Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-07 / 6. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. február 7. *• 3 ReformádÓ.500 Messiás Lőrincen Megtartotta alakuló ülését a reformációi emlékbizottság ► 2017 jeles év lesz a világ protestánsainak életében, hiszen ötszázadik évfordulóját ünnepeljük annak, hogy Luther Márton 1517. október 31-én kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. A Magyarországi Evangélikus Egyházban az évforduló eseményeiért felelős reformációi emlékbizottság múlt szerdán tartotta meg alakuló ülését az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában. Id. Fabiny Tibor egyháztörténészként már évekkel ezelőtt javasolta, hogy idejében kezdődjék el a felkészülés a kerek évfordulóra, hiszen az ezzel kapcsolatos egyháztörténeti kutatások, a különféle kiadványok előkészítése, kiállítások megszervezése mind-mind többéves munkát igényel. Egyházunk gyűjteményi tanácsa, hajdani elnökére emlékezve, 2008- ban kezdeményezte a munkák összehangolását segítő megbeszélés összehívását. 2009-ben a különböző munkaágak képviselői tanácskoztak arról, hogy milyen munkákat kellene elvégezni a jubileumi felkészülés során. A Luther Szövetség a folyamatosan megjelentetett kiadványaival és konferenciáival kimondatlanul is megkezdte már a felkészülést a jubileumi évre. A zsinat felhatalmazásával, az országos presbitérium megbízásából idén január 27-én kezdődött el a tényleges szervezőmunka. Az emlékbizottság elnöke Fabiny Tamás püspök, tagjai pedig az egyház különböző munkaágaiban tevékenykedő munkatársak. Az alakuló ülést Korányi András egyháztörténésznek, a zsinat lelkészi elnökének bevezető áhítata nyitotta meg. A közel háromórás megbeszélésen először azok a javaslatok és tervek kerültek terítékre, amelyek a jubileummal kapcsolatban már korábban felmerültek. A bizottság tervbe vette többféle kiadvány - teológiai témájú kötetek mellett például lelkészi (tanítói) onomasztikon, evangélikus bibliográfia, egyházművészetet feldolgozó könyv stb. - megjelentetését, és szó esett kevésbé feltárt egyházi kérdésekkel kapcsolatos konferenciákról, vándorkiállításokról, sőt határokon belüli és Kárpát-medencei reformációi emléktúrák megszervezéséről is. A legfontosabb egyháztörténeti és dogmatikai műveket folyamatosan szeretnék digitalizáltatni és ily módon a nagyközönség elé tárni. A reformáció.500 programsorozat szervezése hivatalosan - az 1610-ben tartott és az evangélikus egyházszervezet megalakulását jelentő zsolnai zsinatra is emlékezve - idén pünkösdkor indul. A bizottság több ponton is szeretné bevonni a szervezésbe, illetve a lebonyolításba - egyházunk tagjai mellett - a református egyházat, és számít a határon túli és világi szakemberek segítségére is. Mint ismeretes, egyházunk elnöksége még 2008 őszén pályázatot írt ki a reformáció jubileumi évének jelmondatára. A pályázat érvényes, de eredménytelen lett. Ezért a reformációi emlékbizottság Fabiny püspök javaslatára elfogadta a reformáció.500 (reformáció pont ötszáz) ideiglenes jelmondatot. ■ Boda Zsuzsa Händel Messiás című oratóriumának első, karácsonyi részét adta elő az oroszlányi evangélikus gyülekezet ének- és zenekara a pestszentlőrinci templomban január 31-én. A szólót Edelényi-Szabó Zsuzsanna (szoprán), Bardócz Erzsébet (alt), Baski István (tenor) és Korpás Ferenc (basszus) énekelte. Győri Gábor esperes a Hallelujah-kórus előtt Jn 4,25 alapján tartott áhítatában a Messiásra mutatott, így