Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-06-27 / 26. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. június 27. » 13 Megerősödvén a kegyelemben ► Immár ötödik alkalommal ren­dezte meg gyülekezeti napját a Veszprémi Evangélikus Egyház­­község múlt szombaton Balaton­almádiban, a tóparton. Ez alka­lommal Ittzés János püspök, Szabó György egyházkerületi felügyelő és felesége, Bea, illet­ve Menyes Gyula püspöki titkár, valamint Bedecs Márta, a püs­pöki hivatal vezetője voltak a vendégek. Az egybegyűltek elsőként Isó Do­rottya köszöntését hallgathatták meg, illetve éneket tanulhattak a lelkész­nőtől, majd rövid áhítat követke­zett, melyben a napi igék alapján szó­lalt meg Isten biztató üzenete, hogy a kegyelem ege alatt mindnyájan biztonságban vagyunk Krisztusért. Az áhítat után a püspök a 2Tim 2,1-ben leírt apostoli intelem - „Te azért, fiam, erősödjél meg a kegy elem­ben..” - alapján fogalmazta meg a gyülekezet tagjainak szánt üzenetét. Előadásában az egyház hét ismerte­tőjegyét vette sorra Luthernek A zsi­natokról és az egyházról című irata alapján. Isten igéje tartja meg a gyü­lekezetét és annak tagjait, melynek pecsétje, visszavonhatatlan isteni bi­zonysága a keresztség. Ebben a kap­csolatban erősít meg az oltári szent­ség, melyben maga az élet Ura, Krisz­tus lép velünk közösségre, és tesz bennünket teste tagjaivá. Isten igéjé­nek hirdetésére, a szentségek kiszol­gáltatására az egyház Ura elhívotta­­kat rendel. Az ő szolgálatukon ke­resztül a Szentlélek ébreszti és erő­síti a hitet. így ismeri fel az ember bű­neit, melyek elválasztják Istentől, és a bűn megvallása, valamint megbá­nása után kapja meg a feloldozást, Is­ten bűnbocsátó kegyelmét. Az imád­ság ereje töri szét a közösséget meg­rontó pletykát és rosszhír-keltést, és vezet el oda, hogy hitvalló, Krisz­tusért a világban hátrányt, ha kell, szenvedést is elviselő, keresztet hor­dozó tanúkká váljunk. Az előadást követő jó hangulatú beszélgetés után a jelen levő házas­pároknak az egyházkerületi felügye­lő és felesége tett fel kapcsolaterősí­tő kérdéseket, melyek átgondolása és megválaszolása őszintén feltárta, hogy ki-ki miért szereti a párját. A tesztláp kitölté­se is megmutatta, hogy a szeretet milyen egysé­get tud létrehozni két ember között. Menyes Gyula a többi­ekkel kommunikációs já­tékot játszott három cso­portban. A résztvevők­nek újsághír, tudósítás és élő közvetítés, kör­­kapcsolás formájában kellett bibliai történeteket megfogalmazniuk úgy, hogy a mai kor embere értesüljön róluk. Ötle­tes és olykor humoros feldolgozások születtek. Az énekkel és imád­sággal zárult csoport­­foglalkozást ebéd és délutáni szabad program követte, melyben lehetőség nyílt beszélgetésre, csónakázásra, játékra. Éltek is vele felnőttek, gyere­kek egyaránt. Az egybegyűltek megtapasztal­hatták, hogy az együttlét során meg­erősödhettek a kegyelemben, a test­véri közösségben. Terveik szerint jövőre ismét megrendezik a gyüleke­zeti napot. ■ Isó Zoltán Pillantás Nemcsak gyülekezettörténeti, de egyháztörténeti szempontból is ér­tékes és különleges az a 18-19. szá­zadból származó, kézzel írt doku­mentumgyűjtemény, amelyet dr. Sa­jó Tamás művészettörténész ismer­tetett a csömöri evangélikusokkal a június 20-án tartott gyülekezeti