Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-17 / 3. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. január 17. *■ 5 Evangélikus tudósító a hírek főhadiszállásán Interjú Csatári Bence újságíróval ► MTI. Hazánkban valószínűleg nincs olyan médiafogyasztó, aki ne tudná, mit takar e hárombetűs mozaikszó. A Magyar Távirati Iroda - Magyarország nemzeti hírügynöksége. Ha bármilyen fontos egyházi eseményre kerül sor, akkor az első és legfontosabb személy, akit értesítünk, meghívunk, ellátunk háttérinformációkkal, az a Magyar Távirati Iroda egyházi tudósítója: Csatári Bence. Ha „Bence jön” akkor lényegesen több az esély arra, hogy - az általa leadott tudósítás révén - a világi média számos csatornájába eljusson egyházunk híre. És mivel ez a többdiplomás, frissen doktorált, jó humorú fiatalember történetesen evangélikus, épp ideje, hogy bemutassuk őt az EvÉlet olvasóinak. A főhadiszálláson, az MTI Naphegy téri székházában beszélgettünk.- Pontosan ki is az egyházi tudósító, és milyen feladatai vannak?- Egyházi tudósító egy van az MTI- ben, s nem is régóta: csak a rendszerváltás óta létezik ilyen tisztség. Feladata főleg a fővárosi egyházi eseményekről tudósítani, természetesen felekezettől függetlenül. A nem budapesti történésekről a helyi tudósítók dolga beszámolni. Szentestén például mindhárom történelmi egyház vezető püspökének szavairól tudósítanak, s mivel az evangélikus egyház elnök-püspöke, Ittzés János Győrben székel, az ő szavait ottani kollégám rögzíti. Munkánk valójában egyszerű elemekből építkezik. Az egyházak elküldik a meghívókat az eseményekre, istentiszteletekre, konferenciákra, könyvbemutatókra, szoboravatásra és így tovább. A titkárságon ezek a meghívók bekerülnek egy naptárba. Az egyházi események általában a belpolitikai szerkesztőséghez tartoznak, de vannak határesetek. Ami közéleti tartalommal bír, az belpolitika, de egy bibliakiadás vagy -kiállítás már a kulturális rovathoz kerül.- A naptárban tehát megjelenik több száz esemény havonta. Minek alapján szelektálnak, s az egy- bár kétségtelenül nagyon hatékony és mozgékony - tudósító minek alapján választ, megy és tudósít?- Az egyik lehetőség, hogy egy történés, hír bekerül a tükörbe, amely napi bontásban közli az MTI összes eseményét, azt is, amiről az ügynökség nem tudósít, de „tud” róla. Ez azért fontos, mert az előfizetők - különböző médiumok szerkesztői - betekinthetnek ebbe a tükörbe, így ők esetleg arról is hírt adnak, amiről az MTI nem. A másik eset, amikor nem is kérdés, hogy kell-e tudósítanunk valamely egyházi eseményről. Az egyházvezetők közéleti-társadalmi megnyilvánulásai is gyakorta bírnak hírértékkel, de az Országos Sajtószolgálat közleményei között nyilatkozataikat - ha igénylik - amúgy is betűhíven közreadjuk. Ha fajsúlyosabb a téma, akkor feldolgozzuk, azaz háttérinformációkkal megspékelt változatát is elkészítjük, és vagy hírként továbbítjuk, vagy kommentárokkal egészítjük ki.- Van-e utóélete egy-egy ilyen egyházi hírnek, nyilatkozatnak?- Igen érdekes, amikor láncreakciót indít el egy-egy nyilatkozat, és reagálnak rá esetenként nemcsak a testvéregyházak, de politikai pártok vezetői is. Nemrég ilyen volt például a népszámlálás ügye: legyen-e a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdés. Megnyilvánultak az egyházak, civil szervezetek, aztán mi is megszólaltattunk néhány vezetőt. Reagáltatásnak nevezzük ezt a műfajt, s ha a megkérdezett nem kíván nyilatkozni, azt is odaírjuk. Az interjúkat azonban csak előfizetőink láthatják. Arra nincs „kvóta”, hogy mennyi hír kerülhet az egyházi hírek közé. Az sincs megszabva, hogy melyik egyháztól hány hír, hány karakter jöhet. Azt viszont elmondhatjuk, hogy a „nyilatkozási hajlandóság” sokat számít. Vannak jobban és kevésbé szívesen nyilatkozó egyházvezetők.