az ige és a zene egyaránt róla szólt. A kórus egyébként 1962 tavaszán - néhány bibliaórás imádságának meghallgatásaként - alakult egy hajdúsági bányász, Nagy Dániel vezetésével. Az ő lánya, Milán Zoltánná, a jelenlegi karvezető a helyi zeneiskola tanára. A kórus tagjai között egyaránt vannak hivatásos énekesek és laikusok, oroszlányiak és Oroszlányból elszármazottak, evangélikusok és más felekezetűek. ■ Hulej Enikő HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Böjti evangélikus lelkigyakorlat lesz Révfülöpön február 24-26. között az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Szeretettel hívjuk mindazokat, akik kis közösségben, nagy csendben testi-lelki felüdülésre vágynak, és erre akár három nap szabadságot is ki tudnak szakítani. Gyülekezeti tagokat és lelkészeket egyaránt hívunk és várunk. Böjt a méregtelenítés alkalma, a lelki méregtelenítés nagy lehetősége. Mi vár az ide érkezőkre? Sok imádság, tudatos bibliaolvasás, beszélgetések, igetanulmányok, tartalmas csend, friss levegő és pihenés. A lelkigyakorlatot vezeti Gáncs Péter püspök és dr. Hafenscher Károly lelkész. Az alkalmat minimum tizenkét résztvevő jelentkezése esetén tudjuk megtartani. Jelentkezni lehet írásban a 8253 Révfülöp, Füredi út 1. postai vagy a revfulop@lutheran.hu elektronikus címen. Részvételi díj teljes ellátással 12 000 Ft. Boltívként összeköt Szerencsés egybeesés volt, hogy január 22-e, a magyar kultúra napja a keresztény egység egyetemes imahetére esett. Kolozsvár magyarsága e két kiemelkedő alkalmat újra a zsúfolásig megtelt főtéri evangélikus templomban ünnepelte meg igazán méltó módon. Ünneplésünket, talán első ízben a Trianon utáni történelemben, megtisztelte Románia kulturális minisztere. Az esemény díszvendégeként Kelemen Hunor beszédében kifejtette, hogy „ a Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. Azt az alkotást kell ma értékelnünk, amely megtartja közösségünket, tovább élteti anyanyelvűnket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb lesz.” Nem kétséges, hogy a kultúra nehezen meghatározható fogalom. Számtalan definíció próbálja ilyen vagy olyan szemszögből megragadni a „kultúrajelenséget” A tudományos értelmező szótárak számszerűsítve legalább negyven meghatározást tartanak számon. Egyik igen tetszetős és tág értelmű meghatározás volt az, amelyet Kelemen Hunor mondott: „környezetalakító, alkotó munka” Valóban, a környezet az ember, az emberi közösség élettere, annak alakítása, formálása pedig az ember alapvető igénye, életfeltétele. Az állatokkal szemben, amelyek között a magasabb rendű fajok biológiailag determinálva ösztönösen alakítják környezetüket, az ember tervezetten, tudatosan és - tegyem hozzá - szabadon alakítja életterét, környezetét. Éppen ezért az emberi környezetről nemcsak tárgyi, anyagi, hanem szellemi, lelki értelemben is lehet és kell is beszélni. A kultúra éppen lelki, szellemi dimenziójából eredően is „értékteremtő” alkotó cselekvés. Olyan értékalkotás, ahol - szemléltetésül a mitológia alakjait kölcsönvéve - a „prométheuszi érték” az anyagi, a tárgyi szint ötvöződik az „apollóni” szinttel, ami a szellemi, a spirituális érték, és ez együtt jelenti, képezi a kvdtúrát. Nem véletlen, hogy kincses városunkban évről évre hagyományt teremtve a magyar kultúra napját a templomban ünnepeljük meg. Templomi istentiszteletünk lett, egyéb alkalmakat is ideszámítva, a város központi, fő ünnepe. Igehirdetésemben is próbáltam röviden válaszolni a kérdésre, hogy miért éppen egy templomban, miért igehallgatással, imával, dicsőítő énekkel adunk hálát Istennek azért, ami - a Németh László-i gondolatot felidézve - boltívként összeköt, mint a nemzet lényegi sajátja: a magyar kultúráért. Azért, mert nekünk a hitvallás erejével, a hit meggyőződésével kell ki-ÉGTÁJOLÓ mondani - szemben egy divatos, progresszívnek titulált, minden eszközzel támogatott, Isten nélküli, szekularizációs értékszemlélet agresszív diktatúrájával, mindennemű öncélúsággal és mindenható relativizmussal -, hogy a kultúra Isten ajándéka. Az emberi alkotó cselekvés gyökere, forrása is az élő Isten, egyben jele annak, hogy kultúra és kultusz összetartozik. Mert amikor mind a templomból, mind a szellemi templomból kivitték Istent, elhitették önmagukkal, hogy Isten tényleg halott, és kizárólag az embert és az ember produktumát tekintették egyedül autentikus értéknek, akkor lényegétől fosztották meg a kultúrát. Óriási baj van ott, ahol az ember elszakad a transzcendens horizonttól - igazából redukálja önmagát. Mert az alkotó szellemnek, a kreativitásnak elméletileg nincsenek határai, nyitott a végtelenre, keresi a teljességet, az összhangot, a harmóniát, az egyensúlyt. Célja a legfőbb, a teljes, tökéletes érték felfedezése, megvalósítása. Itt jelenik meg az emberi alkotás drámájában az a nélkülözhetetlen valami, amit nevezhetünk istenélménynek, vallásnak, hitnek, inspirációnak. Ezért is elválaszthatatlan keresztény hitünk kultúránktól. Ahol a transzcendencia, az Isten felé való nyitottság nem jelenik meg, ott a kultúra, legyen az tudomány, irodalom, zene, képzőművészet, etikai megnyilatkozás, valamilyen szinten megsérül, károsul, törést szenved. Popper Péter írja: „Ha egy kultúra tényleg istentagadóvá válik, vagyis elszakítja saját erkölcsi szabályait Istentől, akkor belezüllik. Két-három generáció alatt morálisan tökéletesen tönkremegy.” Miért a templomban? Azért, mert a templom, a hálaadó istentisztelet egyben az a jelképes hely, ahol bizonyságot tettünk a keresztény magyar kultúra létjogosultságáról - nem keresztény gyökerekről, keresztény múltú kultúráról csupán, hanem az éppen aktuális, keresztény, hitbeli értékalkotásról, kultúrateremtésről beszéltünk. A hit és kultúra igazi lelki ökumenéje, értékes szimbiózisa volt mind az istentiszteletben, mind az ünnepi műsorban. Prohászka Ottokár püspök gondolatait idézem fel: „A keresztény kultúra bennünk van, ha ott nincs, sehol nincs, mert kívül nem lehet. A keresztény kultúra a mi hitünk, a mi tudatunk. A keresztény kultúra Krisztus világossága, melyben látunk célt, utat, eredményt, lelket s kötelességet; a keresztény kultúra az az értékelés, mellyel a pogány világot, a pogány gondolatot és érzést átértékeltük; a keresztény kultúra a mi személyes, bensőséges viszonyunk az Úrral... Az ilyen kultúra, szellem és élet, erő és lélek, az tud embert talpra állítani s világot megreformálni. E keresztény, tehát vallásos kultúra gyúrta a magyar népet is. A kereszténység lett a magyar nemzet lelke, s kultúrája lett a vére. E lelkiségből élt; e lelkiséggel csatázott és dolgozott, e lelkiséggel nótázott, ringatta bölcsőit, s temette halottait.” Akinek van füle a hallásra, az mindenképpen jó, ha elgondolkodik ezen, és ilyenkor, az eléggé mostohán kezelt magyar kultúra napjának környékén felteszi a kérdést, elsősorban önmagának: „Quo vadis, magyar kultúra?” Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
