Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-27 / 26. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. június 27. !► 15 A Szentírás növényeinek világában Gyermek-bibliaköri barangolás Cinkotán „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ézs 40,8) ► Egy új tanév, félév kezdetekor mindig nagy kérdés a lelkészek, hitoktatók számára, hogy mi legyen egy-egy gyülekezeti csoport tematikája, amelynek segítségével feldolgozzák, értelmezik Isten igéjét. A kisebbek esetében talán még nehezebb a választás, hiszen a bibliai történetet úgy kell egyszerűen elmondanunk, hogy ne vesszen el belőle az üzenet lényege. Mi sem lehet kézenfekvőbb és ugyanakkor érdekfeszítő is egy kisgyermek számára, mint saját környezetének, mindennapi „tárgyainak" alapos vizsgálata. így a tavaszi félév gyermek-bibliaórai sorozataként - az országos hittanverseny témájával összhangban - a Szentírás növényeit választottuk. Az ó- és újszövetségi történetekben a valódi „főszereplők” soha nem maguk a növények, mégis fontos szerepet játszanak az üzenet megértetésében. A körülöttünk lévő természet olykor valóban segítségünkre volt a foglalkozásokon: a nádsíp hangja, az izsóp illata, a gyümölcsök íze, az apró magvak tapintása élőbbé tette a történeteket. Ezekről vágással, ragasztással, hajtogatással, színezéssel egy-egy apró emlék is készült, melyet a gyerekek hazavihettek, és felkerült a faliújságra is. Az utolsó alkalommal pedig játékos vetélkedő keretében elevenítettük fel a félév során hallottakat. Ehhez a témához kapcsolódott a június 13-i tanévzáró istentisztelet is. Isten iránti hálaadással érkeztünk a templomba, hiszen nem volt hiábavaló egy munkaév sok fáradsága, szervezése, hívogatása, közös munkája. Jó volt látni, ahogy a családok több nemzedéke foglalt el egy-egy padot. Jó volt hallani a gyermekek izgatott, jókedvű nyüzsgését. Jó volt megtapasztalni, hogy az elvégzett munka gyümölcsöt termett. Isten színe elé járulva készültünk fel az ige üzenetének befogadására. Az istentisztelet előtt kis cédulákra írt bűnök, szívünket nyomasztó terhek felolvasásával kértük mennyei ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Atyánk bocsánatát, majd örömmel fogadtuk a feloldozás szavait. A lelkész, Vétó' István Ézs 40,8 alapján hirdette Isten igéjét, ezután pedig a gyermekek, kis kosarakkal körbejárva a padokat, mazsolával, mandulával, virágokkal és még sok más gyümölccsel, terménnyel kínálták a híveket. Különböző korosztályok - óvodások, hittanosok és az ifjúság tagjai éppúgy, mint szüleik, nagyszüleik - szólaltak meg az istentisztelet liturgiájában. A gyermekek emlékeztetőül egy saját készítésű igés lapot vihettek magukkal, az igehirdetés alapigéjével. Az istentisztelet közös imádsággal zárult, amelyet a gyülekezet vezetői, presbiterei olvastak fel - kifejezve azt, hogy a tanévzáró istentisztelet nem csupán a gyermekek ünnepe, hanem az egész gyülekezet hálaadása. Amikor a félév lezárásaként megfogalmazódott egy kirándulás gondolata, rögtön a Vácrátóti Botanikus Kert jutott eszünkbe. (Ezen a huszonhét hektáros területen látható hazánk leggazdagabb tudományos élőnövény-gyűjteménye.) Több mint negyvenen - vasárnapi iskolások, hittanosok és szüleik, nagyszüleik - keltünk útra. A kitűzött június közepi nap időjárása sajnos nem kedvezett a szabadtéri programoknak. A reggel borúsan indult, és ahogy elhagytuk Cinkotát, csöpörögni kezdett az eső. Azonban még ez sem szegte kedvünket. A reggeli áhítat Noé történetét elevenítette föl, és habár utunk során nem láttunk szivárványt, a nap folyamán mi is megtapasztaltuk Isten gondoskodó szeretetét. Úti célt változtatva Vác felé vettük az irányt, ahol Detre János esperes rendelkezésünkre bocsátotta a gyülekezeti ház valamennyi termét, amit ezúton is hálásan köszönünk. A közös éneklést játékdélelőtt követte. Jó volt látni, ahogy a kiskamaszok az óvodásokkal együtt énekelték és játszották a körjátékokat, a különböző ügyességi és labdajátékokat. A délelőtt hamar elrepült, és mivel az eső is elállt, elindultunk az arborétumba, ahol a szemerkélő eső ellenére tettünk egy sétát. Következő állomásunk Galgamácsa