Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-09 / 19. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. május 9. !► 13 Egyházkerületi kórustalálkozó A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület területén szolgáló énekkarok részére szervezett Cantate vasárnapi kórustalálkozó helyszíne az idén Pápa volt. A tizedik alkalommal megrendezett találkozón a szombathelyi, a kőszegi, a répcelaki, a soproni, valamint a győri gyülekezet énekkara mutatkozott be. A kórusok a délelőtti istentisztelet liturgiájában is szolgáltak énekükkel, majd délután egyenként mutatták be tizenöt-húsz perces műsorukat. Idén a zsűri a kőszegi kórusnak ítélte oda a Weltler Jenőemlékplakettet. ■ Menyes Gyula felvétele ■■■I KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE Zarándoklat Pappilanniemibe * Finnországba utazni - mindig ünnep. Nyelvrokon-látogatásra érkezik a Suomiban mindig szívesen látott magyar. Ezt még fokozza az a tény, hogy evangélikusként érkezünk evangélikusokhoz. így történt ez a közelmúltban is, amikor a németországi Bensheim felekezetközi kutatóintézete konzultációra hívta az európai egyházak protestáns képviselőinek egy csoportját az ezer tó országába - közelebbről a Tamperétől mintegy húsz kilométerre található Pappilanniemibe a zarándoklat evangélikus teológiai értelmezésére és a turizmus hitbeli élményekkel való gazdagítására. A konferencia célja az volt, hogy egyházaink minél jobb lehetőséget biztosítsanak a gyalog, kerékpáron, autóval vagy szervezett turistaút keretében érkező vándoroknak a műemlék templomok és egyéb épületek, egyházi létesítményekben található művészi freskók vagy festmények megismerésére, s közben találkozzanak a ma élő gyülekezet szolgálatával, lelki életének kisugárzásával, esetleg még a hívek kisebb csoportjával is. A turultól Hunyadi Mátyás palotájáig ^ A hosszú, sötét telet elűző napsütés csalogatóan hívogatott, muszáj volt kimenni a szabadba. Ez alkalommal a Gerecse hegység délnyugati részét, a tatabányai turulemlékművet és Tata városát vettük célba. A Budapesttől rövid utazással elérhető terület tartalmas, változatos programot kínál. Ha az Mi-es autópályát idejében, vagyis az első tatabányai lehajtónál elhagyjuk, s a régi országúton megyünk tovább, nemsokára megleljük az útbaigazító táblát, amely a turulemlékműhöz vezető panorámautat jelzi. Közvetlenül a szobor közelében lehet parkolni, így elég pár lépést tenni, hogy megnézhessük Európa legnagyobb fémmadarát, amely félelmetesen őrködik mészkő talapzatán, s hirdeti Árpád fejedelem győzelmét a szláv Szvatopluk felett. Az emlékműnél azonban nemcsak a tizenöt méter fesztávolságú monumentális alkotást érdemes szemügyre venni, hanem a lábunk alatt elterülő csodás panorámát is. Jó jékoztatást kapva egyszersmind lelőhelyükről és korúiéról is. Rövid, kényelmes erdei gyaloglás után érjük el a Szelim-lyuk nevű barlangot, amelynek megtekintése semmilyen felkészültséget, felszerelést, de még lámpát sem igényel. Néhány lépcsőfokon lemenve és egy sziklakapun átbújva tárul elénk a lélegzetelállító barlangterem látványa. Mivel geológiai folyamatok eredményeként mennyezete két helyen is felnyílott a felszínre, nemcsak a hatalmas, tátongó - az autópályáról oly sokszor megcsodált - barlangszájon át, hanem felülről is érkezik fény, s így nappali világosságban lehet gyönyörködni a két barlangteremben. Az idősebbek, fáradtabbak