Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-23 / 21. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2010. május 23. » 15 vangelikus.hu Beszélgetés egyházunk központi hírportáljának szerkesztőjével ► Már több mint egy hónapja, hogy egyházunk központi portálja sza­kított korábbi piros színvilágával, és - igazodva a nemrég elfoga­dott logohoz - ezentúl fő szín­ként a kéket használja. Horváth- Bolla Zsuzsanna főszerkesztő a blogjában említette, hogy ezúttal csak formai változások történtek, így a designváltás apropóján ve­le készített interjúnk elsősorban arra keresi a választ, hogy a csak­nem másfél éves oldal mennyi­ben váltotta valóra az eredeti el­képzeléseket.- 2008 kora őszén ambiciózus öt­letekkel és tervekkel kelt új életre az evangelikus.hu. Másfél évnyi munka után lehet már mérleget készíteni?- Úgy gondolom, másfél év elég idő ahhoz, hogy az ember mérleget vonhasson. Eddigi munkám eredmé­nyességéről a látogatottsági mutatók meggyőzően beszélnek: a honlap beindulása előtt alig keresték fel ol­dalainkat, nem volt rajtuk ugyanis számottevő olvasnivaló és tartalom. 2008. év végén már heti három­négyezer látogatóval számoltunk. A napi frissítéseknek köszönhetően azonban ez a szám év közben is folya­matosan emelkedett, és most is emel­kedik, az elmúlt héten például kilenc­ezer felett volt az oldalt felkeresők szá­ma. Megfigyeltük azt is, hogy na­gyobb ünnepek - karácsony és hús­vét - előtt a látogatószám akár tizen­kétezerre is megugorhat. Másfél év után ezzel az emelkedéssel igazán elé­gedettek lehetünk. Sok visszajelzést kapunk olvasóinktól, levelek és hoz­zászólások formájában is, és mintegy havi harminc megkeresés érkezik lelkigondozói csoportunk, a Kihez for­dulhatok? rovat tagjaihoz is. Pár tematikai változtatást már ta­valy év végén végrehajtottunk a hon­lapon. Ezek követték az olvasói visszajelzéseket és igényeket, és át­strukturáltuk a rovatszerkezetet is - ezt változatlanul a látogatói igények­hez igazítjuk a jövőben is -, húsvét­­kor pedig az új logohoz illeszkedve a designon változtattunk. Az oldal fo­lyamatosan változik, és ezzel együtt az ötletek is alakulnak.- Lehet beszélni kedvenc rova­tokról?- A Lelki táplálék rovatunk az egyik ilyen kedvenc, itt található a Napi ige, amit sokan olvasnak hon­lapunkon. Az Igehirdetések is kedvelt rovat, ezzel kapcsolatban még hatá­ron túlról is érkeznek visszajelzések, olyan magyarok részéről, akik régeb­ben elszakadtak hazánktól, es anya­nyelvükön szeretnének igehirdetést olvasni vagy hallgatni. A híroldal funkcióból adódóan sokan keresik fel Aktuális rovatun­kat. Egy-egy esemény után pár órá­val nálunk már olvashatóak a törté­nések, így naprakészek lehetnek ol­vasóink egyházi életünket illetően. Sok újság is szemléz bennünket, így a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap, de a Duna Televízió vagy a Hír Tv is vesz innen evangélikus in­formációkat. Megfigyelhető az is, hogy egy-egy „botrányosabb” törté­net esetén megugrik a cikk látoga­tottsága. A kiemelt címlaptörténe­teket szintén kimagaslóan sokan olvassák, és persze az interjúkat is. Ünnepek előtt a tematizált oldala­inkat keresik fel sokan, ide rengeteg tartalmat töltöttünk fel. EGYHÁZ és világháló Rovatgazda: Nagy Bence- A főszerkesztőnek van kedvenc te­rülete az oldalon? Megengedhető, hogy valami emiatt kerüljön előtér­be? Vagy a személyes preferenciák ér­vényesítésére csak a szerkesztői blog ad lehetőséget?- Ifj. dr. Fabiny Tibor mondta egyszer viccesen azt, hogy a honlap az én harmadik gyerekem. Már csak ehhez tartás végett sem mondhat­nám azt, hogy ezt vagy azt szeretem rajta, ez vagy az a kedvencem, aho­gyan a gyerekben sem csak a szemét vagy a haját szereti az ember. Szóval nincsen kedvenc rovatom: az újság­írás a kedvencem, és ezen belül bár­milyen rovat vagy műfaj jöhet. A honlapon vezetett saját blogo­­mat sem emelem ki, az csak része az oldalnak; a blogban a honlappal kap­csolatos gépházas információkat írom le, illetve a szubjektivebb mű­fajú publicisztikai írásaimat teszem közzé.- Milyen az internetes szerkesztő egy napja? Az említett „harmadik gyermek”gondozása pontosan milyen feladatokat jelent?- Minden napom teljesen más, nincsen rögzített napirendem. Alap­vetően otthonról dolgozom. Ideális lenne, ha azt mondhatnám, hogy nyolctól tizenhat óráig, de ezen a hé­ten például minden napra van egy­­egy kisebb-nagyobb találkozóm, in­terjú, fotózás, megbeszélés. Tehát utazom ide-oda, és sokszor este tíz­kor is fel kell töltenem az oldalra egy­­egy sürgős anyagot - például ha va­lamilyen kérdésben egyházunk veze­tősége nyilatkozatot ad ki. Ami talán mindennap egyforma, az a hírek és információk összegyűj­tése és felrakása a honlapra. Ezek a hírek más országok evangélikus egy­házainak életéről szólnak, többnyi­re német, illetve angol fordítások, de honlapunkon hangsúlyos az is, hogy széles körű kitekintést nyújtsunk, és a nagyvilágból, illetve hazánkból az ökumenikus híreket is összegyűjt­­sük. Ez sem önjáró, nem megy ma­gától, hiszen válogatás nélkül nem akarunk közölni anyagokat. Hangsú­lyos még a Lapszemle is, a magyar, il­letve nemzetközi sajtó figyelése. Munka közben „ötletelek” és szer­vezem a különböző, egyházunk éle­téről szóló híreket és tudósításokat is. Mivel egyedül gondozom a honlapot, és mindenütt képtelenség ott lennem, felkérek szerzőket cikkírásra, fényké­pek készítésére. Egyemberes szer­kesztőségként nekem kell kézben tartanom mindent.- És nemcsak magát a főoldalt kell szerkesztenie, hanem az evangeli­­kus.hu-nak a közösségi média főbb csatornáival való összeköttetéseit is felügyeli...- Igen, naponta rakom fel híreink és cikkeink linkjeit a Twitterre és a Facebookra. A Twitteren száz feletti azoknak a száma, akik követnek bennünket. A különböző felekezetek­kel, más egyházakkal - még ameri­kai lutheránus tagegyházakkal is - követjük egymás híreit, de nem sok az egyéni felhasználó, aki ilyen mó­don figyelné híreinket. A Facebookon ötszáz felé tart az ismerősök száma, itt folyamatosan vannak visszajelzé­sek is a cikkekkel kapcsolatban. Na­ponta körülbelül öt bejelölést ka­punk. Alapvetően azonban az a ta­pasztalat, hogy az emberek inkább magát a honlapot keresik fel az infor­mációkért, mintsem hogy csak a közösségi portálokon olvasnák a hí­reinket.- Ha ennyirefigyel a netes trendek­re, akkor valamilyen jövőképet is fel tud vázolni? Milyen lesz vajon az evangelikus.hu egy év múlva? Vagy akár három év múlva?- Az internetes trendeket a hír­oldalak, azokon belül pedig az egy­házi híroldalak alakulása szempont­jából figyelem, hiszen mi is ilyen honlap vagyunk. Szeretném, ha a jö­vőben honlapunk a multimédiás funkció felé bővülhetne. Bár már most is találhatóak rajta hanganya­gok és videofelvételek, jó lenne, ha saját eseményeinkről, prédikációk­ról, áhítatokról, esetleg együttesek­ről pár perces klipek is felkerülhet­nének. Azt nem tudom megmonda­ni, évek múlva mi lesz a trend, és mi hogyan fogunk változni. Szerintem ezt ma még egyetlen honlapszer­kesztő sem tudja.- Mennyire virtualizálódhat az egyház?Elképzelhető-e az, hogy a ne­­ten keresztül majdnem teljes élményt kaphassanak azok, akik nem tudnak eljutni istentiszteletre vagy gyüleke­zeti alkalmakra?- Sokan riogatnak ezzel a fajta vir­tuális valósággal, de szerintem ettől messze vagyunk. Az biztos, hogy van igény arra, hogy az interneten is nyomon lehessen követni egy-egy ilyen alkalmat, de az istentiszteleti közösség semmiképpen sem helyet­tesíthető a virtuális közösséggel. A web 2.0-s közösségek nagy elő­nye lehet a hívek és érdeklődők összegyűjtése és a gyülekezet tagja­ival való kapcsolattartás azokon a na­pokon is, amikor nincsen egyházi al­kalom. Dr. Fabiny Tamás püspök honla­punk indulásakor azt mondta: aho­gyan Luther Márton saját korában a könyvnyomtatás lehetőségével élt, úgy ma biztosan blogolna. Fábri György kommunikációs szakember ehhez egy vele készített interjúmban hozzátette: Jézus nemcsak egy magas hegyre menne fel, hogy összegyűjt­se a sokaságot meghallgatni a Hegyi beszédet, hanem egyenesen webka­­merába mondaná, és az esemény streamben menne az interneten. Ez azt jelenti, hogy az egyházi kommu­nikációnak élnie kell ezekkel az új le­hetőségekkel, eszközökkel, mert így folyamatosan lehet egymásnak im­pulzusokat adni. De ezek csak eszkö­zök, amelyek sohasem pótolhatják a személyes kapcsolatot. ■ - NAGYBENCE -EVÉLScLEVÉL „Tanulmányi kirándulás A Kelet-békési Egyházmegye lelkészcsaládjai május 9-12-én az erdélyi Kalotaszentkirályon és környékén tettek tanulmá­nyi kirándulást. A mostani - immár nyolcadjára megszerve­zett - út során felkeresték a vi­dék történelmi emlékeit és templomait, megismerkedtek a kalotaszegi népművészettel, valamint újra és újra rácsodál­kozhattak a Teremtő nagysá­gára a vízesések erejében, a völgyek mélységében, a he­gyek fenségében. A közös tú­rák, beszélgetések, imádságok egyaránt erősítették a testvéri közösséget. Péter Attila lelkész n Domonyi kórustalálkozó Az elmúlt három évtizedben evangélikus egyházunk több egyházmegyéjében és -kerületében is megfordultam egyháztagként, majd lelkészként, de ehhez fog­hatóval korábban sehol sem találkoztam. Az Észak-Pest Megyei Egyházmegye tizenöt anyagyülekezetében összesen tizenkét énekkar működik. így aztán az évente két alkalommal megrendezett (megyei és regionális) kórustalálkozónak nem is tud mindegyik gyülekezet otthont adni, hiszen a kétszázötven kórus­tag befogadására és szereplésére nem mindegyik templomunk alkalmas. A do­monyi gyülekezet örömmel vállalta idén tavasszal ezt a feladatot. Rogate vasárnapján a kora délutáni órákban az ünnepi készülődés izga­tottsága töltötte be a levegőt a templomunk környékén. A szépen feldíszí­tett templom, az udvaron felállított sátor, a gyülekezeti teremben sürgölő­dő asszonyok, a hatalmas mennyiségű házi sütemény és a mindenütt felál­lított padok és asztalok még a kívülállók számára is világossá tették, hogy itt valami nagy dolog készül. Csak egyvalami szegte a kedvünket: az időjárás. Az utóbbi időben sokszor hallott „már megint esik” mondat jellemezte az egész napot - pontosabban majdnem az egészet. Miután ugyanis az összes jelen levő kórus előadta a mű­sorát, meghallgattuk az áhítatot, és közölték a közlendőket, a kétórás (egyébként nagyszerűen sikerült) alkalom véget ért. Mi pedig ámulva lép­tünk ki a templomból, mert az egész napos eső közepette hirtelen kisütött a nap. Ez az égi jel még jobb kedvre derítette az amúgy is örömre hangolt énekkarosokat. Az imádság vasárnapján kézzelfoghatóvá vált számunkra az üzenet: Isten meghallgatja az imádságainkat, és énekeink eljutnak őhozzá. Egyedül Istené a dicsőség, neki mondunk köszönetét azokért a lelkes gyü­lekezeti tagokért is, akik segítettek az alkalom és a szeretetvendégség meg­szervezésében és lebonyolításában. Sághy Balázs lelkész Anyák napja Nagyváradon Május második vasárnapján ünnepeltük meg az édesanyák napját a Nagyvá­radi Evangélikus Egyházközségben. Az ünnepség két részben zajlott, a délelőtti istentiszteleten a vasárnapi iskolás gyermekek és a konfirmandusok mondtak köszönetét az édesanyáknak és nagymamáknak a naponkénti szeretetért és gon­doskodásért, délután pedig az evangélikus óvoda három csoportjába járó gyer­mekek egy külön istentisztelet keretében tették ugyanezt. A délelőtti alkalom különleges volt abban, hogy a verses-énekes összeállí­tásba komolyzenei darabok is kerültek, amelyeket az apróságok az év folyamán, fáradságos munkával sajátítottak el. A gyülekezethez tartozó gyermekek kö­zül ugyanis többen látogatják a művészeti líceum zenetagozatát rendes vagy külsős diákként, és ott hangszeres oktatásban részesülnek. Az anyák napi ver­sek és énekek közepette elhangzott ilyenformán Antonio Vivaldi G-dúr hege­dűkoncertjének első tétele zongorakísérettel, Bach C-dúr prelúdiuma zongo­rán, ismeretlen szerzőtől a Spanyol románc gitárral, és Steibelt Adaggio című zongoradarabja. A gyülekezetben nemrég tartott Varadinum ünnepség keretében kerültek hozzánk Balázs István máramarosi fafaragó művész alkotásai, melyekből ki­állítást rendeztünk a templomkertben és a templomban. Két alkotás még min­dig ott látható a templomban, melyek üzenetét az anyák napi műsorhoz kap­csolódva tolmácsoltam. Az ünnepség után a gyerekek nemcsak az édesanyjukat és nagymamájukat, de a templomban lévő valamennyi nőtestvérünket is egy-egy szál pünkösdi ró­zsával köszöntötték. A délutáni műsorban az óvodások a tőlük megszokott vidámsággal és tisz­­taszívűséggel, boldogan mondták el verseiket és jókívánságaikat, majd ők is vi­rággal köszöntötték az ünnepeiteket. Csabay Árpád lelkész FOTÓ: KONDOR PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents