Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-27 / 26. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. június 27. » 7 Cantores Minores A két szó kezdőbetűi a talpig feketébe öltözött fiúk mappáin. A mappákban Bach-, Mäntyjärvi-, Salonen-, Rautavaara-, Schütz-darabok és finn népdalok kottái. Nagyon nagy a meleg az aszódi evangélikus templomban is, mégis megteltek a padsorok június 13-án, vasárnap délután Finnország legrégebbi és legismertebb fiúkórusának koncertjére. A mintegy hatvan fiatalember hangja Hannu Norjanen karnagy intésére betölti a teret, és a hallgatóságot láthatóan rabul ejti az élmény éppúgy, mint amikor Markus Malmgren orgonái. A koncert végén szűnni alig akaró vastaps is ezt igazolja. Az aszódi evangélikus gyülekezetnek elsősorban németországi és finn testvér-gyülekezeti kapcsolatai vannak, melyeket a jelenlegi lelkész, Lőrincz Csaba is ápol és tovább épít. Az együtt töltött alkalmakról mesélnek és sok szép emléket elevenítenek föl a templom szomszédságában álló gimnázium aulájában a Ladócsy László által rendezett fotókiállítás képei. A kórus tiszteletére adott fogadás alatt sokan nézegetik őket, és találnak ismerősökre a fotókon. Aszódra Szlovákiából érkezett, tőlünk Horvátországba, Szlovéniába, majd Ausztrián keresztül Németországba tart ötvenkettedik koncertkörútján a helsinki illetőségű - német protestáns kórushagyományokat követő - énekkar. ■ Ladócsy Katalin Ülésezett a sajtóbizottság Novotny Zoltán elnök június 17-én délutánra hívta össze a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Sajtóbizottságát az országos iroda első emeleti tanácstermébe. Idei első ülésén a testület meghallgatta az egyházunk 2009. évi médiamunkájáról a zsinat elé benyújtott elnöki jelentést, megtárgyalta és elfogadta a bizottság ez évi költségvetését, és jóváhagyta, illetve tudomásul vette a Magyar Rádió evangélikus műsoraiért felelős szerkesztőség személyi összetételében történt változásokat, valamint a megújult Evangélikus Hírlevél tördelésével és szerkesztésével kapcsolatban benyújtott igényeket. Az ülésen röviden áttekintették a bizottság jövőbeli feladatait is. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna felvétele Jubileumi (ez az a) nap A legprofibb hazai keresztény rendezvényszerzők invitálták az érdeklődőket június 19-ére - nemre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül - a Margitszigeti Atlétikai Centrumba. Az Ez az a nap! Szervezőiroda jóvoltából ismét ezrek és ezrek tapasztalhatták meg a Krisztusban való együvé tartozás nagyszerű érzését. Mint azt az evangélikus.hu cikkírója is megállapítja, a felekezetközi együttlét - László Viktor kezdeményezése nyomán - éppen tíz évvel ezelőtt hozott új színt a magyar egyházi életbe. Felvonulásokkal, stadionokban tartott dicsőítésekkel az egész Kárpát-medencéből mozgatott meg - százezreket. A jubileumi nap kora délután a baptista fúvósok hívogatásával kezdődött, majd Pintér Béla és „csemetéi” hangolták a transzcendensre az idejében érkezők lelkét és gondola(Gável testvérek), valamint Sasvári Sándor tett bizonyságot a hitéről, zenével, illetve szóval. Először látogatott hazánkba zenekarával Ron Kenoly, aki ma talán a legnagyobb hatású dicsőítésvezető. (Koncertjén közreműködött a Joy Gospel Music.) A napot, amelyet - a szervezők bizonysága szerint - az Úr rendelt, az ausztrál Planetshakers együttes dicsőítő koncertje zárta. Az Ez az a nap! rendezvényeihez régóta kötődik a Misszió Expó - ezúttal is számos missziós szervezet, egyesület állított sátrat a margitszigeti gyepen. Ugyancsak hagyomány, hogy a magyar nemzetért mondott tait. A gyerekszínpadon (evangélikus színeket is képviselve) fellépett Levente Péter, a nagyszínpadon pedig - többek között - Bolyki Balázs, Csiszár László, Gyárfás István, Lakatos Béla és Prazsák László, Karácsony János (LGT), az Eucharist együttes közös könyörgésben úgyszólván valamennyi hazai egyház képviselője részt vesz. A Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében ezúttal Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke imádkozott. M EvÉlet-infó Elhunyt Thurzó Tibor Erkölcs és szenvedély Kocsis István hetvenedik évére Harminc éve történt, de lehet több is: a szegedi egyetem kis klubjában színházi est volt. Az erdélyi Kocsis István monodrámáját mutatták be a nagyváradi Kiss Törék Ildikó