Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-04 / 27. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. július 4- ► 13 PRES BITER PORTRÉ Aki lutheránusként a pápa programját szervezte Beszélgetés Bedecs Márta püspökihivatal-vezetővel ► Presbiteri oldalunkon koráb­ban is megszólaltattuk már egy­házunk egy-egy presbiterét. Ez alkalommal a Győri Evangélikus Egyházközség tagjával, a nádor­városi körzet jegyzőjével, Be­decs Mártával beszélgettünk, aki egyúttal - nem is mellesleg - a Nyugati (Dunántúli) Evangé­likus Egyházkerület Püspöki Hi­vatalának vezetője is.- 1944-ben születtem Győrben, evangélikus iparos családban. Anyai nagyapám a hegyeshalmi német aj­kú evangélikus gyülekezet presbite­re volt. A háború után egész rokon­ságomat kitelepítették Ausztriába, így a nagyszüleimmel csak 1956-ban - a forradalom előtt - találkozhattam először itthon. Apai nagyapám a csikvándi evangélikus gyülekezet presbitere volt. Sajnos ő korán meg­halt, de a csikvándi rokonsághoz, a templomhoz és a gyermekkoromban ott szolgáló Németh Géza lelkészhez és családjához sok emlékem fűződik. Egész életemre szóló példa volt szá­momra édesapám becsületessége és az, ahogyan vállalta és továbbadta hi­tét a legnehezebb kommunista idők­ben is; hasonlóképpen édesanyám mély hite és áldozatvállalása édes­apám hosszú betegsége alatt.- A szülői példa hogyan kamato­zott az ön életében?- A győr-nádorvárosi gyüleke­zetben konfirmáltam 1956-ban. Lel­készem Kovács Géza bácsi volt. Kon­firmációi igeként a közismert mon­datot kaptam, és igyekeztem mindig is e szerint élni: „Légy hű mindhalá­lig és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2,10) A későbbiekben Ittzés Gá­bor lelkész szeretete kísérte családunk életét. Egy testvérem van, Zoltán, aki­nek két fia az én keresztgyerme­kem. Természetesen ők is a gyüleke­zet tagjai. Sógornőm a nádorvárosi lelkészi hivatalban dolgozik.- Merre vezetett az útja az általá­nos iskola után?- Győrben, a közgazdasági techni­kum ipari tagozatán érettségiztem. Saj­nos édesapám betegsége miatt - ugyanis én ápoltam őt haláláig - és anyagi okokból sem tanulhattam akkor tovább, ezért később, munka mellett szereztem felsőfokú külkereskedelmi képesítést. Első munkahelyem a híres győri Magyar Vagon- és Gépgyár volt, a külkereskedelmi főosztályon, majd a kereskedelmi igazgatóságon dolgoztam, értékesítési területen, iro­davezetőként közel három évtizeden át. Négyszáz dolgozó munkájának koordinálásáért voltam felelős.- A gyár akkoriban a szocialista ipar egyik bástyája volt. Hívő és hit­valló emberként hogyan tudott itt ér­vényesülni?-Miként került a püspöki hivatalba?- Röviddel azután, hogy nyugdíj­ba vonultam, megkeresett Ittzés Já­nos püspök úr azzal, hogy - miután Dombi Éva kolléganőm szülési sza­badságra ment - vállalnám-e a hi­vatal vezetését. Édesanyám akkor- Soha nem voltam párttag. Min­dig nyíltan vállaltam kereszténysége­met, vállaltam, hogy templomba já­rok, akkor is, amikor ebből hátrá­nyom származhatott volna. Igaz, sokkal többet kellett dolgoznom, hogy elismerjenek, de úgy érzem, mindig tiszteltek, megbecsültek és el­ismertek. Visszatekintve munkahe­lyeimre egyébként mindig olyan helyre kerültem, ahol úttörő munkát kellett végezni.- A gyárból egy újabb, Győrben formálódó nagy projekthez hívták.