Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-31 / 5. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 5. szám ■ 2010. január 31. ■ Hetvened vasárnapja Ára: 250 Ft „Valószínűbbnek tartom, hogy a megnyilatkozás beilleszkedik abba a sorba, amelyben egy önmagát liberálisnak tartó kör a szabadelvűséghez teljesen méltatlan, intoleráns módon fejezi ki nemtetszését a vallásossággal szemben.” Csali w 3. oldal „Jerikón csupán át akart menni, de gondolkodás nélkül tervet változtatott egy sikkasztó finánc kedvéért.” Elfoglalt papok vigasztalása & 13. oldal „Nem létfontosságú dokumentumokról van szó, de ki örülne annak, ha évek óta gyűjtött prédikációi vagy gyülekezeti nyilvántartások vesznének el egy-egy meghibásodás miatt?” Eső előtt felhő w- 15. oldal Bátor engedelmesség !► 4■ oldal Kézzel írt Újtestamentum !► 5. oldal Sokak nekrológja 13. oldal Fordítás csapatmunkában 1^ 9. oldal Minden a mennyben végződik W- 11. oldal Egyházi pénzügyek világi megközelítésben 13. oldal A magyar kultúra napján, január 22-én —■ még az ökumenikus imahét ideje alatt - valóságos szakrális hellyé változott a Pestújhelyi Közösségi Ház. Háló Gyula baptista lelkipásztor, költő Napi adagok - 365 belső lépés című meditációs könyve alapján készült festményekből és plasztikákból pyílt kiállítás 365 belső lépés 100 méteren címmel. Bővebben a 7. oldalon V Körülveszel a szabadulás örömével” Szenvedélybetegeket segítő klubot adtak át Szarvason ► „Fantasztikus lehetőség, amikor az ember nem egyszerűen a körülmények szorongatását érzi, hanem azt tapasztalhatja meg, hogy a szabadulás öröme körülveszi, és betölti az életét. Azt kívánom, hogy akik ebben a klubban otthonra találnak, valóban ezt az örömöt éljék át, és sugározzák tovább napraforgóként majd mások felé is” - fogalmazott Gáncs Péter püspök Szarvason, a szenvedélybetegek megsegítésére létrehozott Napraforgó Második Esély Klub január 21-i átadásán és felszentelésén. Az ünnepségen a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője mellett dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi római katolikus megyés püspök is köszöntötte az egybegyűlteket, és megáldotta az új központot. Ahogyan Lázár Zsolt igazgató lelkész beszámolójából kiderült, az Ótemplomi Szeretetszolgálat immár tizennyolc éve végzi munkáját Szarvason. Kezdetben főleg az időseknek nyújtottak segítséget, később a fogyatékkal élőkkel bővült az ellátottak köre. 2007-ben a város önkormányzatával megkötött ellátási szerződés keretében egészülhetett ki a segítségnyújtás a szenvedélybetegek között végzett szolgálattal. I*- Folytatás a 3. oldalon Kilenc nyolcad ökumené Miskolcon Véget ért az ökumenikus imahét A Miskolci Egyetem díszaulájában zárult január 24-én az idei ökumenikus imahét. A város egyházközségeinek tagjai egy nappal az imahét hivatalos kezdete előtt is összegyűltek, így a záróalkalmon már kilencedszer voltak együtt, hogy imádságban és testvéri közösségben fejezzék ki egymáshoz való tartozásukat. Az Evangélikus énekeskönyv 268. énekének sorait - „Bár szétszakadva él az egyház, / Jézusban mégis egy lehet...” - hittel vallották közösen mint megtapasztalt igazságot. A múlt vasárnapi zárórendezvény vendégei és szolgálattevői a helyi egyházközségek lelkészei mellett a történelmi egyházak vezetői voltak, kifejezve, hogy a helyben megélt közösség túlnyúlik városok és falvak, országrészek határain. A záróalkalom helyszíne és prof. dr. Patkó Gyulának, a Miskolci Egyetem rektorának köszöntése is kifejezte, hogy az ökumené nem csupán az egyházak egységét kívánja hirdetni. A keresztény értékrendre, a hívek bizonyságtételére az egész társadalomnak, az oktatásnak, nevelésnek is szüksége van. W- Folytatás a 8. oldalon Hol az összefüggés? ■ Dr. Szentpétery Péter Tavaly ünnepelte a világ Charles Darwin, az evolúció fő tanítója születésének kétszázadik és fő műve megjelenésének százötvenedik évfordulóját. E lap hasábjain is már többször előkerült, hogy tanítását döntően a teodicea kérdése, az Isten jóságába, gondviselésébe vetett hit megkérdőjelezése, majd élvetése motiválta. Asa Graynek, a Harvard botanikusának írt, i860, július 3-án kelt levelében ott az örök probléma: Isten mindentudása akaratát is jelenti? Vagy mivel nem foglalkozik teremtményeinek sorsával, már nem is teremtő? Soha ne is keressünk magasabb szempontokat a természet történései mögött? Evangélikusként önkéntelenül is Lutherre mint ellenpéldára gondolunk. 