Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-10 / 2. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. január 10. *■ 15 Japántól Nagykörűig Interjú Simó Áron környezetgazdálkodási agrármérnökkel (2.) ► Rovatunk legutóbbi számában Simó Áron a mezőgazdasági termelők és a vásárlók között kialakuló közvetlen kereskedelem elvi alapjairól beszélt. A téma nemcsak környezetvédelmi és társadalmi szempontból fontos, hanem azért is, mert szeretnénk egészséges élelmiszereket fogyasztani.- Közvetlen kereskedelem mindig is létezett, vagy ezt valakinek ki kellett találnia?- Sokan még ma is a saját kertjükben termesztik a levesbevalót, de persze élelmiszerkereskedelem régóta létezik. A távoli tájak csemegéit kereskedőktől lehetett megvenni, de a falvakról városokba behozott zöldségeket és gyümölcsöket a termelők árusították, vagyis ez magától értetődően közvetlen kereskedelem volt. Aztán jött a fogyasztói társadalom. Talán nem véletlen, hogy a modern kori közvetlen kereskedelem a „túlfejlett” Japánban és Amerikában alakult ki az 1960-as, 70-es években, azután a nyugat-európai országok következtek.- Magyarországon mikor kezdődött válami hasonló?- Amiről én tudok, az éppen Gödöllőn indult, de még jóval azelőtt, hogy oda jártam volna egyetemre. 1998-ban a gödöllői egyetem Környezetgazdálkodási Intézete a várostól nem messze létrehozott egy biokertet, amelynek vezetője az angol Matthew Hayes lett, aki akkor már évek óta Magyarországon élt. Matthew - az egyetemen mindenki így ismeri - a biotermesztés mellett kezdettől fogva azzal is próbálkozott, hogy meghonosítsa a „közösség által támogatott mezőgazdálkodást” Mindjárt talált öt-hat családot, amelyek rendszeres vásárlóvá váltak, és egyúttal rendszeresen meg is fordultak a völgyben, személyesen meggyőződve a termesztési módszerekről.- Most eszembe jutott, hogy a közelmúlt nagykörűi meggymentő akciója is a közvetlen kereskedelem kategóriájába sorolható. De ezt nem a biotermékek iránti kereslet váltotta ki, hanem a magyar gazdák kiszolgáltatottsága.- Igen, tényleg az történt, hogy 2008 nyarán a közép-tiszai Nagykörű meggytermelőinek a felvásárlók elképesztően alacsony árat adtak volna a gyümölcsért. Akkor már létezett a Szövetség az Élő Tiszáért - röviden Szövet - nevű egyesület, amely a Tisza mentén élő emberek megélhetéÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Kézdy Edit sét akarja segíteni, de egyúttal a folyó ökológiai állapotának javításáért is küzd. Kajner Péter és munkatársai elkezdték szervezni, hogy egy teherautónyi meggyet felhoznak Pestre eladni, és ezt számítógépes levelezőlistákon is meghirdették. Aztán kiderült, hogy akkora az érdeklődés, hogy a meghirdetett napon reggel 9- ig 4,5 tonna meggy fogyott el 170 forintos áron.- Ez ugye jóval olcsóbb, mint amennyiért akkoriban a piacon meggyet lehetett kapni?- Fele-harmada volt a piaci árnak, de a nagykörűiek így is jóval több pénzhez jutottak, mint amennyit a felvásárlóktól kaptak volna. Persze ebben az akcióban különféle elemek keveredtek. Biztosan voltak, akik csak az alacsony ár miatt mozdultak meg, nagyon sokan viszont a magyar gazdák iránti szolidaritásból vásároltak. Ez mindig összefonódik a környezeti szemponttal is, hiszen sokan tudatában vannak, hogy mennyivel nagyobb szennyezéssel jár, ha külföldről szállított gyümölcsöt vásárolnak. Talán nem is fontos, hogy pontosan elkülönítsük, ki miért indult el korán reggel meggyet venni.- Szigorú értelemben nevezhető-e ez az akció közvetlen kereskedelemnek? Hiszen itt legfeljebb a gyümölcstermesztők egy részével voltak kapcsolatban a vásárlók.