- A rendszerváltás után, 1991- ben az országban elsőként megala­kult Győri Ipari Parkba hívtak dol­gozni, ahol rövid idő után az iroda ve­zetője lettem, és a terület értékesíté­séért, a befektetők kereséséért voltam felelős. Ez új kihívást jelentett szá­momra, hiszen ezen a területen nem lehetett korábbi tapasztalatokra tá­maszkodni. Ez a feladat sem volt könnyű, de a már korábban megszer­zett rutin, a jó emberi kapcsolatok so­kat segítettek. Munkám során min­denütt a szeretet, a tolerancia és az emberekre való odafigyelés volt az irányadó számomra. 1996-ban a parkban miséző 11. János Pál pápa programjának megszervezésében is részt vettem. már nyolcvanhat éves volt, ezért gondolkodási időt kértem. Elvál­laltam, és immár negyedik éve dol­gozom itt. Hivatali munkám kezde­tekor sok segítséget kaptam az or­szágos irodában dolgozó munkatár­saktól. Szívesen jövök mindennap a hivatalba, mert itt is egymást segí­tő, szeretetteljes közösséget találtam.- Említette, hogy a győri egyház­­község nádorvárosi templomába jár. Úgy tudom, nem csak jegyzőként te­vékenykedik...- A győri gyülekezetnek 2000 óta presbitere vagyok. Ezenkívül ha bármilyen feladatra felkérnek, szíve­sen vállalom. Tagja vagyok a Péter­­fy Sándor Evangélikus Oktatási Köz­pont igazgatótanácsának a nádorvá­rosi gyülekezet delegáltjaként. Annak ellenére vállaltam ezt a megbíza­tást, hogy sajnos nincs gyermekem, de szívügyem az oktatás. Énekelek a nádorvárosi énekkarban. A jó közös­ség és a zene segít a kikapcsolódás­ban. Megalakulásától kezdve részt ve­szek a püspöki hivatalban működő Luther olvasókör alkalmain. Jó elmé­lyülni Luther tanításaiban. Öröm számomra, hogy az aktív munka mellett módom van a nádorvárosi bibliaórákra is járni... ■ Menyes Gyula Jubileum és búcsúzás A pécsi evangélikus gyülekezet júni­us 27-én hálaadó istentisztelet kere­tében mondott köszönetét Varsányi Ferenc huszonöt éves szolgálatáért. A lelkészt köszöntötte Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, illet­ve a pécsi római katolikus, görög ka­tolikus és református testvérgyüle­kezet képviselői. Az alkalom egyben búcsú-istentisztelet is volt, mivel Varsányi Ferenc július í-jétől a Du­­naharaszti Evangélikus Egyházköz­ségben folytatja szolgálatát. ■ Lénárt Péter felvétele Móri kertavató Gyermekkorom színhelyén harangok érces hangja szólított az istentiszte­letre. A körbefutó karzattal épített templomunk igére áhítozó embe­rekkel volt tele. Képzeletemben so­káig így élt az Isten háza. Ma szórványban élek, nem hallom templomom harangjainak hangját. Egy-egy kis templom vagy imaház láttán D. Kapi Béla (1879-1957) püs­pöknek egy megsárgult jegyzőkönyv­ben fellelt szavai jutnak eszembe, amelyek Lenti templomának avatá­sakor hangzottak el 1932-ben: „Ki­csiny, új templomunk emberi sze­mekkel könnyen megmérhető, mind­össze néhány méter. Szelíd boltozata, egyszerű oltára, minden dísz nélkü­li, fehérfalai vannak, de mégis ugyan­az a hivatása, ami a legdíszesebb, márványfalú, hatalmas kupolájú dómnak..!’Szavainak igazságát sok­szor megtapasztaltam. Különleges hasonlóságot, folyto­nosságot, egyszerűséget is sugalltak számomra Kapi püspök szavai júni­us 27-én Móron, s nagy lelki békes­séget adtak egy kedves esemény al­kalmából. Nem templomot avattak, nem püspök végezte a szertartást, ha­rang helyett kis csengő hívogatott - mégis. Mivel a templomépítés csak dédelgetett vágya a móri evangéliku­soknak, ezért nagy örömük volt - eb­ben osztozhattam velük -, hogy fe­hér falú imaházuk szakértelemmel parkosított kertjét felavathatta Kapi Zoltán pusztavám-móri lelkész, a hajdani püspök unokája. Mór a 16. században a környék legnépesebb települése volt. Lakói - evangélikus, majd református prédi­kátorok vezetése mellett - korán a reformáció hívei lettek. A falu a tö­rök hódoltság első évtizedeiben el­néptelenedett. A17. században első­ként letelepülők magyar reformátu­sok voltak, majd az 1697-től 1750-ig tartó betelepítés során német nem­tására a lakosság száma megnöveke­dett. A közeli Bakonycsernyéről, Nagyvelegről és Pusztavámról - de az ország távoli területeiről is - egyre több evangélikus került Mór­ra, akik Pusztavám szórványaként részesültek lelkigondozásban. Az ipari centrumban az átlagosnál is élesebben ható politikai viszonyok hosszú ideig nem voltak kedvezőek Kapi Zoltán avatóbeszédet mond a hitélet szervezett vallásos keretek közötti gyakorlásához. Az evangé­likus közösség gyülekezetté alaku­lására csak a körülmények megvál­tozása után - a település várossá nyilvánítását (1985) követő évben 1986-ban került sor. A felismerés Puskás János pusztavámi lelkész érdeme. Kül- és belföldi támogatással meg­vásárolták, majd rendbe tették a vá­ros központjában lévő, korábban ügyvédi munkaközösség céljára hasz­nált épületet, amely azóta imaházul szolgál. Az első istentiszteletet 1986. október 5-én tartották. A rendszeres vasár- és ünnepnapi istentisztelete­ken kívül itt folynak a bibliaórák, a hittanórák; a konfirmációi oktatások, s itt kapnak helyet a különféle egyhá­zi rendezvények. A gyülekezet a szomszédos Pusztavám filiája. Pus­kás János nyugdíjba vonulása (1995) óta Kapi Zoltán a gyülekezetek meg­választott lelkipásztora. A kert birtokbavétele... zetiségű katolikusok érkeztek. Az új betelepítés és az ellenreformáció következtében jelentősen megválto­zott a felekezeti arány. Egy 1745-ből származó vizsgálat 738 katolikus, 25 református, 7 evangélikus, 7 ve­gyes és 5 izraelita családot említ Mórról. A19. század végén az evangéliku­sok 60-an voltak, s szoros kapcsolat­ban álltak a helyi református egyház­zal. 1900-ban közös református­evangélikus olvasókör alakult. Az első evangélikus konfirmációt a mó­ri református templomban tartották. Az 1940-ben kiadott egyházegyete­mi névtárban a település 158 evangé­likussal szerepel Pusztavám szórvá­nyai között, de valójában már fiók­egyházként működött. Az 1948-as ki­telepítés és a társadalmi változások következtében a szervezett közössé­gi élet megszűnt. Az új rendszer s az iparosodás ha­A 2001-ben tartott népszámlálás szerint több mint félezer evangélikus él a városban, de az egyházi nyilván­tartásban számuk alig haladja meg a 250-et. Az egyházfenntartói járulé­kot fizetők száma 100 körül van. A hívek mielőbb szeretnék megismer­ni és közösségbe vonni valamennyi evangélikus testvérüket. A gyüleke­zeti közösségépítő alkalmaknak im­már a város közepén lévő, kitűnő adottságokkal rendelkező parkosított kert is helyszíne lehet. A június 27-ei vasárnap délután tartott kertavató ünnepségen s a gyülekezet napi és soron következő feladatainak megbeszélésére is alkal­mat adó bográcsos szeretetvendég­­ségen ötvenen vettek részt, majd a felnőttek és gyermekek egyaránt nagy lelkesedéssel vették birtokuk­ba a sokszínű virágoktól pompázó kertet. ■ Dr. Jani János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents