Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-08-15 / 33. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2010. augusztus 15. *• 11 Programok internetezéshez: Chrome Most induló cikksorozatunkban az öt legnépszerűbb böngészőt mutatjuk be. A programok mindegyike kibővít­­hető, mi azonban azokra a felhaszná­lókra koncentrálunk, akik nem kíván­nak kiegészítőkkel bíbelődni, hanem telepítés után már csak internetezni szeretnének. Az átlagfelhasználó számára legin­kább keresőjéről ismert Google készí­tette el a Chrome-ot. Ez nemcsak be­tűrendben az első, hanem mind kö­zül a legfiatalabb versenyző is. 2008. szeptember 2-án jelent meg. Újonc­ként már akkor is komoly tudást kellett felmutatnia a versenybe kerü­léshez, de két év alatt persze nagy fej­lődésen is átesett a Chrome, renge­teg újdonság került bele. A legfrissebb stabil kiadás jelenleg az 5.o.375.xxx-nél tart. A pontos verziószám olyan gyorsan változik, hogy kár is leírni, mert a lap megje­lenésére már lehet, hogy csiszolgat­­nak is egy kicsit a böngészőn. Beépített Flash és összeomlás­védelem A most aktuális verzió mindeneset­re már tartalmazza a beépített Flasht, ami a neten főleg reklámokban és já­tékokban feltűnő izgő-mozgó(-han­­gos) tartalmak lejátszásához szüksé­ges. A Flash külön is telepíthető a számítógépre, de azzal, hogy a Chrome-ot installáljuk, már fel is rak­tuk - pont abba az irányba mozdul a Google, amely ezt a cikksorozatot is vezérli: egyetlen telepítéssel minél teljesebb internetezési élményt kap­jon a felhasználó. A Chrome a Flash frissítéseire is figyel, ezáltal segítve, hogy a száz legnagyobb weblap 85 százalékán használt Flash technoló-EVÉL&LEVÉL EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence giából mindig a legbiztonságosabb, új verzió legyen meg. A Flashhez (is) kapcsolódik az a megoldás, melyet a Google Chrome hozott el a böngészők világába. A szoftver külön kezeli a megnyitott lapjainkat, így ha az egyik oldal va­lamiért lefagy, nem kell azzal szem­besüljünk, hogy használhatatlanná válik és összeomlik az egész böngé­sző. Ennek a funkciónak mindenki át tudja érezni az előnyét, ha az egyik kifagyó oldal miatt vesztette már el a másik megnyitott oldalon írt szö­vegét. Parlez-vous fran^ais? Az angol szövegekkel még csak­­csak elboldogulnak sokan, de más nyelvek már komolyabb gondot je­lenthetnek. Ezen segít a jelenlegi böngészőverziók közül egyedül a Chrome-ba beépített Google For­dító szolgáltatás. Ezzel azonnali és teljes fordítását kaphatjuk meg az ép­pen látogatott oldalnak. Verset per­sze ne fordítsunk vele, és magyaros szövegek előállítására sem képes. Arra viszont pont jó, hogy francia, német, macedón vagy éppen indo­néz nyelvű honlapokon lássuk, hogy melyik menüpont mit jelent, illetve nagyjából megértsük az oldalon lé­vő szöveget. További hasznos funkciók Ezeken kívül egyedi megjelenést biztosító felhasználói felületek (té­mák), inkognito mód (amely elrejt minket a weboldalákról), egybe­gyúrt cím- és keresősáv, a könyvjel­zők és böngészőbeállítások számító­gépek közti szinkronizálása (Google­­fiókkal), helyesírás-ellenőrzés, vala­mint több ezer kiterjesztés várja a Chrome-használókat. Apróság, de biztonsági szempont­ból fontos, a megtévesztő oldalak el­len hasznos megoldás, hogy a Chrome alapból kiemeli az URL-címekben a fődomaint, így téve egyértelművé, hogy az otpbank.hu/akármi/bármi című oldalon járunk, vagy csak egy otpbank.öíveres.cw/akármin. Nem funkció, hanem saját tapasz­talatokon és objektív méréseken is alapuló tény: a Chrome igen gyors. Bár a hamar változó verziók világá­ban nagyon nehéz megmondani, hogy éppen melyik a leggyorsabb böngésző, de ez a „számháború” az átlagfelhasználót talán nem is nagyon érdekli. A lényeg, hogy aki Chrome­­ot használ, annak - megfelelő inter­netkapcsolat esetén - egészen bizto­san nem lesz gondja az internetezés sebességével. ■ Balogh Csaba A Google Chrome böngésző ingyenesen letölthető http://www.google.hu/chrome A böngészőhöz letölthető kiegészítők galériája https://chrome.google.com/extensions?hl=hu Közös asztal konferencia Szentetornyán Az