remek megformálásában. A fiatal, hangos közönség egyre nagyobb csöndbe burkolódzott, s amikor Bethlen Kata a karnyújtásnyi színpadon a harmadik sírkeresztet is leszúrta, jelezve tragikus élete újabb gyászát, a szívverésünket is hallottuk. Kocsis egy régebbi kötetében írja: „A drámai hős számára a szabadság nem egyszerűen cselekvésre késztető probléma, hanem olyan létezés, amelyben a harc már-már annyira természetes, mint a lélegzés.” Az író majd minden színpadi megszólalása ezt bizonyítja. Hősei - Bolyai János, Árva Bethlen Kata, Jászai Mari, Magellán, Van Gogh - vállalják a legnehezebbet, miközben naponta megütköznek, s szétosztják magukat. Kocsis István Ombodon született 1940-ben, 1956-ban érettségizett. 1961-65-ben a kolozsvári egyetem hallgatója volt, 1970-től 1983-ig az Utunk című kolozsvári irodalmi hetilapot szerkesztette. 1984-ben Magyarországra települt. A televízió dramaturgja lett. Történelmi drámáit nagy, meghatározó személyiségek sorsa köré építi. Jellegzetes hőstípusa a korral szembeszegülő, magányosan küzdő hős. Az 1984-es év választóvonal az író életében. A Széchenyi István című monodráma vívódásában megjelenik az egész reformkori társadalom, majd többéves munka után veretes regény született Kocsis tollából a legnagyobb magyarról, valami sajátos kvintesszenciáját adva a Széchenyi írásaiból s a sorok közül kiolvasható eszmei, politikai, emberi lényegnek. A Szent Korona tana című kötetével Kocsis elindította új, egész életére szóló vállalkozását. A második kötettel, a Szent Korona misztériuma című 1997-es munkájával tovább bővítette ismereteinket, betetőzve 2005-ben a Magyarország Szent Koronájával. Jól fogalmaznak bírálói, már-már a rögeszmések megszállottságával mondja igazát: „Reménykedjünk abban, hogy a Szent Korona az ország házában valóban feléledhet, és élő személyiségként kedvezően befolyásolhatja, meghatározhatja a magyar életet.” Hol van már a sikeres erdélyi drámaköltő, a felelősségvállalásról tanúskodó író? Mintha sűrű csend venné körül. De a tény megmaradt: Kocsis István örömteremtésre és tanításra született. Önmagukat vállaló hősei velünk vannak a jelen küzdelmében. Egyre tágabb sugarú a vallomásaiból kibomló ars poeticája: nincs nagyobb és szebb feladat, mint közösséget vállalni megvetettekkel és kitaszítottakkal. ■ Fenyvesi Félix Lajos (Kocsis Istvánnal interjú olvasható lapunk április 11-i számában.) Életének 78. évében június 18-án, péntek hajnalban elhunyt Thurzó (Frenkl) Tibor aranytollas újságíró, szerkesztő - tudatta a család a Magyar Távirati Irodával. Pályafutása során Thurzó Tibor a Népszava szerkesztője, a Magyar Nemzet főmunkatársa, a Köztársaság a Respublika hetilap és a Média Hungária című folyóirat alapítója, illetve főszerkesztője volt. 1932. szeptember 29-én született Budapesten. Az Evangélikus Teológiai Akadémián, majd 1952-től 1955- ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán magyar irodalom szakon tanult. 1955-1956-ban a Néphadsereg című újság munkatársa, 1956 októberében-novemberében a Magyar Honvéd szerkesztője volt. Ezután nem kapott újságírói állást, előbb szabadúszóként, később általános iskolai tanárként dolgozott. Négy esztendővel a forradalom után politikai vád alapján elítélték, 1959-től 1961-ig börtönben volt, majd 1967-ig ismét csak szabadúszóként tevékenykedhetett. Ezt követően a Népszava szerkesztője, illetve a Magyar Nemzet főmunkatársa lett. A Köztársaság című lapot 1992 áprilisában, a Respublikát 1994 májusában alapította és szerkesztette. Ez utóbbit 1995. májusi megszűnéséig jegyezte főszerkesztőként. Thurzó Tibor több éven át a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) etikai bizottságának elnöki tisztségét töltötte be. A Horn-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatal munkatársa volt. 1997-től a Média Hungária című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott. Az utóbbi években az Egy Emberibb Világért alapítvány kuratóriumi tagjaként tevékenykedett. A közelmúltban elhunyt korábbi országos felügyelőnk, Frenkl Róbert testvérbátyjának nevéhez több kötet kapcsolódik. Ő szerkesztette - sok más kiadvány mellett - a Ha Isten nem volna - Egyház és állam másfél évtizede a Magyar Köztársaságban című, 2005-ben megjelent könyvet, amelyben közjogi méltóságokkal és egyházi vezetőkkel olvashatók interjúk. M MTI
