Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-13 / 24. szám
Evangélikus Élet élő víz 20X0. június 13. » 7 A HÓNAP KÖNYVE Irányváltás - Humán értelmiségiek megtérése A Luther Kiadó és a Hermeneutikai Kutatóközpont 2009-ben megjelent közös kiadványa annak a maga nemében egyedülálló beszélgetéssorozatnak az alapján készült, amelyet Fabiny Tibor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető professzora kezdeményezett Irányváltás címmel. Az előadások nem titkolt célja a sokak számára idegenül hangzó „bizonyságtétel” intellektuális megújítása volt. A 2008 őszén elhangzott sorozat keretében négy jeles egyetemi tanár vállalkozott arra, hogy közönség előtt őszintén, de az intim szféra megőrzése mellett valljon megtérésének élményéről, megossza élete irányváltásának történetét. (Az előadásokról az Evangélikus Élet Megtérések címmel már korábban is tudósított.) A sorozat négy előadója a humán tudományok négy különböző területének jeles képviselője volt: Dér Katalin, Kocziszky Éva, Békési Sándor és az ötletgazda, Fabiny Tibor. A négy személy „megfordulása” maga a megtérés mindenki esetében más, közös vonásokat azonban felfedezhetünk. Nyilvánvaló, hogy minden ember életében vannak olyan szakaszok, amikor valamiféle változásra vágyik, kiüresedettnek érzi az életét. Vagy egyszerűen csak úgy tapasztalja, hogy a saját szakmája területén elérte az összes lehetséges célt, kivívott minden elismerést: valami mégis hiányzik az életéből. Sokan ekkor új pályát ► Szűcs Ferenc református teológiai professzor mutatta be a május 26-i Credo-esten Fabiny Tibor Szótörténések című - az elmúlt év végén megjelent - tanulmánykötetét. Az alábbiakban az elmondottakat kivonatosan közöljük. Az előadás teljes terjedelmében a Credo evangélikus folyóirat következő számában fog megjelenni. Fabiny Tibor számára a szótörténés elsősorban a személyes megszólítottságot jelenti. De a kommunikációhoz mindenekelőtt kommunióra (közösségre) van szükség, vagy éppen fordítva:, A szótörténés akkor valóságos, ha abból közösség támad” (9. o.). A könyvet ezért most abból a sajátos szempontból is próbáljuk áttekinteni, hogy kiknek a társaságában érzi jól magát Fabiny Tibor, kik szólították meg őt igazán, és kiket is próbál ő maga szóra bírni. A szerző legsajátosabb közössége a keresztény egyház teológusainak közössége. Nem titkolja, hogy ezen belül is a lutheri teológiai tradícióban van leginkább otthon, nemcsak a szülői házból hozott családi-felekezeti indíttatások okán, hanem sokkal inkább az ide történt szellemi hazatalálás jogán is. Magával ragadja ennek a teológiának Krisztus- és keresztközpontúsága és igeszemlélete, amelyből egyenesen következik a reformátori hermeneutika is. Fabiny Tibor rendszeres teológiai érdeklődésének két sarkalatos pontja van: az egyik az igeesemény hiteles megértése, a másik ennek hitvallásos megnyilvánulása. Számára a tipológia, mint az Újszövetséget és a reformátori felfogást jellemző analogikus gondolkozásmód, döntő jelentőségű. Ez a műfaji sajátosság meg is magyarázza, hogy a jelen válogatásban Rudolf Bultmann például csupán érintőlegesen szerepel. Másfelől éppen a történelem és hermeneuválasztanak, átértékelik életüket, emberi kapcsolataikat... Hasonló események történtek a négy személlyel is. Dér Katalin a klasszika-filológiától a Bibliához fordult. Megtérése előtt nagyon beteg volt, testi-lelki problémák gyötörték. Ahogy ő fogalmazott: „a létem volt beteg” Egy húsvétvasárnapon azonban felébredvén Isten szólt hozzá, és onnantól kezdve minden megváltozott... Kocziszky Éva régi pályáját és tudományos munkásságát értékelte át, szakmai érdeklődését újította meg. A lételmélettől jutott el az Élet tanúságáig. Békési Sándor - eredeti szakmáját tekintve rajzfilmrendező, grafikus - hivatását azonban teológusként, a teológiai esztétikában találta meg. Az ő irányváltása: a művészi érzékenység hit általi átrendeződése. Fabiny Tibor a lelkészgyerekektől sokak által „automatikusan” elvárt egyházi szolgálat helyett angolkönyvtár szakos „világi” bölcsészként kezdte tudományos karrierjét. Bár angol irodalmárként ma is több egyetem jeles tanára, újra felfedezvén a Bibliát, érdeklődése fokozatosan a teológia és a hermeneutika felé fordult. Ahogy a beszélgetésben fogalmazott, az ő élete arra a folyamatra példa, hogy „az egyházból nemcsak kinőni, hanem belenőni is lehet”. A négy tudós négy egymástól eltérő élettörténetét egy fontos fordulópont köti össze: mindannyian fellásként. A könyv is szól mindkét értelmezésről. A hitvallás helyzete a 20. század két politikai és ideológiai diktatúrájának nyomására jött létre. Ennek hatására találkozunk olyan hitvalló személyiségekkel, akik az elvtelen kompromisszum helyett „az árral szemben is vállalták hitüket, s így tanúkká, mártírokká lettek ” (287. o.). Erre a hitvalló helytállásra különösen két személyiség jelenti számára a mértékadó példát: a német Dietrich Bonhoeffer és a magyar Ordass Lajos. A múlt azonban szégyenünkkel és gyengeségeinkkel is szembesít minket. Fabiny Tibor ennek a kényes kérdésnek a megítélésében is a purifikálás és az elhallgatás végletei között keresi a keresztény közösség egyedül járható útját. Ez pedig a confessio oris (a száj bűnvallása) és a közösség elleni bűn közösségi megbocsátásának Bonhoeffer által ajánlott útja (306-307. o.). nőttként, komoly tudományos tanulmányokkal és munkássággal a hátuk mögött tértek meg. A történetek között találkozunk Pál apostoli, drámai, gyógyító fordulattal és augustinusi hosszú úttal is, mindamellett, hogy e néhány történet is rádöbbenti az olvasót a Teremtő útjainak sokszínűségére. A történetek inspiráló üzenete, hogy nem csupán több irányból és sokféleképpen lehet megérkezni a fordulóponthoz. Az irány, ha egy lesz is az út, mégis sokféle marad. A könyv minden gondolkodó ember számára aktuális kérdéseket vet fel: Hogyan tovább? Mit jelent egy értelmiségi számára az irányváltás? Hogyan kerül új helyre, új megvilágításba az irodalom, a filozófia vagy az esztétika? Hogyan formálódnak az ember tulajdonságai, kapcsolatai, céljai? Mi folytatható, és mi nem keresztény emberként? Hogyan változik meg a kereszténnyé lett értelmiségi érdeklődése, világképe, munkája? Hogyan fér meg hit és gondolkodás? Miként értelmeződik újra az addig felhalmozott tudás? Négy személyes megtéréstörténet a múltból és négy hiteles hitvallás a jelenből. Kereszténnyé válni és kereszténynek maradni értelmiségiként. A könyv Ritoók Zsigmond akadémikus ajánlásával és az eredeti beszélgetésekről készült felvételeket tartalmazó DVD-melléklettel kapható az evangélikus könyvesboltban. ■ A. Sz. A másik közösség, melyhez a szerző elsődleges szakmája szerint is tartozik, az irodalomtudomány és az angol irodalomnak az a része, amely még szervesen kapcsolódott a bibliai ihletésű kultúrához. Milton Elveszett paradicsoma az imádság liturgiái mélységeibe és magasságaiba vezet bennünket (366-375. o.). Fabiny Shakespeare-olvasatában a gyermekek lámák a bűn által megvakított szülők ellenében. De ők képviselik és hirdetik a feloldozást is. De éppoly lenyűgöző a bűn és gonosz szimbolizmusának elemzése is a Macbeth kapcsán Paul Ricoeur Ádám-mítosza segítségével (78-93. o.). A harmadik közösség, ahol Fabiny Tibor otthon érzi magát, a hermeneutika világa. Különös fordulat, hogy ezt az eredendően teológiai nyelvet éppen az irodalomelmélet és filozófiai hermeneutika nyomán éppen Fabiny Tibor tanítja újra, immár évtizedek óta a teológusoknak. Végül, de nem utolsósorban, Fabiny Tibort a tiszteletes és tudós prédikátorok társaságában látjuk. A négy közölt igehirdetés a klasszikus homiletika és retorika szabályait követi minden papos pátosz nélkül. Mondanivalója friss és aktuális. Különösen szép és megragadóan egyedülálló a Magnificat parafrázisaként elmondott imádsága a keresztyén politikusoknak tartott istentiszteleten. Számadás, antológia ez a könyv Fabiny Tibor eddigi sokirányú szellemi tevékenységéről Négy tisztes társaságban, szellemi műhely csoportképén próbáltuk őt elhelyezni. Végül hadd fejezzük ki örömünket, hogy ma este mi is társaságába kerülhettünk: barátként, testvérként, tanítványként - de mindenképpen szótörténéseinek résztvevőiként. Fabiny Tibor: Szótörténések. Hermeneutikai, teológiai és irodalomtudományi tanulmányok. Luther Kiadó, Budapest, 2009. Ára 2990 forint. Luci Ferkó a paradicsomban (Teológiai tanmese) ■ Fabiny Tibor Luci Ferkó e földi pályafutása alatt közismerten a vádoló szerepét töltötte be. Az ítéletnap közeledtével azonban gondolt egy nagyot, s ravasz praktikával és ügyes mágiával beszökött a paradicsomba. Újszerű, zseniális ötlete támadt: ő lesz inkább a védőügyvédje ezentúl minden elbukott földi embernek. Lényéhez s e végidő percemberkéihez illő, „korszerű” stratégiát választott: ő nem „menti” csupán „mentegeti” majd az elesetteket. Nem „bűnről” kell majd papolni, hanem „botlásról” érvelni! Tudta jól: ez tuti bejön! Máris ott állt a királyi szék előtt. Köhögött egyet, hangját élesre köszörülte, és így szólt az Ott Ülőhöz:- Ugyan már. Főnök! Hogy Ádám és Éva vétkeztek? Egész életükben téged dicsőítettek, neked énekeltek, csak egy fülledt nyári reggelen szegények megkívánták az almát, amit te tiltottál nekik. Oly nagy dolog ez? Emberek voltak ők is! Ezért kellett volna az emberfajnak végleg elbuknia? Micsoda igazságtalanság ez! Az Ott Ülő hátradőlt bíborvörös karosszékében, s ennyit mondott:- Megfontolom! Luci Ferkó folytatta:- Péter volt a leglelkesebb követője fiadnak. Még meghalni is kész lett volna érte! Csak ama reménytelen helyzetben szegény engedett a nyomásnak, és megtagadta őt. Oly nagy dolog ez? Emberből volt ő is! Az Ott Ülő hátradőlt bíborvörös karosszékében, s ennyit mondott:- Megfontolom! Luci Ferkó folytatta:- Júdásnak hatalmas tervei voltak fiaddal! Népe szabadítását várta tőle! És oly szorgalmasan őrizte a tanítványok pénzét! A szegényekről sohase feledkezett meg! Hát nem érthető, hogy csalódott szegény, és elárulta őt? Oly nagy dolog ez? Emberből volt ő is! Az Ott Ülő ekkor felállt bíborvörös karosszékéből, szemeivel szikrákat szórt, és hangosan így kiáltott:- Hát persze! Már értem! Bűn, megváltás, ítélet - mekkora marhaság! Hol van az én Bárgyú Fiam, aki ezt beetette velem? Elő azzal a birkával, mert átvert engem és rászedett! Kalandlelke testet öltött, emberré lett, szeretett, és kínhalált szenvedett! De minek?! Vessétek azonnal a gyehennára! El vele! A hónap könyve - júniusban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel “L. Fabiny Tibor és Tóth Sára (szerk.) Irányváltás - Humán értelmiségiek megtérése Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: i860 forint. http://bolt.lutheran.hu • E-maü: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllői út 24. HETI UTRAVALO Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28) Szentháromság ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli és heti igéiből figyelmeztető hívás hangzik: „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok (ne vessétek meg) azt, aki szól!” (Zsid 12,25) Mert „Isten beszéde élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4,12; LK). Az Úr szeretete s jósága körülöleli életünket. Ő minket is hív: „Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok!” (Ézs 55,3) Ezért: „Mi, akik élünk, áldjuk az Urat mindörökké!” (GyLK 749) A nagy vacsorára való hívogatás már az Ószövetségben elkezdődött; ott „felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket” (Jer 31,25). S ez folytatódik az Újszövetségben; mert „boldog az, aki Isten országának vendége”, ezért „jöjjetek, mert már minden készen van” (Lk 14,15.17). És: „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” (Jel 19,9) Luther szerint „Isten előtt nincs személyválogatás. Krisztus országa az igével azért foglal mindenkit egyenlő egységbe (lásd a 23. v.: »kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam«), hogy ne az üdvözüljön, aki így vagy úgy él, ezt vagy azt teszi; hanem aki hisz!" Csak a Jézusba vetett hitünk által van szabad utunk egy Lélekben az Atyához; így „tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek" (Ef 2,19). A bölcsesség és a balgaság ma is egyszerre hívogat, de mi ne feledjük: „A bölcsesség kezdete az Úrnakfélelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Péld 9,10) Az egyiptomi férfi agyonütése miatt menekülő Mózest Midján papja fogadta be jövevényként, s így szólt lányaihoz: „Hívjátok ide, és egyék velünk!” (2MÓZ 2,20) A gyermektelen Anna megnyugvásra lelt az Úr templomában, miután könyörgött az Úrhoz, és fogadalmat tett: ha „fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom” (íSám 1,11). Jézus élő igéjével és hét kenyérből vendégelte meg a pusztában a sokaságot; köztük a négyezer férfit, akik „mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral” (Mt 15,37). A két gonosztevő sorsa, de a mi örök sorsunk is eldőlt a kereszten. A „jobb” lator magánál jobbnak, sőt királyának ismerte el Jézust, és hozzá fohászkodott; kegyelmet nyert: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43) Jézus szerint: „aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (Jn 11,25-26) A próféta e szavában a végső hazatérés és a nagy vacsora ígérete is benne rejlik: „Mert megváltotta az Úr Jákobot, megszabadította az erősebb kezéből. Megjönnek majd, és ujjonganak Sión magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat..!’ [jer 31,11-12) „Jöjjetek, Isten Fia hív: / »Térj énhozzám, megterhelt szív! / Jöjj, hívlak, fáradt lélek!« (...) Beteljesül az ígéret, / Elnyerjük az üdvösséget / Jézusunk által.” (EÉ 435,1.4) / ■ Garai András Szótörténések Fabiny Tibor új kötete tika szoros kapcsolata miatt annak a hiányérzetünknek is hangot kell adnunk, hogy ez az aspektus - például a jeles kortárs lutheránus teológussal, Wolfart Pannenberggel együtt - szinte teljesen ki is esik a szerző látóköréből. A confessiót Fabiny kettős értelemben használta: hitvallásként és bűnval-
