Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-04-11 / 15. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. április íi. »- ii Időskori kísértések Isten és te Föltételezem, hogy az Evangélikus Élet olvasói között nem kevés az idősödő és a már nagyon idős testvér, de időskori kísértésekről nem szoktunk beszélni, vagy nem is tudunk ilyesmiről. Úgy gondoljuk, hogy a kísértés az kísértés, nincs ember - se öreg, se fiatal -, akit ne érintene egész élete során, hiszen még Isten Fiát sem kerülte el. Lehetséges, hogy a különböző korosztályokat különböző kísértések érik? Igen. A fiatalok többsége talán észre sem veszi, hogy kísérti őket a sátán, csak akkor, amikor valami látványos bűnbe estek, vagy akkor sem, mert a barátok befolyásának vagy gyerekkori szeretethiánynak, esetleg a sorsnak tulajdonítják. Mi, idősek ilyenkor botránkozunk, felháborodunk, „bezzegezünk” és máris mi estünk bűnbe, engedtünk az ítélkezés kísértésének. Nem gondoltunk arra, hogy - elismerve a korszellem romboló hatását is - minden nemzedék olyanná válik, amilyenné az előtte járók nevelték jó vagy rossz példájukkal. Minden nemzedék felelős az utána jövőkért. Speciális kísértéseket rejt maga az öregség állapota. Kénytelenek vagyunk többet foglalkozni önmagunkkal, betegségeink kezeltetésével. Természetes, hogy tüneteinket, a gyógymódokat megbeszéljük barátainkkal. De vigyáznunk kell, hogy ne ez töltse be a szívünket, mert így csak az énünket hizlaljuk, ami tömény önzés, és újabb sikeres megkísértetés. Az időskorra jellemző a visszatekintés, életünk számbavétele. Érezzük, hogy közeledik az Isten előtti megállás ideje. Jóllehet komolyan hittük, hogy Jézus Krisztusért minden bűnünk, tehát egész életünk meg van bocsátva, most mégis ránk nehezednek régi bűneink, főleg mulasztásaink. Igazán meg vannak bocsátva? És ezzel utolért egy újabb öregkori kísértés: kételkedünk a már elnyert bűnbocsánat érvényességében, és ettől meggyengül a hitünk - talán mert látjuk a régi bűnök mostanáig ható rossz következményeit. Egy lelkigondozással kiemelten foglalkozó lelkész írta egyik könyvében: „Az ilyen gondolatok gazdái a tolvajlás bűnében leledzenek: visszalopják maguknak a már megbocsátott bűneiket.” A következményeket pedig viseljük el alázatos szívvel. A kísértő nagyszerűen kihasználja állapotunknak e gyengülését, amely egyszerre testi és hitbeli. Nem mindegy neki, hogy az ő markába esünk-e, vagy az állhatatosak közé soroltatunk. Ezért próbálja gyengíteni a hitünket. Ez az ő állandó stratégiája életünk során mindvégig. A mi korunkban azonban az is félelemmel tölt el minket, hogyan tudunk állhatatosak maradni a halálunk előtti időben, esetleg súlyos szenvedések, nagy fájdalmak között, a kiszolgáltatottság állapotában. Ki ne fohászkodott volna már így: „Uram, add, hogy hirtelen halállal haljak meg!” Urunk, könyörülj rajtunk, és ne engedd, hogy öregségünkben bármilyen kísértésnek engedjünk, add, hogy végig ki tudjunk tartani a hitben, és hűségesen ragaszkodjunk hozzád! Imádságom folytatódjék egy szép énekünk első versével: Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem, Félelem, ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért. ■ Laborczi Zoltánné Egyedül Isten tud alkotni, de az alkotást te tudod érvényre juttatni. Egyedül Isten tud életet teremteni, de te tudod továbbadni. Egyedül Isten adja az egészséget, de te tudod megtartani. Egyedül Isten ajándékozza a hitet, de belőled árad a bizonyosság. Egyedül Isten tud reménységet ültetni, de te tudsz társadnak bizalmat szavazni. Egyedül Isten képes szeretetet ébreszteni, de te tudsz mást szeretni. Egyedül Isten adja a békét, de te a mosolyt. Egyedül Istentől jön az erő, de te tudsz a csüggedtbe erőt önteni. Egyedül Isten az út, de te tudod másoknak megmutatni. Egyedül Isten a fény, de te tudsz mások szemébe ragyogást hozni. Egyedül Isten teszi a csodát, de te hozod hozzá az öt kenyeret és a két halat. Isten egymagában mindenre képes, mégis úgy látja jónak, hogy rád számítson. (Forrás: internet) Üdítő üzenet nehéz időkben HETIÚTRAVALÓ Egyik barátom meglátása szerint mostanában sokkal nyíltabbak az üzlettulajdonosok. „Két évvel ezelőtt - mesélte - elvétve fordult elő, hogy egy vezető beismerje üzleti nehézségeit. De most az, hogy egyre többen ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, felszabadította őket, hogy megosszák egymással a terheiket.” Ez azért bátorító, mert az üzlettulajdonosok, vezérigazgatók és más vezetők sok éven keresztül az „egyedül a csúcson” nézetet vallották, és úgy tűnt, hogy valóban ezt az utat részesítik előnyben. Azonban miközben próbálnak megbirkózni a gazdasági válsággal és a jövő bizonytalanságaival, úgy látszik, hogy egy másik szállóigéhez fordultak: „A nyomorúság a társaságot kedveli.” És bizony elég nyomorúság van körülöttünk. Egyrészt azért jó hír ez, mert azt mutatja, hogy az életet - akár a munkahelyen, akár otthon vagy egy közösségben - nem egyedül akarják élni. A teremtés bibliai leírásában Isten kijelenti: „Nem jó az embernek egyedül lenni..’