1505. július 2-án Erfurt közelében a mellette lecsapó, őt is földre döntő villám hatására vállalta a szerzetességet. Az isteni gondviselésnek tulajdonította megmenekülését, és eljátszhatunk a gondolattal, hogy ha nem áll be szerzetesnek, akkor mi lett volna a reformációból... Mire figyelmeztetnek a természeti katasztrófák, földrengések, szerencsétlenségek, járványok? Miért a sok áldozat? Esetleg mi is, ugyanígy? Ez utóbbi kérdést írása címéül választva osztotta meg vívódásait és reménységét lapunk múlt heti számában /fűzés János püspök: „Tudjuk, maradnak nyitott, földi életünk idején választ nem nyerő kérdéseink (...). E sokszor reménytelen küzdelem gyötrelmét csak az Isten iránti feltéüen bizalom oszlathatja el bennünk. Ezt a szívet-lelket gyógyító, békességet ajándékozó bizalmat pedig csak az evangélium teremtheti meg a szívünkben.” - Bár tökéletes válaszunk nem lesz ebben az életben, próbáljunk meg legalább egykét morzsát kapni belőle most is az evangélium által. A Szentírásban a világméretű és a helyi természeti katasztrófa egyértelműen Isten büntetése. Az özönvíz az egész bűnös emberiséget, a kénes, tüzes eső a bűnös Sodomát és Gomorát pusztította el. Isten persze Nóé és Lót által gondoskodott a folytatásról. Jób története viszont óv attól, hogy minden szenvedést, pusztulást Isten konkrét bűnökért való ítéletének tulajdonítsunk. Isten jóra is fordíthatja a szenvedést, segít - mondjuk így - a helyes arányérzék kialakításában. Felemelő volt hallanom a rádióban nem sokkal a jelen írásra való felkérés előtt Gulácsy Lajos kárpátaljai nyugalmazott református püspök visszaemlékezését. Nem tekintette elveszett időnek a több mint hétéves munkatábort, azért sem, mert a különböző felekezetű lelkészekkel és a zsidó rabbival olyan „szabadegyetemet” tartottak, amilyet sehol máshol nem lehetett volna. Mit mond az evangélium? „Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt? (Jn 1,18) Kijelentésében az is benne van, hogy rossznak tekintette a betegségeket és következményüket, a halált. Ezért gyógyított meg minden beteget, akivel találkozott, ezért támasztott fel halottakat, és Isten jóra is fordíthatja É szenvedést, segítmondjuk így - a helyes arányérzék kialakításában. ezért támadt fel. Gyógyításaiban, feltámasztásaiban is benne van, hogy bűn és szenvedés/halál összefüggése nem írható le egy egyszerű képlettel (lásd Ittzés János említett írását). De a béna meggyógyításával, mindenekfelett pedig a saját halálával nyilvánvalóvá tette, hogy van összefüggés (Mt 9,1-8; 26,28). Rossznak tekintette a természet erőinek való kiszolgáltatottságot, ezért csendesítette le a háborgó „tengert”. Az említett globális és lokális büntető katasztrófát sem tekintette jónak: „És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit? (Lk 17,26-29) Fájdalmas volt, de Isten úgy látta jónak, hogy az emberek bűnei miatt véghezvigye ezeket, és figyelmeztessen általuk. Az elmúlt két évezredben sokszor gondolták a vég kezdetének a különböző katasztrófákat. A Megváltó nem mondja, hogy mikor lesznek valóban a vég jelei a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig mikor lesz a vég nyitánya a tenger zúgása és háborgása. Azt azonban igen, hogy aki „tréningben van” az időben megérzi: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetekfel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok? (Lk 21,28) Fájdalmas lesz, de Isten úgy látta és látja jónak, hogy az emberek bűnei miatt megtörténjen mindez, addig azonban állandóan figyelmeztet. Egyébként pedig el tudnánk képzelni egy olyan világot, ahol az emberek semmiféle bűnt nem követnének el, de természeti katasztrófák előfordulnának? Vagy olyat, ahol az emberek mindenféle bűnt elkövetnek ugyan, mégsem fordulnak elő természeti katasztrófák? A szerző egyetemi docens, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője
