Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-17 / 3. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 75. évfolyam, 3. szám ■ 2010. január 17. ■ Vízkereszt ünnepe után 2. vasárnap Ára: 250 Ft „A kérdések igazán köznapiak, de miért kellene mindig a fellegekben járniuk a hívő embereknek?” Önkormányzati fórum a budafoki evangélikusoknál 3. oldal „A nagy tekintélyű politikus nyilvánosan és tudatosan vállalja evangélikus hitét. A varsói szertartáson is jelen volt, és hitvallási elemeket sem nélkülöző, személyes hangú beszédével köszöntötte az új püspököt.” Dwa bratanki !► 4. oldal „Mostanában a világhálón »épülnek« a leggyorsabb ütemben a templomok. Egyre több gyülekezet hoz létre ilyen tartalmú internetes oldalt, amelyek szerepe messze túlmutat a heti istentiszteletek közvetítésén.” Egyház és világháló !► 15. oldal A Középpont felé !► 3. oldal Interjú az MTI egyházi tudósítójával W- 5. oldal „Bellől arannyas, küel irgalmas...” ► 6. oldal Ökumenikus imaheti melléklet !► 7-10. oldal Isten igéjének konjunktúrája !► 11. oldal Megkezdődött a Melanchthon-év 14. oldal Szövetség az evangéliumért SZEVERÉNYI JÁNOS A19. század közepén, társadalmi, politikai korszakváltó időkben - túl a reformáció, ellenreformáció, vallásháborúk, ortodoxia, pietizmus és racionalizmus korszakán - az európai egyházi palettán megjelentek a bel- és külmissziós elkötelezettségű egyesületek, evangéliumi szellemiségű mozgalmak, egységtörekvések. Isten látta, tudta, hogy az egyházaknak megint csak megújulásra van szükségük. A mozgalmak, egyesületek eljutnak oda is, ahova a sok esetben statikus gyülekezetek nem, feladatot adnak a passzív hívőknek, megelőzik a szakadást, szektásodást. Az Úr felkészítette a hívőket a 20. századi nagy misszióra. Világháborúk, embertömegeket deformáló diktatúrák, ugyanakkor a demokrácia és szabadság kiteljesedésének, intenzív technikai fejlődésnek a századában az evangélium eljutott „a föld végső határáig” Az 1800-as évek derekán szerveződött - mások mellett - két nagy mozgalom is: a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE-YMCA) és az Evangéliumi Szövetség (Evangelical Alliance). Utóbbi 1846-ban Londonban tartotta első gyűlését. Az Aliansz indította el az ökumenikus imahetet, amely azután világszerte elterjedt. Minden év januárjában két imahetet is szerveznek: az Evangéliumi Aliansz százhatvan éve, az Egyházak Világtanácsa (EVT) néhány évtizede. Akadnak, akik sokallják a kettőt, de, hála a Teremtőnek, olyanok is vannak, akik keveslik. Hazánkban több helyen arra is van példa, hogy mindkét imaalkalmat megtartják. Még mindig vannak elkülönülő, magukat nagyra tartó egyházak, gyülekezetek, kegyességi irányzatok. Vigyázat -.„...a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak” (Ez 47,11)! Tudok olyan gyülekezetről, amely az imahéten minden este csak a saját lelkészét hallgatja, és még mindig nem lépne be egy másik felekezet épületébe... Ugyanakkor egyre többen élnek az alkalmakkal, néha ugyan kimérten, esetleg versengve, mégis sok áldást átélve. Szaporodnak a különböző felekezetközi lelkészkörök, „imaláncok” is, ima- és böjtnapok, megbékélési és közbenjáró alkalmak. Ezekre is vonatkozik, hogy nem a szervezet és a forma a döntő, hiszen lehet a cégtáblán az „evangéliumi” jelző, de a tartalom és stílus mégis másra utal, és lehet valami talán túlszervezett, felülről irányított, és egyszer csak átéljük, hogy mégis megnyugszik rajta az Úr Lelke. Első szolgálati helyemen, a Békés megyei Gerendáson és Csorváson mit sem tudtunk az Aliansz-imahétről. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által is meghirdetett imahetet tartottuk, nagy áldással. Két falu, öt felekezet, hét gyülekezet élt át csodákat. Megújult életű papok (román ortodox is), lelkészek, hívek nemcsak a hivatalos imaesteken, hanem egész évben lelki közösségben voltunk, és együtt végeztük a szolgálatot községeinkben. Volt havi közös bibliaóra, gyermekdélutánok, egymás helyettesítése. Bizony, katolikus pap helyettesített vasárnapi istentiszteleten (egyházjogilag képtelenség, Jézusunk mégis engedélyt adott rá), vagy éppen helyettesítette kántorunkat esküvőn, és én is „tartottam” református istentiszteletet és más alkalmakat. Plébános testvéremmel együtt indítottuk be - több évtized kényszerű szünet után - az iskolai hitoktatást még a kommunizmusnak nevezett korszakban. Volt rá példa, hogy nagy ünnepre készülve imában és böjtben töltöttünk egy teljes napot. Szerveztünk megbékélési istentiszteletet, melyen bocsánatot kértünk a magunk és felekezeteink bűneiért is... Amikor búcsúztam szolgálati helyemtől, a vasárnap délelőtti istentiszteleten váratlanul megjelent a katolikus és a református gyülekezet lelkészeikkel, és bekapcsolódtak az úrvacsorái közösségbe is: református lelkésznőtől és evangélikus lelkésztől vett úrvacsorát a katolikus esperesplébános, és azután ő osztotta nekünk a drága jegyeket. A pecsétet a Szentlélek tette rá (Ef 1,13). Számtalan, csodás, nagyszerű történetet oszthatnék meg az olvasóval, de ahhoz hetilapunk mind a tizenhat oldala is kevésnek bizonyulna. SDG! Az elmúlt években megújult, feltámadt a Magyarországi Evangéliumi Szövetség (Aliansz). Csak csodálkozunk, hogy Isten mennyi feladatot, szolgálatot, felelősséget ad. A forrás itt is az Istennel és egymással való közösség. Havonta találkozunk nyolctíz felekezetből is, imádkozunk népünkért, Budapestért, egyházainkért. Az élet és szolgálat sodrásában kialakultak úgynevezett „hálózatok” mint például az evangélizáció, ima, gyülekezetplántálás, ifjúsági munka, női szolgálat, külmisszió, „sáfárság”, romamisszió munkaágai. Hazánkban működő missziós szervezetek egy részének is „ernyőt” ad az Aliansz - Magyar Evangéliumi Missziós Szövetség (MEMSZ) néven. Az Aliansz szervezi, segíti többek között a Balaton-NET-konferenciát, a házasság hetét, a Teológiai Műhelyt, és segít minden jó ügyet, mint például a ProChrist evangélizációt, a Misszió Expót és a Városmissziót. (Aki többet szeretne megtudni a szervezetről, tájiékozódhat honlapjukon is: www.aliansz.hu.) Ma, amikor egyes egyházakban, lelkészképző intézetekben már a misszió létjogosultságát is megkérdőjelezik, illetve nem veszik komolyan, akkor mi boldogan engedjük, hogy magával sodorjon Isten folyója (Zsolt 65,10), amely „a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz" (Ez 47,1-12). A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkésze „Ti vagytok erre a tanúk” (Lk 24,48) Imahét a Krisztus-hívők egységéért 2010 Az ez évi ökumenikus imahét megnyitó istentiszteletére január 17-én, vasárnap 18 órakor kerül sor a budapesti Deák téri evangélikus templomban. Szentbeszédet mond dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Igét hirdet dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Az istentisztelet liturgiájában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak püspökei, vezető lelkipásztorai vesznek részt. Minden érdeklődő testvérünket szeretettel várjuk! Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) „Ti vagytok erre a Dr. Bóna Zoltán „Ti vagytok erre a tanúk” - mondja Jézus (Lk 24,48) a feltámadás csodája előtt értetlenkedő-kétségeskedő, a feltámadás csodája alatt pedig ámuló és elbűvölt tanítványainak. A kép, amely a tanítványok szívében elhívásuktól a virágvasárnapi bevonulásig Jézus Krisztusról kialakult, nagypénteken szilánkokra tört. Húsvét hajnaltól azonban kezd ez a kép - sőt az igazi, az evangéliumi, a valóságos és helyénvaló jézusi kép - újra összeállni szívükben. Az élmények összehozzák a szétszéledt tanítványokat. Ők pedig hozzák a maguk csodás húsvéti történeteit egymás megerősítésére. S ekkor Jézus személyesen megjelenik, és ezt az összegzést adja: „így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk’.’ (Lk 24,46-48) Jézus e visszautasíthatatlan és megkérdőjelezhetetlen megbízatása mellé tanítványainak megígéri a szükséges „mennyei erőt" is. Az egyház népe kétezer esztendeje sokszor átélte a hit élményét, elbizonytalanodását, kételyét, de a megvilágosító, megerősítő, újra elkötelező és újra misszióba küldő isteni szó erejét is. így válik Krisztus tanítványa a megváltás csodájának tanújává annak színhelyétől, Jeruzsálemtől a föld végső határáig; annak népétől minden népekig és annak idejétől az idők végéig. Ennek a tanúság- és bizonyságtevő folyamatnak vannak nagy, jeles állomásai Pál apostol missziói útjaitól kezdve a jeruzsálemi és későbbi egyetemes zsinatokon át a reformáció történelmet formáló mérföldkövein keresztül a 18-19-20. század kül- és belmissziós vállalkozásaiig. Ebben a sorban minősített szerep jut a - bár sokszor névtelen - személyes megszólításoknak, a bátor, áldozatos helytállásoknak, a mártírium életes és halálos eseményeinek. „A magyar nyelvben használatos mártíromság sokak számára már csak a szenvedésre, esetleg a teljes önfeláldozásra utal. Krisztus népe azonban ezt a tanúságtételt kapja feladatul. Lukács evangéliumában kijelentésként, ténymegállapításként jelenik meg ez. Véletlenül sem kérdés, nem is jövőre utaló perspektíva vagy parancs, hanem megállapítás. Ezt a tanítvány csak tudomásul veheti és betöltheti. Ha alternatívára gondol, ha kompromisszumok mérlegelésére adja a fejét, magát a tanítványi létet kockáztatja” - olvashatjuk imaheti füzetünk előszavában. Az ez évi ökumenikus imahét tematikáját skóciai keresztények állították össze. Skócia messze van, adottságai különböznek a mieinktől, kultúrája és életstílusa is sok tekintetben idegen. Két közös pont mindazonáltal nyilvánvaló. Az egyik, hogy évszázadokon át ugyanúgy, mint mi, a skótok is szinte mindennapos tudatos küzdelmet vívtak nemzeti függetlenségükért, kulturális identitásukért. A másik hasonlóság az, hogy a svájci, kálvini reformáció az egész nemzet lelkiségére nagy hatással volt, s ez érzékelhető az élet szinte minden területén. Mindez pedig a római katolikus és más felekezetek jelenlétében s olykor azok ellenére történt. Ez a miliő mindazonáltal olyan missziós elkötelezettséget és nyitottságot sugallt, amely miatt 1910- ben a skóciai Edinburghban tartották azt a missziói világkonferenciát, amely egyrészt harmonizálni igyekezett a külmissziós tevékenységet, másrészt pedig újra „egyháziasította” a missziót. Folytatás a 2. oldalon