nap­jukon (felvételünkön). A vaskos papírtáblába kötött, ko­pott disznóbőr gerinccel megerősí­tett kézirat közel ötven lapot foglal magába. A száz évet felölelő, külön­böző ügyekről készített dokumentu­mok latin, tót, német és magyar nyelven rögzítették az egyházközség életének fontos eseményeit. A legko­rábbi feljegyzés 1798-ban kelt: az akkori lelkész által írt latin nyelvű gyülekezettörténeti összefoglalás szerint a helyi evangélikusság gyöke­rei 1717-ig nyúlnak vissza. De uni­kumnak számít az eddig ismeretlen, a múltba 1729-ben íródott csömöri lelkészi „híványlevél” 1798-ból való pontos másolata is. (Az iratok eredeti szöve­gei és készülő magyar fordításai nyo­mon követhetők a közösség honlap­ján a http://csomor.lutheran.hu/for­­rasok címen.) A harmadik alkalommal - a gyü­lekezet harmincas-negyvenes éveiben járó tagjai által - megszervezett gyü­lekezeti napon dr. Szabó Lajos teoló­giai tanár hirdette Isten igéjét a dél­előtti istentiszteleten Szabóné Mát­rai Marianna liturgiái szolgálatával. Az „öregifi” által bográcsokban fő­zött ebéd közös elfogyasztása után tanévzáró istentisztelettel búcsúztat­ták a gyermekek és a felnőttek az el­múlt óvodai és iskolai évet. Az ezt kö­vető gyülekezettörténeti előadás vé­gén Johann Gyula helyi lelkész igei gondolatai zárták a napot. ■ Boda Zsuzsa felvétele KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE Pákozdi panoráma, katonák között ► Talán semmi nem áll olyan messze a Biblia szellemétől, mint az em­berélet kioltása, most mégis az erre szakosodott emberek, a katonák előtti tisztelgésre invitálom a kedves olvasót. Igaz, itt nem ördögi ra­­finációval megtervezett és elkészített, sokszor műszaki csodának te­kinthető szerkezeteket és kezelőiket ismerhetjük meg, hanem éppen ellenkezőleg: a béke megteremtésén, fenntartásán és megőrzésén őr­ködő ember küzdelmes napjaiba enged bepillantást a kiállítás. S mert a hely szelleme kötelez a pákozdi katonai emlékparkban, természe­tesen részt kapott a pákozdi csatát bemutató kiállítás is. Modern beléptető rendszeren át le­het bejutni a korábban is hasonló funkciót betöltő, ám sokkal szeré­nyebb kialakítású területre. Az elmúlt évek fejlesztéseinek eredményeként megalakult Kempp - Katonai Emlék­park, Pákozd - logoján is jelzi fő hi­vatását: főhajtás a honvédeknek. Ami utalás arra is, hogy méltó em­léket állít az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hős katonáinak. A gondozott parkolóból első utunk a távolról is jól látható obeliszkhez, a pákozdi csata emlékművéhez vezet, ám előbb megállunk a tizenhárom aradi vértanút megidéző faragott fa­oszlopok mellett. A talapzatán nyug­vó mészkő oszlop hatalmas felkiáltó­jelként hirdeti a nemzet szabadság­­vágyát és Európa 19. századi történel­mének egyik legszebb s egyben leg­tragikusabb eseményét. A szomszédságában álló épület al­só szintjén lévő állandó kiállítás isme­retekkel is szolgál a szabadságharc győztes pákozdi csatájáról, s valóban elcsendesedést, főhajtást vált ki a szemlélőből. Narrátor magyarázza el a csata részleteit, sőt egy méretará­nyos terepasztal segítségével nyomon is követhetők, megidézve a véres ütközetet, az ellenfelek stratégiáját és a pillanatról pillanatra változó harci helyzetet. A kisebb magyar hadat győzelemre