Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-04-11 / 15. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. április íi. » 13 Torna és áhítat Bibliaóra testmozgással Pesterzsébeten ► Ép testben ép lélek. így van, bár ismerjük a kifordított változatot is: ép testben épphogy élek. A mai ember jól tudja, hogy lelkének ál­lapota hat a testére. De vajon fordítva is igaz ez? Helfrich Esz­ter Annát, a pesterzsébeti evan­gélikus gyülekezet tagját, három­­gyermekes édesanyát, presbiter­feleséget, dekoratőrt kérdezem: mi adta neki az ötletet a testi-lel­kifiiltöltődés óra beindításához?- A gyülekezetben több fiatal anyu­kával beszélgetve formálódott bennem a gondolat, hogy olyan csoportot, il­letve alkalmat kellene szervezni, amely a testmozgás utáni, bennünk élő vágy levezetését és az ige megújító erejének megtapasztalását adja egyszerre. Is­mert dolog, hogy az emberek jobban szeretnek közösségben tornászni, mint otthon egymagukban. így van ez a lelki tornával is. Jobban megy, ha kö­zösen olvassuk az igét, és közösen csendesedünk el. Ez egy igazi biblia­óra, mely valóban az egész embert érinti, a testet és a lelket.- Milyen sűrűn jön össze a csoport?- Minden hétfőn fél tízkor kez­dünk. Jönnek sorban az anyukák, legtöbbször kicsiny gyermekeikkel. Fölcsendül a zene, és indulhat a torna. Szerencsére vannak köztünk olyanok, akik professzionális szinten értenek ezekhez a gyakorlatokhoz. Fölváltva tartjuk tehát a test meg­mozgatásának irányítását. Fontosnak érzem, hogy olyan zenék szóljanak mozgás közben, amelyek szövege, mondanivalója önmagában is gazda­gít, és Istent dicsőíti. Ehhez tartani akarjuk magunkat. Különös ennek a jelentősége akkor, ha egy újabb „ke­reső lélek” jön közénk. Igen, ez missziói alkalom is.- Az elcsendesedés hogyan történik?- Ahogyan a gimnasztikából ala­posan fölkészül valaki, a hitben járók hasonlóképpen vállalkozhatnak arra, hogy a reggeli ige alapján felkészül­ve elmondják gondolataikat. Egy­előre én végzem ezt a részt. Nevez­hetnénk ezt áhítatnak is, de nem a „dogmázás” a fontos, hanem az, hogy ugyanúgy, ahogyan a zene hat ritmusával a végtagokra, az üzenet „ritmusa” hat a lélekre. Mert nagy a hasonlóság test és lélek között, hiszen egy a Teremtője mindkettőnek. Van imádságra is alkalom. Általában ar­ról szólnak ezek a könyörgések, hogy merjük elfogadni testünket, és szeres­sük még akkor is, ha sokszor meg kell sanyargatni.- Van egy régi ének, mely így hang­zik: „A testet ne szeressem jobban, mint lelkemet...”- Ez így igaz, de még ez az ének sem arról szól, hogy utáljuk a testet, csak azt mondja, hogy ne boruljon föl az egyensúly test és lélek között. Van egy szép zene, melyet az alkalom végén, az elcsendesedéskor hallga­tunk meg, csukott szemmel. Aki tudja, énekelheti is. Közösségformáló ez az alkalom. A múltkor valaki felvetette, hogy egy kis agapéval pótolhassuk az elvesztett ka­lóriákat... A baba-mama kör munká­jának jó kiegészítése mindez. ■ Győri János Sámuel Helfrich Eszter Anna a térdelő sor bal szélén Protestáns egyházzene Tapolcán ►' Nem mindennapi élményben volt részük az egybegyűlteknek március 20-án Tapolcán, a Ta­mási Áron Művelődési Köz­pontban. A tapolcai protestáns templom énekkarának meghívá­sára hét együttes egyházi műve­ket adott elő a szépszámú kö­zönségnek. A protestáns templom énekkara ere­detileg - mintegy másfél évvel ezelőtt - azzal az alapgondolattal alakult meg a két (református és evangélikus) gyülekezet tagjaiból, hogy kántori szolgálattal segítsenek a lelkészeknek, ha nincs hangszer a szertartás hely­színén. Hamar felmerült az igény ko­molyabb számok megtanulására és bemutatására is. Már az első alkalmakon többszó­lamú művekkel jelentek meg, és jó színvonalon adtak elő közismert egyszólamú énekeket. Több meghí­vást kaptak a környező falvakból. Szeptemberben részt vettek egy kó­rustalálkozón Tapolcán, majd a refor­mációi istentiszteleteken és egyéb ün­nepi alkalmakon. Programjukban több hangszeres számot is szerepel­tetnek. Ezeket tagjaik vagy meghívott előadók tolmácsolják. 2009 szeptemberében Eizler Csa­ba, a kis együttes karnagya gondolt egy merészet, és felvetette egy kórus­­találkozó ötletét. A csoport tagjai egyetértettek vele, és megkezdődött a szervezés. Végül mindent sikerült biztosítani, és a meghívott kórusok is - két kivételtől eltekintve - vállal­ták a szereplést. A rendezvény címe I. egyházzenei kórustalálkozó lett, mottója: „Éne­keljetek az úrnak..” (Zsolt 96,2) Lé­nyege: egyházzenei összejövetel, megkötések nélkül. A hét közös szám hangsúlyozta az együtt ének­lés fontosságát. Az elhangzott éne­kek protestáns darabok voltak, eb­ben jelentkezett egyedül a protes­táns jelleg. A rendezvényt Marton József al­polgármester nyitotta meg, majd Honthegyi Zsolt evangélikus lelkész mondta el gondolatait Zsolt 33,3 lu­theri magyarázatát idézve. Az éneklést a - fent bemutatott - házigazda együttes kezdte. Az első részben minden fellépőnek körülbe­lül tíz perc jutott saját programjára. A szünetet követő második részben a bemutatkozó Batsányi János vegyes kar kibővült a zenészekkel és a házi­gazdákkal, majd a többi kórus tagja­ival. Ezután a színpadon lévő mint­egy százötven fő közös énekeit három vendég karnagy: Krisztin N. László­­né (badacsonytomaji Nők a Balato­nért kórus), Némethné Kálmán Zsu­zsanna (balatonedericsi Magnificat kórus) és Kissné Dér Krisztina (tapol­cai Batsányi János vegyes kar), vala­mint a rendező együttes vezetője vezényelte. A műsor végeztével Kuti Géza református esperes - szívhez szóló köszönő szavak kíséretében - és Eizler Csaba egy-egy kis emléket adott át a részt vevő együtteseknek és a vezetőiknek. Szabó Emőke refor­mátus lelkész egy rövid történettel vi­lágította meg az esemény jelentősé­gét, végül meghívta a szereplőket a színházterem előterében megterí­tett szeretetvendégségre. Ugyanitt Legeza Magdolna tanár­nő egyházi tárgyú festményei voltak kiállítva, és arattak nagy sikert. Már a közös számok próbáján el­dőlt, hogy a találkozó megrendezé­sét jövőre a badacsonytomaji Nők a Balatonért kórus vállalja. ■ Csaba Dezső evangélikus gondnok Egy békéscsabai presbiter arcképe ^ Régi békéscsabai szlovák evan­gélikus család leszármazottja anyai és apai ágon is dr. Flender György, aki jelenleg a Békéscsa­bai Evangélikus Egyházközség presbitere. Évtizedeken át ta­nított, jogászként is dolgozott, lelkes híve az eszperantónak, és szabadidejében jógázik, sőt jógaoktató.- Békéscsabán születtem, majd itt koptattam a padokat az Ágostai Hit­vallású Evangélikus Elemi Iskolá­ban. Középiskolás koromra meg­született bennem az elhatározás, hogy lelkész leszek. Azonban ez ép­pen a legsötétebb ötvenes évek leg­elejére esett, ezért az egyházellenes állami vezetéstől megrettenve és az elemi iskolai tanítóim példamutatá­sának hatására végül a gyulai tanító­képző középiskolában kötöttem ki. Ott is érettségiztem, és már tizenki­lenc évesen gyakorló tanítóként, ahogy akkor mondtuk, tanítójelölt­ként kezdtem dolgozni Békésen, a környékbeli tanyavilágban, majd Bé­késcsabán. Ezután Jaminában tanítottam több általános iskolában, közel harminc éven át. Időközben levelező tagoza­ton jogi diplomát szereztem, és sike­rült elhelyezkednem a Fogyasztási Szövetkezetek Békés Megyei Szövet­ségének jogi irodáján. A rendszervál­tás után 1996-ig, nyugdíjazásomig eszperantót tanítottam a sarkadi Ady Endre Postaforgalmi Szakközép­­iskola és Gimnáziumban.