Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-23 / 21. szám

Evangélikus Élet

»PRESBITERI«

2010. május 23. » 13

EGYHÁZUNK ZSINATÁNAK MÁJUS 14-1 ÜLÉSSZAKÁRÓL

Részletek az elnök-püspök és az országos felügyelő jelentéséből

Főtisztelendő Zsinat! Kedves Testvérek!

(...) Mind az április 17-i egyházkerületi közgyűlésünkön, mind az intézményvezetők április 20-i konferenciáján azzal kellett szembesülnöm, hogy helyzetértékelésemet, véleményemet többen is túl pesszimistának ítélték. Őszintén bántott a dolog. Egyáltalán nem azért, mert kritika érte álláspontomat, hanem mert semmi sem állt és áll távolabb tőlem, mint hogy lelkészeink vagy pedagógusaink közül bárkit is megbántsak.

Csak később értettem meg, mi lehet az oka annak, hogy én magam túl optimistának tartom azok helyzetértékelését, akik viszont az enyémet túl borúlátónak. A különbség szerintem abból adódik, hogy mihez viszonyítunk, hogy mi a mérték! Ha például az állami és önkormányzati fenntartású intézményekhez mérjük az egyházunk oktatási intézményeiben folyó pedagógiai munkát, nevelő szolgálatot, elismerem, lehet okunk a megelégedettségre. De hát nekünk nem ez a mérték és a mérce! Itt van véleménykülönbségünk igazi oka!

Nekünk - legyen szó oktatási intézményeinkről, diakóniai szolgálatunkról vagy éppen a gyülekezeteinkben folyó munkáról - semmi és senki máshoz nem lenne szabad magunkat és szolgálatunkat mérni, mint Istennek hivatásunkat kijelölő parancsához és a tanítványoktól tökéletességet kívánó akaratához. És ki az közöttünk, aki ennek alapján jó lelkiismerettel azt mondhatná, rendben mennek dolgaink, szolgálatunkat maradéktalanul betöltjük?

Ezt a kérdést újra és újra feltenni a rám bízott pásztori szolgálat felelőssége kényszerít. Kérem minden lelkész testvéremet, gyülekezeti vezetőket, presbitereket és az intézményeinkben áldozatosan munkálkodó pedagógusainkat, munkatársainkat, ne feledjék, hogy munkánk, szolgálatunk mérlegét a szolgálatba állító Úr - Gyökössy Endre gyakran használt szavával: Gazdánk - mértéke szerint kell megvonni.

Intézményfenntartóként helyzetünket egyáltalán nem teszi könnyebbé, hogy az egyházunk által fenntartott iskolák többségében - mind a pedagógusok, mind a gyermekek, diákok felekezeti hovatartozását tekintve - kisebbségben vagyunk. És ugyanezt elmondhatjuk diakóniai intézményeinkben dolgozó munkatársainkról is. Ezért is látom nagy örömmel, hogy diakóniai szolgálatunkat felügyelő testvéreink (a diakóniai bizottság elnöke és diakóniai osztályunk vezetője) szervezésében és vezetésével elindultak azok a képzések, amelyeknek a célja, hogy a „Mit jelent, hogy evangélikus szeretetintézményben dolgozunk?” téma körüljárásával és a hozzá kapcsolódó interaktív képzéssel munkatársainkat sajátos küldetésük felismerésére segítsék, illetve abban megerősítsék.

Itt kell köszönetét mondanom Buda Annamária osztályvezetőnek és Gregersen-Labossa György bizottsági elnöknek azért is, hogy a Sztehlo-év fontos eseményeinek, a konferenciának és a szoboravatáshoz kapcsolódó ünnepi alkalomnak az előkészítésében és megvalósításában nagy erőfeszítéssel és, mondhatjuk, eredményesen fáradoztak. Ezek az egyházunk határain messze túlnyúló érdeklődést kiváltó alkalmak sokfelől részesültek méltatásban, elismerésben.

A múlt esztendő kiemelkedő jelentőségű országos eseménye volt az evangélikus presbiterek első országos találkozója (EPOT) is, melyet Pestszentlőrincen szeptember 12-én rendeztek meg. Bár megalapozottan méltató és indokoltan kritikus vélemények is megfogalmazódtak a találkozóval kapcsolatban, az vitán felül áll, hogy az esemény jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. Amikor egyházunk és különösen a résztvevők nevében itt is köszönetét mondok a szervező helyi gyülekezetnek, kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy az EPOT-tal egyházunkban olyan fórum, a testvéri találkozásnak olyan új alkalma született, amelyet mindenképp életben kell tartani!

