Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-17 / 3. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. január 17. ► 3 Nem hagyják sem a templomot, sem az iskolát Önkormányzati fórum a budafoki evangélikusoknál ► Rendhagyó párbeszéd Budafokon, az evangélikus gyülekezeti teremben, istentisztelet után. A családi vasárnapra meghívott vendég Szabolcs Attila polgármester és Németh Zoltán alpolgármester. Nem mulasztják el megemlíteni, hogy a kerületi önkormányzat valóban ökumenikus: a polgármester evangélikus, Németh Zoltán katolikus, a másik alpolgármester, Karsay Ferenc pedig református. Ritka az ilyen tájékoztató, másutt sokan talán azt mondanák, nem templomba való dolgokról beszéltek. Az őszinte érdeklődés cáfolja az ósdi előítéletet: záporoznak a kérdések a vendégekre, sokan kíváncsiak tájékoztatójukra, a tervekre, a jövőre. A gyülekezet kilép a hagyományos templomi keretek közül, igazi közélet zajlik a teremben. Pótszékeket kell behozni, sokan kiszorulnak, s az előtérből figyelik, miként élheti meg a kerület a 2010- es esztendőt. Idén sem lesz könnyű dolga az önkormányzatnak: 2006- ban Budafok-Tétényben tragikus pénzügyi helyzet várta a hivatalba lépő vezetést, aztán kedvező kötvénykibocsátással kiváltották a rossz hiteleket, talpra álltak. Idén újra sötét fellegek gyülekeznek az égbolton, a kerületnek - a legtöbb önkormányzathoz hasonlóan - súlyos helyzettel kell megküzdenie. Talán többen voltak a gyülekezeti teremben, mint előzőleg az istentiszteleten. Ez persze nem teljesen véletlen, hiszen fagyos templom várta a híveket. Nem működött a fűtés, megdermedt az olaj, hiába dolgoztak előzőleg álló napon át a szerelők. Persze így is sokan érkeztek, keresztelő is volt. A kis Eszter egyéves, szülei külföldi munkára készülnek. Az édesapa orvos, itthon hiába várta az egészségügyi válság enyhülését. Esztert most - mielőtt messzi útra indul a család - megkeresztelték. A nagyapa - aki régóta tagja a gyülekezetnek - egy tavalyi emlékét idézi fel. „A Dolomitokban voltunk, 2600 méter magasban - mondja. - Láttuk, milyen szédítő a mélység, s milyen hatalmas felettünk az égbolt. Aprók voltunk, s igazán éreztük: mindig hinni kell.” A karácsonyfa még teljes díszben állt az oltár mellett, de a vízkereszt utáni első vasárnap már halványulnak karácsony fényei. A könyörgés is így szólt: „...kérünk, űzd el a sötétség erőit!” Solymár Gábor lelkész erre a vasárnapra fehér stólát terített a vállára. Meg is magyarázta, miért: keresztelő lesz, s szeretné, hogy a gyermek első pillantása a keresztségben ne a fekete Luther-kabátra essen. A kis Eszter mosolygott, bátran nézett körül, még a keresztvíz sem ríkatta meg. Talán az aranyhímzéses stóla is megtette hatását, de az biztos, hogy a szülők, keresztszülők és nagyszülők hitét mindig érzik a gyermekek. Eszter is mukkanás nélkül pihent végig az istentisztelet alatt édesanyja karjai között. # * # Miért nem kap több munkát a becsületes kerületi kisiparos, miért van a szelektív hulladékgyűjtő alkalmatlan helyen, készíthet-e szabályzatot az önkormányzat számára kedvező áron jogi szakértő, miért nem helyeznek ki figyelmeztető táblákat a meredek utcákon száguldozó és csúszkáló autósok megfékezésére, s hogy hol is húzódik a parókia telekhatára... A kérdések igazán köznapiak, de miért kellene mindig a fellegekben járniuk a hívő embereknek? A polgármestert arról is kérdezték, hogy idén is számíthat-e segítségre a gyülekezet. Szabolcs Attila elmondta, hogy előző polgármesteri ciklusában vezették be az egyházak rendszeres támogatását, segítséget nyújtottak például az evangélikus templom toronysisakjának felújításához, kétévi támogatásból telt erre. Ilyen alapon épülhetett fel a felsővárosi katolikus templom harangtornya is. Igazságosan és a szükségletek alapján osztják szét a keretet a felekezetek között, de csak azután, ha már tudják, milyen lesz a költségvetés - mutatott rá a polgármester. Hozzáfűzte, hogy mindig késő éjszakába nyúló vitákon kell dönteniük a szűkös keretekről, akár száz forintok sorsáról. A világos és őszinte beszéd mindenképp többet ér, mint soksok talmi ígéret. A szomszédos kerületben csodálkoztak, miért nem zárnak be Budafok-Tétényben iskolákat, ahogy azt Újbudán meg is tették. „Nincs kockázat, ráfoghatják Gyurcsányra” - hangzott annak idején egy kissé cinikus jó tanács. „Valóban könnyű bezárni iskolát, sokak szerint csak kicsit tiltakoznak a szülők és a pedagógusok, aztán megnyugszanak - mutat rá a polgármester -, de iskolát újraindítani szörnyen nehéz. A kerületben szerencsére sok a beiskolázandó gyermek, sok kisgyermekes család költözik Budafok-Téténybe.” Van tehát még mindig olyan hely, ahová szívesen költöznek a fiatalok, ahol nem a pillanatoknak lehet csak élni, ahol nem a szomszédságra, hanem nagy költőnk, Reményik Sándor örök érvényű gondolatára figyelnek: nem hagyják sem a templomot, sem az iskolát. ■ B. Walkó György Szabolcs Attila polgármester referál A Középpont felé Megkezdődhet a visszaszámlálás: éppen hat hónap múlva startol az immár hetedik Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó, melynek ezúttal Szarvas ad otthont. Színes gyöngysort kapunk, ha felidézzük az eddigi hét találkozó helyszíneit és mottóit: 1996, Váralja: Kit kerestek?; 1998, Bodajk: Nem a meghátrálás emberei vagyunk!; 2000, Debrecen: Itt vagyok, engem küldj!; 2002, Kismaros: Hívásod van!; 2004, Tata: A világ világossága; 2006, Szolnok: Tenyerembe véstelek; 2008, Kőszeg: Hol a határ? Míg Kőszegen szimbolikusan a határokat feszegettük, addig Szarvason a középpontot, a Középpontot szeretnénk együtt megtalálni. Erre utal a többértelmű mottó: Középkezdés Veled. A témaválasztásnál többféle aktuális szempont motiválta a szervezőket, a híres „Tízeket”. Az egyik apropó Szarvas sajátos fekvése. Ha valaki nem tudná, itt található a történelmi Magyarország földrajzi középpontja, amelyet emlékmű is jelöl a Körös-parton. De nemcsak térbeli, hanem időbeli kontextusa is akad a témaválasztásnak. Közismert, hogy ezen a nyáron foci-világbajnokság lesz Dél-Afrikában. Sokan már számolgatják a napokat a nagyjáték kezdetéig, június 11-ig. Egy hónap alatt sok-sok középkezdést láthatunk majd, reménység szerint izgalmas meccsek kezdetén és remek gólok nyomán. A július 11-i, vasárnap esti johannesburgi döntőn - ismert okok miatt - nem leszünk közvetlenül érdekeltek... De a rákövetkező szerdán, július 14-én már akár mi is pályára léphetünk! Kezdetét veszi a szarvasi nagy játék, ahol mi is ott lehetünk a kezdőkörben. Négy nap alatt, újra, vagy életünkben talán először, átélhetjük, megélhetjük a játék, a csapat, a közösség élményét. Megtalálva életünk centrumát, a kezdés, az újrakezdés, a vele, veled, veletek való középkezdés esélyének örömét. Mint a Déli Egyházkerület püspöke különösen is örülök, hogy Békés megye, az úgynevezett „Viharsarok” első ízben otthont adhat egyházunk legnagyobb rendezvényének. Biztos vagyok benne, hogy a régió, ezen belül Szarvas városa, iskolái és gyülekezetei jó házigazdák lesznek. A távolabbról érkező vendégek közül sokan fognak meglepődni, hogy milyen értékes lelki, szellemi kincseket kínál Tessedik városa, nem is szólva a Körös-part és az arborétum szépségeiről. De maradandó kulináris élveze-ÉGTÁJOLÓ tékre is felkészülhetünk a halászcsárdától a helyi kolbászig... Elvégre nemcsak igével és zenével él a Szélrózsa-vendég, hanem kenyérrel is, annak lutheri, tágabban vett értelmezése szerint. Apropó: Luther és kenyér! Ne feledkezzünk meg az idei nyár harmadik jelentős eseményéről sem, amely pár nappal követi majd a szarvasi találkozót. Július 20-27. között Stuttgart ad otthont a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) tizenegyedik nagygyűlésének. Ennek bibliai mottója a Miatyánk negyedik, középső kérése: „...mindennapi kenyerünket ad meg nékünk ma..” Ez a középső kérés, a kenyérkérdés egyben életünk központi kérdése, különösen válság sújtotta világunkban. Vajon milyen választ tud adni a világ evangélikusságának nagy családja arra a globális testi éhségre és lelki ínségre, amely nem csupán az úgynevezett fejlődő világot kínozza, hanem jelen van földrészünk, hazánk mindennapjaiban is?! Nekünk, magyaroknak különösen izgalmas a közelgő világtalálkozó, hiszen Európa utoljára immár több mint negyed évszázada, 1984 nyarán - éppen Budapesten - fogadhatta az LVSZ nagygyűlését, a hetediket. A budapesti találkozó mottója ma is aktuálisan és provokatívan hangzik: Krisztusban reménységgel a világért Akitoriban valóban tele voltunk élő reménységgel, amelyet a pár évvel későbbi rendszerváltás igazolni látszott. Ehhez képest tavaly sokfelé kissé kesernyésre sikeredtek a határnyitás, a falbontás két évtizedes évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. Mintha reménységeink csak töredékesen teljesedtek volna be, mintha valamit elveszítettünk volna. A közelmúlt egy felmérése a 2009. esztendő legjellemzőbb szavait gyűjtötte össze. Az eredmény jól tükrözi társadalmunk közérzetét. Nem meglepő, hogy a reménység már nem került be az első tízbe, viszont dobogós helyen végzett a válság a H1N1, valamint a korrupció kifejezés. Igaza van az idén nyolcvanesztendős Csoóri Sándor költőnek, aki szerint „mindegyik szóban ott van a történelem...” Az élbolyban sorakoznak még a következő szavak: szegénység hazugság bizonytalanság káosz, munkanélküliség kilátástalanság... S ez a szomorú diagnózis nem valamiféle ellenzéki károgás, hiszen a hírforrás a Népszabadság vízkereszti számának egyik cikke: A remény lejjebb csúszik a listán (2010. január 6., 9. oldal). Igen, valamit elveszítettünk, vagy meg se találtunk még? Netán Valakit? Talán éppen az élet, az életünk centrumát, összetartó, megtartó erejét? A karácsonykor nekünk született, vízkeresztkor megjelent Megtartót?! Új év: új kezdet, új remény! Esély az újrakezdésre, a középkezdésre - vele! Kár lenne mindezzel a nyárig várni. Remélem, Szarvason, a kezdőkörben találkozunk. Jó utat a Középpont felé! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület : BUJDOSÓ SZILVIA