- Ez igaz. Az akció sikerén felbuzdulva a szervező egyesület más termények, sőt kézműves áruk eladásába is besegít, és a minőség szavatolása érdekében létrehozták az Élő Tisza védjegyet. De az országban többfelé megindultak hasonló célú kezdeményezések. A Duna-Tisza közi homokhátságon tulajdonképpen egy internetes adatbázist alakítottak ki. Egy honlapon megtalálható a termelők neve, elérhetőségük és az, hogy milyen termékeket árulnak. A fogyasztó így tud kapcsolatba lépni a termelővel, aztán megállapodnak a továbbiakról.- A zöldségen és gyümölcsön kívül más termékeket is be lehet szerezni közvetlenül a termelőktől?- Mézet mindenképpen. A tejtermékekkel és húskészítményekkel is próbálkoznak. Egyre több a tej automata, amit sokszor a termelő tölt fel. Nagy előnye, hogy a palackot a vásárló viszi, így nem keletkezik csomagolási hulladék. De az állati eredetű termékek értékesítését megnehezítik a sokszor értelmetlenül szigorú higiéniai és állatjóléti rendelkezések.- Mi az, amit az új év első napjaiban a hozzám hasonlóan nyitott, de mezőgazdasági ügyekben nem jártas városiaknak javasolni tud? Hogy kezdhetünk el részt venni a közvetlen kereskedelemben ?- Figyeljenek a civil szervezetek által megszervezett lehetőségekre, és éljenek velük! De én legalább ilyen fontosnak tartom a személyes kapcsolatok kialakítását. Ha máris vannak ismerőseik az őstermelői piacon, akkor kérdezzék ki őket. Ha lehet, akkor ismerjék meg, hogy hol, milyen körülmények között termesztik áruikat. Innen már csak egy lépés, hogy néhány család összefogjon, és biztos, hosszú távú vásárlóvá váljon. Vidéken talán még könnyebb megszervezni, hogy a családok felváltva intézzék az árubeszerzést. Mindenképpen annak a híve vagyok, hogy közeli gazdákkal lépjenek kapcsolatba, így kisebb lesz a szállítási költség és a környezetszennyezés.- Legutóbb említette, hogy Önöknél, a plébánián is működik egy „bevásárló-közösség”. Arra nincs példa, hogy a városi gyülekezetek tagjai a közeli falusi gyülekezet közvetítésével jutnak jó minőségű zöldségekhez, gyümölcsökhöz?- Ilyen típusú „közvetlen kereskedelmet” nem ismerek, de nagyon örülnék, ha gyakori lenne a katolikus és a protestáns egyházakban is. Nem mintha csak a keresztény emberek bízhatnának egymásban, de egyházi keretek között könnyebb a kapcsolatteremtés, és a bizalom légköre is adott. ■ Gadó György Pál Ötven év a karzaton A templomban nincsenek foglalt helyek, mégis mindenki számára megvan az a pad, amelyben ülni szeret az istentiszteletek alkalmával. Szeretjük a helyünket talán azért, mert már az őseink is ott ültek, vagy csupán azért, mert megszoktuk. Az ok végül is mellékes, a lényeg, hogy mindenképpen ragaszkodunk a padunkhoz. Nem is jó belegondolni ab-Gyula a falut járva próbált valakit meggyőzni, hogy iratkozzon be a fóti kántorképzőbe. A megüresedő kántori helyre a fiatal kőműves jelentkezett, és vállalta a három hónapos tanfolyamot. Remenár Sándor 1959 márciusában kapta meg a kántori oklevelet, és ült a domonyi orgonához. Azóta megszakítás nélkül játszotta a korába, hogy valakinek ötven év után kell egy templomban új hely után néznie. Meglehetősen lehetetlen feltevés ez, mégis van ilyen. Ez a helyzet adódott a domonyi evangélikus gyülekezetben, ahol Remenár Sándor testvérünk ötven év után úgy döntött, új hely után néz Istennek abban a hajlékában, amelybe világ életében járt. Ez a helykeresés nem a gyülekezet tagjainak tudta nélkül történik. Nem arról van szó, hogy Sándor bácsi egyszerűen megunta régi helyét, és egyik sorból átül a másikba. Ő bizony a karzaton lakó öreg barátjának ülőhelyét, az orgonának a kántori padját hagyta el. Ilyen helyzetekre szoktuk azt mondani, hogy nem mindennapi esemény. Éppen ezért nagy figyelem kíséri a történéseket: vajon hol fogja megtalálni új helyét a régi kántor? Ötven évet nem lehet áttekinteni egy ilyen újságcikkben, de a kezdeteket mindenképpen fel kell idézni. 