Többektől, akik részt vettek ezen a - reméljük, hagyományteremtő - alkalmon, azóta többször is hallottam, hogy a gyülekezeteinkben, egyházmegyéinkben szolgáló presbiterek, gyülekezeti tisztségviselők számára az országos találkozók közötti időben regionális presbiterképző találkozókat kellene szervezni. Szeretném erre az „alulról jövő” kezdeményezésre, kérésre ráirányítani elsősorban esperes és egyházmegyei felügyelő testvéreim figyelmét. Kérem, fontolják meg, hogy két-három szomszédos egyházmegye szervezésében nem lehetne-e legalább félévi gyakorisággal megszervezni ezeket az alkalmakat. Nem lenne jó, hogy ha az első EPOT-on „tüzet fogott” munkatársaink szívében elhamvadna a lelkesedés! Azt külön biztatónak tartom, hogy a gyakoribb regionális találkozókat szorgalmazó testvéreink kifejezetten a képzés és továbbképzés műhelyeként képzelik el ezeket az alkalmakat, amelyek egynapos voltukkal kellően intenzívek, és a rövidebb távolságok miatt könnyebben elérhetőek lennének.

Országos ügyeink közül még egyet szeretnék megemlíteni. Ez (sem) tartozik a sikertörténeteink közé. Sajnálatos, hogy a stratégiatervezéssel kapcsolatban nagy elszántsággal elindítani gondolt szociológiai felmérés még mindig csak az előkészítő fázisban tart. Bár az utóbbi napokban tempósabbá vált a folyamat, remélhetőleg a kutatást irányító szakemberek és az egyházi vezetés által jegyzett felkérő levelek is megérkeztek lelkészeinkhez, mégis sajnálatos a késlekedés. 2009 őszén én magam is annak a reménységemnek adtam - nem is egyszer - hangot,

hogy 2010 húsvétja után már dolgozni tudnunk a felmérés első adataiból.

A sajátosan elnök-püspöki feladatok közé tartozik a hazai egyházakkal való kapcsolattartás is. 2009-ben is sor került néhány alkalommal, azonban minden esetben minisztériumi vagy a miniszterelnökkel való tárgyalás előkészítéseként a „négy történelmi egyház” vezetőinek konzultációjára.

(...)

Itt említem meg, hogy január 27- én részt vettem Pápán a Dunántúli Református Egyházkerület új elnökségének, Steinbach /ózsef püspöknek és dr. Huszár Pál főgondnoknak a beiktatásán, valamint február 14-én Észak-Komáromban Fazekas László szlovákiai református püspök beiktatásán.

Az állam képviselőivel folytatott előbb említett tárgyalások, megbeszélések a legtöbb esetben megmaradtak a tiszta formalitás szintjén. így ezeken a megbeszéléseken olyan eredmények nem is születtek, amelyekről a tisztelt zsinatot érdemben tájékoztatni tudnám. (...)

Végül köszönetét mondok Prőhle Gergely országos felügyelő úrnak, Gáncs Péter és dr. Fabiny Tamás püspök uraknak, Kákay István országos irodaigazgató úrnak és az országos irodában dolgozó munkatársainknak az elmúlt esztendőben végzett munkájukért.

■ Ittzés János

(...) Az elmúlt tárgyévben nem történt döntő változás az egyházunkat érintő feltételekben. A gazdasági nehézségek hatásai továbbra is érzékelhetőek voltak, hazánk állapotának konszolidálatlansága, az állami vezetés legitimációs deficitje súlyos terhet rótt minden egyházra, civil szervezetre, állampolgárra. Az állam és egyház közötti diskurzus továbbra is többnyire az anyagiakról szólt, néhány hosszabb távú felvetés csupán a politikai kommunikációt szolgáló ötletelésnek bizonyult. (...)

Anyagi helyzetünk. A fent említett körülmények hatására mind a törvényes állami támogatás, mind a hívek adakozási készsége nagymértékben csökkent. A több százmillió forintos hiányt pótolni természetesen nem lehet, a meglévő tartalékok felhasználása szükségképpen megindult. A bevezetett Libra könyvelési program nagyobb transzparenciát tesz lehetővé valós anyagi helyzetünk felméréséhez; külön köszönet illeti mindazokat, akik a bevezetés nehézségeivel küzdöttek és küzdenek. (...)

