Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-06-06 / 23. szám
2 4t 2010. június 6. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP - ROM 10,12-17 A hit tehát hallásból van Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, Eogy igéddel életet teremtesz, és új életre hívsz. Köszönjük neked, hogy az egyedül szükségesen felül is gondoskodsz rólunk és erről a világról. Könyörgünk azokért, akik szegénységben és nélkülözésben, betegségben és magányban, kilátástalanságban és reménytelenségben élnek. Segítsd meg őket, hogy az élet kíméletlensége ne zárja el a veled való közösség útját. Nekünk pedig ne engedd, hogy közönyösen szemléljük mások szenvedését, hanem vezess minket a találékony szeretet útján, hogy akarjunk és tudjunk enyhíteni a szenvedésen. Könyörgünk azokért, akiknek lehetőségük van formálni a világot, hogy az tisztább és igazságosabb legyen. Emlékeztesd őket, hogy a nagyobb lehetőség nagyobb felelősséggel is jár - embertársaik előtt, de legfőképpen teelőtted. Gátold meg őket az önzés, az önmagában való hatalomvágy, a közöny, a rövidlátás terméketlen cselekedeteiben, és segíts, hogy szándékaikban és tetteikben az emberek és az irántad való szeretet vezesse őkef. Könyörgünk, Atyánk, egyházadért. Te sóvá, világossággá, hegyen épült várossá tetted a Krisztusban hívők közösségét. Köszönjük neked, hogy nekünk is helyet adtál ebben a közösségben. Segíts nekünk, hogy betölthessük azt a hivatást, amelyre elhívtál minket: megélni a veled és az egymással való szeretetközösséget és tanúságot tenni akaratodról és kegyelmedről embertársaink között. Hálát adunk, Atyánk, hogy minden embert szeretettel vársz a veled való közösségre. Hívsz most, és mindent megtettél Fiad által, hogy hívó szavad örökké szóljon. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ha ezt részletesen fejtegetnénk, és megmutatnánk azt a nyomorúságot is, amely minket gyónásra indíthatna és ösztönözhetne, akkor nem kellene sokat unszolni vagy kényszeríteni, mindenkit a maga lelkiismerete hajtana, és úgy megrettentene, hogy örülne a gyónásnak, és úgy tenne, mint a szegény nyomorult koldus, amikor meghallja, hogy valahol gazdag adományt osztogatnak. Nem kellene hozzá poroszló, hogy hajtsa és verje, magától futna, ahogyan csak lába bírja, hogy el ne késsen. Ha azonban azt a parancsot adnák ki, hogy fusson oda minden koldus: enynyit és egy szóval sem többet, és hallgatnának arról, hogy mit keressen, és mit kaphat ott - csak az történne, hogy kedvetlenül mennének, és nem gondolnák azt, hogy kapnak valamit, hanem azt, hogy látni akarják, milyen szegény és nyomorult a koldus. Nem meríthetnének ebből sok örömöt vagy vigasztalást, hanem csak még jobban gyűlölnék a parancsot, mert úgy éreznék, csúfolásukra és gúnyolódásukra szabták ki rájuk azt, hogy bemutassák szegénységüket és nyomorúságukat.” M Luther Márton: Nagy káté (Prőhle Károly fordítása) A hallás rendkívül összetett folyamat; az öt érzék közül az első, mely a magzatban kifejlődik, és amely képessé teszi a külvilággal való kapcsolatra. Ez nemcsak a magzat fejlődésére igaz, hanem a hit kialakulására is. Az apostoli szó segítségével próbáljuk meg nyomon követni a hit „egyedfejlődését” a hallástól a hitig. A hit, a bizodalom tehát a hallás alapján fejlődik ki. Miért gondolhatta Pál apostol úgy, hogy öt érzékünk közül a hallásnak kiemelkedő jelentősége van a hit kialakulásában? Földi életünk kiteljesedéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a különböző érzékelések kialakuljanak bennünk. A láthatatlan, isteni világhoz való viszonyunkban miért éppen ennek az érzékszervnek van kiemelt szerepe? Az isteni világ az ember számára a bűneset következtében gyakorlatilag elveszett. Bármilyen módon is próbálunk visszatalálni, visszakapaszkodni, ez kudarcra van ítélve. Ma különösen sok olyan, vallási köntösben megjelenő irányzattal találkozhatunk, amely azzal kecsegtet, hogy tudja az isteni valósághoz vezető utat. Az érzékekre is ható vallásosság újraéledésének lehetünk tanúi. Ebből a szempontból is fontos, hogy megértsük Pál szavait: a hit hallásból van! Az apostol által előnyben részesített hallás nem az érzékszervek közötti különbségtételt jelenti, hanem azt, hogy az elveszett isteni világ Jézusban érkezett vissza hozzánk. Ezt az apostolok a Lélek segítségével felismerték, és elkezdtek erről beszélni. Akik meghallották a tanúságtételüket, azoknak a szívében ébredt fel a hit. A beszédnek és meghallásnak ez a folyamata tartja fenn az egyház közösségét egészen addig a pillanatig, amíg az Atya döntése értelmében el nem érkezik a végső idő. A hit egyedfejlődése szempontjából tehát elengedhetetlenül fontos a Krisztusról szóló beszéd. Ma azonban azzal a veszéllyel is találkozunk, hogy ez a beszéd a „vallásos nyelv börtönében” van, és értelmezhetetlenné, érthetetlenné válik környezetünk számára. A pünkösdi történetből nem szabad kihagyni a Lélek csodáját, de rövidlátás lenne elfelejteni azt, hogy az apostolok képesek voltak úgy megszólalni, hogy kortársaik értsék szavaikat, mert nem vallási zsargont, csak a bennfentesek számára érthető nyelvezetet használtak, hanem közérthetően fogalmaztak. Úgy is mondhatjuk, hogy a hit kialakulásához szükséges a Krisztusról szóló kortársi beszéd. A kortársi beszéd szükségessége mellett figyelnünk kell arra, hogy az apostol beszél még a küldetésről is. Enélkül ugyanis beszédünk lehet a kortársak számára érthető, de hiányzik belőle, mögüle a hitelesítő erő. Mai képet használva: rengeteg elektronikus levelet küldünk az internet segítségével. Valójában csak azoknak a leveleknek van bizonyító erejük, ahol a levél küldője beszerzi az úgynevezett elektronikus aláírást. Az ügyfélkapun is csak akkor regisztráltathatja magát valaki, ha bemutatja az önkormányzat által kiállított do-A VASÁRNAP IGÉJE kumentumot arról, hogy a név és a személy azonos. A küldetés az, ami a Jézusról szóló kortársi beszédet megerősíti, konfirmálja, igazolja. A külső és belő elhívás, küldetés együttállása szükséges ehhez. Istennek adhatunk hálát azért, hogy még ma is vannak fiatalok, akiket Isten szabályszerűen elhív az evangélium szolgálatára, és vannak olyan gyülekezeti tagok, akik ezzel az Istentől kapott erővel végzik szolgálatukat az élet különböző területein, akiknek a jövetele mind a mai napig kedves, mikor az evangéliumot hirdetik. A következő fontos állomás a hit fejlődésében a segítségül hívás. Gondolkodásunkban talán itt van a legtöbb félreértés. Nem a „zuhanó repülőgépen nincs ateista” mentalitásról beszél az apostol, és nem is arról, amikor bajban segítségül hívjuk Istent, hogy amit mi elrontottunk, azt ő „Deus ex machina” oldja meg. Ezeken messze túl, a hit fejlődésében a segítségül