- Izgatottan kérdem: milyennek lát minket? Milyen kommunikáció jellemzi egyházunkat?- Az evangélikus egyház jó kapcsolatot ápol az MTI-vel. Dr. Fabiny Tamás, a médiáért felelős püspök valóban médiaközpontú, hiszen maga is tapasztalt e téren. Prőhle Gergely országos felügyelőtől mindig frappáns, lényeglátó nyilatkozatokat kapunk, Ittzés János elnök-püspök szintén készséggel és korrekten tájékoztat, mikor hozzá fordulunk. Az egyház híreit egyrészt a hírlevélből, a meghívókból, a szóban, telefonon érkező értesítésekből nyerem, de most is itt az asztalomon az Evangélikus Élet legfrissebb száma, és a központi internetes portál is jó kiindulópont. Magam mint „területgazda” követem az eseményeket, és a szerkesztővel történő egyeztetés után kerül sor a tényleges tudósításra.- Napi kapcsolatban áll tehát az egyházakkal, illetve egyházvezetőkkel, egyházi médiamunkásokkal. Milyen a viszonyuk: baráti, kollegiális vagy inkább formális?- Három éve lesz, hogy itt dolgozom. Kialakultak a talán nem baráti, de korrekt, jó, emberi kapcsolatok, ha meglátnak, megismernek, örülnek. Érdekes és színes a hazai egyházak világa. Sok eseményen megfordultam, készítettem interjúkat Erdő Pétertől Várszegi Asztrikon át Bölcskei Gusztávig jó néhány egyházi vezetővel és persze valamennyi evangélikus püspökkel is. Tiszteletre méltó és komoly munkát végeznek, és azt is látom, hogy ma az egyházaknak igen nagy kihívás a „jó hírekkel” bekerülni a bulvárra éhes világi médiába. Más kérdés, hogy a szekularizált világ mennyire vevő az üzeneteikre. De talán leszögezhetjük: a jelenlét a sajtóban nem „mennyiségi kérdés” Az egyház szolgálata a társadalomban értékes, és ez azért hangot is kap. A legtöbb püspökkel szívélyes a kapcsolatom, de a legjobb munkakapcsolatban az evangélikusokkal és a zsidókkal állok. Én az evangélikusokhoz ugyan „hazamegyek” de természetesen megőrzőm az objektivitásomat. Evangélikusságom alapvető a számomra, egy tudósításba azonban szimpátiát nem szabad belevinni.- Sokoldalú egyénisége, nyitottsága, végzettsége, széles érdeklődése bizonyára nagy előny e pályán...- Újságíró és történelem-földrajz szakos tanár vagyok, Szegeden, a JATE-n végeztem, majd következett a Sola Scriptura Teológiai Főiskola bibliaoktatói szaka. Az előzmények röviden: dolgoztam a Képes Újság hetilapnál, a bulvársajtóban, írtam a Magyar Polgármester és az A Postás című lapba. A történelem a hobbim, a szerelmem. Most is kutatok. Doktori disszertációmat A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája címmel írtam.- Meglepett...- Rockzenekarban doboltam, a Ki mit tud?-on is indultunk (nevet). Emellett a Corvinus Egyetem tájépítészeti karán most is tanítok, államvizsgáztatok, és szakdolgozati konzulens is vagyok. Terveim között szerepel a disszertációm megjelentetése és egy történelmi kvízkiadvány is. Már megjelent korábban az érettségire előkészítő, kidolgozott tételekből álló könyv is. Egyik munkám az Államigazgatási Főiskolán pedig ajánlott irodalom (Az önkormányzatok 15 éve, 1990-2005). Idén jelenik meg a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kiadványaként egy áttekintő munka, ami adalékul szolgál az izraelita felekezet kommunizmus alatti történetéhez. A műveltségi vetélkedőkön való részvétel is a hobbijaimhoz tartozik, több televíziós kvízműsorban szerepeltem sikeresen. A Mindent vagy semmit! című, Vágó István által vezetett műsorban például megnyertem a játék fődíját, egy személygépkocsit.