A hívek adakozásából és az egyszázalékos kampány bevételeiből származó összegek is országszerte csökkentek, ami az idei évben csak egy kisebb költségvetésű, de remélhetőleg jó hatásfokú kampány megszervezését tette lehetővé. Az elmúlt esztendő diakóniai tematikáját az idén újra az oktatás ügye váltja fel. (...) Anyagi helyzetünket érintette továbbá a Sztehlo-ösztöndíjra vonatkozó kezdeményezésem is, (...) amelynek kuratóriuma (...) idén tavasszal megalakult. Egyházunk nem lehet olyan nyomorúságos helyzetben, hogy a nehéz sorsú tanulóinknak ne adjon támogatást. (...)

Intézményi helyzetünket jelentősen befolyásolta az egyre nehezebbé váló gazdasági helyzet, mely nemcsak a fejlesztéseket, de olykor a szükséges felújításokat sem teszi lehetővé. (...)

A szolidaritási törvény ügye továbbra sem rendezett. Mivel az alap felügyeletével megbízott testület minden tagja lemondott, és a bevezetéssel kapcsolatos kételyek - főleg a kisebb gyülekezetek körében - továbbra sem oszlottak el, az országos presbitérium felkérte az országos irodát, hogy vizsgálja meg, milyen módon lehetne a jelenlegi viszontagságos anyagi helyzethez és a mostani világi törvényi környezethez igazítva az évek óta működtetett rendszert akár zsinati törvényi formában is rögzíteni. (...)

Oktatási intézményeink ügyei közül kiemelendő a fasori gimnázium élén történt igazgatóváltás, mely pontot tett az évek óta húzódó állandó vita és a fenntartót rossz fényben feltüntető - olykor a sajtó hasábjain is folytatott - kampány végére. (...) Köszönet illeti a Fasor konszolidálásában oroszlánrészt vállaló igazgatókat, mindenek előtt dr. Roncz Bélát, valamint Kolarovszki Zoltánt és Tólli Balázst. (...)

További tanulságos eset volt a szarvasi Benka Gyula általános iskola ellen indított országos méretű, elhúzódó kampány, melyben igaztalan vádak érték az intézmény romaintegrációs tevékenységét. Az eset rávilágított arra, hogy a nemtelen eszközökkel szemben mennyire védtelenek vagyunk, ugyanakkor arra is, hogy az egy városon belül működő evangélikus gyülekezetek és intézmények egymáshoz való viszonya a külső szemlélő számára mennyire érthetetlen. (...)

Kellemetlenül érinti egyházunkat az Evangélikus Pedagógiai Központot (EPK) érintő fővárosi felügyeleti vizsgálat. A korábban kialakult rendetlenséget, a jogszabályokat „nagyvonalúan” kezelő eljárásokat és gazdálkodást kimutatva lehetőséget kaptunk a hibák kijavítására. (...)

Diakóniai intézményeink közül megemlítem az újonnan, végül igen viszontagságos körülmények között

felépült Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthon esetét, mely rávilágít arra, hogy egy ilyen volumenű beruházásnál sokkal körültekintőbb előkészítésre s adott esetben az érintett gyülekezettel szembeni jóval határozottabb fellépésre lenne szükség. (...)

Gyűjteményeink helyzetén továbbra is csak nagyarányú beruházásokkal, illetve az Üllői úti központ felújításának megindításával lehetne érdemben változtatni. A beszámolási időszakban megindult az Evangélikus Országos Múzeum felújításának, bővítésének tervezése. (...) Köszönet illeti a múzeum munkatársait a világi közvéleményt is egyre inkább megszólító, színvonalas kiállítások szervezéséért, az intézmény távlatos fejlesztésének átgondolásáért. Könyvtárunk és levéltárunk sorsa erősen kötődik az Üllői úti felújítási munkálatokhoz. (...) Az országos központ felújítási tervei megtorpantak, így könyvtárunk és levéltárunk helyzetében sem várható rövid távú változás.

Az országos presbitérium (OP)

működése változatos képet mutat. Míg egyfelől a határozatok többségében pontos, határidőkkel is ellátott megfogalmazása egyértelműbbé tette a végzett munka eredményét, másfelől az ülések során számos olyan vita generálódott, ami megfelelő döntés-előkészítés esetén nem fordulhatott volna elő. (...) Az OP határozatai rendben megjelentek az Evangélikus Közlönyben - ennek alapján a testület tevékenysége pontosan nyomon követhető.

