Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-16 / 20. szám

8 -m 2010. május i6. MELLÉKLET Evangélikus Élet Az egyházkerület hűségérmesei Dénes Erzsébet Dénes Erzsébet 1942-ben született Szegeden, régi evangélikus családból származik. A háború után szüleivel Pitvarosra költöztek a nagyszülők­höz. Általános iskoláit itt járta, a gimnáziumot Orosházán és Szegeden végezte. Felsőfokú élel­miszer-kereskedői vég­zettséget szerzett, egy munkahelyen, a Mező­­kovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ-nál dolgozott nyugdíjazásáig. Édesany­ja segítségével két kis­lányt nevelt fel. JTíz éve a gyülekezet pénztárosa. Három éve a gondnoki feladatot is el­látja. Pénztárosként az egyházfenn­tartói járulékot beszedve szemé­lyesen felkeresi a gyülekezet tagja­it. Munkájához, szolgálatához a gyülekezetimunkatárs-képző tan­folyam, amelyet elvégzett, sok segít­séget jelentett. A pitvarosi gyüleke­zet kapcsolatot tart a szlovákiai evangélikus testvérekkel, különö­sen is a diószegi gyülekezettel. A testvérkapcsolat keretében kölcsö­nösen meglátogatják egymást; ebben Dénes F.rzsébet is aktívan részt vesz. Rendszeresen segít a vendég­látásban, a szervezésben. Fontos szolgálatot végez a gyülekezeti; hit­­tanos táborok pénzügyi adminiszt­rációjában. Fontosnak tartja, hogy köszönetét mondjon a gyülekezet tagjainak, akik segítenek munkájában, Lestyán Ádám Lestyán Ádám 1946. augusztus 22-én született Mezőberényben. Budapes­ten, a Kertészeti Egyetemen szerzett diplomát, 1994-től a Mezőberény II. Kerületi Evangélikus Egyházközség felügyelője, emellett zsinati póttag is. Mezőberény város képviselő-testü­letének tagja. Határozott személyiség, egyházi tevékenységének a legnagyobb ko­molysággal tesz eleget. Mindig önfel­áldozó munkával segítette és segíti egyházát. Racionális gondolkodással és tudatos mérlegeléssel a lehető legjobban meg tudta és meg tudja ha­tározni a dolgok fontossági sorrend­jét. Vállalt feladatait kivétel nélkül nagy odaadással, azokat szívügyének tekintve végzi el. Felügyelőként való munkálkodása idején készült el a gyülekezet temp­lomának külső és belső tatarozása, a temetői kápolna rendbehozatala, a templom kerítésének javítása, a ré­gi magtárház ifjúsági házzá való át­alakítása, a parókia részleges renová­lása, illetve ekkor épült az idősek nap­közi otthonának klubterme. Lestyán Ádám szerkeszti az egy­házközség honlapját, sokak felé köz­vetítve ezáltal is a gyülekezet múlt­ját és jelenét, bepillantást engedve a közösség mindennapi életébe. A gyülekezet lelkészének elnöktársa­ként és segítőtársaként hosszú évek óta szolgálja egyházát hűséggel, hit­tel, legjobb tudása szerint. Riegel János Riegel János 1919. december 17-én született Hidason, gyermekkorát a Hidas és Cikó között egykor volt Be rekalján töltötte, ahol az erdészház mellett tizenhárom parasztcsalád küzdött a megélhetésért. Hidasra járt iskolába, ez számára naponta öt kilométert jelentett a templom mel­letti iskoláig, és ugyanannyit vissza, télen-nyáron... Az elemi iskola után Mecsekná­­dasdon cseléd, majd hazatérve a fő kenyérkereseti forrása a kicsinyke családi birtok megművelése mellett a fuvarozás volt. 1943-ban megnősült. A háború után a feleségével együtt kitelepítet­ték a bajorországi Stadtlauringenbe, ahol a háború utáni újjáépítés lehe­tőségeit kihasználva farmergazdasá­got létesített. A városká­ban mindössze néhány evangélikus család élt, akiket a Schweinfurtból kijáró lelkész gondozott. A kis gyülekezet számá­ra az istentisztelet lehető­ségét és méltó kereteit a Riegel család otthona biz­tosította. János bácsi itt került közelebbi kapcso­latba; áz egyházi szolgálat-Feleségének halála után - már nyugdíjas­ként - egyre gyakrabban járt haza, és egyre nehe­zebben ment vissza Né­metországba, míg végül mindkettejük gyermeke­inek és unokáinak karéjá­ban feleségül vette egyko­ri menyasszonyát, Margit nénit, aki­vel a háború alatt kitűzött három után a negyedik esküvői dátum már nem hiúsult meg. Szeretetben és egyetértésben megélt huszonnégy év adatott nekik. Riegel János házat vett Hidason, és hazaköltözött. A Németországban megszokott hagyományt követve, a rá jellemző buzgalommal látott hoz­zá a gyülekezet összefogásához mind Hidason, mind az első generációs ki­telepítettek között. Megszervezte Németországban, a hidasiak találko­zóin az adományok gyűjtését a temp­lom renoválásához, illetve idehaza - amíg egészsége engedte - élen járt minden olyan templom körüli mun­kában, amely saját erővel is elvégez­hető. Szülőföldjétől, gyülekezetétől lé­lekben sohasem szakadt el. Ezt a hű­séget, amely évek mindennapos munkájában nyilvánult meg, kö­szönjük meg ezzel az elismeréssel. Balázs Béláné Balázs Béláné Bernát Erzsébet Pé­csett született 1920. április 14-én. Ti­zennégy évesen jutott hitre, és ekkor el is köteleződött az egyházi szolgá­latra-. Komolyan véve hitét, jelentke­zett diakonisszának, 1942-től jelölt, majd 1943-tól diakonissza lett. Szol­gálati helyei Győr, Veszprémvarsány, Celldömölk, Mosonmagyaróvár, Ba­­konyszombathely. Ezek mellett több helyen kisegítő szolgálatot végzett. A diakonisszarendet 1952-ben fel­oszlatták, ezután férjhez ment Balázs Béla evangélikus lelkészhez. Házas­ságukból két lány született, akik szü­leik elhivatottságát a mai napig hű­ségesen őrzik. 1953-tól papnéi szol­gálatai közé tartozott az istentiszte­leteken való kántorizálás, valamint a családlátogatás, illetve gyülekezetépí­tés. Ez a szolgálat 1969-ig, férje nyug­díjba vonulásáig tartott. 1969-ben Pécsre költöztek. Itt is aktívan vett részt a gyülekezet életében. Tagja volt a gyereklátogató munkacsoportnak, sok személyt-családot tartott szem előtt - ahogy sokszor mondja: őt Is­ten a hívogatásra és számontartásra hívta el. Fizikai erejének csökkenésével a te­lefonos hívogatást végezte. Nevé­hez fűződik a missziói kör megszer­vezése, mely a mai napig jól műkö­dik. Kozármislenyi családi házukban rendszeresen folytak a Vasárnapi Is­kolai Szövetség keretén belül a gyer­­mekevangélizációk. Istennek kö­szönjük meg Balázs Béláné áldoza­tos szolgálatát. Nyári Erzsébet Nyári Erzsébet 1922. november 13-án született Kispesten. Itt élte gyer­mekkorát, itt részesült a konfirmáci­óban. Az iskola közelében laktak, ahol Fébé-diakonisszák, illetve -tagok tartották a vasárnapi iskolai foglalko­zásokat. A diakonisszákkal való talál­kozás mély nyomokat hagyott Erzsé­bet lelkében, ezért 1939-ben, a polgá­ri iskola elvégzése után a Fébé köte­lékébe lépett. 1940-ben elvégezte a di­akonisszaképző tanfolyamot, 1942- ben próbadiakonissza lett. 1950. no­vember 19-én Pesthidegkúton avat­ta diakonisszává Zulauf Henrik ve­zető lelkész. Több gyülekezetben végzett szol­gálatit: Mezőberényben Kun-Kaiser >iáíe/lelkész mellett, a Tab környé­ki gyülekezetekben Jakus Imre veze­tésével. Torvajon önállóan munkál­kodott, istentiszteleteket tartott, gyermek-bibliakört vezetett. Sor­koszton étkezve rendszeresen láto­gatta és lelkigondozta a híveket. Er­zsikét, a „testvér nénit” mindenki sze­rette és tisztelte a faluban. A diakonisszaegyesület feloszlatá­sa után csecsemő- és gyermekápoló munkakörben dolgozott a kispesti Wekerle-telepen, egyidejűleg a gyü­lekezet életében is aktívan tevékeny­kedett. 1994-ben az újraszerveződő Fébé Diakonisszaegyesület anyahá­zába költözött, azóta ott él, imá4sá­­gos lélekkel készül Megváltója elé áll­ni. Vezérigéje Ézs 43,1: „Nefélj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Slajkó Pál Slajkó Pál Kiskőrösön született 1929. március 15-én. Öten voltak testvérek, ő volt a legfiatalabb. Testvéreit már mind eltemette. Szülei a tehetséges parasztfiút, amíg lehetett, taníttatták: négy elemit és négy polgári iskolát végzett. De egész életét a föld és az állatok szeretete töltötte ki. 1954- január 7-én kötött házassá­got Sipiczki Máriával, akivel Isten ke­gyelméből már ötvenhét éve élnek boldog házasságban. Három gyerme­kük és tíz unokájuk született. 1958 óta presbitere a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközségnek. A gyülekezet válságos időszakában, nehéz körülmények között vállalta a gondnoki tisztséget, melyet 1987 és 1994 között töltött be. Erre az időszakra esett a gyülekezet törté­netének legutóbbi nagy beruházá­sa, a Jó Pásztor Evangélikus Szere­tetotthon építése. Ott volt az első kapavágástól kezdve. Szervezte a társadalmi munkát, hívó szavára mindig igen sokan jöttek falazni, cserepezni, mikor mire volt szükség. Évtizedes kapcsolata volt a budai evangélikus szeretetotthonnal, aho­vá az ő irányítása alatt rendszeresen szállított a gyülekezet természetbe­ni adományokat; E kapcsolatból ered a Kiskőrösön létesítendő sze­retetotthon ötlete. Slajkó Pál számára Jézus Krisztus szeretete mellett három dolog volt mindig fontos: a szülői háttér, ahonnan evangélikus keresztény lelkiségét örökölte; az evangéliumi énekek nagy-nagy szeretete (éne­keskönyvünk énekei mellett sok Énekem az Úr- vagy Halleluja-éne­­ket tud és énekel még ma is zengő hangján, fejből; legkedvesebb éne­ke a 66.: Te vagy reményem szikla­szála)-, valamint kimeríthetetlen egyházszeretete. Van pár lelké­szünk, akiknek lelkészi elhívásában­­megerősödésében Isten eszköze lehetett Pali bácsi. A fiataloknak azt kívánja: „Otthon­ról úgy tudjanak elindulni, hogy le­gyen mindig mibe kapaszkodni.” Éle­tének meghatározó bibliai igéje: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fii 4,13) Tessedik-díjasok Lászlóné Házi Magdolna, az év lelkésze Lászlóné Házi Magdolna Békés­csabáról került az Evangélikus Teo­lógiai Akadémiára, ahol 1977-ben szerzett diplomát. Kibocsátását kö­vetően Békéscsabán lett segédlel­kész. Saját kérésére került 1980-ban Pusztaföldvárra, ahol parókus lel­késszé választották. Azóta is a Bé­kés megyei gyülekezet lelkésze. 1988 óta gondozza a nagybánhe­­gyes-magyarbánhegyesi egyház­­községet is. 1987-ban a pécsi család- és nővé­­delrűi kongresszus kapcsán meghir­► Az előző években „dél csillagainak” „dél gyümölcseinek” neveztük azokat a testvéreinket, munkatársa­inkat, akik az egyházkerület kitüntetésében részesültek. Az idén, klasszikus bibliai képpel élve, kerüle­tünk olyan „élő köveiként” köszöntjük őket, akikre mindig és mindenütt lehet építeni. Hűséges szolgá­latuk, kreatív munkájuk, odaszánt életük hirdeti, hogy miközben bizonyos területeken sajnos valóban leépül egyházunk, Isten újra meg újra támaszt olyan élő köveket, akikkel tovább építkezhetünk. Amikor bemutatjuk őket lapunk olvasóinak, hálát adunk értük az egyház Urának. Áldása kísérje további életü­ket, építő szolgálatukat. ■ Gáncs Péter püspök ___________________ Dél élő

Next

/
Thumbnails
Contents