Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-23 / 21. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. május 23. » 3 Aláírták az olasz-magyar partnerszerződést Ülésezett egyházunk zsinata ► Ünnepélyes aktusok sorozata gazdagította az elmúlt hét szombat) án a zsinat tizennegyedik, egyben idei második ülésszakát. A bajor és a magyar evangélikus egyház között már 1992 óta fennálló partnerszerződés öt évvel történő meghosszabbítása mellett ünnepélyes keretek között aláírták az olasz és a magyar evangélikus egyház közötti partnerszerződést is. Mindezeken túl egyházunk legmagasabb döntéshozó fóruma jelentéseket hallgatott meg, választásokat bonyolított le és törvénymódosításokról szavazott. A legutóbbi, székesfehérvári „kiruccanás” után ismét a megszokott helyen, a fasori gimnázium dísztermében gyülekeztek egyházunk törvényhozó testületének tagjai. Vendégeket is köszönthetett a zsinat: a bajor egyházat Fritz Schroth, a bajor testvértestület ökumenikus és missziói bizottságának elnöke, az olasz evangélikus egyházat pedig Holger Milkau dékán, illetve dr. Christiane Groeben zsinati elnök képviselte. Az ülésszakot megnyitó áhítatot Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese, paksi lelkész tartotta. Igehirdetése után elsőként törvénymódosítás várt a zsinat tagjaira. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben Ittzés János püspök mandátuma 2011 júniusának végén lejár, így aktuálissá vált a választás előkészítése. A jelenleg hatályos törvény értelmében a jelölőbizottság munkája a megbízatás lejárta előtt hat hónappal kezdődik. Fél év azonban kevés ahhoz, hogy a püspökjelölt(ek) széles körben, személyes találkozások keretében mutatkozhassanak be az érintett kerület gyülekezetei előtt. Ezért a törvénymódosítás benyújtói szükségesnek látták a választásra rendelkezésre álló hat hónapos időtartamot nyolc hónapra tágítani. Ezt a törvénymódosítást a zsinat elfogadta. Az országos tisztségviselők jelentéseit hallgatták meg ezután a zsinati küldöttek. Elsőként az elnök-püspöki jelentés hangzott el, majd az országos felügyelő, a zsinat elnöke, az országos ügyész, az országos bíróság elnöke, az országos irodaigazgató, végül a számvevőszék elnöke ismertette elmúlt évben végzett munkáját. (Lapunk 13. oldalán részletek olvashatók az elnök-püspöki és az országos felügyelői jelentésből. - A szerk.) A jelentéseket a zsinat elfogadta. Ezután került sor az első ünnepélyes aktusra. 1992 novemberében írtak alá először megállapodást a bajor és a magyar evangélikus egyház közötti testvéregyházi kapcsolatról. Ezt a szerződést először három évre kötötték, majd annak lejárta után ötévenként megújították. Ezt a dokumentumot szeretnék újfent aláírni Budapesten, mégpedig októberben, ünnepi zsinat keretében. Ennek azonban feltétele, hogy a szándékot mindkét egyház zsinata elfogadja, megszavazza. A bajor zsinat legutóbbi ülésszakán, márciusban ezt megtette, most a magyar zsinaton volt a sor. A testület ellenszavazat, tartózkodás nélkül erősítette meg a meghosszabbításra vonatkozó szándékot. Az emelkedett hangulat azonban hamar odalett, amikor Gáncs Péter püspök arról tájékoztatta a zsinatot, hogy a törvénytelenül működő szarvas-újtemplomi általános iskolát megszüntették. Ahogyan Gáncs Péter fogalmazott: „Drámai ponthoz érkezett egyházunk azzal, hogy húsz év után az első evangélikus oktatási intézményünket kellett megszüntetni.” Biztató és reményt keltő azonban az a tény, hogy az ugyanitt működő óvoda jól végzi feladatát, így minden feltétel adott ahhoz, hogy az óvoda - a krízist túlélve - életben maradjon. Ezt követően választásokra került sor. A zsinat rendes jegyzőjévé választották dr. Szabó Zsuzsannát, ideiglenes jegyzővé pedig Dobrovolni Mátét. Az országos bíróság két nem lelkészi jegyzőjének Bede Tamást és dr. Danes Csillát ajánlották. A zsinat ezután egyhangú szavazással elfogadta egyházunk 2009. évi zárszámadását. A zsinati ülésszak befejezéseként újra ünnepi pillanatok következtek. Többéves folyamat végén tavasszal készült el az olasz és a magyar evangélikus egyház közötti partnerszerződés szövege, amelyet az olasz testület május í-jén egyhangú szavazással fogadott el 2010 pünkösdjétől ötéves időtartamra. Ezt a szerződést a mi zsinatunk is ellenszavazat nélkül hagyta jóvá, így sor kerülhetett a megállapodás ünnepélyes aláírására. A dokumentumot az országos egyház és a zsinat elnöksége mellett Holger Milkau dékán és dr. Christiane Groeben zsinati elnök látta el kézjegyével. ■ Kiss Miklós Emléktábla a lelkésznek A tragikus sorsú Böröcz Sándor (1913-2006) evangélikus lelkész tiszteletére szülőfalujában, a Vas megyei Borgátán emléktáblát helyeztek el az evangélikus harangtorony lábazatán. Az emlékművet igeliturgia keretében Ittzés János püspök szentelte fel május 15-én délután. A viharos időjárás miatt a helyi kultúrházban tartott alkalmon - édesapjára emlékezve - beszédet mondott dr. Böröcz Enikő evangélikus lelkész, egyháztörténész. A liturgiában imádsággal szolgált Béres László beledi lelkész, Böröcz Sándor keresztfia is. ■ Menyes Gyula felvétele HIRDETÉS Meghívó A Luther Kiadó és a Credo evangélikus folyóirat szerkesztősége tisztelettel meghívja a Credo-estek első alkalmára, amelyet május 26-án, szerdán 17 órától tartunk a Pilinszky János irodalmi kávéházban (Budapest V., Váci utca 33.). Az esten a folyóirat szerkesztője és szerkesztőbizottsági tagjai találkoznak az olvasókkal, Szabó T. Anna olvas fel készülő kötetéből. Közreműködik a Fővárosi Protestáns Kántorátus (karnagy: Bence Gábor), Mezei Mónika és Sárkány Júlia (ének), valamint Regős Júlia (viola da gamba). Az esten bemutatjuk a Luther Kiadó közelmúltban megjelent két kötetét. Fabiny Tibor Szótörténések - Hermeneutikai, teológiai és irodalomtudományi tanulmányok című munkáját Szűcs Ferenc egyetemi tanár mutatja be; Hafenscher Károly Liturgika - A keresztény istentisztelet protestáns megközelítésben, ökumenikus szellemben című könyvét Dobszay László professor emeritus ismerteti. 826 kilométer hosszú szivárvány Az elmúlt napokban a Bayern München a Bundesliga után a német kupát is megnyerte, a napokban pedig eldől, hogy elhódítja-e a Bajnokok Ligájának trófeáját is. Nem csoda, hogy ezen a tavaszon a közvélemény figyelme a bajor fővárosra irányul. Ám korántsem csak a foci, hanem - ha hiszi az olvasó, ha nem - az egyházi jelenlét miatt is. Tanúsíthatom, hogy a sajtó nemcsak Robben, Schweinsteiger vagy Olic nevétől hangos, hanem olyanoktól is, mint Hans Küng Anselm Grün vagy éppen Reinhard Marx és Johannes Friedrich... Pedig ők az „egyházi ligában” szerepelnek mint lelkészek vagy teológusok... Az egyházak társadalmi beágyazottságát mutatja, hogy Horst Köhler német államfő a nyitó istentiszteleten volt jelen (és tartott hatásos beszédet), Angela Merkel kancellár pedig a rendezvényfolyam félidejében látogatott el Münchenbe, a május 12-16. között zajlott második ökumenikus egyházi napokra. Azt sem szabad persze elfelejteni, hogy a német egyházak rendkívül válságos időket élnek át ezekben a hónapokban. Mind több olyan esetre derül fény, hogy papok annak idején molesztálták, megrontották a rájuk bízott gyermekeket és fiatalokat. Ilyen döbbenetes hírek elsősorban a katolikus egyházból érkeznek, ám a bajor evangélikusok hetilapja is éppen ezekben a hetekben írt arról, hogy a nürnberai várnqmkq7Ín T ntíipr. Mietern ban a 70-es évek elejétől a 90-es évek végéig rendszeres volt gyermeklányok szexuális és lelki kizsákmányolása. Nem csoda, hogy sokan demonstratív módon elfordultak az egyházaktól, akik pedig maradnak, azok - teljes joggal - elvárják a múlttal való szembenézést, a felelősök megnevezését és egy immár valóban hiteles egyház megjelenését. Jó reménységünk lehet arra, hogy a 2010-es müncheni Kirchentag jelentős állomásává válik ennek az egyházi megújulásnak. Mégpedig azért, mert az egyházak vezetése és közvéleménye a jelek szerint valóban elszánta