az ismert, kényelmes úton térhetnek vissza a parkolóhoz, míg a bátrabbak és, kalandvágyók egy keskeny hegyi ösvényen juthatnak el a turulemlékmű lábánál felbukkanó lépcsősorhoz, majd a járművükhöz. A mozgás után jól is esett a rövid pihenő, amíg elértük Tatát. A napsugárban fürdő Öreg-tó partját sétálók lepték el, valóságos korzó alakult ki a sétány fölé magasodó vár előtt, melynek maradványai főként gyök modern kori serege, élükön a mozgás örömében lubickoló apróságokkal. Érdemes felkapaszkodni az épület oldalában lévő lépcsősoron a kicsiny presszó teraszára, ahonnan mesés látkép tárul elénk: belátható az egész Öreg-tó. Továbbhaladva azon a műemléki hídon hagyhatjuk el a várat, amely az egykor a várárokba települt haltenyészet ivadéknevelő medencéi felett ível át. Közelében pedig egy másik nevezetes átkelő áll, ahol Nepomuki Szent János szobra védelmezi az elhaladókat. Nem messze tőle az egykori vízimalom kerekei roskadoznak szomorúan a saját súlyuk alatt. Látszik, már régen forgattak gabonaőrlő köveket. Kissé távolabb meg a szép barokk kapucinus templom és a néha a város jelképeként is megjelenő, fából készült harangláb látható. Tata és környéke számtalan látnivalóval várja, csalogatja az érkezőket. Értelmes, szép célja lehet gyülekezeti kirándulásnak csakúgy, mint ismeretszerző, vidám családi túrának, hiszen tóparti sétával, a közeli arborétummal vagy a kálváriadombi geológiai park élményével is gazdagodhatnak időben akár Pannonhalma dombjait is felfedezhetjük a távolban. Az emlékmű mögött tanösvény indul, amely kellemes sétát ígér, sőt egy ügyes ötlet eredményeképpen az út mellé kihelyezett kőtömbök segítségével megismerkedhetünk a környék jellegzetes kőzeteivel, némi tágótikus és reneszánsz stílusjegyeket hordoznak. Az előtte kialakított romkert sejteti, mekkora építmény lehetett Hunyadi Mátyás egykori palotája. Szépen, harmonikusan találkozik itt múlt és jelen, az elmúlt időket idéző maradványok és a felüdülni váaz oda érkezők. A szervezéskor mindenképpen érdemes interneten vagy telefonon érdeklődni a látnivalókról, belépőkről, nyitva tartásról és az éppen aktuális lehetőségekről a helyi turisztikai irodában (telefon: 34/586-045)■ Gyarmati Gábor Az Ausztriai Evangélikus Egyház három kiadványban ajánl protestáns zarándokútvonalakat. Feltüntetik bennük a megállásra késztető állomásokat, ahol látnivalók - egyházi s világi értékek - és barátságos gyülekezet fogadják az érkezőket. A konzultáció résztvevői egyetértettek abban, hogy az ilyen jellegű kirándulások nem hordoznak semmiféle, Isten előtt érdemszerző jó cselekedetet, de a 21. század nagyon is mobil, zarándokutakon szívesen részt vevő emberét szembesíthetik önmagával, Teremtőjével, az egyház lelki kincset továbbadni akaró missziójával és kulturális értékeket őrző küldetésével. Előadónk, dr. Thorsten Latzel német egyházfőtanácsos számokkal is érzékeltette a zarándoklatok növekvő terjedését. Hannoverből például tizenhat utat szerveztek Santiagóba, a római katolikus dómot egy év alatt százhuszonötezren látogatták meg. A sokunk által ismert nürnbergi Szent Sebald evangélikus templom látogatóinak (évente több százezer turistának) lelkigondozására egészen a közelmúltig külön félállású lelkészséget tartott fenn a gyülekezet. Amint az előadó hangsúlyozta, korunk embere felfedezte a lábát. A séta, a gyaloglás alkalmas arra, hogy szembeszálljunk a gyorsuló