volt, ahol megnéztük Vankóné Dudás Juli emlékházát. Az itt látható festmények és tárgyak a gyerekek számára mint egy képregény jelenítették meg a régmúlt idők falusi életének fontos mozzanatait. Hazafelé élményekkel telve néhányan már a következő kirándulást tervezgették. Sok úti cél felmerült, hiszen jövőre - e téma folytatásaként - a Bibliában szereplő állatok segítségével szeretnénk feldolgozni az egyes történeteket. ■ VGJ A sorozat tematikája és az istentisztelet liturgiája letölthető a cinkotai gyülekezet honlapjáról: http://cinkota.lutheran.hu Ki az Úr? A Pest megyei Galgagyörk község egy magáéval azonos lélekszámú árvízkárosult községet keresett, hogy adományozással segítse a rászorulókat. A kilencszázhatvan lelkes Felsődobsza (Borsod- Abaúj-Zemplén megye) község polgármestere, Bene Klára június 13-án délután vette át a gyűjtés eredményét. Szentháromság ünnepe utáni második vasárnap - Pintér János evangélikus lelkész támogatásával - az istentisztelet keretein belül szerveződött árvízkoncert helyi előadók fellépésével. Nagy Eszter hegedűművész a komolyzenei vonalat képviselte, Nagy Gabriella és Lőrik László népdallal készült, a Harangvirág citerazenekar Galga menti népdalcsokrot ajándékozott a közönségnek. A Magyarok Szövetsége által szervezett tehetségkutató verseny első helyezett lányai magyarbődi népdalokat énekeltek. Kis zenekarunk is kitett magáért, kezdő és haladó harmonikásaink - ez utóbbiak országos verseny első helyezettjei, aranydiplomás, nívódíjas páros - színes repertoárt adtak elő. A zongorán tanulók közül pedig négy lány mutatta be tudását. Danis Anikó kántor is támogatta a célkitűzést. A koncert teljes bevételét - kilencvenötezer forintot -, valamint tizenhétezer forintnyi, névvel leadott pénzadományt és egy mikrobusznyi egyebet (vizet, tartós élelmiszert, ruhát stb.) még aznap személyesen vittük el Felsődobszára. A látottak, hallottak után - huszonnyolcezer tonna homokot és közel háromszázezer homokzsákot mozgattak meg, hogy mentsék a községet! - nyugodt szívvel hagytuk ott mindazt, amit vittünk. Mi az úr? A víz. De hogy ki az Úr? Ugye egyértelmű? ■ Nyilas Mária Nagy Gabriella és Lőrik László EVÉL&LEVÉT Megtapasztalásom és ijedelmem Pécsett heti rendszerességgel végzünk beteglátogatást, a klinika kápolnájába áhítatra hívogatást. Még ősszel egy ilyen alkalommal találkoztam egy beteggel, akiben már kialakult a Fabiny Tamás püspök által az Emese álma és egy püspök álmatlansága című cikkében {Evangélikus Élet, június 13., 6. o.) említett eszmei zűrzavar. Ezt a találkozásomat Piliscsabán a gyülekezeti munkatársi továbbképzésen is megosztottam az egybegyűltekkel. A többségi vélemény az volt, hogy nem kell vele foglalkozni, akkora ostobaság! (De mivé nőheti ki magát?!) A püspök úr cikke juttatta ezt újra eszembe. Visszatérve tehát a klinikán történt őszi esetre: egy férfi beteg (körülbelül harminc-negyven év közötti), miután meghallgatta a mondandómat, felült, teljesen felvillanyozódva könyvet vett le a szekrénykéjéről, és - nem akartam hinni a fülemnek! Szerencsémnek tartottam, hogy korábban már hallottam a „Magyar Bibliáról” és utána is néztem a neten. Az „eredménytől” akkor is teljesen elképedtem! Arra akkor gondolni sem mertem, hogy van épelméjű ember, aki azt a sok sületlenséget el is hiszi. És most már itt ül előttem egy áldozat. Betegségét feledve, felvillanyozódva, lelkesen csak sorolja. Egy-két példa a szóáradatából. „Jézus magyar volt!!!” „A keresztény Bibliák a sátán koholmányai!" „Még a legalja (így!) cigányember sem hagyná, hogy a párja istállóban szüljön...” - és dőltek belőle a „bizonyítékok”, könyvcímek... alig megállíthatóan. Csoportjaik vannak már, van honlapjuk, vannak kiadványaik, a sámánizmus, a magyar „öntudat” félelmetes keveréke, felhasználva Jézust... és hirdetik elveiket nagy lelkesedéssel és lendülettel. Persze aztán szóhoz jutottam, felocsúdtam, próbáltam valamit mondani a szeretetáldozatról... de őrajta ez már nem fogott. így is negyedórán át győzködtük egymást. Szerencsének éreztem, hogy egyedül volt a szobában, ezzel vigasztaltam magam. Azóta is foglalkoztat, félelmetesen kevésnek