Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-09 / 19. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. május 9- ► 3 KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA? Mandai misszió majáliskor ► A tudósítás feleimében olvasható magyar közmondást Szeverényi János adta a Nyíregyházát körülölelő bokortanyák egyikén tartott háromnapos evangélizációs sorozatának címéül. A színtiszta evangélikus Mandabokor művelődési házába szervezett missziói szolgálatra a közelmúltban parókusi vizsgát tett fiatal beosztott lelkész, Zsarnai Krisztián hívta meg az országos missziói lelkészt, aki most, a majálisok hétvégéjén tudott eleget tenni a felkérésnek. Mindhárom nap alkalmain mind a százötven szék gazdára talált a kultúrházban, sőt a fal melletti állóhelyek is „elkeltek”... A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközségnek az államosítás előtt a Mandabokorban is volt iskolája (abban tartották az istentiszteleteket), ám néhány éve - a körzetesítés miatt - megszüntették az oktatást. A helyi lakosok általában ugyan békésen megférnek a művelődési házban, de - az élénkülő hitélet jegyében - már nagyon vágynak saját imaházra, gyülekezeti teremre. Az elmúlt két évben a fiatalok száma is megnövekedett az alkalmakon, ezért a helyi közösség kérést terjesztett az egyházmegyei presbitérium elé: el szeretnék kezdeni saját imaházuk építését. (A város önkormányzata ígéret tett arra, hogy a bokortanya közepén, a jelenlegi művelődési ház mellett ingyen telket biztosít az egyházközség számára.) Amióta a felsőbb egyházi testület áldását adta a kezdeményezésre, a mandai alkalmakon bárki elviheti a céladományok befizetésére szolgáló csekket, vagy vásárolhat a bankjegyekkel azonos címletű, úgynevezett téglakuponokból, amelyeken ez az ige olvasható: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” (Zsolt 127,1) Az 1753-ban alapított egyházközség város- és templomépítő őseinek mai unokái is élő hitükről és egyházszeretetükről tesznek bizonyságot ezzel az építkezési szándékukkal. Ám előbb az élő kövekből álló lelki háznak kell felépülnie és megszilárdulnia, hogy a külső építkezés is megkezdődhessen. Ezt a célt szolgálta a missziói lelkész mostani látogatása. Szeverényi János ismert bibliai hithősök életpéldáján mutatta be, hogy Isten ma is élő Úr, és csodákat tehet; az ő kezében bizony a kutyából is szalonna lehet! Az Útmutató múlt évi, de örök érvényű igéjével cáfolta meg a népi közmondást: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lk 18,27) Péntek este az igehirdető ezt Mózes példájával igazolta. Nem Mózes jelentkezett vezetőnek, sőt szabadkozott is, de Isten elhívásának - mely az égő, de el nem égő csipkebokorból szólt hozzá - nem tudott ellenállni. Az Úr már a születése előtt intézkedett: az istenfélő bábák nem ölték meg a fiúgyermekeket, a fáraó parancsa ellenére. Az öntörvényű Pétert is a tagadásokon át vezette az apostolság útján; háromszor kérdezte tőle Jézus: „.. .szeretsz-e engem?” A személyes választ a mai tanítványok sem úszhatják meg; erre figyelmeztetett a szombat esti léleképítő üzenet. A vasárnap reggeli istentiszteleten pedig a pálfordulással bizonyította az igehirdető, hogy mégsem igaz a közmondás, mert ha Krisztus követőinek üldözőjéből a pogányok apostola, Isten választott eszköze lett, akkor velünk, bennünk is megtörténhet ez a változás. Igaz, hogy nem a saját erőnkből, rajtunk is csak az Isten segíthet, de ő ma is élő Úr, és neki semmi sem lehetetlen. Az elmondottak gyakorlati bizonyítékával szolgált a vasárnapi istentiszteleten bizonyságot tevő Kardos János, akit az Úr szabadított ki a drogok, az alkohol fogságából, és aki ma a Kékkereszt Egyesület helyi szervezetének aktív munkásaként szolgál egykori sorstársai között, hirdetve a szabadulás örömhírét. A záró ünnepi, mozgó úrvacsorás istentiszteleten a közösség tagjai együtt örültek az örülőkkel és sírtak a sírókkal. A körzeti lelkész két fiatal felnőttet keresztelt meg és három fiatalt konfirmált. Az édesanyákat és nagymamákat gyönyörű virággal köszöntötték a gyermekek, s egy édesanya Kaffka Margit egyik kevéssé ismert versét mondta el mély átéléssel. Ezen a missziós örömünnepen fiatalos evangéliumi énekek csendültek fel gitárkísérettel, s az éneklés vasárnapján betöltötték a kultúrtermet az Istent és Jézust dicsőítő, szívből jövő verses imádságok, válaszul az igehirdetésből feléjük áradt mentő, kereső, életátformáló isteni szeretetre. „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,1) ■ Garai András A három igehirdetés és a bizonyságtétel hanganyaga elérhető a tudósító honlapjáról: http://www.garainyh.hu/hangzooromhirtar/ Konferencia a tehetséggondozásról ► Csillagprogram - Tehetségek segítése a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban címmel rendeztek projektnyitó konferenciát múlt hétfőn a bonyhádi középiskolában. A kistérségből meghívott általános iskolai pedagógusokat, iskolaigazgatókat Lenczné Vrbovszki Judit tehetségmenedzser tájékoztatta a Magyar géniusz integrált tehetségsegítő program által meghirdetett projektről. Az előadó kiemelte, hogy a Géniusz program támogatja a Tehetségpontok megalapítását, ahol a tehetségek felismerése mellett tehetséggondozó műhelyek segítik az ígéretes fiatalok fejlődését. Arról is beszélt Lenczné, hogy miről ismerjük fel a tehetséget: az általános értelmesség, speciális mentális képességek, kreativitás mellett nagyon fontos a motiváltság. Fontos, hogy a társadalom értékeli-e a tehetséget, hogy a kortársak hogyan viszonyulnak a kiemelkedőkhöz, és fontos az iskola és a család szerepe. A tehetségfejlesztést kisiskolás korban kell elkezdeni, majd felső tagozatos korban jelennek meg a speciális képességek. A Magyar géniusz programot azért hozták létre, hogy megtalálják a tehetségeket, fejlesszék képességeiket; cél, hogy á tehetségsegítés formái beépüljenek az oktatási folyamat egészébe. A bonyhádi gimnázium 2008 márciusa óta Tehetségpont, ennek működtetésére a Társadalmi megújulás operatív program (TÁMOP) pályázatán nyertek támogatást. A Tehetségpont nyitóprogramját augusztusra tervezik az intézményben. A tervek szerint tehetséggondozó képzést hirdetnek ingyenes részvétellel, heti rendszerességgel tehetségsegítő tanácsadás várja az érdeklődőket, szakmai napokat terveznek, tanulmányi utakat szerveznek más Tehetségpontokba, konferenciákat rendeznek a témában, illetve lehetőséget kívánnak adni a tehetségeknek az egymással való találkozásra is. A rendezvényen tájékoztatás hangzott el a Csillagprogramról is, melynek keretében maximum három diák vesz részt egyszerre a foglalkozásokon. A bonyhádi evangélikus gimnázium hatszáz diákja közül hatvanan részesülnek egyéni fejlesztésben. A diákok hetedik-nyolcadik osztályos korukban előkészítő szakkörökre járnak, a kilencediktizedik évfolyamosokat elsősorban versenyekre készítik fel, majd a tizenegyedik-tizenkettedik évfolyamosok előrehozott érettségit tehetnek a választott tantárgyból, ezután pedig az adott tárgyból már nem kell az órákra járniuk, helyette az egyéni fejlesztésben vesznek részt tehetségük kibontakoztatása érdekében. Dr. Katz Sándor, a gimnázium pedagógusa a matematikai tehetségműhelyről beszélt. Elmondta, hogy az intézményben már több mint három évtizede kiemelt szerepe van a tehetséggondpzásnak, amit bizonyít két bonyhádi öregdiák életpályája: dr. Nusser Zoltán hazánk legfiatalabb akadémikusa, ifjabb dr. Katz Sándor pedig a tudományok doktorai között a legifjabb. Az előadó úgy fogalmazott: nem elég, ha jó tanárok vannak egy iskolában, szükség van a versenyzési lehetőségekre, a szakköri munkára is. ■ Máté Réka Kikötőbe, magyar! Kossuth apánk szállóigévé vált buzdításával - „Tengerre, magyar!” - a tenger felé akarta mozgósítani népünket. Sajnos, immár kilencven esztendeje, csak Balatonunk maradt, viszont akad tengernyi kérdésünk és kétségünk, melyek között jó lenne biztos válaszra, kikötőre találnunk. Érdemes hát meghallanunk a hívogató szót, amely a következő hét szombatján, az egyházkerületi missziói napok apropóján „biztos, védett kikötőbe" invitál. Kiket várunk a bonyhádi, a kissomlyói és a salgótarjáni kikötőkbe? Mindazokat, akik szeretnének partra szállva biztos talajt érezni a talpuk alatt. Várjuk mindazokat, akik támaszt, kapaszkodót, a reménység horgonyát keresik. Hívjuk azokat is, akik az élet viharai közepette egy kis pihentető szélcsendre vágynak. Bátran jöhetnek azok is, akiknek csónakja, vitorlája javításra szorul, akik friss üzemanyagot akarnak tankolni, vagy egyszerűen csak igazi közösségi élményre, egészséges örömre szomjaznak. Talán megbocsátható annyi déli elfogultság, hogy a bonyhádi kikötőről részletesebben is szólok, hiszen lapunk előző számának címoldalán olvashattunk az átadási ünnepségről. Megkockáztatom, kevés egyházi vezetőnek adatik meg, hogy evangélikus atlétikai centrum avatásán prédikáljon. Lassan hétéves püspöki szolgálatom páratlan élménye volt ez a hétfő délutáni ünnep. Már az esemény időzítése is zseniális volt, hiszen a Jubilate - az örvendező gyülekezet - vasárnapja által intonált hét első munkanapján vehettük birtokba az ország második legnagyobb atlétikai csarnokát. Az örömünnep szekuláris kontextusa is izgalmas volt, hiszen az előző napi parlamenti választások egyértelmű végeredménye új, reményteljes jövőt ígér az egész ország számára. Ahogy ezt a hely szelleméhez igazodva megfogalmaztam: reméljük, hazánkban az elkeseredett iszapbirkózást felváltja a kölcsönös bizalmon alapuló csapatjáték... Igazán csak az tudja értékelni ezt a bonyhádi feltámadási csodát, aki ismeri a csarnok korábbi állapotát. Amikor az elmúlt évben először jártam ott terepszemlén, őszintén szólva katasztrófaturistának éreztem magam. Szívszorító látvány volt az egykor százaknak munkahelyet biztosító üzemcsarnok siralmas állapota. Szorgos emberkezektől megfosztott, pusztulásra ítélt gépek, rajtuk: ÉGTÁJOLÓ félbehagyott cipők. Szemét és omladozó falak - mind-mind akár egy néma kiáltás, halálsikoly. Kriptaszag, az enyészet visszafordíthatatlan, fagyos lehelete csapott meg, felidézve a hátborzongató ezékieli látomást a száraz csontokról... De, hála Istennek, ma is akadnak prófétai látással és lélekkel megajándékozott vezetők. Ilyen a bonyhádi gimnázium igazgatója, Ónodi Szabolcs, aki felfedezte a halálra ítélt cipőüzem romjaiban az első hazai evangélikus atlétikai csarnok lehetőségét. Őszintén meg kell vallani: kevesen hitték, hittük, hogy ez az álom éppen a gazdasági világválság, az oktatási intézmények, különösen is az egyházi iskolák alulfinanszírozásának vészterhes korszakában megvalósulhat. De Ónodi Szabolcs mert nagyot álmodni! Hite, kitartása, kreativitása - a szó szoros és átvitt értelmében - minden követ megmozgatott az ügy érdekében. Ismét bebizonyosodott: a felülről megáldott összefogás minden külső nehézséget leküzdő csodákra képes. Legyen ez bátorító örömüzenet gyülekezeteink, intézményeink számára éppen úgy, mint szebb jövőt áhító hazánk számára. Ebben az összefüggésben érdemes újra felidézni legalább hármat Klaus Douglass immár klasszikussá vált 96 téziséből: „A pénzügyi és személyi gondoknál is nagyobb baja egyházunknak, hogy nincsenek álmaink. Az álmok nem irreálisak, csak egy másfajta realitásban gyökereznek’.’ S talán a legfontosabb és legaktuálisabb tézis, amire a bonyhádi feltámadási csoda is megtaníthat minket: „Álmainknak elég merészeknek kell lenniük ahhoz, hogy Istennek helye legyen bennük.” (Klaus Douglass: Az új reformáció. 89., 90., 93. tétel. Kálvin Kiadó, 2005) így merjünk merész imádságokkal, álmokkal és reménységgel készülni a közelgő egyházkerületi missziói napokra is. Biztos, védett kikötők várnak ránk, akár Bonyhád, akár Kissomlyó, akár Salgótarján felé veszünk irányt. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a hajó nem időzhet sokáig a kikötő védettségében, hiszen küldetése a nyílt tengerre szól. Hisszük és reméljük, hogy a következő szombaton, a missziói napok záróáldása után mindhárom kerületi kikötőből százak (ezrek?) fognak megújult hittel és erővel, friss örömmel és élő reménységgel útra kelni a nyílt tengeren közelebbi és távolabbi célok felé. Bízom benne, hogy a kapott áldásokkal már útközben sokakat megörvendeztethetünk, és bőven jut majd a nap ajándékaiból a hazai kikötőknek, az otthoni gyülekezeteknek is. Jó szelet kívánok! A Lélek szele segítsen, őrizzen és vezessen minket az úton! Ő adjon reménykedő érkezést, áldott töltekezést, örömteli hazatérést! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