idő diktálta rohanó életformával, a lélegzetelállító sebesség szárnyalásával. A zarándok nyugodt életritmusa, elmélyülő meditációs készsége maga a megélt szabadság. Kikapcsolódás a mindennapok megszokott eseménysorozatából. Aki zarándokol, azt nem a televízió vonzza, nem csábítja a nagyvilág híreinek tarka kavalkádja. Gondolatai között csak az őt körülölelő természet nyugalma és szépsége rejtőzik. Esetleg útitársaival beszélget közös élményük öröméről. Belefeledkezik a Teremtő szépnek és harmonikusnak alkotott világába. Mindez nem menekülés, hanem feltöltekezés, a lényegre koncentrálás. Valójában nem sokra van szükségünk, csak egyre (Lk 10,42). - íme, néhány gondolat a zarándoklat áldásairól. Elisabeth Andersson asszony Svédországból az egyházi turizmussal kapcsolatban az ökumenikus szervezés lehetőségét villantotta fel. Örömmel szólt arról, hogy hazájában a kicsi katolikus egyház éppen a természet világában keres intenzív kapcsolatot a többmilliós evangélikusság közösségeivel. Dr. Margit Leuthold lelkésznő az általa írt értékes könyveken keresztül mutatta be az osztrák evangélikusok példaértékű kezdeményezését. Finn testvéreink is bekapcsolódtak e sajátos misszió végzésébe, s a gyülekezet közösségteremtő eszközét, továbbá a hazaszeretet ébresztésének eszközét fedezték fel az egyházi turizmus ösvényein. Minderről Tertu Etelaemaeki újságírónő beszélt a jelenlévőknek. A zarándoklat nem maradt el a mi esetünkben sem. Mivel Finnország még hóval és csípős hideg széllel fogadott bennünket, csak rövid sétákra futotta, de Tamperét, Finnország második legnagyobb városát modern evangélikus templomaival, szép dómtemplomát festményeivel szívünkbe véstük. A konzultáció egész ideje alatt dr. Matti Reppo helyi püspök gondoskodó szeretetében részesültünk, aki negyvenfőnyi csoportunkat fogadta a püspöki székházban, és feleségével együtt vendégül látta. Beszámolt a finn egyház, benne a tamperei egyházkerület örömeiről és gondjairól, az előttük álló feladatokról. (Érdekes módon finn testvéreinknél mindig többen konfirmálnak, mint ahányan csecsemőkorban a keresztség áldásában részesültek.) A finn lakosság nem fogy, így az evangélikusság sem. Gyakori a költözés, a lakosság mobilitása nagy. A lelki mozgalmak élnek, de hagyományaik egyre kevesbedő létszámú közösségekben válnak ismertté. Konzultációnkat naponta igei elcsendesedéssel kezdtük, többek között e sorok írójának szolgálatával. Délutánonként minden résztvevő saját egyházának ökumenikus szolgálatáról és turisztikai tevékenységéről számolt be. Hazánkból a református egyházat Gimesi Zsuzsanna lelkésznő képviselte, aki az Ökumenikus Tanulmányi Központ munkatársaként elsősorban Izraelbe, a Szentföldre szervez és vezet utakat. Erdélyi egyházunk képviseletében Mátéffy Ciprián teológiai hallgató volt jelen, aki Lipcsében ösztöndíjasként folytatja tanulmányait. Konferenciánk vasárnap istentisztelettel zárult, amelyen Aline Looman- Graskamp holland protestáns lelkésznő prédikált Ézs 40,31 alapján. Az isteni vezetés bölcs előrelátásának jele volt, hogy finnországi együttlétünket az izlandi vulkán kitörése előtti héten tarthattuk meg, így mindnyájan a tervezett időben érkezhettünk haza. Finn testvéreinket újra szívünkbe zártuk, s talán e néhány sor is indíttatást ad ahhoz, hogy hazai egyházi, gyülekezeti útjainkon missziói szempontokat is érvényesítsünk. ■ D. Szebik Imre +0 %/