hívás a bizalom visszacsatolását jelenti. Azt, hogy a hit nem elmélet, hanem megélhető valóság. Hiszen az emberré lett Krisztussal örömben és bánatban, magasságban és mélységben, egészségben és betegségben, sikerben és kudarcban, megbánt és feloldozott bűnben együtt lehetek. így a segítségül hívás a legmeghittebb kapcsolattá válik, nem pedig gyorssegéllyé, amelyet valamilyen gyógyszerként a nehéz pillanatokban magamhoz vehetek. Zajos világban élünk. Nagyon sok mindent hallunk. Egyházunkban ennek különösen negatív hatása van, hiszen az egymásról mondott bennfentes hírek nagyon sok kárt okoznak. A zajok világából szelektíven észleljük azt, ami számunkra fontos. A forgalmas utcán inkább meghalljuk az autók zaját, mint a madarak csicsergését. A hallás vasárnapján Isten arra szeretne felkészíteni bennünket, hogy képesek legyünk az ő országának csendes hangjára is figyelni, hogy meghalljuk hívását és küldését. ■ Laborczi Géza Imádkozzunk! Istenünk, aki a hallás képességével ajándékoztál meg minket, köszönjük neked ezt az érzékszervünket is. Könyörgünk hozzád azokért a testvéreinkért, akik hallássérültek, hogy ők is megérthessék üzenetedet. Adj nekik türelmet fogyatékosságuk elviselésére, és adj melléjük szintén türelmes embereket, akik segítenek nekik a hangok világában való eligazodásban. Urunk, te tégy minket képessé a természetfeletti hallásra, hogy megértsük a Fiadról szóló üzenet fontosságát és erejét. Adj találékonyságot, hogy kortárs nyelven tudjuk szólni az örök evangéliumot. Te küldj munkásokat országod építésére! Ámen. Jer, kérjük Isten áldott Szendéikét ► A Szentháromság ünnepe utáni első vasárnap hetében egyik legerőteljesebb pünkösdi énekünket énekeljük: Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét (EÉ 232). Ez segít abban, hogy ne feledjük: a Szentlélek hívása, jelenléte nélkül életünk egyetlen napján sem boldogulhatunk. A Nun bitten wir den Heiligen Geist egy olyan régi német versszakra épül, amelyben a gyülekezet már jóval a reformáció előtt részt vett. Néhány helyen az ének éneklése közben élő vagy fából készült galambot eresztettek le a templomba, ezzel jelenítve meg a Szentlélek kitöltetését. Luther a Formula Missae-ben (1523) az egyház régi jó énekei közül valóként említi, a Deutsche Messében (1526) pedig meghatározza általánosabb használatát is: „...Az epistolára német éneket éneklünk: Nun bitten wir den Heiligen Geist”. Az ének fontosságát jelzi, hogy Luther három, saját költésű versszakkal egészíti ki 1524-ben. Ezek közül a második világosságként, a negyedik vigasztalóként szólítja meg a Szendéiket, és felidézi a régi német strófa hangulatát. A szeretet édességéről szóló harmadik versszak viszont a Vera, sancte spiritus antifóna mondanivalóját - amely a Jövel, Szentlélek Úristen (EÉ 229) alapjául szolgál - fejleszti tovább. Az ének a leisék csoportjába tartozik, a strófákat záró Kyrieleis (Szánj meg, Isten) miatt. Az eredeti versszakot a reformáció előtt sem csupán a pünkösdi istentiszteleten énekelték, de Luther átdolgozásában és kibővítésével az ének még inkább kinőtt pünkösd keretei közül. Luther énekének magyar verziója Huszár Gál 1560-as énekeskönyvétől kezdve minden fontos, 16-17. századi gyűjteményben megjelent. Hosszú szünet után a Dunántúli énekeskönyv 1955-ben megjelent Új része elevenítette fel, Csomasz Tóth Kálmán fordításában. A dallamot tekintve a Luther-korabeli források nem egységesek, azokból tehát nem vezethető le egy hiteles változat. A mai német és magyar énekeskönyv verziója viszont megegyezik. Elképzelhető tehát, hogy az évszázadok folyamán a 16. századi variánsok összeolvadtak, és így alakult ki az egységes forma. Az általunk is ismert dallam a refrén egy ti hangja kivételével F dópentaton. Lépegető jellegű, sok benne a tere lépés, amely egy helyen négyeshangzat-felbontást is eredményez. Mindezek a jellemzők az éneknek szinte indulójelleget és nagy erőt kölcsönöznek. ■ Ecsedi Zsuzsa Igazi kincsestár ez az ének. Bár úgy tűnik, az énekszerző fogalmazza meg a mi kéréseinket - a legfőbbet és az abból következőket -, valójában már a Szentlélek ajándékáért való könyörgés is a Szentlélek műve. így nyílik ki az addig is sejtett titok: minden, ami fontos, minden, ami CANTATE Eged Ifién diczeiiinc» kincs, az Isten ajándéka, s minden kegyelemből van. A legfőbb ajándék pedig maga a Szentlélek, aki által minden a miénk lehet, aki által minden a javunkra van. Ajándékot kiérdemelni, ajándékot megrendelni nem lehet. Kérni lehet, s erre maga az Úr biztat minket. Jézus azt ígéri, hogy a jó mennyei Atya megadja a legnagyobb ajándékot, ha bizalommal fordulunk hozzá. „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lk 11,13) Pál apostol is beszél arról, hogy még mielőtt kérnénk, „a Lélek is segít a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal’.’ (Róm 8,26) Minden kérésünkben - ha valóban Jézus nevében kérünk - olyasvalamiért könyörgünk, ami a Szentlélek ajándéka. Ezek a létfontosságú ügyek és dolgok. Minden más ebből következik, vagy fölösleges, lényegtelen. Ezeket sorolja fel énekünk minden egyes strófában úgy, hogy a kezdő sorban a Szentlélekért könyörög, majd kibontja, mit is jelent ez. A kezdő strófa az életünket s a Lélek adta hitet a végső dolgok dimenziójába állítja. Szükségünk van életünkben és halálunkban pünkösd ajándékára, hisz nélküle semmibe vész az élet: a földön elkezdett és Krisztus feltámadásának jóvoltából a halál után kinyíló új élet. Csak a hit készít fel erre az itteni vándorúton. A Szentlélek személyéről, munkájáról számos képet ismerünk a Bibliából, és számtalan képet használ az egyház. Énekünk hármat emel ki. A Szentlélek maga a világosság, maga a szeretet, és ő a Vigasztaló. Világosságra nagy szükségünk van, hiszen anélkül sorvad az élet, anélkül nem látjuk meg, ki a fontos, és mi a lényegtelen. A szeretet az élet egyetlen táptalaja, nélküle minden és mindenki a vesztébe rohan. A Vigasztaló nélkül pedig úgy elkeseredünk kilátástalan helyzetünkön és múlandó voltunkon, hogy minden értelmét veszti bennünk és körülöttünk. Kyrie - imádságunk legfontosabb szava ez: Uram, irgalmazz. Ez mutatja meg, kik vagyunk mi, Urunk kegyelmére szoruló teremtmények, de ez mutatja meg, kire nézünk fel, kihez kiáltunk: az irgalmas, kegyelmes Istenhez. Énekünk eredeti szövegében minden versszak ezzel fejeződik be: kyrieleis. Énekeskönyvünk így fordítja: Szánj meg Isten! Szánj meg, Urunk Istenünk, és küldd el Szentlelkedet! Ő legyen világosságunk, ő váljon a szeretet forrásává, ő vigasztaljon ma és életünk minden napján. Szánj meg, Isten! ■ Hafenscher Károly Az Evangélikus Élet 2005., 2006., 2007., 2008. és 2009. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hi címről.