evangélikus cigánymisszió szer­vezésében Közös asztal elnevezéssel július 30-ától öt napig tartó tábort rendeztünk cigányoknak és nem cigányoknak. A tábor igei vezérfo­nalát az Efezusi levél ötödik fejeze­te adta: „Sötétségből világosság gyermekei”. A tábort évek óta megrendezzük azokon a településeken, ahol az evan­gélikus gyülekezetben vagy annak kö­zelében cigány testvérek élnek. Vol­tunk már a nógrádi Béren, illetve Nyírteleken, és két alkalommal adott otthont a rendezvénynek a dunántúli Sárszentlőrinc. Idén az Orosházához tartozó Szentetornyára esett a választás, mi­vel itt még nem rendeztünk találko­zót, valamint az itteni evangélikus gyülekezet tagjai közül is voltak már néhányan, akik részt vettek a koráb­bi táborok valamelyikében. Bakay Pé­ter főszervező úgy fogalmazott: ezzel az eseménnyel „körbeértünk” az or­szágon. A Közös asztal konferenciára - amelynek célja, hogy romák és ma­gyarok közelebb kerüljenek egy­máshoz és Istenhez - a helyiek mellett az ország számos pontjáról érkeztek cigányok és nem cigá­nyok, mintegy hatvanam A minden­napi életben a cigányoknak is szük­séges, hogy az Úr Jézus Krisztus ott legyen a szívükben. Köztudott, hogy a cigányok ere­detileg katolikusok. A szentetornyai cigányok az evangélikus egyházzal a hittanoktatás, az istentiszteletek és a különböző kézműves-foglalko­zások alkalmával kerültek kapcso­latba. Az igaz, hogy nem jönnek el minden egyes egyházi alkalomra az itt élő romák, de van törekvés a szí­vükben - a tábor után többem fo­­gadkoztak, hogy ezután mindig ott lesznek a gyülekezetben. Az idei konferencián is minden na­pot áhítattal kezdtünk, és azzal is fe­jeztünk be. A péntek a bemutatkozá­sok jegyében telt, majd e sorok írója tartott áhítatot. Szombaton bibliakö­rök, kézműves-foglalkozások, kultu­rális és zenei programok voltak, az esti áhítatot Varga Mihály, a békési pün­kösdi gyülekezet egyik igehirdetéssel is megbízott cigány szolgálója tartot­ta. A vasárnap délelőtti istentisztele­ten Szeverényi János országos misszi­ói lelkész hirdette az igét. Délután Kar­­doskútra, Magyarország hét természe­ti csodájának egyikéhez, a Fehér-tó­hoz látogattunk, majd Orbán Attila evangélikus lelkész az afrikai, Jenei Ot­tó misszionárius pedig a kárpátaljai misszióról tartott előadást. A hétfőt Deák László orosházi lel­kész áhítatával kezdtük, majd a délelőttöt Gyopárosfürdőn töltöt­tük, délután Kovalcsik Katalin nép­rajzkutató Cigányok a nagyvilágban címmel tartott előadást. Ezt köve­tően a kárpátaljai Amaro Del (Mi Is­tenünk) cigány együttes lépett fel bi­zonyságtévő lélekkel és kiváló zené­vel a Békés megye több településé­ről érkezett nagy létszámú közön­ség előtt. A táborlakók kedden Györfi Mi­hály nyírteleki lelkész reggeli áhíta­ta után vettek búcsút egymástól. Laczki János másodlelkész (Orosháza) EVÉL&LEVÉL Válasz id. dr. Hafenscher Károlynak Az Evangélikus Élet augusztus í-jei számának 15. oldalán, az EvÉl&levél rovat­ban olvastam id. dr. Hafenscher Károly Hiányérzet és dezavuált világszerve­zetek című olvasói levelét, melyben kritikusan szól az egyházunk tényfeltáró bizottságának Háló című kötetében közölt, A protestáns világszervezetek (KBK, EVT, LVSZ) a „Világosság" rezidentúra fényében című tanulmányomról. A levél szerzője a kötetben megjelent életrajzomból meglepő módon azt emeli ki, hogy „1977-ben született kecskeméti könyvtáros” vagyok. Jóllehet ugyanonnan az is kiderül, hogy alapvégzettségem történész, és a tényfeltá­ró munkában értelemszerűen ilyen minőségben veszek részt. Különösen nagy kihívás egy történész számára, ha a közelmúlt történetét kutathatja. A történettudomány sajátja, hogy a kutatók legtöbb esetben olyan korszakkal foglalkoznak, amelynek nem voltak szemtanúi. Való igaz, hogy ko­romnál fogva nem éltem át a szocializmus nehéz, az egyházat különösen is megpróbáló évtizedeit. Feltételezem, hogy születési évem megemlítésével er­re kívánt utalni a cikk írója. Nem gondolom azonban, hogy egy tanulmány megítélésénél ez az illetékességet megkérdőjelező szempont lehet. Hafenscher lelkész úr a tanulmányommal kapcsolatos észrevételeit nem