Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-30 / 22. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. május 30. w- 5 Pünkösdi bibliaolvasás Száz év után ■ Pécsük Ottó Reményeink szerint május 24-én a Deák téren hagyományt indítottunk útjára. A Magyar Bibliatársulat szer-Az alaphelyzetből fakadóan elmondhatjuk, hogy a bibliaolvasás talán sokkal nagyobb hatást gyakorolt ránk, olvasókra, mint azokra az emberekre, akik hallgatták. De az is igaz, hogy csak akkor vettük észre, koltuk a hangosítást, a molinókat, és láttuk, hogy szinte kiürült a tér: eltűntek a padokon és a padok mögötti betonszegélyen üldögélő emberek. Két éve, 2008-ban, a Biblia évében, a múzeumok éjszakájához kapcsolódva egy egész napon keresztül olvastuk a Bibliát - innen jött az ötlet, hogy hasonló eszközökkel igyekezzünk felhívni a figyelmet a pünkösd jelentőségére és Isten igéjének életformáló erejére. Úgy véljük, hogy itt az ideje (sőt már régen itt van), hogy azok az emberek, akik életük igazi zsinórmértékeként tekintenek Isten igéjére, a Szentírásra, és ezt csak ajánlani tudják másoknak is, kiáltanak a „közterekre”, ahol ezernyi más, mérhetetlenül silányabb „üzenet” már évtizedek óta egyre hatéko- 3 nyabban sulykolódik bele a járókelők S tudatába. Az a mintegy negyvenötí ötven ember, aki velünk olvasott _J ö hétfőn, érezte, hogy ezt így folytatni 2 kell. Fogjuk. vezésében - a Református Közéleti és Kulturális Központ, a Kálvin és a Luther Kiadó támogatásával — megvalósult „happening” során önkénteseket hívtunk a Deák téri evangélikus templom lépcsőjéhez, hogy közvetlenül a pünkösdhétfői istentisztelet után, 12-től este 6-ig (az esti ökumenikus istentiszteletig) együtt idézzük fel az első pünkösd csodáját, nemcsak szavakkal, de tettekkel is. Több mint tíz nyelven szólalt meg az Ó- és az Újszövetség első könyve, a Genezis és Máté evangéliuma, a magyar mellett afrikaansul, szuahéliül, etióp amhariul, arabul, perzsául, szlovákul, szlovénül és még sorolhatnánk. Az első pünkösdi tanítványok bátorságával léptünk fel a templomlépcsőn felállított olvasóállványhoz, hogy Isten igéjét tolmácsoljuk a város egyik legforgalmasabb terén járó-kelő, meg-megálló, érdeklődő vagy bosszús, hálás vagy felháborodott járókelőknek. milyen sokan is hallgattak bennünket hat órán keresztül, amikor befejeztük, elköszöntünk, összepa-A szerző a Magyar Bibliatársulatfőtitkára Mikszáth Kálmán emlékezete Sokszor megállók a gimnázium melletti téren. Leülök a szobor előtti pádra, és nézem az írót. Mikszáth Kálmán (1847. január 16. - 1910. május 28.) nem volt magas - kis köpcös ember, bal kezében az elmaradhatatlan szivarral. Talán a sűrű füstfelhőt használta arra, hogy elrejtőzzön, onnan figyelje szigorú szemmel a világot. Kezdő újságíró Szegeden, ahol önbizalma, íráskedve is megnőtt. Mikor visszatért a fővárosba, s átpártolt a Pesti Hírlaphoz, a várva várt siker is megérkezett. A tisztelt Házból, a Parlamentből küldte karcolatait; azt, amit ő figyelt meg, lesett el az ülésteremben. Kíváncsian gondolok arra, mi mindent vetett volna most papírra az új kormány megalakulásakor: a mameluk képviselőkről, a politikába belefáradt, évtizedek óta ott szundikáló öreg kommunistákról... Arany János Kapcsos könyvének legszebb lapjait írta a Margit-sziget arany csendjében, Jókai Mór is túl volt nagyregényein, amikor hosszú évek visszhangtalansága után az evangélikus Mikszáth Kálmán első jelentős elbeszéléskötete, a Tót atyafiak (1881) megjelent, majd gyorsan követte A jó palócok (1882). A népélet tragikus szemlélete után fordult a számára legjobban ismert réteg, a nemesi középosztály felé, hogy hanyatlásuk történeteiben megfogalmazza mindazt, amit a magyar történelemről és az ember lehetőségeiről megtapasztalt. A Beszterce ostroma egy rögeszme rajza, a Szent Péter esernyője egy felvidéki kisvárosba vezet, az Új Zrínyiász a valóság és a fantasztikum ötvözete. A középnemesség értékvesztését és végső lecsúszását kritikával jelenítette meg, a legkíméletlenebbül A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében. A századelő ízléséhez igazodva jelentkezett a Különös házassággal. Utolsó műve, A fekete város (1910) versenyfutás az idővel, mintha érezte volna, hogy élettapasztalatát már csak itt mondhatja el. A 16. század vége elevenedik meg, végzetes boldogtalanság és kiszámíthatatlan mindennapok. (Talán azért lett az egyik legnépszerűbb műve, mert remek film készült belőle nagy színészünk, Bessenyei Ferenc parádés főszereplésével.) A száz éve halott Mikszáth Kálmán nem csak vádolni és elítélni tudta hazugsággal élő korát: humanizmusából eredt társadalombírálatának fölemelő pátosza. Kritikai látását sokszor könyörtelennek érezzük, de nagy szíve mindig ott dobogott, s hitét az emberben, a jó győzelmében soha nem adta föl. Mint író nem mindennapi figuráival, különc alakjaival a magyar prózairodaimat kivezette Jókai széles köpenye alól. Szerencsénkre, így a mi fenséges magyar nyelvünk áradva folyt, mint a csuromméz, hogy az ő szép hasonlatát használjam. Bőven patakzott az anekdota, a mese, rég feledett ízek és színek támadtak föl. Az éles elméjű és bölcs író tisztább időkre vágyott, ezért helyezte legtöbb művének cselekményét elmúlt századokba, ezért a nem múló aggodalom s vele együtt a nagy életmű messze hangzó akkordja: az örök remény. ■ - fenyvesi -Mi történt a hartai templom eredeti szobraival? A közel háromszáz esztendős hartai evangélikus gyülekezet történetét, sőt mindennapjait jól ismerheti a szélesebb lutheránus közösség, ha máshonnan nem, a Déli Egyházkerület 2008. évi missziói napjának jóvoltából. A gyülekezet templomáról olvashatunk az Evangélikus templomok Magyarországon című kötetben, valamint szerepelt a Magyar Televízió hasonló című sorozatának nemrégiben bemutatott - és ismétlésben is sugárzott - adásában. A templom - amely 1791 és 1798 között klasszicizáló késő barokk stílusban épült, belsejében copf stílű megoldásokkal - részletes egyház- és művészettörténeti bemutatása természetesen messze túlmutat e cikk keretein, valamint e sorok írójának ismeretanyagán. Akkor is, ha közeli ismeretségben, sőt, mondhatni, baráti viszonyban van az épülettel, amely többek között esküvőjének színtere volt. Fantáziáját azonban megmozgatja a mind a helyi gyülekezetben, mind a helyi közösségben időről időre előkerülő izgalmas kérdés. Mi történt a templom eredeti szoborkompozícióival? A válasz bevezetőjeként először is szögezzük le: á hit, remény, szeretet jelképei, azaz a kereszt, a horgony és a szív a templom felállításának századik évfordulója alkalmával, Galle Andor lelkész idejében folytatott külső és belső felújítás során kerültek az oltárra. Több generáció óta megszokott kellékei ezek a hartai istentiszteleteknek. Eredetileg azonban a kereszt és a horgony helyén két szobor állott. Két olyan műalkotás, mely a templom építésével egy időben került a szakrális térbe. Mózes és Pál apostol fából készült szobráról van szó. Előbbi az Ószövetség utóbbi az Újszövetség jelképeként díszítette a szószékoltárt. Feltételezhetően német földön készültek, és régebbiek az épületnél. A két alkotást a stílusjegyek alapján azonos mester készítette. A finom faragásokat - mára sajnos megfakult - élénk színű festés tette életszerűbbé. Mózes egyszerű ruhát, derekán övét visel. Pál apostolt papi öltözékben ábrázolja a szobor. Fején püspöki süveget visel, mely szarvat formáz, ami a dicsőség allegóriája. Nyakában a kőtáblák - szintén furcsának ható - stilizált ábrázolásával. Az 1892-es átalakítás során ismeretlen okból emelték le őket a helyükről. A felújítás egykori jegyzőkönyvei sem szólnak ennek hátteréről. Ezekben mindösszesen ennyi szerepel: „Az oltár tetején lévő két szobor eltávolítandó, helyébe a hit, remény és szeretet jelképei tétetnek, valamint a hangfogóra egy galamb illesztendő kiterjedt aranyozott szárnyakkal, utalva a Szentlélek kiáradására, az evangélium hirdetésének kisugárzására.” (Forrás: Halasi László: A Hartai Evangélikus Egyház története 1723-2003, Hartai Evangélikus Egyházközség, 2003) Az eltávolítás után a padlástérben, illetve a szószékre vezető, fából készült feljáró alatt várták sorsuk jobbra fordulását. Hosszú évtizedekig, mígnem Schnautigel János templomgondnok Rétfalvi Teofil tanárnak, a helytörténeti gyűjtemény megalapozójának juttatta el őket. így váltak a hartai múzeum értékes műkincseivé. Állandó kiállításuk azonban váratott magára. A szélesebb közönség 2009-ben találkozhatott velük. A szakralitást fókuszba helyező, a kulturális örökség napjai elnevezésű rendezvénysorozat kiemelt egyházi vonatkozású műtárgyaiként mutatták be őket Hartán. S bár a helytörténeti gyűjteményben Gottschall Péter múzeumvezető jóvoltából gondos kezek óvják és vigyázzák őket, célszerű lenne átgondolni a felújításra váró eredeti alkotásoknak - vagy művészi kivitelű másolatuknak - a visszahelyezését a templom oltárára. Esetleg a templom valamely más, kiemelt pontjára, ezzel mintegy „restaurálva" az épület eredeti művészi és spirituális összképét. Ennek igénye időről időre - tegyük hozzá, jogosan - búvópatakként bukkan a felszínre. ■ Rezsabek Nándor Az eredeti szobrok helyén kereszt és horgony