.’ (íMóz 2,18) Az azóta eltelt évezredek során pedig semmi sem változott. Az emberiség kapcsolatokra, csapatmunkára és egymás támogatására teremtetett. Fontold meg a következő idézeteket: ,Vassalformálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat’.’ (Péld 27,17) „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. (...) A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Préd 4,9.12) Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó’.’ (Péld 11,14) „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.” (Péld 15,22) A nagyobb nyíltság és őszinteség lehetőséget nyújt az üzleti és szakmai vezetőknek, hogy megértsék és bátorítsák egymást ezekben a kihívást jelentő időkben. Ahogyan 2Kor 1,4-ben mondja Pál: „...megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket’.’ A nehéz időszakokban semmi sem rosszabb annál, mintha úgy érzed, hogy te vagy az egyedüli, aki ilyen nyomorúságon megy át. Végül pedig nagyszerű lehetőség kínálkozik a munkahelyeden, hogy Jézus Krisztus követőjeként bemutasd azt, amit ő tanított mások terhének könnyítéséről. Mt 11,28-29- ben Jézus ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” Isten egyik legnagyobb öröme, hogy segítségére siessen népének, könnyítsen terheiken, és a lélek békességét kínálja nekik cserébe. Ugyanakkor ő nem arra hívja el követőit, hogy passzívan szemléljék mások küszködését. Vannak idők, amikor alkalmunk nyílik, hogy segítsünk nekik terheik hordozásában, akár konkrét segítségnyújtással vagy tanácsadás formájában, de lehet, hogy csak egyszerű megértő meghallgatással. Ahogyan Pál apostol írta: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét’.’ (Gál 6,2) Ez nem üres idealizmus vagy semmitmondó szónoklat, hanem komoly felszólítás cselekvésre. Ha olyan valakivel találkozol, aki súlyos terhet cipel, ez éppen a legalkalmasabb idő lehet arra, hogy Jézus üdítő üzenetét továbbítsd neki, nem csupán szavakkal, hanem cselekedettel is. Ami rajtad áll, tedd meg, hogy részt vállalj a nehézségeiből! ■ Rick Boxx (Forrás: Monday Manna) „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre’.’ (íPt 1,3) A húsvét ünnepe utáni első héten az Útmutató reggeli s heti igéi az új élet Teremtőjét hirdetik. Ő legyőzi hitetlenségünket, mert: „Él az én Uram, áldott Megváltóm, Istenem és szabadításom!” (GyLK 678) Az ősegyházban fehérvasárnap, a nagy Krisztus-ünnep nyolcadán vettek először úrvacsorát a húsvétkor megkeresztelt hívek, s levetették fehér ruhájukat, mely arra emlékeztet: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak: íme, újjá lett minden.” (2Kor 5,17; LK) Luther is figyelmeztet: „Újjá kell születnünk! Hogyan? Úgy, hogy Isten kibocsátja evangéliumát. S ahol az ige gyökeret ver, ott van a Szentlélek, és új embert teremt, aki teljesen más gondolatban, szóban s cselekedetben; szíve elkezd isteni szeretettől izzani!” Feltámadása után, nyolc nap múlva ismét megjelent tanítványainak az Úr Jézus. Ekkor Tamás is velük volt, és hitté lett a látása: „Én Uram, és én Istenem!” De az örökkévalóságban látássá lesz a hitünk, ezt ígéri Jézus e boldogmondásában: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek’.’ (Jn 20,28.29) Beteljesül a hívők élő reménysége Jézus Urunk megjelenésekor, mert „őbenne hisztek, bár most sem látjátok”, s „mert elértétek hitetek célját, telketek üdvösségét” (íPt 1,8.9). Ezért most „énekeljetek az Úrnak új éneket”, és „dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét” (Ézs 42,10.12)! Jób helyesen beszélt Istenről szenvedései között is. „Az Úr jóra fordította sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta mindazt, amije volt’.’ (Jób 42,10) Már az Ószövetség evangélistája is ezt kiáltotta: „Elszárad a fű, elhervad a virág de Istenünk igéje örökre megmarad’.’ (Ézs 40,8) Péter is ezt hirdeti nekünk: „...akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által’.’ (íPt 1,23) És tanácsolja: „..mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre..!’ (íPt 2,2) Főpapi imádságában Jézus azokért könyörög, akiket az Atya neki adott: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (...) Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság!’ (Jn 17,15.17) Arimátiai József nemcsak szavakkal tett bizonyságot Jézusról, hanem saját kezűleg temette el őt. A derék és igaz férfiú elkérte Pilátustól Jézus testét. „Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba’.’ (Lk 23,53) A Fiú még feltámadása előtt kijelentette, hogy ő egy(lényegű) az Atyával, aki elküldte őt, s „hogy az őparancsolata örök élet”. Urunk felemelt hangon mondja nekünk is: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem’.’ (Jn 12,50.44) Mi pedig valljuk a bennünk élő húsvéti hittel: „Élet, halál Ura ő már, / Menedék, sziklavár. / Száll örömének: / Miénk az örök élet!” (EÉ 214,3) Mert - az Úr feltámadt! Az Úr Jézus valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja! ■ Garai András