Az országos iroda (OI) működése.

Nem kérdéses, hogy a gyakran változó világi törvényi környezetben, az egyre szorítóbb gazdasági körülmények között nem könnyű az országos iroda (OI) működését rendszerbe szedni. Ugyanakkor erre igen nagy szükség lenne, amit az is bizonyít, hogy az utóbbi időben felerősödtek az OI működését érintő kritikák. Világosabbá tenné a helyzetet, ha a régóta tervezett, a zsinat által egy külön bizottság felállításával is támogatott szabályrendelet elkészült volna. (...)

Örvendetes, hogy a gazdasági osztály tevékenysége a korábbiaknál sokkal jobb képet mutat, a könyvelés visszahozatala az OI berkeibe remélhetőleg meghozza az évek óta áhított hatást.

A diakóniai osztály továbbra is jól működik. Történtek személyi változások, és voltak kisebb nézeteltérések, de osztályvezető asszony szakmai felkészültsége és a konfliktusokat nyugalommal kezelni tudó személyisége jótékony hatással van a diakóniai munkára, mely egyházon kívül is elismerésre talál.

Az oktatási osztályra háruló nagy feladatok megoldása sajnos nem zökkenőmentes, osztályvezető asszony egyébként üdítő dinamizmusa rövid idő alatt számos konfliktus forrásává vált, amit az oktatási intézmények vezetői és a tantárgygondozó megbízottak több fórumon szóvá is tettek. (...)

Nagy veszteséget és a normatívaigénylés területén komoly szakmai kockázatot jelent Bartha Miklósné távozása az oktatási osztályról. (...)

A többi osztály munkájának egyházunkon kívül is pozitív fogadtatását örömmel tapasztalhatjuk, különösen igaz ez a külügyi, a sajtó- és az ifjúsági osztályra, míg egyházon belül komoly elismerés övezi az építési és az ingatlanrendezési terület munkáját. (...)

Egyház és közélet. Tekintettel arra, hogy a közelmúltban lezajlott országgyűlési választások nyomán az a kormány, mellyel az egyházaknak az előző években számos konfliktusa volt, távozik a hatalomból, az elmúlt időszak ellentéteit, számszaki és politikai vitáit már felidézni sem érdemes. (...) Reméljük, hogy az új kormánnyal konszolidáltabb együttműködést lehet kialakítani, mely - minden hamis várakozással szemben - nem pusztán az anyagi kondíciók javulásában, hanem elsősorban abban mutatkozik majd meg, hogy a nagy társadalmi célok megvalósításában az állam partnernek tekinti az egyházakat.

Egyházunk tényfeltáró tevékenységének első kézzelfogható eredményeként a közelmúltban megjelent az első tanulmánykötet, melynek eddigi fogadtatása egyértelműen pozitív. (...)

A kissé lelassult stratégiaalkotás következő fázisa, az elkészült dokumentum nyomán megtervezett vizsgálat a közeljövőben elindul. (...)

Kitekintés, javaslatok. Az evangélikus presbiterek országos találkozóján nem tudtam véka alá rejteni aggodalmamat népmozgalmi adataink láttán. Ugyanakkor az az érzésem, s ezt bizonyította az elmondottak visszhangtalansága is, hogy aggodalmamat nem sokan osztják, vagy ez érzésüket jól titkolják. (...) Érdemes lenne, különös tekintettel az intézményeinkben rejlő missziós lehetőségekre, kisebb-nagyobb körökben megvizsgálni: vajon élünk-e minden, számunkra a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás által megadatott lehetőséggel. (...)

Végezetül Isten iránti hálával köszönöm meg mindenkinek érdemei szerint az együttműködést, felügyelői tevékenységem támogatását. Különösen hálás vagyok azért, hogy elnöktársammal és vezetőtársaimmal harmonikus lehet a közösen végzett szolgálat. Munkám, más irányú feladataim és a népes családom által kijutó örömteli feladatok mellett nem mindig sikerül fölösleges indulatoktól és emberi gyarlóságoktól mentesen végezni a felügyelői szolgálatot. Akiket e megnyilvánulásaim sértettek, azoktól bocsánatot kérek.

■ Prőhle Gergely