- Miért foglalkozik az eszperan­tóval?- Az eszperantó tervezett nyelv, amelyet egy lengyel szemorvos, Za­­menhof gondolt ki a 19. század végén. Hídként képzelte el a különböző nemzetiségűek között. Az eszpe­rantóban a szavak élő nyelvekből vannak, a görögből, héberből, a szláv nyelvekből, a latin nyelvcsalád­ból, indogermán nyelvekből; nyelv­tana pedig egyszerűsített latin. Min­denki egyenlő eséllyel tanulhatja meg, ezért nemzetközi. Természete­sen a teljes Biblia elérhető eszperan­tó nyelven. Én számos utazást és sok barátot, tanítványt, emberi kapcso­latot köszönhetek eszperantótudá­somnak.- A jógával hogyan került kapcso­latba?- Középiskolás korom óta foglal­kozom jógával, komolyabban a het­venes évektől. A jóga életforma, nem vallás, nem keverendő össze a hindu­izmussal, szóval keresztények is bát­ran gyakorolhatják. Jógaoktató va­gyok, tanfolyamokon adom át a tu­dásomat. Természetesen magam is naponta végzek jógagyakorlatokat. Jót tesz a légzésnek, a kedélyállapot­nak, és egészségmegőrző hatású.- Mióta presbitere az egyházköz­ségnek?- 1996-ban választottak meg. Csa­ládom régi csabai szlovák evangéli­kus família, és gyermekkorom óta az egyházközség tagja vagyok. Szüleim és nagyszüleim a legsötétebb állam­párti időkben is eljártak a templom­ba, ezt a ragaszkodást a hithez, az egyházhoz tőlük tanultam meg. Ez az oka annak is - egyszersmind nagy­szüleim és szüleim emléke előtti tisz­telgés -, hogy az utóbbi években a szlovák nyelvű istentiszteleteket lá­togatom.- Biztosan van valamiféle „presbi­teri hitvallása”...- A presbiter hídszerepet tölt be a lelkész és a hívek között. Szerintem a lelkészek jobban építhetnének a presbiterekre, fokozottabban bevon­hatnák a presbitériumot a mindenna­pi gyülekezeti életbe, a döntésekbe.- Hogyan látja evangélikus egyhá­zunk jövőjét?- Létszámában sajnos fogy az egy­ház, ezért is kellene több program, kö­zösségépítő rendezvény, itt vidéken is, nem csak a fővárosban. Az oktatási intézmények sem olyanok, mint ré­gen. Nem elég megtölteni diákokkal a patinás falakat, olyan oktatás és ne­velés kellene, amelynek révén kortár­saiknak is példát mutatnának.- Családjáról mit tudhatunk?- Egy fiam, két lányom és három unokám van. Fiam Békéscsabán dol­gozik, lányaim messzire kerültek. Egyikük Franciaországban, mási­kuk Budapesten él, és gyakran kell Németországba utaznia. Feleségem­mel élek. Szeretek lépést tartani a modern dolgokkal. Gyakran interne­tezek, látogatom az evangélikus hír­portált, egyházi rádióműsorokat hallgatok. Szerintem az internet is szolgálhatja a missziót. ■ Szegfű Katalin HIRDETÉS A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület Közgyűlésének sza­vazati és tanácskozási joggal rendelkező tagjait a Veszprémben április 17- én, szombaton 9 óra 30 perckor kezdődő gyűlésre a 2005. évi IV. tv. 84. § (1) bekezdése alapján tisztelettel és szeretettel összehívjuk. Helyszín a veszprémi egyházközség gyülekezeti terme (Veszprém, Kossuth L. u. 4.). A közgyűlés nyilvános, minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. Erős vár a mi Istenünk! Ittzés János püspök, Szabó György egyházkerületi felügyelő HIRDETÉS A Déli Evangélikus Egyházkerület Közgyűlése április 23-án 10 órai kez­dettel ülést tart a Dunaújvárosi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti ter­mében (2400 Dunaújváros, Szilágyi E. u. 34.). Erre az alkalomra a Déli Egyházkerület Közgyűlésének tagjait szeretettel hívjuk és várjuk. Erős vár a mi Istenünk! Gáncs Péter püspök, Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő

Next

/
Thumbnails
Contents