1958-ban az akkori lelkész, Torda lókat, az előjátékokat. A domonyi gyülekezet nem arról híres, hogy gyakran váltogatja lelkészeit, Sándor bácsi mégis három lelkész ideje alatt szolgálta a gyülekezetét. A helycserére vonatkozó döntést talán ezért sem volt egyszerű meghozni. Ötven év alatt a kéz egybeforrt a billentyűkkel, a láb a pedálokkal. Ennyi idő után egy hangszer az ember részévé válik, szinte „szimbiózisban élnek” Nem lesz egyszerű az elválás, de Sándor bácsi egy része ott marad azon a pádon. Ugyanis a kántori szolgálatot nem más veszi át tőle, mint unokája, Remenár Tamás. Január 3-án ünnepi istentiszteleten köszönte meg a domonyi evangélikus gyülekezet Remenár Sándornak ötvenévnyi szolgálatát, és foglalhatta el új helyét az unoka. Sándor bácsinak kívánunk hosszú, békés nyugdíjas életet, és kíváncsian várjuk, melyik padban találja meg új helyét. Isten áldja meg a gyülekezet régi és új kántorát! ■ Valentínyi Mihályné HIRDETÉS A Páratlankl'ub ez évi első alkalmát január 12-én, kedden 18 órai kezdettel tartjuk a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának földszinti termében (1085 Budapest, Üllői út 24.). Vendégünk Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns lesz, aki Függősség - szabadság címmel tart előadást. Mindenkit szeretettel hívnak és várnak a Páratlanklub szervezői. Hamis zöldek Kihirdették a legrosszabb vállalatok listáját a fogyasztóvédők ► A Consumers International 2009-ben öt cégnek ítélte oda a Rossz Vállalat Díjat, mindegyiknek félrevezető zöldreklám miatt. A Consumers International nevű fogyasztóvédelmi szervezet által idén is kiosztott Rossz Vállalat Díj rámutat néhány világcég felelőtlen viselkedésére. A díjak idén mind a „zöldre mosáshoz” kapcsolódtak. Az Audi nagyszabású reklámkampánya miatt került a dobogóra. A reklám ugyanis azt állítja, hogy mivel az Audi A3 TDI modell „tiszta dízellel” üzemel, ezért ugyanolyan környezetbarát, mint a kerékpározás vagy a buszozás. A BP a nyilvánosság előtt az alternatív energia mellett kardoskodik, miközben csendben kivonja magát a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos főbb projektekből. Eközben nagy összegű befektetésekkel támogatja a fosszilis üzemanyagokat. Az easyjet azért került a listára, mert azt állítja, hogy velük repülni kevésbé környezetkárosító, mint hibrid autóval utazni. Az ominózus állítás egy szemléltető grafikon formájában jelent meg a vállalat honlapján. Miután a BBC rávilágított az állítás hamis voltára, az easyjet szóvivője megígérte, hogy korrigálják a hirdetést, de ez azóta sem történt meg. Felelőtlen fogyasztásösztönzése miatt került a díjazottak közé a Microsoft. Széles körű kampányában reklámozza a Windows legújabb, „zöld” verzióját, miközben a fogyasztókat új számítógépek vásárlására ösztönzi. Ez végső soron növeli a vásárlók karbonlábnyomát. Különdíjban részesült a CO2 Is Green (a szén-dioxid környezetbarát) nevű új szervezet, amelynek hátterében az Egyesült Államok fosszilistüzelőanyag-iparának több kulcsszereplője áll. A szervezet reklámfilmjében azt állítja, hogy a megemelkedett szén-dioxid-koncentráció kedvez a környezetnek. Az eredeti angol greenwash kifejezés a, green (zöld, vagyis környezetbarát) és a whitewash (meszelés) összevonásával alakult ki. A kifejezést arra használják, amikor a vállalatok a valósággal ellentétben megpróbálják saját termékeiket és cégpolitikájukat környezetbarátnak feltüntetni. Ez a szervezet szerint nemcsak félrevezeti a fogyasztókat, hanem gyakran felesleges pénzkiadásra is buzdítja őket. A zöldre mosás aláássa a vásárlók cégekbe vetett bizalmát, és meghiúsítja a valódi lépéseket a zöldebb életmód felé - írja közleményében a Consumers International. A cikk a Tudatos vásárló honlapon jelent meg, ahol további információk találhatóka témával kapcsolatban.