magát a múlt gyalázatos örökségének felszámolására, és hívek tíz- és százezrei juttatták kifejezésre abbéli szándékukat, hogy nem hagyják el az egyházat, sőt éppen ezekben a nehéz időkben keresik a helyüket benne. Sokak szerint Margot Käßmann személye is azért került ismét a középpontba, mert ismertté vált súlyos botlása miatt - vállalva annak következményeit - lemondott püspöki és EKD-elnöki tisztéről. Bárhol jelent azonban meg az egyházi napokon, hívek tömege köszöntötte, többnyire hangos tetszésnyilvánítással. Annak a hatezer személyt befogadó kiállítási csarnoknak a bejáratára, ahol ő tartott reggeli bibliatanulmányt, ki kellett tenni a „megtelt” táblát. A belvárosi könyvesboltban hosszú sorok kígyóztak, hogy dedikáltassák vele új ÉGTÁfOLÓ 4 IzÁninróf A Cvoi ,1 ri~r,UAU---más tömeg hallgatta prédikációját. (Ahol aztán, önmagát meg nem tagadva, kiállt a nők jogai, így például a fogamzásgátlás lehetősége mellett.) Nem csoda hát, hogy a másnapi Bild, a nagy német bulvárlap címlapjáról is a törékeny és elszánt asszony képe köszönt vissza. A Kirchentagot azonban korántsem csak ezek a harsány események jellemezték. Szólni kell az esti áhítatról, amikor a sűrű sorokban álló hívek kezében tartott gyertyákon végigfutott a belvárosi körutakon a láng. Említést kell tenni az ortodoxok kenyérszentelő istentiszteletéről vagy a színpadokon egymást váltó komoly- és könnyűzenei együttesek koncertjeiről, az éjszaka is nyitva tartó templomokban felhangzó taizéi énekekről és természetesen a sok ezer önkéntes szolgálatáról, akik egy logisztikai mestermunka alkotó részesei lehettek. Sokan azt várták a müncheni ökumenikus Kirchentagtól, hogy végre áttörés lesz a közös úrvacsora kérdésében. Mások mellett a vegyes házasságban élő párok tömegeinek jelent ___ J.l . . ' 1 részesedhetnek közösen, egy asztalnál a szentségben. Sajnos még nem értük el a látható egységnek ezt a szintjét, Münchenben is csak „illegális” közös úrvacsoravételre volt lehetőség. Csak remélni lehet, hogy a mind többek által és mind erőteljesebben követelt asztalközösség belátható időn belül megvalósul. Az egyházi napok forgatagában tárgyaltam számos egyház és szervezet vezetőjével, köztük a Lutheránus Világszövetség szeptemberben szolgálatba álló új főtitkárával és a következő evangélikus Kirchentag szervezőivel. A 2011-es drezdai találkozóra különösen sok előadót és résztvevőt várnak majd térségünkből, így Magyarországról is. A magyar részvétel azonban már Münchenben is számottevő volt. Mindhárom nagy egyházunk valamely püspöke kapott felkérést szolgálatra, Prőhle Gergely országos felügyelő pedig egy jelentős kerekasztal-beszélgetés résztvevője volt. Testvér-gyülekezeti és énekkari kapcsolatok révén sok magyar evangélikus csoportosan érkezett Münchenbe. A pécsi gyülekezet fiataljai magyar ételkülönlegességekkel kínálták a Kirchentag résztvevőit. Magam a találkozó első teljes napjának reggelén tarthattam bibliatanulmányt a belváros egyik legszebb épületének, a régi városházának a dísztermében. A kijelölt igeszakasz ma annyiban némi derűt fakasztott, hogy, ha nem is negyven nap és negyven éjjel, de aznap Münchenben is szinte egyfolytában esett az eső. Ám aztán rámutathattam a szivárványra, amely a megbocsátó és új esélyt kínáló Isten szövetségének a jele. Ebben a képben is megragadható volt az idei Kirchentag témája: „...hogy reményetek legyen’.’ Másnap délután aztán haza kellett indulnunk, hogy - rövid budapesti pihenés után - Salgótarjánba menjünk tovább, az egyházkerületi missziói napra. Megnéztem az autó műszerfalán: Münchentől Salgótarjánig 826 kilométert tettünk meg. A nógrádi megyeszékhely sportcsarnokában, az oltárrá szentelt színpadon egy hatalmas horgonyt helyeztünk el, ugyancsak a reménység szimbólumát. Nemeseik az özönvízszerű eső volt közös a németországi és a hazai rendezvényben, hanem - még inkább - az a tény, hogy a reménység Istene új szövetséget köt az ő népével. Fabiny Tamás püspök