sokkal a kötet megjelenése után levélben bővebben kifejtette. Levelére né­hány nap elteltével válaszoltam. Most a nyilvánosság előtt sem tudok mást írni, mint akkor. A tényfeltáró bizottság megbízatása az állambiztonsági szervek Magyar­­országi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos iratainak feltárására és bemuta­tására szól. Tehát nem lehet feladatunk teljes képet adni egyházunk 1945 utá­ni történetéről. Ez a munka mind erőnket, mind időnket messze meghalad­ná. Ennek megfelelően a Hálóban megjelent tanulmányom - a levél állítá­sával ellentétben - nem az egyházi világszervezetek Magyarországgal kap­csolatos tevékenységéről szól, hanem arról, hogy az Állami Egyházügyi Hi­vatal és a hírszerzés hogyan működött együtt a „Világosság” rezidentúra ke­retében ezen világszervezetek megfigyelésére. Elsősorban azt kívántam bemutatni, hogy a kommunista diktatúra egyház­üldöző szervei milyen módszerekkel szereztek információkat, és mennyire tendenciózus egyoldalúsággal, szűk látókörűen ítélték meg a nemzetközi egy­házi szervezetek tevékenységét. A bizottság célkitűzésének megfelelően deklaráltan az állambiztonsági szervek iratai, jelen esetben a „Világosság” re­zidentúra dossziéi szolgáltak forrásként, s célom éppen ezek bemutatása volt. Más szóval: a dolgozatomban leírtakat nem én állítottam tényként, hanem az iratokban találtakat idéztem, illetve foglaltam össze. Ezt több ponton is hang­súlyoztam. Mindezekből következik, hogy tanulmányommal természetesen nem akartam „dezavuálni” a világszervezeteket, hanem - e szóhasználatnál marad­va - azt mutattam be, hogy a magyar állami szervek miként „dezavuálták” őket. Végezetül még egy megjegyzés. A tényfeltáró bizottság tanulmányköte­tében megjelent dolgozatok mindegyikét más-más szerző jegyzi, akiknek sze­mélyes munkamódszerét és látásmódját, adott esetben álláspontját tükrö­zik az egyes írások. így tehát szó sincs arról, hogy a tanulmányok tartalma „egyházunk hivatalos álláspontjává vált” volna. ■ Ittzés Ádám történész (Kecskemét) „Az Úr csodásán működik” - árvízkárosult gyermekek Őrimagyarósdon Tisztán előttem van az a kép, amikor Rostáné Piri Magda, a Vasi Egyház­megye esperese a júniusi lelkészi munkaközösségi ülésen felvetette az árvíz­­károsult gyermekek javára megszervezendő augusztusi tábor ötletét. Akkor én még - több kollégámmal ellentétben - nem jelentkeztem segítőnek. Tel­tek a hetek, és szinte már el is feledkeztem a felvetésről, amikor egyik nap megérkezett az a körlevél, amelyben esperes asszony többek segítségét kér­te a tábor lebonyolításához. Első információként annyit lehetett tudni, hogy augusztus 2-8. között közel negyven felsőzsolcai gyermek (6-18 évesek) és az őket kísérő két édesanya fog Őrimagyarósdon táborozni. Amikor visszaemlékezem a hét eseményeire, és próbálom szavakba ön­teni mindazt, amit átélhettem a gyerekek között, a címben említett szép éne­künk kezdősora jut eszembe. Azt gondolom, mindannyian, akik részt vet­tünk a táborban, valóban megtapasztalhattuk Isten csodás működését, új­játeremtő és közösséget formáló erejét. Megható módon a nagyrészt egyházi kötődés nélküli gyermekek, felnőttek a számukra eleinte idegen közegben rövid idő elteltével egy szívvel vettek részt a bibliai történetek feldolgozásában, az esti áhítatokon, és késő estébe nyúló­an lelkesen tanulták és zengték az addig számukra teljesen ismeretlen ifjúsá­gi énekeinket. A rendszeres tábori programok, különféle foglalkozások, játé­kok, kézműveskedés mellett szombathelyi és kőszegi kirándulásra is sor ke­rülhetett. A szombati napon pedig Őrimagyarósdon a község lakóival közö­sen falunapon vehettek részt a messziről érkezett gyermekek és felnőttek. Jó volt látni az elmúlt hónapokban sok nehézséget, keserűséget, az árvíz pusztítását végignéző, mégis mosolyogni, örülni tudó, csillogó szemeket. A szövődő barátságokat, az összetartás, az önzetlenség megmutatkozó embe­ri példáját. Hálás vagyok azért, hogy részese lehettem annak a kis közösség­nek, amely abban a pár napban formálódott. Papp Judit beosztott iskolalelkész (Kőszeg)

Next

/
Thumbnails
Contents