Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-05-02 / 18. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. május 2. ► 5 Evangélikus „csúcscsarnok” Rólad van szó! Konferencia az emberről, a hitről, az erkölcsről Folytatás az í. oldalról Április 26-án tehát Magyarország második legnagyobb fedett pályás atlétikai csarnokát avatták fel Bonyhádon. A vendégeket hálaadó istentisztelet köszöntötte. Ézs 40,28-31 alapján tartott igehirdetésében Gáncs Péter püspök utalt arra is, hogy a feltámadás hírétfutva vitték az evangélisták, vagyis a fizikai erőnlétre szükség volt (és van) a jó hír közvetítéséhez.. . Képletesen úgy fogalmazott, hogy Ónodi Szabolcs gimnáziumigazgató is prófétaként futott, de nem egyedül, és - miként az ország - Jubilate vasárnapja után egy nappal csapatával együtt a célegyenesbe érkezett. A Magyar Olimpiai Bizottságban (MOB) is tagságot viselő Ónodi Szabolcs iskolaigazgató elmondta: annyira utópisztikusnak tűnt az ötlet, hogy pár hónap alatt létrehozzanak egy ekkora sportcsarnokot, hogy igazából senkinek sem jutott eszébe ellenezni. „Egyetlen rosszindulatú akadályozóval, fontoskodó bürokratával, de még sajnálkozó vállveregetővel sem találkoztunk, aki keresztbe feküdt volna. Talán azért, mert többségük biztos volt benne, hogy a gondolat nem életszerű, elvetél az majd magától. Ellenben annál több önkéntes segítővel, előrevivő munkás kézzel és higgadt, a megoldás felé vezető ötlettel előrehozakodó szövetségest találtunk, akik szárnyat adtak valamennyiünknek, akik kezdettől hittünk a megvalósításban” - mondta. És míg az igazgató egyik szeme sír, hogy a cipőgyártás megszűntével családok anyagi biztonsága ingott meg, addig a másik szeme nevet, hiszen megmenthették a csarnokot az enyészettől, a Jövő nemzedéke szá► Ünnepre gyűltek össze a pestújhelyi-újpalotai evangélikusok április 25-én. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke ezen a napon szentelte fel a gyülekezet újonnan felépült parókiáját és közösségi helyiségét. Jubilate vasárnapján örömmel adott hálát a közösség apraja-nagyja azért, hogy a régi, rossz állagú, egyszobás lelkészlak helyén ma már korszerű, tágas, új gyülekezeti épület áll. A templomban kezdődött istentisztelet liturgiái szolgálatát Szabó B. András helyi lelkész a gyülekezet korábbi lelkipásztorával, Kendek K. Péterrel közösen végezte. Gáncs Péter püspök Ézsaiás könyve 65,17-19.24 alapján hirdette Isten igéjét. Elmondta: a múltba vagy éppen a jövőbe révedő embert Ézsaiás szavai az itt és most örömforrására figyelmeztetik. A próféta arról az Istenről vall, aki még ki sem mondott gondolatainkat, vágyainkat, kétségeinket, kérdéseinket is érzékeli; így válaszolt sok-sok imádságára ennek a kis gyülekezetnek is. Nem először ünnepelhetnek a pestújhelyiek: örülhettek már szépülő templomuknak, majd orgonájuknak, ma pedig az új parókiának. „De mára. Mint fogalmazott: „A csarnok elkészülte a bizonyíték arra, hogy nagy hitben nem maradunk magunkra, hiszen Isten vezette a szándékainkat.” A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának munkatársai mellett a magyar sportélet jeles képviselői is jelen voltak az avatási ünnepségen, amelyen Potápi Árpád János, Bonyhád város ismét országgyűlési képviselővé választott polgármestere a megfontolt, folyamatosan előrevivő lépésekről beszélt, melyekhez a siker kulcsa - meggyőződése szerint - a keresztény hit megőrzése volt. Prof. Istvánfi Csaba, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a magyar oktatási rendszerben még legalább hatszáz tornaterem hiányzik, és nem is mindenhol tartják fontosnak ennek megteremtését. Szlatényi György, a Magyar Diáksporttanács titkára utalt arra, hogy a bonyhádi gimnázium diákjai több sportágban is kiemelkedően teljesítenek, dr. Szabó Tamás, a MOB alelnöke pedig a sport és a szellem egységére hívta fel a figyelmet. Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke úgy fogalmazott, hogy már a létrejötte is egyfajta világrekord ennek az atlétikai csarnoknak, akkor fogunk tudni igazán örülni, ha visszaszerezzük az elveszített vasárnapot” - fogalmazott az igehirdető. „Annak igazi töltése-tartalma pedig ott van, ahol most vagyunk az egyházi esztendőben: húsvét és pünkösd ölelésében. A föltámadott Jézus Krisztus fényében és a Lélek tüzének ragyogásában. Örüljünk hát, mert van miért, van minek, van kinek!” Az istentiszteleti hirdetés során - melyet a gyülekezeti énekkar zenei szolgálata keretezett - Szabó B. András név szerint is köszöntötte a megjelent vendégeket, és megköszönte mindazok segítségét, akiknek áldozatos munkája nélkül nem készülhetett volna el az épület. amely az egyetemes magyar sportot is szolgálni fogja. Molnár Zoltán, a MOB főtitkára elmondta, hogy amikor megérkezett a bonyhádi gimnáziumba, úgy érezte, egy másik bolygóra lépett. A magyar olimpiai mozgalom nevében is köszönetét fejezte ki ezért a csodáért, és felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy használják ki a csarnok adta lehetőségeket, majd a Magyar Olimpiai Bizottság nevében - Schulek Ágostonnal, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökével - Hajós Alfréd olimpiai érmének másolatát adta át elismerésként Gáncs Péter püspöknek, Potápi Árpád János polgármesternek és Ónodi Szabolcsnak. A csarnok kialakításáért legtöbbet fáradozóknak Kráhling Dániel nyugalmazott evangélikus esperes, a gimnázium igazgatótanácsának elnöke mondott köszönetét és adott át oklevelet. A diákok énekkel, tánccal színesítették a délutáni programot, végül késő estébe nyúló sportversenyekkel vették birtokba - rendeltetésének megfelelően - Magyarország legnagyobb evangélikus sportlétesítményét, amelyben a jövőben három szakedző irányítja majd a magas színvonalú szakmai munkát, és orvosi stáb követi nyomon a fiatalok aktivitását. Már arra is készült terv, hogy a száznyolcvan tanítási napon túl miként lehet kihasználttá tenni az épületet. Mindehhez hátteret nyújt a gimnázium háromszáz férőhelyes modern kollégiuma. Május 15-én pedig - várhatóan közel ezer résztvevővel - ebben a csarnokban rendezik meg a Déli Egyházkerület missziós napját „Biztos, védett kikötő" címmel. A Déli Egyházkerület nevében Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő, a főváros XV. kerületének önkormányzata nevében pedig Hajdú László polgármester mondott köszöntőt. Ezek után vetített képes beszámolót tekinthettek meg az egybegyűltek az építkezés folyamatáról. Az istentisztelet a vadonatúj - többek között napkollektorokkal is felszerelt - parókia bejárata előtt folytatódott, ahol a felszentelést és a kulcsátadást követően a jelenlévők kívül-belül megcsodálhatták az épületet. Az ünnepi együttlét terített asztalok mellett, immár kötetlen formában, agapéval zárult. ■ Smidéliusz András ► Mitől keresztény a keresztény pedagógia? Van-e különbség vallásoktatás és hitoktatás között? Milyen helyzetben van a mai magyar hitoktatás és erkölcsi nevelés? Mi az az emberismeret? Hogyan lehetne integrálni az iskolák pedagógiai programjába? Kizárja-e egymást az emberismeret és a hittan, vagy éppen fordítva: kölcsönösen javára lehetnek egymásnak? Az Embertan, erkölcstan, vallástan, hittan a nagyvilágban és hazánkban címmel a Magyar Pax Romana közösség által április 8. és 10. között Veszprémben tartott konferencián fogalmazódtak meg ezek a kérdések. A konferencia szervezője és házigazdája Kamarás István vallásszociológus volt, akinek munkája révén alakult meg pár évvel ezelőtt a veszprémi Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszéke. A bevezető előadást Pálhegyi Ferenc pszichológus tartotta, aki a keresztény pedagógia lényegét a Krisztus-központúságban ragadta meg. Hangsúlyozta, hogy minden pedagógia kiindulópontja az, hogyan tekint az emberre, milyen emberképe van. Ettől függ ugyanis a nevelői tevékenység. A keresztény pedagógia az embert Isten eltorzult képének látja, akinek nemcsak azokat a kérdéseket kell megválaszolnia, hogy honnan jött, és hogyan jött létre, hanem azt is, hogy mi végre teremtetett. Nevelői tevékenysége ezért az értékközvetítésben határoz-Kamarás István ható meg. A keresztény pedagógus pásztor, aki őrzi, táplálja és vezeti a rábízottakat. Őrzi a veszélytől, a rossztól, a hamistól, a negatívumoktól, táplálja Isten igéjével, Jézus Krisztus evangéliumával, az értékkel, és bevezeti őket a keresztény életformába, a Krisztus-követés életformájába. Utalt Jézus és Péter feltámadás utáni beszélgetésére (Jn 21), és rámutatott: Jézus nem azt kérdezi Pétertől, hogy szereti-e a bárányokat, hanem azt, hogy szereti-e őt. S ha igen, akkor ez a szolgálata: legeltetni az ő juhait. Ez a mondanivaló összecsengett Thorday Attila főiskolai tanár előadásával. A szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola rektorhelyettese a vallásoktatás és a hittan, a katekézis közötti különbségről beszélt. Úgy fogalmazott, hogy a vallásoktatás ismereteket ad az egyházakról, a vallásokról, a Bibliáról és történeteiről, de a katekézis életformát munkál a gyermekekben, bevezeti őket a keresztény életbe. A vallásoktatás minden gyermek számára nélkülözhetetlen és fontos, minden gyermeknek részt kellene vennie benne. A katekézis pedig a vallásoktatás nyújtotta ismereteket felhasználva gyülekezeti környezetben foglalkozhatna a megkeresztelt gyermekekkel. Nem választani kellene tehát a kettő közül, hogy melyiket tanulja a diák, hanem a vallásoktatásra épülhetne a katekézis. Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetések ezeket a témákat járták körül. Többször elhangzott, hogy az ismeretek átadása, bár szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy egy gyermek hitét gyakorló kereszténnyé növekedjen. Elhangzott az is, hogy válaszokat akarunk adni a gyermekeknek, miközben ők nem is kérdeztek minket. Megfogalmazódott, hogy mennyire eredménytelen volt a hitoktatásban végzett munkánk; hogy ma sokkal nehezebb gyermekekkel foglalkozni, őket tanítvánnyá tenni. Megfogalmazódott, hogy sok külső körülmény is ártott a hitoktatás ügyének. Tudunk-e új perspektívát nyitni, új lehetőséget felmutatni? A Kamarás István és munkatársai által bemutatott emberismeret és etika tárgy lehetne ez az új perspektíva, ez az új lehetőség. Több mint harmincéves múltra tekint vissza az a munka, amely mára ebben a tantárgyban kristályosodott ki. Tankönyvek készültek hozzá, egyetemen megszerezhető a tanításhoz szükséges szakképesítés, az ország néhány általános és középiskolájában tanítják. A tantárgy keretében a tanulók az emberrel foglalkoznak. Nem ismereteket sajátítanak el, hanem megfogalmazzák saját véleményüket különböző emberi magatartásokról, elgondolkodnak az egyes közösségekről, átélnek emberi helyzeteket, érzéseket, így jobban megismerik önmagukat, lelki, testi és szellemi szükségleteiket, kapcsolataik mozgatórugóit, megtanulnak kommunikálni. Képességek fejlődnek ki bennük, alakul erkölcsi értékítéletük. Felteszik azokat a kérdéseket, amelyekre azután már a jól képzett katekéta adhatja meg a választ. A tantárgyat tanító pedagógusok, lelkészek meggyőzően számoltak be tapasztalataikról. De akkor miért nem tanítják minden iskolában ezt a tantárgyat? Oly sok mindent megtanulnak és megismernek a gyermekek iskolai éveik alatt - éppen önmaguk, az ember ismerete volna elhanyagolható? Erkölcsi züllöttségbe süllyedt népünknek óriási szüksége volna rá! Még egyházi iskolákban is volna értelme a hittan mellett emberismeretet tanítani! Elmélyültebb, a lényeget jobban megragadó légkört teremtene a tanulókban és a tanulók között. # * # A konferencia evangélikus képviselőjeként, lelkészként és pedagógusként a két és fél napos tanácskozás alatt megfogalmazódott bennem a gondolat: mennyi nehézséggel küzd egyházunk is a hitoktatás terén! A lelkészek hiányos pedagógiai ismereteitől kezdve a lehetetlen körülmények között való hitoktatáson át a „kikonfirmáló” fiatalokra is tekintve egészen addig, hogy alig marad meg valaki iskolái végeztével a gyülekezet közösségében, főleg nem a gyülekezet aktív tagjaként. Nem kellene tennünk valamit? Nem kellene keresnünk a megújulás lehetőségeit? Nem kellene továbbképzéseket tartani lelkész-hitoktatóknak egyházkerületenként? Nem volna szüksége egyházunknak képzett emberismeret-tanárokra, akár lelkész-tanárokra? Nem kellene nekünk is átgondolni az emberismeret nyújtotta lehetőségeket? Számomra nem kétséges: Urunk bizonnyal áldását adná rá! ■ Isó Dorottya ■ Máté Réka A visszaszerzett vasárnap öröme Parókiaszentelés Pestújhelyen
