Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-05-02 / 18. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2010. május 2. » 15 „A szeretet globalizációja a mindennapok gyakorlatában ^ Néhány hete keresett meg Ko­vács Márta, aki egy evangélikus szerzetesközösség alapítását ter­vezi, melynek ökológiai vonatko­zásai is vannak. Amikor találkoz­tunk, érdeklődve hallgattam ter­veit, céljait, motivációit. Beszél­getésünk után kértem, hogy né­hány kérdésben az olvasókkal is ossza meg gondolatait.- Az alapító iratban elítélik a globalizáció jelenségét, később még­is a „szeretet globalizációjának” meg­valósulását tűzik ki célul. Mit jelent ez a kifejezés?- A globalizáció a lakott Föld minden négyzetcentiméterére érvé­nyes valóság. Meg nem kerülhető, át nem léphető, az idő múlásából adó­dóan vissza nem fordítható folyamat. Amire vállalkozhatunk, az az alter­natív életmód, amely szerint ma itt, } Magyarországon, keresztény és tár­sadalmi hagyományaink összeszer­­kesztésével élni lehet. Hitünk esszenciája, hogy „úgy sze­rette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ez egyetemes projekt, alternatív globa­lizáció, hitem szerint az egyetlen olyan érvényes globalizáció, amely minden egyes embert felemel, mind­egyikük életét, emberi méltóságát ki­teljesíti. Ennek a felelős gondolkodás­nak és cselekvésnek sehogy más­képp nem tudunk eleget tenni, csak úgy, hogy a szeretetet kiterjesztjük nemcsak minden emberre - ez a leg­nehezebb része ennek a projektnek: szeretni a szerethetetlent is! -, hanem a teljes teremtett világra.- Milyen konkrét lépéseket tettek eddig ennek megvalósításáért?- Részévé kell válnunk nemcsak a társadalomnak, hanem a természet­nek is, ez teremtettségünkből adódó feladat és felelősség. A nagyváros ti­zedik emeletéről ez a lehetetlennel határos vállalkozás, és egyre nyilván­ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla valóbb, hogy a faluból is az. Idézze fel magában mindenki azt az élményét, amikor megsimogatott egy kiscsibét, amikor elültetett egy palántát... Új­ra meg kell élnünk a gyakorlat, a cse­lekvés szintjén, hogy mit jelent a föld­del való foglalatosság, milyen annak a tojásnak az íze, amit az udvarunkon kapirgáló tyúkoktól szedtünk össze, milyen ízű az a paradicsom, amelyi­ket mi neveltünk, és a nap érlelte. Ez olyan alapvető változást és vál­tást kíván, aminek először a lelkűnk­ben, a szívünkben, a fejünkben kell megérnie - mint a paradicsomnak! -, hogy utána ez a körülöttünk lévő va­lóság megváltoztatásában is látható­vá váljék. Kereszténnyé válni identi­tásváltást jelent, és ez egyben létfor­maváltás is. Ezt nem lehet megspórol­ni! Ez a szeretet globalizációja egye­temes projektjének megvalósítása.- Céljaik között olvastam, hogy „a földön, amit »művelünk és őrzünk«, a hely hagyománya, az ökológia és az örökkévaló Isten ökonómiája szerint gazdálkodjunk”. Hogyan valósítható meg ez a gyakorlatban?- Célunk, hogy mi magunk is meg­éljük saját teremtettségünkkel való egységünket, azt, hogy szerves része vagyunk a teremtett világnak, része va­gyunk mindannak a jónak, szépnek, igaznak, amit szentháromságos Iste­nünk megalkotott, és aminek a műve­lését és őrzését ránk bízta. A mi fele­lősségünk, hogy keresztény hagyomá­nyaink, társadalmi és gazdasági hagyo­mányaink „összegyúrásából” olyan élő, valóságos rendszert formáljunk, ahol a vendégnek, a látogatónak helye és konkrét feladata van, és ez ne elri­assza a változtatástól, hanem vonzza, inspirálja. Bevonjuk életünkbe, és megkínáljuk minden jóval, széppel és nem utolsósorban finommal, amivel az Örökkévaló elhalmoz bennünket, így válik valóságosan eldönthetővé, hogy melyik paradicsom finomabb. A személyes projekten és felelősségen túl szűkebb-tágabb környezetünkért is felelősek vagyunk! Ez is teremtettsé­günkből adódó részünk. A vállalkozás arra, hogy az együttélés harmóniáját ilyen új létformában éljük meg, véle­ményem szerint felér egy északi-sar­ki felfedező expedícióban való részvé­tellel. .. de létezik számunkra lehetet­len?- Az alapító okiratban külön hangsúly kerül az imádság és a mun­ka egybefonódására. Milyen tevé­kenységekről van itt szó konkrétan?- Ez megvalósíthatatlan álomvilág a szentháromságos Istennel való őszinte, szoros kapcsolat nélkül. Mert ez a „vállalkozás” nem kivonu­lás a világból, hanem bevonulás a te­remtett világba! A teremtett világ helyreállítása, gyógyítása, olyan mér­tékben és olyan szinten, ami ma, itt és most, vele egységben megtehető! Ennek az egységnek kulcsa az imád­ság, a kimondott és az elmélkedő, a magánima és a közösség közös imá­ja egyaránt. Az imádságot a cselek­vésnek, a munkának követnie kell, mert nem álomvilágban élünk. A munka különleges ima, dicséret, di­csőségadás az Istennek. A munkában az egész ember teljes emberi mivol­tával vesz részt, így a harmónia itt fontos igazán. A látható világ és a lát­hatón túli világ jó, szép és igaz együttléte, együttélése múlik ezen.- Hogyan lehet támogatni az Önök munkáját, és hogyan lehet csatlakozni?- A legfőbb támogatás most az imádság, de ezen túl minden egyéb támogatást is elfogadunk. A szerze­tesrendhez való csatlakozás vagy a munkánkban való részvétel személyes kapcsolatfelvételt igényel, ez megte­hető a Szent3sag@gmail.c0m e-mail címen. ■ KSE Norvég népfőiskola diákjainak koncertje a Fasorban A budapest-fasori evangélikus temp­lom kiváló akusztikájú belső terében felejthetetlen élményt nyújtott ápri­lis 20-án a Toneheimi Népfőiskola mintegy százötven (!) diákjának kó­ruskoncertje. A norvég fővárostól százötven kilométerre található intézmény sokoldalú hangszeres és énekes kép­zést kínál húsz év körüli fiatalok szá­mára. Olyan diákoknak nyújt to­vábbképzési lehetőséget, akik rendel­keznek zenei alapokkal, vagyis kórus­ban énekelnek vagy zenekarban ját­szanak. Klasszikus és modern ko­molyzene, dzsessz, népzene, zene­szerzés, karvezetés, hangképzés, hallásfejlesztés szerepel a palettán - a cél az érdeklődő fiatal tehetségek gondozása. Mindez igen kötetlen formában, mégis jól szervezetten történik. A di­ákok maguk készítik el saját órarend­jüket, és bár előképzettségi szintjük igen eltérő, mégis összekovácsolja őket a közös produkciókra való fel­készülés. Szép sikert ért el több diák­juk hivatásos művészként, de a hob­biszinten zenélők is életre szóló él­ményt kapnak egy-egy kurzus elvég­zése révén. A fasori templom a koncert nap­ján szinte megtelt utcai öltözetű, kedves fiatalokkal, akik a falak men­tén körben és fent, a galérián foglal­tak helyet. A kisebb létszámú, „ha­gyományos” egyházművekkel kezdő leánykórust Heidi Granlund diri­gálta a szentély karéjában. A fehér in­­ges iskolai kórus Kyrie- és ír áldáséne­kébe már a karzat is bekapcsolódott. Aradi György lelkész rövid, ma­gyar és angol nyelvű prédikációja után Havard Forvemo karvezető valóságos öröméneklést varázsolt a templomba. A kvadrofóniát is túl­szárnyalta a tömör hangzás, a pisszegéstől a szaggatott kiáltásig skálázó modern kórusművek brili­áns megszólaltatása mellett kiváló szólókat is hallhattunk. Maroknyi hallgatóságunk lelké­szünk javaslatára a „Tavaszi szél vi­zet áraszt...” kezdetű szép magyar népdal éneklésével adott szolid vi­szonzást a koncert végén. Dörgő tapsvihart kaptunk a norvég fiata­loktól, ami csak pillanatra tudta fe­ledtetni, hogy a szomszédos fasori gimnázium egyetlen diákja sem volt jelen... Az előadás után tudtam meg, hogy ezt a magas színvonalú, izgal­mas műsort a népfőiskola tanárai és fiatal diákjai egyetlen éves együtt munkálkodás révén hozták létre. .........................■ Dévai Gyö'róV EVÉL&LEVÉL Dzsessz, harangok, Gyón... Soha nem gondoltam volna, hogy ez a három szó egymás mellett megfér egy mondatban, de most már nincsenek efelől kétségeim. A magyarázat a következő. A Gyóni Evangélikus Egyházközség templo­mának harangjai jócskán megértek egy alapos felújításra. Tavaly elkezdtük az adományok gyűjtését, mondván, ha nem akarunk óriási költségvetéssel új harangot öntetni, akkor el kell végezni a szükséges karbantartási és fel­újítási munkálatokat. A pénz csak lassan gyűlt, ezért olyan megoldást kellett keresni, amely meg­oldja a problémát. Időközben tudomást szereztem arról, hogy dr. Illanicz György nyugalmazott jogász és lelkész testvérem kitűnő dzsesszzongorista, akinek ráadásul van egy Cegléden működő zenekara. Amint megfogalmazódott a jótékonysági koncert ötlete, azonnal egyez­tetni kezdtünk, és kitűztük a 2010. április 17-e, 17 órai kezdést. Dabas város önkormányzata ingyen a rendelkezésünkre bocsátotta a gyóni városrészben található Halász Móricz-kúriát, így már helye is akadt az alkalomnak. Az időpont gyorsan elérkezett, és Gyuri bácsi, valamint barátai - dr. Lé­­nárd Béla (basszusgitár), Kármán Sándor (dob) - szereztek a gyóniaknak egy kitűnő, szórakoztató estét. Az eseményt a Dabas Televízió rögzítette, így a koncertélményt DVD-n minden adakozó kedvű testvérünk hazaviheti, rá­adásul a híres festőművész, Ruttka Ferenc is felajánlott egy olajfestményt (cí­me: Élnivágyó), amelyre licitálni lehet, és az így befolyt összeg is a harangok felújítását szolgálhatja. Köszönet a dzsessztrió tagjainak, Dabas Város Önkormányzatának és min­denkinek, aki a szervezésben és a lebonyolításban részt vett. László Milán (Gyón) Fényképkiállítás a csillaghegy-békásmegyeri evangélikus templomban Az életemről is lemondtak az orvosok 2008 novemberében. Egy matema­tikai összejövetel után boldogan hazamentem, bezártam az ajtót. Ami utá­na történt, arról semmit nem tudok. A szomszédok a Deák téri gyülekeze­tét értesítették az eltűnésemről. Az igazgató lelkész úr jött a lakásomra, ami­kor a mentők, rendőrök behatoltak. Akkor már több napja feküdtem moz­dulatlanul az ajtón belül. (Addig nem tűnt el semmi.) A kulcsokat a VII. ke­rületi önkormányzathoz adták le. Engem kórházba vittek. Három koponyaműtéten estem át az eszméletvesztés miatt. Előbb „elbe­szélgettem” aztán magyar helyett csak idegen nyelveken tudtam kifejezni ma­gam, aztán sehogy sem. A „beszédes” időszakban az orvossal tisztáztam, hogy a Jóisten eddig is vigyázott rám, ezután is így lesz. A főorvos egyetértett. Az utolsó műtét karácsonyra esett. (...) Fokozatosan őszre kezdett visszatérni a beszédképességem. Azóta, hála Istennek, ismét teljesen egészséges lettem. Az életet, a gyö­nyörű Budapestet így igazából még jobban élvezem. Nagy örömömre ismét látogathatom a Deák téri templomot, egykori iskolámat és a csillaghegy-bé­kásmegyeri evangélikus gyülekezetei. Itt múlt vasárnap egy fényképkiállí­tás megnyitóján lehettem jelen. A művészeti díjas fotóművész, Horváth Dá­vid és ugyancsak érdemes zeneművész fia, a harmóniumon játszó Horváth Bence, valamint együttesének többi tagja - Benkő Róbert (nagybőgő) és Lász­ló Attila (gitár) - művészi élményt nyújtott. Húsz év után országról és gyülekezetről a kiállítás címe. A képek önma­gukért beszélnek. Jellegzetes tájak, érdekes formák mutatják be a művész sok­oldalúságát. A történelmi tárgyú fotók között nagyon emlékezetes a Nagy Imre és társai újratemetésén készült felvétel. Számomra különösen a gyű-, lekezetről készített művek voltak vonzók. Ezek között kétségtelenül legked­vesebb a karácsonyi betlehemes kép a gyermekekkel. Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes (Budapest) Nyitott szívvel az „Úr könyörületes szíve” napján A föltámadás utáni 2. vasárnap üzenete misericordias domini. A mai, prog­ramokban dúskáló világban kell valami „könyörület” ahhoz, hogy egy meghirdetett alkalmat „megszánjon” az ember, és engedjen a meghívásnak. A rákosszentmihályi testvérek nyitott szíve, vendégfogadó szeretete - Bö­­rönte Márta lelkésszel az élen - lehetővé tette, hogy a Pesti Egyházmegye gyülekezetei nyissanak egymás felé. Azt vesszük észre, hogy a panellakás-szindróma eluralkodik gyülekeze­teinkben is. („Nem ismerem, és nem is érdekel a szomszédom élete!”) A Pesti Egyházmegye missziói előadójának éppen az a terve, hogy - mint olyan sok jó vidéki példa mutatja - dőljenek le az elidegenedés paneljei a megye mé­retű városrészekben is. Április 18-án gazdag volt a kínálat, mert nemcsak a vendéglátók életével, vendégszeretetével, ötletes megoldásokkal, újszerű lehetőségekkel szembe­sülhettünk, hanem - a Gödöllőről kerékpáron érkezett Bence Zsófi vetített képes beszámolója révén - egészen Kenyáig tárultak szét a missziói karok. Segített a „nyitásban” a pesterzsébeti ifizenekar vezette énekek közül az is­mert spirituálé: „Jöjj hát, add a kezed, testvérem, / Járjunk mind a Kereszt fényében...” Győri János Sámuel (Pesterzsébet)

Next

/
Thumbnails
Contents