- Mi a siker, és mi az álma szakmai téren az MTI tudósítójának? Egy bombahír, egy szenzáció? S milyen a „jó” MTI-s?- A siker az, ha valamit elsőként tudok meg. Ez minden újságíró vágya. Siker az is, ha azt a szöveget hallom a rádióban, amelyet én készítettem és tartottam fontosnak. Amikor megírunk valamit, ki kell emelnünk a lényeget, mert azt fogják átvenni. Itt úgy mondjuk:két-háromezer karakterre vagyunk hitelesítve. Ebben a szakmában talán épp a lényeglátó képesség a legfontosabb.- Miben különbözik a Magyar Távirati Iroda más hírcsatornáktól?- Az MTI-nek befolyása van a közvélemény formálására. Nálunk csak a megerősített, százszázalékos bizonyosságú hírek láthatnak napvilágot. Ami kikerül, azt alátámasztjuk egy hírforrással. Ettől néha kicsit lassúbbak vagyunk, mint egy internetes újság, de a hitelesség nálunk mindennél fontosabb, hiszen közszolgálati médium vagyunk.- Mit tanácsol a híráradatban fuldokló médiafogyasztóknak?- Egy hírforrás nem hírforrás! Legyen elv a „hallgattassák meg a másik fél is” és az, hogy a mértékadóbb orgánumokat részesítsék előnyben, például a közszolgálati tévék híradójára figyeljenek. És szelektálni is kell a hírek között. Szorongást kelthet, ha minden távoli, bennünket nem érintő hírt befogadunk.- 2010-ben mire számít az MTI?- Változást hoz majd ez az év, már csak azért is, mert választások lesznek. Közszolgálati médiumként az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testületében a hírügynökségi törvény alapján a kormánypárti és az ellenzéki oldal egyenlő arányban vesz részt. Az egyházak szerepe megnövekedhet. Például ha a következő kormány tagjai gyakrabban elmennek egy-egy egyházi eseményre... ■ Kőháti Dóra Óévi jegyzetlapok Áldozathozatal. A modern, 2i. századi ember nem akar senki szolgája lenni. Szabadon, mint a madár, kedvére mulat. Nehéz évtizedek liberális demokráciája átformált bennünket, szétforgácsolta az értéket. Pedig az istenes embernek hűségesnek kellene lennie. Áldozatos életűnek. Apám, bátyámmal és velem, az egész napi munka után szívesen ment a kis evangélikus templomot szépíteni. Egy elmozdult tetőcserép megigazításáért fölmászott a szédítő magasba. Különösen péntek délután, amikor az öreg, reszkető hangú kántortanító gyakorolt. Persze vannak kivételek. Áldozat minden napja az édesanyáknak, az ápolónőknek, a mesterembereknek. Ők szinte versengnek, mennyire hűségesen teljesítik Jézus kéréseit. * # # Kálvin János. Ötszáz éves a „modern” pátriárka. Kedves öreg barátom jut eszembe, aki Kálvin olajképe előtt beszélt életéről. Alacsony ember volt, szakálla a mellkasáig ért, sápadt arca kitüzesedett, ha Istenről és a hitről szónokolt. A reformátor nem akarta, és megváltoztatta a világot, s ami keveseknek adatott meg, nemcsak a teológiában, a hétköznapokban is ott bujkálnak gondolatai. Az 1535-ben kiadott Institution de la religion chrétienne-t a nemzeti irodalmi nyelv korai remekének tartják. A kálvinizmus Európán formált, Magyarország az egyik központ a kálvinisták nagy családjában. Az egyszerű embereket Kálvin bizonyára bibliamagyarázataival nyerte meg, biztatásával, hogy olvassuk az élet könyvét. Abban nem értettem vele egyet, hogy az ember a jó felé változhat, s a közösségek alakítanak. A svájci reformátor teológiai munkái nagy hatással voltak Bocskai Istvánra és Bethlen Gáborra. Különösen izgalmas Sütő András Csillag a máglyán című drámája. Kálvin és a Szentháromság-tagadó Szervét Mihály pere gyönyörű erdélyi nyelven zeng a színpadokon... Későre jár, becsukom könyvét, és előveszem az Illyés-verset, A reformáció genfi emlékműve előtt címűt: „Száznegyvenhármat léptem, ez a hossza / a szoborsornak. Hírnök, ki megölt / milliók tisztelgését hozza, / úgy mentem el a Nagy Gléda előtt...” Ott áll a magas fal előtt William Faréi, Theodore Béza és John Knox között, kezében nyitott könyv, kőajka épp szólásra nyílik. • * # Szkíta aranykincsek. Szép és komoly kiállítással rukkolt elő a Nemzeti Múzeum. Az emeleti termek félhomálycsendjében feltámadt a múlt, s a látogató azt vette észre, hogy hatalmas, porlepte tájakat barangol be. „A régi keleti népek közül aligha van ismertebb a szkítáknál” - olvastam a nagy fali táblán. Ez elsősorban a görög Hérodotosznak köszönhető; a történetírás atyja a Kr. e. 5. században remek tudósítást készített róluk. Tablók, vitrinek, filmek segítették az eligazodást, sőt még pusztai lódobogást is lehetett hallani a legnagyobb teremben. És persze az óarany ékszerek: a nagy félkörös melldíszek, a lófejekkel díszített csészék, az oroszlánfigurákkal ékes láncok Zöldhalompusztáról, a - nekem legszebb - tápiószentmártoni aranyszarvas a 6. századból. Itt azután be is zárul, végleg, a valaha gazdag és sugárzó szkíta világ. # * * Évforduló. Ma huszonöt éve halt meg anyám. Dél felé belém jajdult minden. A félelem, amely végigkísérte egész életét, szegénysége, ahogy mindenét másokra pazarolta. Úgy látszik, ilyenkor, nagyobb gyászünnepeken nemcsak az értelem, de a szív is emlékezik. * * * Beteg gyerekek. Régóta figyelem magamat: a szegény öregeké mellett a gyerekek szenvedése visel meg a legjobban. Az utóbbi időben gyakran megyek a Pető Intézet felé, a legkisebbek égő arca és segítségért esdeklő szeme fáj a legélesebben. Az idősek talán beletanulnak a nélkülözésbe, el tudják viselni, de a beteg gyerekek tehetetlenek, a szülők is lassan, észrevétlenül belepusztulnak a megpróbáltatásokba. Ahogy megyek kifelé az időből, egyre kevésbé értem, mi a célja a természetnek ezzel a sok „hibás” teremtménnyel. Ilyen pazarlást, hogy milliókból néha kiemelkedik egy tehetség: ki érti ezt? Talán egyedül Isten. * * * Kérdező idő. Szent Ágoston és a nagy gondolkodók mennyit töprengtek az időn! Hol van? Merre hömpölyög? Hová vonul Tejút-uszályával? Ahogy öregszem, én is egyre többet foglalkozom vele. Kifutottam belőle, alig maradt valami kevés a teremtésre. Pedig kellene, sok idő kellene. Végtelen. Idő az életre, a gyógyulásra. Olvasásra, egy-egy nagyregényt újból föl kellene lapozni, legelőbb Tolsztoj Háború és békéjét. Nyugodt idő kellene: élni szeretetben. Még sok szabad nap, hogy megköszönjem életem segítőit! És jó lenne öt-hat ajándék esztendő, hogy végre eljussak legkedvesebb városomba, Rómába, megérintsem ódon-tört köveit, elutazzak Krakkóba karácsony hetében. Távol-Keletre, valami kolostorba, cellába, hogy megfejtsem, hová tékozoltam el annyi gyönyörű évet a rohanásban. ■ Fenyvesi Félix Lajos Az Evangélikus Élet 2005-2009. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a ’vww.evangelikuselet.hu címről.
