Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-06-20 / 25. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. június 20. » 3 Bemutatkozott az egyházügyi államtitkár Templomszentelési emlékünnep ► Az elmúlt hét keddjén a Veszprémi Egyházmegye esperesi székhelyén, Pá­pán találkoztak egyhá­zunk esperesei, hogy aktu­ális kérdéseket vitassanak meg. Ez alkalommal mu­tatkozott be az esperesi kar előtt Szászfalvi Lász­ló, az Orbán-kormány egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára. Gabnai Sándornak, a Sopro­ni Egyházmegye esperesé­nek nyitóáhítata után első­ként az államtitkár kapott szót. Előadásában hangsú­lyozta, hogy az egyházpoliti­kát alapjaiban kell újraren­dezni. Az elmúlt nyolc évben a kormány és az egyházak kö­zötti dialógus szinte teljesen megszűnt, elszivárgód: a biza­lom. Ezért az egyik legfonto­sabb feladat a bizalmi kapcso­lat helyreállítása. Személy szerint az államtitkár elköte­lezett az iránt, hogy stratégi­ai együttműködés jöjjön lét­re az egyházak és a polgári kormány között. Kákay István országos iro­daigazgató több témáról is szólt. A pályázatok kapcsán hangsúlyozta annak alapvető fontosságát, hogy a gyülekeze­tek csak szakmailag indokolt és jól előkészíted pályázati anya­gokat nyújtsanak be. Az intéz­ményalapítás gondolatával ka­cérkodó gyülekezetektől azt kérte, hogy ha intézményt ala­pítanak vagy vesznek át, min­den esetben törekedjenek ar­ra, hogy a hosszú távú fenn­tarthatóság kimutatható le­gyen. A Libra könyvelési prog­rammal kapcsolatosan az iro­daigazgató elmondta, hogy egyre többen kapcsolódnak ehhez a rendszerhez. Idén pél­tézmény és huszonöt gyüleke­zet csatlakozod, jövő év janu­ár elsejével pedig további ötven gyülekezet jelezte ez irányú szándékát. A tízmillió forint fe­ledi költségvetésű gyülekeze­tek esetében javasolta egyéb­ként Kákay István a Libra al­kalmazását. A továbbiakban különböző tájékoztatókat hallgattak meg az esperesek. Fabiny Tamás püspök az olasz és a magyar evangélikus egyház közötti együttműködésről, Gáncs Pé­ter püspök a Lutheránus Világ­­szövetség idei studgarti nagy­gyűléséről, illetve Franklin Graham evangélizációjáról, Smidéliusz Gábor pedig a Szélrózsa találkozóról adott átfogó ismertetést. ■ Kiss Miklós I* Folytatás az í. oldalról Ittzés János püspök prédiká­ciójának alapigéjeként a jeru­­zsálemi templomtisztítás tör­ténetét választotta Jn 2,13-23 alapján. A templomtisztítás­nak jelzésértékű üzenete van - mondta. Mert a megtisz­tult kegyesség és a hozzá igazodó vallásosság adja az Istentől elidegenedett, elsza­kadt embernek azt a lehető­séget, hogy felismerje az igazságot, és részesüljön a bűnbocsánat ajándékában. A templomban Jézus gyó­gyítani, magához hívni és szívére ölelni akarja az em­bert. Ez a hajlék a megfeszí­tettért és feltámadottért van. Istennek tetsző templom az, ahol mindenben Jézus van a középpontban. Az igehirdetést követő zá­ró oltári szolgálatban Percze Ötvennégy helyettes állam­titkárt nevezett ki Orbán Viktor miniszterelnök június 7-i hatállyal az illetékes mi­niszterek javaslatára. A Fi­desz a központi államigazga­tási szervekről, valamint a kormány tagjai és az állam­titkárok jogállásáról szóló törvény átírásával ismét lét-Sándor helyi lelkész gyertyát gyújtod azok emlékére, akik áldozatos munkájának kö­szönhetően felépült a temp­lom. Az úrvacsorás istentisz­rehozta a közigazgatási és a helyettes államtitkári poszto­kat. Az új törvény szerint a közigazgatási és a helyettes államtitkárok nem tartoz­nak a politikai vezetők közé, jogállásuk szerint köztisztvi­selők. Prőhle Gergely, a Magyaror­szági Evangélikus Egyház or­telet után ünnepi díszközgyű­lés következed, majd szeretet­­vendégséggel