a Szeged-Csaná­­di Egyházmegye nyugalmazott püs­pöke - a találkozó egyik védnöke - celebrált szentmisét, az evangélikus istentiszteleten pedig D. Szebik Im­re nyugalmazott püspök prédikált. A párhuzamosan futó szertartások vé­gén összegyűltünk, és közösen éne­keltünk. De a tábor ideje alatt volt or­todox, zsidó és muszlim szertartású alkalom is. Hiszen a cserkészetben a nemzeti öntudat mellett a (szabad) vallásgyakorlás is nagyon fontos. ■ Vitális Judit (A cserkészetről lapunk 2009. május 3-ai számában Honpolgárnevelés Bi-Pi módra címmel olvashattak in­terjút Buday Barnabással, a Magyar Cserkészszövetség evangélikus elnöké­vel. - A szerk.) Újra 72 óra kompromisszum nélkül Harmadszor rendezi meg az Ökume­nikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) október 15. és 17. között a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű akcióját, melynek keretében háromnapos karitatív munkával segít a rászorulókon. Az idei rendezvény fővédnöke Sólyom László volt köztársasági elnök. A kezdeményezés keretében fiata^ lók csoportjai hetvenkét órán keresz­tül szociális, karitatív és építő munkát végeznek országszerte különböző helyszíneken, ezzel is segítve a rászo­rulókon. A korábbi tapasztalatok alapján a szervezők az idén több ezer fiatal részvételére számítanak. A bekap­csolódók több mint négyszáz saját projektet valósítanak majd meg, összességében 210 ezer munkaórát teljesítve. A elvégzendő feladatok között szerepel játszótér-felújítás, szociális intézmények, gyermekfalvak meglá­togatása és mozgássérült fiataloknak szervezett programok. Külön hang­súlyt kapnak az idén azok a progra­mok, amelyek bevonják a munkála­tokba azokat is, akiknek készülnek a különböző fejlesztések, tehát pél­dául a játszótereket a gyermekekkel együtt tervezik felújítani. Több helyen országhatárokon át­ívelő projektek is lesznek, így a szer­vezők tervei szerint egy esztergom­­párkányi (Sturovo) közös akcióként magyar és szlovák fiatalok együtt vesznek részt városrendezési munká­latokban. Újdonság, hogy ötfős cse­recsoportokat is indítanak egymás­hoz a részt vevő országok. A rendezvény költségvetése négy­millió forint, amely javarészt a részt vevő fiataloknak adandó pólókra és az akció reklámozására - szórólapok­ra, plakátokra - megy el. A költség­­vetés harmadát a három történelmi keresztény egyház és a Magyarorszá­gi Egyházak Ökumenikus Tanácsa állja, és európai uniós pályázat is se­gíti őket, de nagyban támogatná az akciót, ha mind többen ajánlanának fel különböző összegeket. (Erre lehe­tőség van az akció honlapján, mely az ökumenikus iroda oldaláról érhető el: www.oki-iroda.hu. - A szerk.) Németországban, Svájcban és Ausztriában számos sikeres projekt valósult meg 2002 óta, Magyarorszá­gon pedig 2006-ban volt az első ilyen kezdeményezés, akkor még csak a ka­tolikus Győri Egyházmegyében. Az akció 2007 márciusában vált orszá­gossá, akkor több mint ezer fiatal 106 projektet valósított meg. 2008-ban 18 megyében, 72 városban összesen 2300 fiatal vett részt 220 projektben. Az ÖKI 2000. június 7-én alakult a katolikus, a református és az evan­gélikus egyház kezdeményezésére. Az iroda célja, hogy segítse az egyházak ifjúsági szervezeteinek, közösségei­nek kapcsolattartását a társadalom­mal, a különböző kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel. Az iroda előmozdítja az egyházak if­júsági munkát végző csoportjai kö­zötti együttműködést, és ebbe szeret­né bekapcsolni a kisebb felekezetek ifjúsági munkaágait is. M MTI

Next

/
Thumbnails
Contents