éreztem a tudásomat vele szemben. Beszélnünk kell róla, imádkoznunk a megtévesztettekért... Nem maradhatunk közömbösek, némák! Erős vár a mi Istenünk! Schmidt Józsefné (Pécs) Egy lépéssel közelebb Mintegy két hónapja adtunk hírt arról, hogy Szentetornyán (Orosháza) az idei Közös asztal cigánytábor szervezői összejöttek a helyszín bejárására, a program összeállítására. Három eredménye volt az első lépésnek. Fölmértük, hogy az „infrastrukturális háttér” enyhén szólva nem lesz alkalmas luxusigények kielégítésére, és lépéseket tettünk a lehető legpraktikusabb helyzet megteremtésére; az eltervezett program minden részlete teljesülhet, és nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy igen változatos és nívós lesz (kirándulás, strand, kézműveskedés, cigány kultúrával kapcsolatos előadások, irodalmi, zenei összeállítás, az Amaro Del kárpátaljai cigányzenekar bizonyságtevő koncertje, reggeli-esti áhítatok); külön feladatot jelent majd a helyi cigányság bevonása a tábor életébe, illetve az ebből adódó várható zökkenők kezelése, enyhítése. Lényegében ezért jöttünk össze az elmúlt héten, és jutottunk elfogadható megoldásra. Ami egyértelműen látszik: sok résztvevő részéről is szükség lesz az igazi szolgáló lelkületre, megpróbáltatik majd hitünk, szeretetünk, türelmünk, alkalmazkodási képességünk - és mindemellett egy percre sem akarjuk szem elől veszíteni az evangélizációs jelleget. Mostani közös készülésünkkel egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy július 30-án úgy ülhessünk majd le a „közös asztalhoz” hogy augusztus 3- án, a tábor végeztével áldással állhassunk fel. Akit nem riasztott el ez az őszinte beszámoló, sőt kedvet kapott egy minden tekintetben rendkívüli táborban való részvételhez, az július 12-ig jelezheti ebbéli szándékát Bakay Péternél (20/824-5742). A táborról részletes információ fog megjelenni hirdetés formájában az Evangélikus Életben. Bakay Péter (Sárszentlőrinc) Adj nekünk szeretetet, Uram! - A Pécsi Evangélikus Kórus hangversenye A pécsi evangélikus gyülekezet kórusa június 13-án tartotta évadzáró hangversenyét a Dischka Győző utcai templomban. Hagyomány, hogy az énekkar minden évben ízelítőt ad gazdag repertoárjából a nyári szünet előtt. A pécsiek mindig örömmel várják ezt az alkalmat, zenei áhítatot. Pitoni Szárnyaljon énekünk az Úrnak című kórusművével kezdték műsorukat Lovász Péterné Balázs Magdolna karnagy vezetésével, majd egy Bachkorál következett Hadd szóljon énekem címmel. Lendületes előadásával, tisztán csengő énekével mindkét kompozíció magával ragadta a hallgatóságot. Ezt követően Varsányi Ferenc lelkész meleg szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket, és a szeretet fontosságáról, életünkben, hitünkben betöltött szerepéről szólt. Johann Sebastian Bach műveit mindig szívesen éneklik a pécsi dalosok. Ezúttal folytatásként a 38. kantáta nyitó és záró tétele szólalt meg. A csellószólamot Lovász Tamás, a continuót pedig Siptárné Balázs Hajnalka játszotta. Lovász Tamás évek óta rendszeres szólistája a hangversenyeknek. Idén Bach D-dúr, gordonkára írt szólószvitjéből a Prelúdiumot mutatta be igényesen. Az est másik szólistája a fiatal, tehetséges Gógl írisz volt, aki Händel Messiás című oratóriumából egy szoprán áriát énekelt cselló- és orgonakísérettel. A kórus egyik kedvenc komponistája Felix Mendelssohn. Ez alkalommal a 42. zsoltár 5. és 6. tételét szólaltatták meg Gógl írisz és Balázs Hajnalka közreműködésével, majd az a cappella 43. zsoltár csendült fel. A kórus jól kimunkált, szívből áradó, tiszta éneke az egész hangversenyre jellemző volt. A pécsi evangélikus gyülekezet énekkara igazi közösséggé formálódott az elmúlt évek alatt. A kórusvezető munkáját rendszeresen segíti szólambetanítással Tillainé Merácz Ágnes. Igazi befogadó közösség az övék, amiben a kórusvezetőn kívül nagy érdeme van Varsányi Ferenc lelkésznek is, aki éveken keresztül maga is énekelt a kórusban. Reméljük, hogy új szolgálati helyén is felidézheti a zsoltárokból azt a mottót, melyet Pécsett búcsúként ezen a koncerten mondott mindannyiunknak: „Adj nekünk szeretetet, Uram!” Törtely Zsuzsa (Pécs)