vezető Móga tábornok és katonái megállították, majd megfu­tamították a Jellasics horvát bán ve­zette horvát és császári-királyi invá­­ziós haderőt, példát mutatva ezzel nemcsak a hazának, de egész Euró­pának bátorságból, hősiességből, ha­zaszeretetből. A kiállítás tablók, korabeli tárgyak valamint egyenruha-bemutató se­gítségével villantja fel a szabadságharc korát és nevezetesebb arcait. Az ezernyolcszázas évek közepét megidéző kiállítás megtekintése után nagyot lépünk előre az időben. Az épület mellett az első világháború harcászati sajátossága, egy lövész­­árok-rendszer tekint­hető meg. A dimbes­­dombos oldalba vá­gott, kanyargós árkot végigjáróknak táblák szemléltetik a kato­nák cseppet sem könnyű életét az elég­gé kétes biztonságot nyújtó lövészárkokban folyó háború idején. Ismét ugorva egyet az időben, az egykori fogadóépületben a kö­zelmúlt katonai relik­viáit nézhetjük meg. Lehetőséget kínál ez egyszersmind arra, hogy a katonaságot szerencsére már csak hírből ismerő ifjabb nemzedék számára is kézzel­fogható valósággá váljék a mindig vi­dám katonatörténetek gyakori fősze­replője, a stoki, láthassanak egy ka­tonásan bevetett ágyat - e művelet elsajátítása oly sok újonc életét ke­serítette meg az első hetekben -, de akad csajka, katonai étkészlet vagy nyakban hordott személyi azonosí­tó lapocska, közkeletű nevén dögcé­dula is. A kiállításról a teraszra kilépve pompás panorámában gyönyörköd­hetünk. Lábunk előtt a Velencei-tó mocsaras, zsombékos víztükrét, mö­göttünk a Velencei-hegység lankáit csodálhatjuk meg. Az emlékpark újdonsága kicsit lejjebb várja a látogatót. A legújabb kori katonaság néhány eszközét tet­ték közszemlére, olyan ruhákat és használati tárgyakat, amelyeket job­bára csak híradókban, esetleg akció­filmekben láthat egyszerű földi ha­landó. Nem nehéz kitalálni azonban, hogy a kiállítás igazi slágere - a na­gyobbacska fiúk körében egészen biztosan - a repülőgép-szimulátor. Egy ügyes számítógépes program és a valóságoshoz hasonló pilótafülke, no meg botkormány, gázkar és egy tévéképernyő segítségével a vállalko­zók vadászgépben érezhetik magu­kat, amint elsuhannak vagy éppen orsókat írnak le a térképszerű táj fö­lött. Az emeleti részen magyar kato­nai missziók relikviáit, ismertető anyagait helyezték el tárlókban Af­ganisztántól Vietnamig a föld szám­talan országából, ahol magyar béke­­fenntartók megfordultak a mögöt­tünk hagyott évtizedekben. A szépen gondozott park, a kelle­mes környezet, a csodás panoráma önmagában is kellemes időtöltést, programot ígér. A nem igazán olcsó belépőből csoportoknak, családok­nak kedvezményeket adnak, érdemes tehát előzetesen érdeklődni a 22/732-002-es telefonszámon, de sok hasz­nos információval, sőt előre bejelent­kezési lehetőséggel szolgál honlapjuk is a www.kempp.hu. címen. Ha azonban valaki nem akarja valamennyi kiállítást megnézni, csak sétálni, netán megpihenni szeretne az autópálya mellett, annak is érdemes felkeresnie az emlékparkot, hiszen a pályáról közvetlen lehajtója van, és zárt, rendezett, biztonságos parkoló­val, kávézóval fogadják a betérőket. Ilyenkor természetesen nem kell be­lépőjegyet váltani, csak a parkolási díj megfizetése kötelező. ■ Gyarmati Gábor A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents