Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-03 / 1. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2010. január 3. »- 9 a kiadó vállalta, és az első kerületi önkormányzat, a Bács-Kiskun megyei vezetőség, illetve szülővárosom is mellém állt az első perctől fogva. Országosan az Alexandra és a Libri hálózat terjeszti a kötetet. Mivel az elmáshoz, jobban tisztelnénk embertársainkat. Lépjünk túl önmagunkon, próbáljunk megújulni, engedjük, hogy karácsony üzenete munkáljon szívünkben. ■ Fenyvesi Félix Lajos Meghitten bensőséges hangulatú könyvbemutató keretében tárták a nyilvánosság elé december 17-én Vinczellér Imre festőművész albumát, amely a Luther Kiadó gondozásában jelent meg. A Budavári Önkormányzat aulájában megtartott rendezvényen a kötetet dr. Matits Ferenc művészettörténész (a mikrofonnál) mutatta be, köszöntőt dr. Nagy Gábor Tamás polgármester (az asztalnál középen) mondott; az alkalom házigazdája Kendek K. Péter kiadóigazgató (jobb szélen) volt. ■ Mészáros Gábor felvétele Kétszázhetven éves a Debreceni Kollégiumi Kántus A kollégiumi kántus történetét bemutató kiállítás volt az egyik fő eseménye annak a november végi programsorozatnak, amellyel a kórus alapításának kétszázhetvenedik évfordulóját ünnepelték a Debreceni Református Kollégium falai között. A kollégiumi kántust 1739-ben alapította a Debreceni Református Kollégium zseniális matematikaprofesszora, Maróthi György, aki rövid hatévi működése során újjászervezte az egész iskolát. A kántust a pestisjárvány idején létesítették temető kvartettként, ez bővült harminctagú fiú-vegyeskarrá. Maróthi svájci minták nyomán a többszólamú zsoltáréneklést kívánta az istentiszteleteken Berkest Sándor meghonosítani. „Collegium Musicum”-ot, zenei együttest tervezett, de huszonkilenc évesen elvitte a korai halál. így ez a terve nem valósult meg, de létrejött az első, azóta is folyamatosan működő magyar ifjúsági kórus, a kántus. Szervezetével és szellemével ma is hirdeti a kollégium sok évszázados diákköztársaságát, amely a kollégiumi jelmondat: „Orando et laborando” (Imádkozva és dolgozva) jegyében hitben és munkában edzett generációkat nevelt. A kántus a kezdeti íiú-vegyeskari, majd hosszú férfikari időszak után, 1954 óta vegyes karként működik. Tagjainak száma évenként hatvanhetven: gimnazisták és egyetemisták. A kántus egyházi és világi műsora lehetővé teszi, hogy a magyar kórusmozgalom versenyein, különböző minősítésein, ünnepi koncertjein részt vehessen. Az Éneklő ifjúság versenyein többször szerzett arany fokozatot. Minősítésük a Magyarországon elérhető legmagasabb: hangversenykórus „summa cum laude" fokozat, amelyet 1996-ban szereztek meg. Több nemzetközi versenyen értek el kiemelkedő helyezést: Debrecen, 1982,1. hely; Middlesbrough, 1984,1. hely; Spittal, 1988, 2. hely; Budapest, 1997, arany fokozat; Busan (Dél-Korea), 2002, két olimpiai ezüst fokozat. 1997-ben megkapták a Magyar Örökség Díjat. Külföldi útjaik során eljutottak Ausztriába, Kelet- és Nyugat-Németországba, Jugoszláviába, Angliába, Hollandiába, az Egyesült Államokba, Kanadába, Svájcba, Finnországba, Svédországba, Norvégiába, Dániába, Belgiumba, Japánba, Skóciába, újabb időkben Ukrajnába, Erdélybe, Szlovákiába a határainkon túli magyarokhoz, továbbá Dél-Koreába, Tajvanba, Oroszországba, Csehországba is. Többször szerepeltek rádió- és televízióadásokban. Számos CD lemezük, külföldön három műsoros kazettájuk jelent meg. Magyar zeneszerzők - Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Gárdonyi Zsolt, Vass Lajos, Birtalan József, Szokolay Sándor, Mohay Miklós, Vajda János és mások - több művet írtak a kántusnak. A kórus repertoárja kiterjed a régi korok és napjaink egyházi és világi műveire. A kántus vezetői: Berkesi Sándor Liszt-díjas vezető karnagy és Virágh András Gábor orgonista. M Forrás: MTI/reformatus.hu Valóban gyermek született! Beszélgetés Vinczellér Imre festőművésszel ► Műtermében él igazán, mesél, és áttüzesedik hangja. Ott létezik, valónál igazabban varázslatos képei között. Az eltűnt időben ragyognak zöld és rozsdavörös olajfestményei. Realisztikus és szürreális felületei: zöld párafüstben az utak, erdők, ikonbarna félhomályban kastélyok, néma vonulásban az emberek. Nem tudom, honnan van lelki ereje. Hol töltődik fel végtelen energiával, ami szeretetté, szépséggé válik? Vinczellér Imre négy évtizedes festészeti munkásságát a tradícióhoz való igazodás és az új tendenciákra való figyelés jellemzi. Festészetében családja kultúrtörténeti emlékeit, tárgyi és szellemi fragmentumait idézi. Zenei tanulmányai alapján készítette zenei ihletésű, intenzív színvilágú adaptációit. Még advent csendjében kérdeztem az utóbbi évek örömeiről és terveiről.- Advent, Jézus születése nagyon fontos az életemben - kezdi az emlékezést. - Gyerekkoromban bensőséges, családi ünnep volt mindig. A „szélesebb” família jött össze nálunk. Ilyenkor a távoli nagynénik is - főleg Budapestről - megérkeztek. Divat volt a házi muzsika, sőt később a lányom hegedült, én pedig zongoráztam. Szívet melengető volt, és a 18-19. században éreztem magamat. A hatvanas, hetvenes évek dőszaka ez, az akkori idő szerény viszonyai között. Nekünk nagyon jó szüléink voltak, szertartásosak. A gyertyagyújtás nemcsak akkor, de máskor is alapvető tartozék volt. Szerettünk régi térítők mellett ülni, régi örökség, s ma már csalt egy van belőlült. A családi legendárium szerint maga Liszt Ferenc is ült a közelében.- Lánya továbbviszi ezt a szép hagyományt?- Aliz lányom kiegészítette, s remélem, tovább élteti ezt a zenélést. El kell, hogy mondjam, megszületett második kisbabája! Karácsonyhoz közeledvén a gyermek születése végtelen boldogság!- Úgy hallottam, még egy öröm érte a napokban.- Az idei karácsonyra szép és tartalmas kötet jelenik meg rólam. Neves írók, kritikusok megtiszteltek azzal, hogy egy-egy értékelést írtak eddigi festészeti munkásságomról. Az album előzménye a Pilinszky kávéházban folytatott egyik „asztali beszélgetés” amelyen meghívottként részt vettem, és fel is ajánlottam árverésre Assisi Szent Ferencet ábrázoló szárnyas oltáromat, amelynek a reprodukciója aztán helyet kapott az Asztali beszélgetések második kötetében. A beszélgetéssorozatot szervező alapítvány egyik vezetője, Galambos Ádám révén kerültem kapcsolatba a Luther Kiadó igazgatójával, Kendek K. Péterrel, aki örömmel fogadta az album megjelentetésének ötletét.- Mit kell tudni a kötetről?- A könyv negyvenévi munkálkodásom összefoglalása. Hivatalosan, a képzőművészeti főiskola elvégzésétől számítva ez az idő harminc év. Tizenöt esztendős voltam, mikor elhatároztam, hogy festő leszek. Kétszáz oldalas a kötet, és közel százötven színes reprodukció szerepel benne. Az előszót Jókai Anna írta; az életrajzom magyar, angol és francia nyelven, az eddigi életutamnak főbb állomásai, a tagság, a díjak és képeim közgyűjteményekben. A legnagyobb munkát Matits Ferenc művészettörténész végezte, szövege között különböző stúdiumrajzok és régi munkáim láthatók. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy barátok, kollégák levélrészletei is szerepelnek, így olvasni lehet Borsos Miklóstól, Cziffra Györgytől, Melocco Miklóstól, Krúdy Zsuzsától, Kass Jánostól. De szerepel a kötetben Szinyei Merse Anna egy korábbi kiállításomhoz írt bevezető szövege, Szegő György katalógusomban megjelent tanulmánya, Mecsi Beatrix, Reisinger János gondolatai, a francia reagálás, mikor a külföldieknek adható legnagyobb díjat - a Diplome de Médaille d’Or-t - megkaptam... Végezetül a támogatókat is meg kell említenem. A legnagyobb terhet ső kerületben élek, a Püski Könyvesházban, valamint a Vince Kiadó Krisztina körúti üzletében is meg lehet majd vásárolni.- Festői pályája többszörös évfordulóhoz ért. Hogyan látja az elmúlt évtizedeket?- Próbáltam következetes lenni a saját értékrendemhez. Két tendencia birkózott egymással: egyrészt a tradíció, az európai egyetemes művészettörténetben tapasztalt utalások és az erre építkező, ezt tagadó, ezt újra felhasználó folyamatos megújulás. Két nagybátyám hatott rám. Kasselik László festőművész a klasszikus értelemben vett tradicionális képzőművészetet próbálta átadni, míg Hevesy Iván művészettörténész a folyamatos megújulásra való nyitottságot. De említhetném Hevesy Margit apáca-tanár nagynénémet is, aki verse_ két és történelmi drámákat írt... F-2 Üzeneteik, útba indító intelmeik bizonyára ott voltak velem a festőállvány előtt.- Milyen újévi üzenettel zárhatnánk beszélgetésünket?- Azt hiszem, az a végső üzenete mindennapjainknak, hogy törekedjünk jobb emberré válni. Úgy gondolom, ha Magyarországon béke lenne, még több segítő közünk lehetne egy-