Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-20 / 25. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. június 20. !► 13 Szószékoltárt vigyenek?! A sofőr keresztje Újból elszorult a szívem, amikor megláttam az Evangélikus Élet június 6-i számában dr. Harmati Béla László Szószékoltárt vigyenek! című cikkét és a szószékoltár képét. Hiszen az oltár hátoldalán magam fedeztem föl az 1895-ös évszámot, és mutattam meg az akkori pusztavacsi polgármesternek (Laczkó Jánosnak) és a jegyzőnek. A polgármesterrel 1997. május 22-én írásos megállapodásban rögzítettük a következőket: 1. Az evangélikus egyház elismeri, hogy az épület, melyben a pusztavacsi evangélikus templomterem van, a községi önkormányzat tulajdona. 2. A községi önkormányzat elismeri, hogy a fent nevezett templomtermet az evangélikusok több mint száz éve térítésmentesen használják, és hogy a templomterem belső berendezése - úgymint: szószékoltár, templompadok, feszület, gyertyatartók, három darab bekeretezett kép - evangélikus egyházi tulajdon. 3. Az evangélikus egyház a jelenlegi épületfelújításhoz ötvenháromezer forint pénzösszeggel járul hozzá, mely összeg átvételét a községi önkormányzat képviselője jelen meg-Az épített értékek élnek tovább állapodás aláírásával nyugtázza. Az evangélikus egyház kéri a templomterem bejáratánál belső, üvegezett ajtó felszerelését. 4. A községi önkormányzat továbbra is térítésmentesen biztosítja az evangélikus egyháznak a templomterem használatát, tekintettel a korábbi (1895. évtől dokumentálható) háborítatlan egyházi használatra. A polgármester az épület felújítása során bevezettette oda a villanyt, és két gázkonvektort is beszereltek (a megállapodásban eredetileg szereplő bejárati ajtó helyett). Nyáregyházi lelkészként 1996 végétől (addig Gyónhoz tartozott a pusztavacsi szórvány, akkor lett Nyáregyházához csatolva) 2001 októberéig (Nyíregyházára történt megválasztásomig) minden hónapban istentiszteletet tartottam ott, sőt - néhány helybéli idősebb asszonytestvérrel - lefestegettük kívülről az ablakokat, és fogadtuk ott a rákospalotai gyülekezet kiránduló csoportját is. Kérdezem: Mindenképpen el kell szállítani onnan ezt a szószékoltárt? Ki jogosult dönteni most minderről, és mi van a teremmel, illetve az 1997- ben írásban rögzített használati jogunkkal...? Szeretettel, az Úr Jézus Krisztus szolgájaként bölcsességet kívánva a döntésekhez mindenkinek: ■ Adámi László lelkész Nagyvárosban élőkként már megszokhattuk, hogy Budapest utcái állandóan fel vannak túrva. Hol itt, hol ott jelennek meg - nemritkán szinte egymás után - emberek és gépek, s kíméletlenülfelbontják a járdát vagy az úttestet, esetleg mindkettőt. Az egyik nem túl jelentős, ám forgalmas budai kereszteződés sem kerülhette el a sorsát. „Közműépítés” - hirdette a tájékoztató tábla, s így legalább lehetett tudni, miért bontottákfel a burkolatot és a járdát az utca feléig jelentősen lelassítva a forgalmat, borzolva gyalogosok, autósok idegeit. S nem is igazán gondosan jártak el a munkálatok tervezői, irányítói, hiszen meglehetősen hosszú ideje tátong már a nyitott munkaárok. De ami még bosszantóbb melléfogás: a tömegközlekedési járművek részére nem jelöltek ki terelő útvonalat. Márpedig így a modern, ám kifejezetten hosszú és nehézkes mozgású csuklós buszoknak rendkívül kevés helyük van, hogy egy derékszögű kanyar bevétele után bekússzanak az amúgy sem tágas utcába. Miközben vezetőik sebészi pontosságú mozdulatokat végezve irányítják a járművet, nemcsak a közlekedési partnerekre, gyalogosokra, úthibákra ügyelnek, hanem a munkagödörre is. Centiméterpontosan kell becélozniuk az autósok által szabadon hagyott szűk helyet. Nem tett másként az éppen szembejövő busz vezetője sem. Aligha lehetett kezdő a szakmában, hiszen kifejezetten lendületesen fogottá manőverhez. Láthatóan nagyon koncentrált, tekintete villámgyorsan ugrált a különböző tükrök között, miközben keze rutinos mozdulattal tekerte a kormányt, megtalálva az ideális, egyszersmind egyetlen lehetséges ívet, amelyen befordulhatott. Semmi nem kerülte el a figyelmét, teljes odaadással dolgozott. A jármű egy pillanatra megtorpant, mert majdnem elsodorta a munkaárkot övező korlát egyik tartóbakját, majd egy apró korrekció után folytatódott a művelet, míg a hatalmas jármű lassan beóvakodott a számára kijelölt keskeny folyosóba, ahol egy pillanatra megállt. Felforrósodhatott a levegő'a fülkében, mert a pilóta kinyitotta az ablakot, kicsit lazított nyakkendőjén, majd ügyet sem vetve a produkcióját elismeréssel szemlélő járókelőkre és autósokra, a nagy munka végeztével, őseitől tanult mozdulattal, rendes keresztény ember módjára keresztet vetett. Szája mozgásából úgy tűnt, mintha mondott is volna valamit, de a hangokat nem engedte át a vastag szélvédő üveg. Majd ismét felpörgött a motor, s a hatalmas szerelvény lassan, méltóságteljesen továbbgördült, míg el nem nyelte a lüktető délutáni forgalom. ■ Gyarmati Gábor Szomorú dolog, ha valahol kihal egy gyülekezet, de sajnos nem egyedüli eset. Elköltözés, elvándorlás, kitelepülés stb. Másutt pedig új gyülekezetek születnek. Az épített értékek azonban maradnak, és különösen örvendetes, ha ezek a számunkra annyira fontos berendezések tovább tudnak élni egy új helyen, egy új gyülekezetben. Bárcsak minden omladozó templomunkban lévő értéknek lehetne ilyen formában új otthont találni! ■ Dr. Harmati Béla László igazgató (Evangélikus Országos Múzeum) Napsütéses gyülekezeti nap ^ Ifjak és idősek egyaránt meghívást kaptak a domonyi evangélikus gyülekezet második evangélizációs napjára, június 5-ére, amelynek vendége dr. Fabiny Tamás püspök és családja volt. Az igei szolgálat alapjául választott és sokat idézett jóeli prófécia mondatai a Szentlélek általi megújulás ígéretét erősítették meg: „...véneitek álmokat álmodnak, ifiaitok látomásokat látnak” (Jóéi 3,1) A lelki útravalóban külön hangsúlyt kapott a családok fontossága és a keresztény közösség életében betöltött szerepe. Ezután a gyülekezet tagjai egy különleges lelkészi életút A komoly hangvételű programokkal párhuzamosan kint az udvaron a gyermekek játékkal és kézműveskedéssel töltötték az időt, illetve ezalatt értékelték ki és díjazták a bírálók a gyermekrajzpályázat munkáit. A bőséges lelki eledel után a test táplálása következett. Ragyogó napsütésben ült le a gyülekezet a parókia füves kertjében, hogy az asztalközösség révén is megerősödhessen bennük az összetartozás öröme. Újra megízlelték a domonyi asszonyok nagyszerű süteményeit és ízletes főztjét, de valami mást, sokkal nagyobbat is: Isten áldó jelenlétét. Mit is jelentett ez a gyülekezeti nap? Olyan volt, mint amikor három hét szüntelen esőzés után hirtelen kisüt a nap. Olyankor örömre derül állomásaival és üzenetével ismerkedhettek meg. Fabiny püspök képek, idézetek és egy megrendítő hangfelvétel segítségével rajzolta meg Kékén András alakját, bemutatva egyben a róla írt - tavaly a Harmat Kiadónál megjelent -, Sem magasság sem mélység című életregényét. minden és mindenki, s az ember és a természet sütkérezik Isten melengető szeretetében. A záróének és az úti áldás után megerősödve, feltöltődve indulhattak tovább a nap résztvevői, hogy elvigyék másoknak is a hallott üzenetet. ■ Sághy Balázs lelkész Sportos vadkertiek Elrajtolt a Reformáció.soo - újabb ülést tartott az emlékbizottság Pünkösdkor egyházunk hivatalosan is meghirdette a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára, a 2017-es emlékévre való felkészülést. A jubileumi eseménysorozatot előkészítő-szervező emlékbizottság legutóbb június 9-én, szerdán délelőtt tanácskozott az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában. A dr. Fabiny Tamás püspök - a bizottság elnöke - áhítatával kezdődő megbeszélés egyik fő témája a Reformáció.soo elnevezést viselő programsorozat arculattervezése volt. A gyülekezetek részére május közepén elektronikus úton kiküldött plakátot ugyanis még csak „munkapéldánynak” tekinti a bizottság; a végleges változatot - az arculat többi elemével együtt - meghívásos pályázat útján kívánja megterveztetni. Hosszabb időt szánt a grémium annak tárgyalására is, hogy miként lehetne „megmozgatni” az evangélikus oktatási intézmények diákjait és pedagógusait. Külön albizottság foglalkozik majd azzal, hogy a következő tanévekben milyen pályázatokat írjanak ki a részükre. A nyári szünet előtti utolsó ülésen egyebek mellett szó esett még a digitalizálásra eddig kiválasztott egyháztörténeti, dogmatikai és egyéb művek - mintegy tizenhatezer oldalnyi anyag - feldolgozásának állásáról, a készülő egyházművészeti, néprajzi, egyházzenei, illetve a Luther bibliakommentárjait tartalmazó kötetek szerkesztésének legújabb fejleményeiről és egy Luther-szobor terveiről. ■ V.J. Újabb közösségi programmal lepte meg a soltvadkerti evangélikus gyülekezet - saját magát. A sportnapra június 5-én, a nyár talán első esőmentes napján került sor, mégpedig a város közelében fekvő, majdnem kiöntő, de medrében még megmaradó Vadkerti-tó partján. A különböző versenyszámokat szakképzett testnevelők találták ki és vezették. Az egyes mérőállomásokon az ifjúság tagjai posztoltak, így biztos kezekben volt a tizenegy versenyző család sorsa. Az eredményhirdetést már mindenki nagyon várta, hiszen a versenyzők a nagy megmérettetés közben sem tudták nem megérezni a friss pörkölt illatát. Az ebéd nagydíjat pedig mindenki megérdemelte... A sportnap egy új akcióprogram részeként került be az eseménynaptárba: ettől az évtől kezdve ugyanis a presbitériumon belül - többek között - egy rendezvényszervező munkacsoport is megkezdte munkáját. A gyülekezeti élet felpezsdítése és új tagok bevonása pedig akár kislabdadobás vagy társhordó futás révén is megtörténhet. ■ K.L. Közlemény Az MEE Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületének illetékes bizottsága által - a 2005. évi III. törvény 14. §-a, valamint a 3/2003. (V. 23.) országos szabályrendelet rendelkezése szerint -június 10-én Győrött lefolytatott parókusi alkalmassági vizsgálatot Bittner Abigél (Somlószőlős), Győri Veronika Ágnes (Boba), Hasza Mónika (Szombathely), Manke-Lackner Eszter (Nagyalásony) és Pethő Attila (EHE, doktori iskola) beosztott lelkészek eredményesen megállották. A bizottság megállapította, hogy nevezett lelkészeink az önálló gyülekezeti lelkészi szolgálat végzésére alkalmasak; erre a szolgálatra megválaszthatok vagy meghívhatok. Ittzés János püspök
