Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-23 / 21. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. május 23. » 15 vangelikus.hu Beszélgetés egyházunk központi hírportáljának szerkesztőjével ► Már több mint egy hónapja, hogy egyházunk központi portálja szakított korábbi piros színvilágával, és - igazodva a nemrég elfogadott logohoz - ezentúl fő színként a kéket használja. Horváth- Bolla Zsuzsanna főszerkesztő a blogjában említette, hogy ezúttal csak formai változások történtek, így a designváltás apropóján vele készített interjúnk elsősorban arra keresi a választ, hogy a csaknem másfél éves oldal mennyiben váltotta valóra az eredeti elképzeléseket.- 2008 kora őszén ambiciózus ötletekkel és tervekkel kelt új életre az evangelikus.hu. Másfél évnyi munka után lehet már mérleget készíteni?- Úgy gondolom, másfél év elég idő ahhoz, hogy az ember mérleget vonhasson. Eddigi munkám eredményességéről a látogatottsági mutatók meggyőzően beszélnek: a honlap beindulása előtt alig keresték fel oldalainkat, nem volt rajtuk ugyanis számottevő olvasnivaló és tartalom. 2008. év végén már heti háromnégyezer látogatóval számoltunk. A napi frissítéseknek köszönhetően azonban ez a szám év közben is folyamatosan emelkedett, és most is emelkedik, az elmúlt héten például kilencezer felett volt az oldalt felkeresők száma. Megfigyeltük azt is, hogy nagyobb ünnepek - karácsony és húsvét - előtt a látogatószám akár tizenkétezerre is megugorhat. Másfél év után ezzel az emelkedéssel igazán elégedettek lehetünk. Sok visszajelzést kapunk olvasóinktól, levelek és hozzászólások formájában is, és mintegy havi harminc megkeresés érkezik lelkigondozói csoportunk, a Kihez fordulhatok? rovat tagjaihoz is. Pár tematikai változtatást már tavaly év végén végrehajtottunk a honlapon. Ezek követték az olvasói visszajelzéseket és igényeket, és átstrukturáltuk a rovatszerkezetet is - ezt változatlanul a látogatói igényekhez igazítjuk a jövőben is -, húsvétkor pedig az új logohoz illeszkedve a designon változtattunk. Az oldal folyamatosan változik, és ezzel együtt az ötletek is alakulnak.- Lehet beszélni kedvenc rovatokról?- A Lelki táplálék rovatunk az egyik ilyen kedvenc, itt található a Napi ige, amit sokan olvasnak honlapunkon. Az Igehirdetések is kedvelt rovat, ezzel kapcsolatban még határon túlról is érkeznek visszajelzések, olyan magyarok részéről, akik régebben elszakadtak hazánktól, es anyanyelvükön szeretnének igehirdetést olvasni vagy hallgatni. A híroldal funkcióból adódóan sokan keresik fel Aktuális rovatunkat. Egy-egy esemény után pár órával nálunk már olvashatóak a történések, így naprakészek lehetnek olvasóink egyházi életünket illetően. Sok újság is szemléz bennünket, így a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap, de a Duna Televízió vagy a Hír Tv is vesz innen evangélikus információkat. Megfigyelhető az is, hogy egy-egy „botrányosabb” történet esetén megugrik a cikk látogatottsága. A kiemelt címlaptörténeteket szintén kimagaslóan sokan olvassák, és persze az interjúkat is. Ünnepek előtt a tematizált oldalainkat keresik fel sokan, ide rengeteg tartalmat töltöttünk fel. EGYHÁZ és világháló Rovatgazda: Nagy Bence- A főszerkesztőnek van kedvenc területe az oldalon? Megengedhető, hogy valami emiatt kerüljön előtérbe? Vagy a személyes preferenciák érvényesítésére csak a szerkesztői blog ad lehetőséget?- Ifj. dr. Fabiny Tibor mondta egyszer viccesen azt, hogy a honlap az én harmadik gyerekem. Már csak ehhez tartás végett sem mondhatnám azt, hogy ezt vagy azt szeretem rajta, ez vagy az a kedvencem, ahogyan a gyerekben sem csak a szemét vagy a haját szereti az ember. Szóval nincsen kedvenc rovatom: az újságírás a kedvencem, és ezen belül bármilyen rovat vagy műfaj jöhet. A honlapon vezetett saját blogomat sem emelem ki, az csak része az oldalnak; a blogban a honlappal kapcsolatos gépházas információkat írom le, illetve a szubjektivebb műfajú publicisztikai írásaimat teszem közzé.- Milyen az internetes szerkesztő egy napja? Az említett „harmadik gyermek”gondozása pontosan milyen feladatokat jelent?- Minden napom teljesen más, nincsen rögzített napirendem. Alapvetően otthonról dolgozom. Ideális lenne, ha azt mondhatnám, hogy nyolctól tizenhat óráig, de ezen a héten például minden napra van egyegy kisebb-nagyobb találkozóm, interjú, fotózás, megbeszélés. Tehát utazom ide-oda, és sokszor este tízkor is fel kell töltenem az oldalra egyegy sürgős anyagot - például ha valamilyen kérdésben egyházunk vezetősége nyilatkozatot ad ki. Ami talán mindennap egyforma, az a hírek és információk összegyűjtése és felrakása a honlapra. Ezek a hírek más országok evangélikus egyházainak életéről szólnak, többnyire német, illetve angol fordítások, de honlapunkon hangsúlyos az is, hogy széles körű kitekintést nyújtsunk, és a nagyvilágból, illetve hazánkból az ökumenikus híreket is összegyűjtsük. Ez sem önjáró, nem megy magától, hiszen válogatás nélkül nem akarunk közölni anyagokat. Hangsúlyos még a Lapszemle is, a magyar, illetve nemzetközi sajtó figyelése. Munka közben „ötletelek” és szervezem a különböző, egyházunk életéről szóló híreket és tudósításokat is. Mivel egyedül gondozom a honlapot, és mindenütt képtelenség ott lennem, felkérek szerzőket cikkírásra, fényképek készítésére. Egyemberes szerkesztőségként nekem kell kézben tartanom mindent.- És nemcsak magát a főoldalt kell szerkesztenie, hanem az evangelikus.hu-nak a közösségi média főbb csatornáival való összeköttetéseit is felügyeli...- Igen, naponta rakom fel híreink és cikkeink linkjeit a Twitterre és a Facebookra. A Twitteren száz feletti azoknak a száma, akik követnek bennünket. A különböző felekezetekkel, más egyházakkal - még amerikai lutheránus tagegyházakkal is - követjük egymás híreit, de nem sok az egyéni felhasználó, aki ilyen módon figyelné híreinket. A Facebookon ötszáz felé tart az ismerősök száma, itt folyamatosan vannak visszajelzések is a cikkekkel kapcsolatban. Naponta körülbelül öt bejelölést kapunk. Alapvetően azonban az a tapasztalat, hogy az emberek inkább magát a honlapot keresik fel az információkért, mintsem hogy csak a közösségi portálokon olvasnák a híreinket.- Ha ennyirefigyel a netes trendekre, akkor valamilyen jövőképet is fel tud vázolni? Milyen lesz vajon az evangelikus.hu egy év múlva? Vagy akár három év múlva?- Az internetes trendeket a híroldalak, azokon belül pedig az egyházi híroldalak alakulása szempontjából figyelem, hiszen mi is ilyen honlap vagyunk. Szeretném, ha a jövőben honlapunk a multimédiás funkció felé bővülhetne. Bár már most is találhatóak rajta hanganyagok és videofelvételek, jó lenne, ha saját eseményeinkről, prédikációkról, áhítatokról, esetleg együttesekről pár perces klipek is felkerülhetnének. Azt nem tudom megmondani, évek múlva mi lesz a trend, és mi hogyan fogunk változni. Szerintem ezt ma még egyetlen honlapszerkesztő sem tudja.- Mennyire virtualizálódhat az egyház?Elképzelhető-e az, hogy a neten keresztül majdnem teljes élményt kaphassanak azok, akik nem tudnak eljutni istentiszteletre vagy gyülekezeti alkalmakra?- Sokan riogatnak ezzel a fajta virtuális valósággal, de szerintem ettől messze vagyunk. Az biztos, hogy van igény arra, hogy az interneten is nyomon lehessen követni egy-egy ilyen alkalmat, de az istentiszteleti közösség semmiképpen sem helyettesíthető a virtuális közösséggel. A web 2.0-s közösségek nagy előnye lehet a hívek és érdeklődők összegyűjtése és a gyülekezet tagjaival való kapcsolattartás azokon a napokon is, amikor nincsen egyházi alkalom. Dr. Fabiny Tamás püspök honlapunk indulásakor azt mondta: ahogyan Luther Márton saját korában a könyvnyomtatás lehetőségével élt, úgy ma biztosan blogolna. Fábri György kommunikációs szakember ehhez egy vele készített interjúmban hozzátette: Jézus nemcsak egy magas hegyre menne fel, hogy összegyűjtse a sokaságot meghallgatni a Hegyi beszédet, hanem egyenesen webkamerába mondaná, és az esemény streamben menne az interneten. Ez azt jelenti, hogy az egyházi kommunikációnak élnie kell ezekkel az új lehetőségekkel, eszközökkel, mert így folyamatosan lehet egymásnak impulzusokat adni. De ezek csak eszközök, amelyek sohasem pótolhatják a személyes kapcsolatot. ■ - NAGYBENCE -EVÉLScLEVÉL „Tanulmányi kirándulás A Kelet-békési Egyházmegye lelkészcsaládjai május 9-12-én az erdélyi Kalotaszentkirályon és környékén tettek tanulmányi kirándulást. A mostani - immár nyolcadjára megszervezett - út során felkeresték a vidék történelmi emlékeit és templomait, megismerkedtek a kalotaszegi népművészettel, valamint újra és újra rácsodálkozhattak a Teremtő nagyságára a vízesések erejében, a völgyek mélységében, a hegyek fenségében. A közös túrák, beszélgetések, imádságok egyaránt erősítették a testvéri közösséget. Péter Attila lelkész n Domonyi kórustalálkozó Az elmúlt három évtizedben evangélikus egyházunk több egyházmegyéjében és -kerületében is megfordultam egyháztagként, majd lelkészként, de ehhez foghatóval korábban sehol sem találkoztam. Az Észak-Pest Megyei Egyházmegye tizenöt anyagyülekezetében összesen tizenkét énekkar működik. így aztán az évente két alkalommal megrendezett (megyei és regionális) kórustalálkozónak nem is tud mindegyik gyülekezet otthont adni, hiszen a kétszázötven kórustag befogadására és szereplésére nem mindegyik templomunk alkalmas. A domonyi gyülekezet örömmel vállalta idén tavasszal ezt a feladatot. Rogate vasárnapján a kora délutáni órákban az ünnepi készülődés izgatottsága töltötte be a levegőt a templomunk környékén. A szépen feldíszített templom, az udvaron felállított sátor, a gyülekezeti teremben sürgölődő asszonyok, a hatalmas mennyiségű házi sütemény és a mindenütt felállított padok és asztalok még a kívülállók számára is világossá tették, hogy itt valami nagy dolog készül. Csak egyvalami szegte a kedvünket: az időjárás. Az utóbbi időben sokszor hallott „már megint esik” mondat jellemezte az egész napot - pontosabban majdnem az egészet. Miután ugyanis az összes jelen levő kórus előadta a műsorát, meghallgattuk az áhítatot, és közölték a közlendőket, a kétórás (egyébként nagyszerűen sikerült) alkalom véget ért. Mi pedig ámulva léptünk ki a templomból, mert az egész napos eső közepette hirtelen kisütött a nap. Ez az égi jel még jobb kedvre derítette az amúgy is örömre hangolt énekkarosokat. Az imádság vasárnapján kézzelfoghatóvá vált számunkra az üzenet: Isten meghallgatja az imádságainkat, és énekeink eljutnak őhozzá. Egyedül Istené a dicsőség, neki mondunk köszönetét azokért a lelkes gyülekezeti tagokért is, akik segítettek az alkalom és a szeretetvendégség megszervezésében és lebonyolításában. Sághy Balázs lelkész Anyák napja Nagyváradon Május második vasárnapján ünnepeltük meg az édesanyák napját a Nagyváradi Evangélikus Egyházközségben. Az ünnepség két részben zajlott, a délelőtti istentiszteleten a vasárnapi iskolás gyermekek és a konfirmandusok mondtak köszönetét az édesanyáknak és nagymamáknak a naponkénti szeretetért és gondoskodásért, délután pedig az evangélikus óvoda három csoportjába járó gyermekek egy külön istentisztelet keretében tették ugyanezt. A délelőtti alkalom különleges volt abban, hogy a verses-énekes összeállításba komolyzenei darabok is kerültek, amelyeket az apróságok az év folyamán, fáradságos munkával sajátítottak el. A gyülekezethez tartozó gyermekek közül ugyanis többen látogatják a művészeti líceum zenetagozatát rendes vagy külsős diákként, és ott hangszeres oktatásban részesülnek. Az anyák napi versek és énekek közepette elhangzott ilyenformán Antonio Vivaldi G-dúr hegedűkoncertjének első tétele zongorakísérettel, Bach C-dúr prelúdiuma zongorán, ismeretlen szerzőtől a Spanyol románc gitárral, és Steibelt Adaggio című zongoradarabja. A gyülekezetben nemrég tartott Varadinum ünnepség keretében kerültek hozzánk Balázs István máramarosi fafaragó művész alkotásai, melyekből kiállítást rendeztünk a templomkertben és a templomban. Két alkotás még mindig ott látható a templomban, melyek üzenetét az anyák napi műsorhoz kapcsolódva tolmácsoltam. Az ünnepség után a gyerekek nemcsak az édesanyjukat és nagymamájukat, de a templomban lévő valamennyi nőtestvérünket is egy-egy szál pünkösdi rózsával köszöntötték. A délutáni műsorban az óvodások a tőlük megszokott vidámsággal és tisztaszívűséggel, boldogan mondták el verseiket és jókívánságaikat, majd ők is virággal köszöntötték az ünnepeiteket. Csabay Árpád lelkész FOTÓ: KONDOR PÉTER