fejeződöd be az alkalom. szágos felügyelője a Külügymi­nisztérium, míg Cserháti Pé­ter, az Északi Egyházkerület másodfelügyelője, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főorvosa a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyik helyettes államtitkári posztjára kapott kinevezést. M EvÉlet-infó dául már tizenkét diakóniai in­■ K. M. Helyettes államtitkári kinevezést kapott az evangélikus egyház két vezető tisztségviselője Ha ma élne Tertullianus, alighanem szent haraggal viseltetne a futball iránt. A 2. század e kiemelkedő teo­lógusa De spectaculis című iratá­ban a keresztény emberek számára ti­lalmasnak minősítede az olyan nagy­városi eseményeket, mint a kocsiver­seny, a gladiátor- és állatviadal az am­fiteátrumban, az atlétikai küzdelem, valamint a cirkusz. E tevékenységek zöme a mai sportok elődjének tekint­hető. Az egyházatya tilalma a pogány vallási gyökerekkel, illetve a ver­senyzők gyakori mezítelenségével függött össze, ám döntő érve az volt, hogy az adod épületek porondján mártírok vére folyt. így aztán érthe­tő a szigorú tiltás. Más okból bizonyult sportelle­nesnek a reformáció egyik-másik ága. Aligha gondolná bárki, hogy a futball őshazájában mennyire elle­nezte az egyház ezt a sportot. 1531- ben Thomas Eliot puritán lelkész úgy fogalmazott, hogy a foci állatias ha­ragot és heves erőszakot szül. 1572- ben pedig azt állította a rochesteri püspök, hogy mindez „gonosz játék”. 1583-ban Philip Stubbs azt írta köny­vében, hogy a futball és más ördögi időtöltések elvonják a figyelmet Isten dolgairól, továbbá hogy mennyi sé­rülés éri a játékosokat. Végül arra utalt, hogy ez a küzdelem csalt fokoz­za a vágyakat és a gyűlöletet. 1589- ben pedig bírsággal sújtottak két embert, mert azok a temetőben fut­balloztak. Később már csak azért járt büntetés Anglia-szerte, ha vala­ki vasárnap űzte ezt a sportot. A19. századra változód meg az an­gol egyházak véleménye: ekkor már maguk is fontosnak tartották a moz­gást a fiatalok életében, sőt hangsú­lyozták, hogy a futball erősíti a csa­patszellemet, és serkenti a felelősség­­teljes gondolkodás kialakulását. Ezt követően immár a keresztény gyüle­Gömbölyű reménység kezetek kezdtek focicsapatokat alapí­tani a meglévő krikettklubok mellé. A nagy munkanélküliség idején lét­rehozott egyesületek jó hatással vol­tak a közösségi életre. Számos gyüle­kezet szervezed sportklubot, így az el­sők közöd alakult meg a St. Mark’s Church labdarúgócsapata, amely ké­sőbb Manchester City néven vált vi­lághírűvé. Egyházi hátterük van to­vábbá olyan patinás egyesületeknek, mint az Aston Villa, a Birmingham City vagy a Tottenham Hotspur. A nehézkes induláshoz képest so­kat változott a helyzet, hiszen ma egy-egy jelentős sporteseménynek gyakran vannak egyházi vonatkozá­sai is. Néhány éve a világbajnok bra­zil focisták bizonyságtételétől volt hangos a sajtó: a mérkőzés végén - vagy éppen a gólöröm jegyében - le­vetett mezük alad Jézust dicsérő fel­iratokat és képeket viseltek. A Bajno­kok Ligájában számos klubcsapat, vagy a most zajló világbajnokságon például a ghánai válogatott imádko­zik látványosan egy-egy mérkőzés előd vagy után. Ehhez képest immár megszokottnak lehet nyilvánítani, hogy egy-egy pályára lépő játékos ke­resztet vet. Wolfgang Huber, a német protes­táns egyházak korábbi elnöke néhány éve ökumenikus istentisztelet kere­tében szentelte fel a müncheni olim­piai stadion kápolnáját. Prédikáció­jában hangsúlyozta, hogy az aréna és a kápolna jól megfér egymás melled. Az előbbi a teljesítményről, az utób­bi a befogadásról szól. A hangorkán előtt és után szükség van a külső és belső csendre. A kápolna megóv at-ÉGTÁJOLÓ tói a kísértéstől, hogy embereket is­tenítsünk. Itt szembesülhetünk Pál apostolnak ezzel a figyelmeztetésé­vel is: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy her­vadhatatlant’.’ (tKor 9,25) A négy évvel ezelődi labdarúgó-vi­lágbajnokság során - amelynek Né­metország volt a házigazdája - a szó szoros értelemben szélesre tárták kapuikat az egyházak. Gyülekezeti termekben lehetőséget kínáltak arra, hogy a szurkolók együtt nézzék a meccset, előtte a lelkészek rövid ige­magyarázatot tartottak, valamint a közösség megélésének számos mód­jára volt lehetőség. A most zajló dél-afrikai világbajnokság során is sok egyházközség él a misszió új formá­jával. Külön kell szólni a német protes­tánsoknak a focivébéhez és Afriká­hoz kapcsolódó projektjéről, amely ezt a beszédes címet viseli: A remény­séggömbölyű. A Kenyeret a világnak (Brot für die Welt) mozgalommal karöltve a labdarúgáson keresztül kí­vánja elérni azokat a jó szándékú em­bereket, akik segíthetnek a sok nyo­morúsággal küzdő kontinens meg­segítésében. Az igényesen összeállí­tod füzet nemcsak az adott stadio­nokat mutatja be, hanem érzékelteti az ott élők túlnyomó többségének szegénységét is. Utal arra, hogy a „fair playre” nemcsak a sportban, ha­nem a társadalom minden területén szükség van, különösen is a politiká­ban és a gazdaságban. Sárga és piros lapokkal jelzi azokat a szabálytalan­ságokat és igazságtalanságokat, ame­lyeket Dél-Afrikának el kellett szen­vednie a múltban, és amelyek követ­kezményei ma is sújtják ezt az orszá­got. Végül azokat az embereket, akiknek a labdarúgás alapvetően szórakozás, tényleges szolidaritásra próbálja hívni. Vannak, akik a helyszínen segíte­nek. Egy francia keresztény újságíró Pretoriába utazod, hogy a dél-afrikai egyházak megbízásából honlapot szerkesszen. A www.churchonthe­­ball.com néven elérhető portál cím­lapján a lila inges Wilfrid Napier püs­pök látható futball-labdával, mel­lette pedig a stadionhoz közeli temp­lomok miserendje olvasható. A por­tál számos, a sporthoz kapcsolódó vallási és erkölcsi témát is taglal, és olyan kínos kérdéseket is érint, mint annak a sok ezer szexmunkásnak a ténykedése, akik a világbajnokág ide­jén a világ minden részéből Dél-Af­­rikába özönlő szurkolók rendelkezé­sére állnak. Sajnos a magyar foci folyamatos gyengesége miad évtizedek óta csak távoli szemlélői lehetünk a világbaj­nokságoknak. Nem mindegy azon­ban, hogy milyen lelküledel követjük figyelemmel az eseményeket. Tertul­lianus tiltása és az angol puritánok tartózkodása immár a múlté. Örök­ké érvényes azonban az apostoli in­tés a szabályszerű küzdelemről (tKor 9,24-27) és még inkább Jézus szava: „...mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pe­dig kárt vall?" (Mt 16,26) Szeressük a jó focit. Ha tehetjük, kísérjük figyelemmel a mérkőzéseket. Ám ne felejtsük el, hogy a házigaz­da országban mennyi nyomorúság halmozódott fel. És figyeljünk a Szentírás ma is érvényes üzenetére. A változó világban talán így is meg­szólaltathatjuk a változatlan igét: Boldogok, akik hálásan ünnepük győzelmüket, és azt ajándékként fo­gadják. Boldogok, akik veszíteni tudnak, anélkül hogy fejüket elveszítenék. Boldogok, akik a sportban és a já­tékban a szabadságot érzik. Boldogok, akik lelkesedni tudnak, anélkül hogy elragadná őket a hév. Boldogok, akik egy jó csapat tag­jai lehetnek a játékban és az életben. Boldogok, akik a másikban min­dig az embert, és nem az ellenfelet látják. Boldogok, akik ki tudnak kapcso­lódni a sportban és a játékban. Boldogok, akik a test teljesítménye mellett a lélekről sem feledkeznek meg. Boldogok, akik testükkel és lelkűk­kel Istent, a Teremtőt dicsérik. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
Thumbnails
Contents