Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-20 / 25. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. június 20. » 3 Bemutatkozott az egyházügyi államtitkár Templomszentelési emlékünnep ► Az elmúlt hét keddjén a Veszprémi Egyházmegye esperesi székhelyén, Pápán találkoztak egyházunk esperesei, hogy aktuális kérdéseket vitassanak meg. Ez alkalommal mutatkozott be az esperesi kar előtt Szászfalvi László, az Orbán-kormány egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára. Gabnai Sándornak, a Soproni Egyházmegye esperesének nyitóáhítata után elsőként az államtitkár kapott szót. Előadásában hangsúlyozta, hogy az egyházpolitikát alapjaiban kell újrarendezni. Az elmúlt nyolc évben a kormány és az egyházak közötti dialógus szinte teljesen megszűnt, elszivárgód: a bizalom. Ezért az egyik legfontosabb feladat a bizalmi kapcsolat helyreállítása. Személy szerint az államtitkár elkötelezett az iránt, hogy stratégiai együttműködés jöjjön létre az egyházak és a polgári kormány között. Kákay István országos irodaigazgató több témáról is szólt. A pályázatok kapcsán hangsúlyozta annak alapvető fontosságát, hogy a gyülekezetek csak szakmailag indokolt és jól előkészíted pályázati anyagokat nyújtsanak be. Az intézményalapítás gondolatával kacérkodó gyülekezetektől azt kérte, hogy ha intézményt alapítanak vagy vesznek át, minden esetben törekedjenek arra, hogy a hosszú távú fenntarthatóság kimutatható legyen. A Libra könyvelési programmal kapcsolatosan az irodaigazgató elmondta, hogy egyre többen kapcsolódnak ehhez a rendszerhez. Idén péltézmény és huszonöt gyülekezet csatlakozod, jövő év január elsejével pedig további ötven gyülekezet jelezte ez irányú szándékát. A tízmillió forint feledi költségvetésű gyülekezetek esetében javasolta egyébként Kákay István a Libra alkalmazását. A továbbiakban különböző tájékoztatókat hallgattak meg az esperesek. Fabiny Tamás püspök az olasz és a magyar evangélikus egyház közötti együttműködésről, Gáncs Péter püspök a Lutheránus Világszövetség idei studgarti nagygyűléséről, illetve Franklin Graham evangélizációjáról, Smidéliusz Gábor pedig a Szélrózsa találkozóról adott átfogó ismertetést. ■ Kiss Miklós I* Folytatás az í. oldalról Ittzés János püspök prédikációjának alapigéjeként a jeruzsálemi templomtisztítás történetét választotta Jn 2,13-23 alapján. A templomtisztításnak jelzésértékű üzenete van - mondta. Mert a megtisztult kegyesség és a hozzá igazodó vallásosság adja az Istentől elidegenedett, elszakadt embernek azt a lehetőséget, hogy felismerje az igazságot, és részesüljön a bűnbocsánat ajándékában. A templomban Jézus gyógyítani, magához hívni és szívére ölelni akarja az embert. Ez a hajlék a megfeszítettért és feltámadottért van. Istennek tetsző templom az, ahol mindenben Jézus van a középpontban. Az igehirdetést követő záró oltári szolgálatban Percze Ötvennégy helyettes államtitkárt nevezett ki Orbán Viktor miniszterelnök június 7-i hatállyal az illetékes miniszterek javaslatára. A Fidesz a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény átírásával ismét lét-Sándor helyi lelkész gyertyát gyújtod azok emlékére, akik áldozatos munkájának köszönhetően felépült a templom. Az úrvacsorás istentiszrehozta a közigazgatási és a helyettes államtitkári posztokat. Az új törvény szerint a közigazgatási és a helyettes államtitkárok nem tartoznak a politikai vezetők közé, jogállásuk szerint köztisztviselők. Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház ortelet után ünnepi díszközgyűlés következed, majd szeretetvendégséggel fejeződöd be az alkalom. szágos felügyelője a Külügyminisztérium, míg Cserháti Péter, az Északi Egyházkerület másodfelügyelője, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főorvosa a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyik helyettes államtitkári posztjára kapott kinevezést. M EvÉlet-infó dául már tizenkét diakóniai in■ K. M. Helyettes államtitkári kinevezést kapott az evangélikus egyház két vezető tisztségviselője Ha ma élne Tertullianus, alighanem szent haraggal viseltetne a futball iránt. A 2. század e kiemelkedő teológusa De spectaculis című iratában a keresztény emberek számára tilalmasnak minősítede az olyan nagyvárosi eseményeket, mint a kocsiverseny, a gladiátor- és állatviadal az amfiteátrumban, az atlétikai küzdelem, valamint a cirkusz. E tevékenységek zöme a mai sportok elődjének tekinthető. Az egyházatya tilalma a pogány vallási gyökerekkel, illetve a versenyzők gyakori mezítelenségével függött össze, ám döntő érve az volt, hogy az adod épületek porondján mártírok vére folyt. így aztán érthető a szigorú tiltás. Más okból bizonyult sportellenesnek a reformáció egyik-másik ága. Aligha gondolná bárki, hogy a futball őshazájában mennyire ellenezte az egyház ezt a sportot. 1531- ben Thomas Eliot puritán lelkész úgy fogalmazott, hogy a foci állatias haragot és heves erőszakot szül. 1572- ben pedig azt állította a rochesteri püspök, hogy mindez „gonosz játék”. 1583-ban Philip Stubbs azt írta könyvében, hogy a futball és más ördögi időtöltések elvonják a figyelmet Isten dolgairól, továbbá hogy mennyi sérülés éri a játékosokat. Végül arra utalt, hogy ez a küzdelem csalt fokozza a vágyakat és a gyűlöletet. 1589- ben pedig bírsággal sújtottak két embert, mert azok a temetőben futballoztak. Később már csak azért járt büntetés Anglia-szerte, ha valaki vasárnap űzte ezt a sportot. A19. századra változód meg az angol egyházak véleménye: ekkor már maguk is fontosnak tartották a mozgást a fiatalok életében, sőt hangsúlyozták, hogy a futball erősíti a csapatszellemet, és serkenti a felelősségteljes gondolkodás kialakulását. Ezt követően immár a keresztény gyüleGömbölyű reménység kezetek kezdtek focicsapatokat alapítani a meglévő krikettklubok mellé. A nagy munkanélküliség idején létrehozott egyesületek jó hatással voltak a közösségi életre. Számos gyülekezet szervezed sportklubot, így az elsők közöd alakult meg a St. Mark’s Church labdarúgócsapata, amely később Manchester City néven vált világhírűvé. Egyházi hátterük van továbbá olyan patinás egyesületeknek, mint az Aston Villa, a Birmingham City vagy a Tottenham Hotspur. A nehézkes induláshoz képest sokat változott a helyzet, hiszen ma egy-egy jelentős sporteseménynek gyakran vannak egyházi vonatkozásai is. Néhány éve a világbajnok brazil focisták bizonyságtételétől volt hangos a sajtó: a mérkőzés végén - vagy éppen a gólöröm jegyében - levetett mezük alad Jézust dicsérő feliratokat és képeket viseltek. A Bajnokok Ligájában számos klubcsapat, vagy a most zajló világbajnokságon például a ghánai válogatott imádkozik látványosan egy-egy mérkőzés előd vagy után. Ehhez képest immár megszokottnak lehet nyilvánítani, hogy egy-egy pályára lépő játékos keresztet vet. Wolfgang Huber, a német protestáns egyházak korábbi elnöke néhány éve ökumenikus istentisztelet keretében szentelte fel a müncheni olimpiai stadion kápolnáját. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy az aréna és a kápolna jól megfér egymás melled. Az előbbi a teljesítményről, az utóbbi a befogadásról szól. A hangorkán előtt és után szükség van a külső és belső csendre. A kápolna megóv at-ÉGTÁJOLÓ tói a kísértéstől, hogy embereket istenítsünk. Itt szembesülhetünk Pál apostolnak ezzel a figyelmeztetésével is: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant’.’ (tKor 9,25) A négy évvel ezelődi labdarúgó-világbajnokság során - amelynek Németország volt a házigazdája - a szó szoros értelemben szélesre tárták kapuikat az egyházak. Gyülekezeti termekben lehetőséget kínáltak arra, hogy a szurkolók együtt nézzék a meccset, előtte a lelkészek rövid igemagyarázatot tartottak, valamint a közösség megélésének számos módjára volt lehetőség. A most zajló dél-afrikai világbajnokság során is sok egyházközség él a misszió új formájával. Külön kell szólni a német protestánsoknak a focivébéhez és Afrikához kapcsolódó projektjéről, amely ezt a beszédes címet viseli: A reménységgömbölyű. A Kenyeret a világnak (Brot für die Welt) mozgalommal karöltve a labdarúgáson keresztül kívánja elérni azokat a jó szándékú embereket, akik segíthetnek a sok nyomorúsággal küzdő kontinens megsegítésében. Az igényesen összeállítod füzet nemcsak az adott stadionokat mutatja be, hanem érzékelteti az ott élők túlnyomó többségének szegénységét is. Utal arra, hogy a „fair playre” nemcsak a sportban, hanem a társadalom minden területén szükség van, különösen is a politikában és a gazdaságban. Sárga és piros lapokkal jelzi azokat a szabálytalanságokat és igazságtalanságokat, amelyeket Dél-Afrikának el kellett szenvednie a múltban, és amelyek következményei ma is sújtják ezt az országot. Végül azokat az embereket, akiknek a labdarúgás alapvetően szórakozás, tényleges szolidaritásra próbálja hívni. Vannak, akik a helyszínen segítenek. Egy francia keresztény újságíró Pretoriába utazod, hogy a dél-afrikai egyházak megbízásából honlapot szerkesszen. A www.churchontheball.com néven elérhető portál címlapján a lila inges Wilfrid Napier püspök látható futball-labdával, mellette pedig a stadionhoz közeli templomok miserendje olvasható. A portál számos, a sporthoz kapcsolódó vallási és erkölcsi témát is taglal, és olyan kínos kérdéseket is érint, mint annak a sok ezer szexmunkásnak a ténykedése, akik a világbajnokág idején a világ minden részéből Dél-Afrikába özönlő szurkolók rendelkezésére állnak. Sajnos a magyar foci folyamatos gyengesége miad évtizedek óta csak távoli szemlélői lehetünk a világbajnokságoknak. Nem mindegy azonban, hogy milyen lelküledel követjük figyelemmel az eseményeket. Tertullianus tiltása és az angol puritánok tartózkodása immár a múlté. Örökké érvényes azonban az apostoli intés a szabályszerű küzdelemről (tKor 9,24-27) és még inkább Jézus szava: „...mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mt 16,26) Szeressük a jó focit. Ha tehetjük, kísérjük figyelemmel a mérkőzéseket. Ám ne felejtsük el, hogy a házigazda országban mennyi nyomorúság halmozódott fel. És figyeljünk a Szentírás ma is érvényes üzenetére. A változó világban talán így is megszólaltathatjuk a változatlan igét: Boldogok, akik hálásan ünnepük győzelmüket, és azt ajándékként fogadják. Boldogok, akik veszíteni tudnak, anélkül hogy fejüket elveszítenék. Boldogok, akik a sportban és a játékban a szabadságot érzik. Boldogok, akik lelkesedni tudnak, anélkül hogy elragadná őket a hév. Boldogok, akik egy jó csapat tagjai lehetnek a játékban és az életben. Boldogok, akik a másikban mindig az embert, és nem az ellenfelet látják. Boldogok, akik ki tudnak kapcsolódni a sportban és a játékban. Boldogok, akik a test teljesítménye mellett a lélekről sem feledkeznek meg. Boldogok, akik testükkel és lelkűkkel Istent, a Teremtőt dicsérik. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
