Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-28 / 13. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. március 28. » 3 Indonéz egyházi vezető teológiánkon H itoktató - találkozó Az Indonéz-Batak Protestáns- Lutheránus Egyház egyik vezetője, dr. Jamilin Sirait teológiai professzor tartott előadást március 16- án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Betekintést nyújtott egyháza életébe, különös tekintettel a más vallásokkal való együttműködésre az igazságosság, a béke és a jólét kérdésében. Jamilin Sirait korábban az Indonéz-Batak Protestáns- Lutheránus Egyház teológiai szövetségének alelnöke volt, 2008 óta pedig egyháza öt vezetőjének egyike, az úgynevezett Koinonia Department elnöke. Előadásában részletesen ismertette, hogy az indonéziai Észak-Szumátrán élő batakok hogyan tértek át a keresztény hitre, és hogyan tudtak ellenállni a folyamatos iszlám terjeszkedésnek. Beszédében hangsúlyozta azonban annak jelentőségét is, miért fontos, hogy most ugyanígy ne en41 1 Dr. Jamilin Sirait (balra) és H. E. Mangasi Sihombing gedjenek befolyást a karizmatikus mozgalmaknak. A mintegy kétszázötvenmilliós lélekszámú Indonézia plurális társadalom, ahol az emberek kilencven százaléka muszlim hívő, míg a maradék a nagyobb vallások - a katolicizmus, protestantizmus (e kettőt külön vallásnak veszik), hinduizmus és buddhizmus - híve. Ebben a vallási sokszínűségben fontos egymás elfogadása és az is, hogy részt vállaljanak a másik kultúrájából, hagyományaiból. A tolerancia jegyében az iszlám vallásúak is részt vesznek a keresztények karácsonyi ünnepein, és a keresztények is a muszlimok hagyományos alkalmain. Az előadás után a hallgatók kérdéseket tehettek fel a vendégnek. A moderátor dr Jutta Hausmann professzor, az egyetem ószövetségi tanszékének vezetője volt. Az alkalmon részt vett H. E. Mangasi Sihombing Indonézia magyarországi, horvátországi, bosznia-hercegovinai és macedóniai nagykövete is. Fogadás az indonéz nagykövetségen H. E. Mangasi Sihombing Indonézia magyarországi, horvátországi, bosznia-hercegovinai és macedóniai nagykövete március 16-án este fogadást adott rezidenciáján dr Jamilin Sirait, az Indonéz-Batak Protestáns-Lutheránus Egyház teológiai tanára és egyik vezetője tiszteletére. Az alkalomra a Magyarországi Evangélikus Egyház számos képviselője is meghívást kapott. A kötetlen vacsorán részt vett - többek között - dr Fabiny Tamás, egyházunk külkapcsolatokért felelős püspöke; Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője, valamint felesége, Cserháti Márta; továbbá dr. Jutta Hausmann, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Ószövetségi Tanszékének vezetője; dr. Szentpétery Péter, az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője; Cselovszkyné dr. Tarr Klára, egyházunk külügyi osztályának vezetője; dr. László Virgil külügyi referens és Aradi György budapest-fasori evangélikus lelkész. Jelent volt továbbá az eseményen Szent-Iványi Ilona unitárius lelkész, valamint Pethő Gyula, a Külügyminisztérium Ázsiai és Csendes-óceáni Főosztályának vezetője, Takács László külügyi referens és az indonéz nagykövetség számos munkatársa. Az indonéziaiakkal való találkozások azonban itt nem érnek véget: május 25-én Gödöllőn a vallásközi párbeszéddel kapcsolatos konferenciát rendeznek, mások mellett neves indonéz előadók részvételével. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Forrás: evangelikus.hu ^ Folytatás az 1. oldalról Gondolatmenete második részében az előadó a gyülekezet családokkal való kapcsolatának természetes, szükségszerű és megengedő voltát hangsúlyozta. A gyülekezet és a család együttműködése természetes, mivel minden gyülekezeti tag „magával hoz” egy családot, melynek természetes módon tagja, illetve gyülekezeti tagságát is „magával viszi” családjába. Szükségszerű e kapcsolat, mert a hit továbbadása nem történhet izolált módon: a gyermek nem szólítható meg családja nélkül. Ugyanakkor ismerni kell a családokkal való együttműködés korlátáit is, hiszen a társadalom szerkezetének átalakulása miatt a klasszikus kapcsolattartási formák nehezen vagy egyáltalán nem megvalósíthatók. Délután forgószínpadszerű csoportfoglalkozásokkal folytatódott a program, melynek során - Grendorf- Balogh Melinda, Kerepeszki Anikó, Szűcs Petra és Szabóné Mátrai Marianna közreműködésének köszönhetően - a családi nap, a családi istentisztelet, a táborok és a szabadidős programok, valamint a konfirmandusóra és a konfirmáció témakörein belül négy helyszínen gyűjthettek hasznos ötleteket a találkozó résztvevői. A tartalmas, vidám együttlét ötletbörzével, közös énekléssel és imádsággal ért véget. ■ S. A. Beosztott lelkészek vizsgáztak Négy újabb taggal bővült a Magyarországi Evangélikus Egyház választható, tehát parókusi jogkörrel felruházható lelkészeinek köre. Az Északi Egyházkerület elnöksége által múlt év végén meghirdetett parókusi alkalmassági vizsgálatra négyen jelentkeztek: Horváthné Csoszánszky Márta Nyáregyházán, Óvári Péter János Mendén és Gyomron, Zsarnai Krisztián Nyíregyházán szolgáló lelkész, valamint Kovács Áron, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktori iskolájának hallgatója. Az önálló lelkészi szolgálatra alkalmasnak talált jelöltek mostantól a gyülekezetek által választhatók. A vizsgálatot végző négytagú testületek (az illetékes püspök, esperes, lelkész és felügyelő) azt vizsgálták, hogyan valósulnak.meg a jelöltek szolgálatában a hitvallásosság szempontjai, és hogyan tudják alkalmazni egyházkormányzati és egyházi ismereteiket. A vizsgálat keretében a jelöltek megvédték írásbeli munkáikat. ■ Horváth-Hegyi Áron felvétele Virágunk még csak volna. Bár irdatlanul hosszú volt a tél, már éled a természet. Idén is a krókuszok voltak a legbátrabbak. A sok sárga, fehér és lila fejecske vidáman mozog a még hűvös szélben. A napokban már a mindig megbízható aranyvessző is kezdi bizonygatni, hogy most már itt a tavasz. Tudjuk, hogy következik a nárcisz, a jácint és a tulipán, amelyeknek a hagymáit még ősszel dugdostuk a földbe. Itt a tavasz, virágunk még csak volna. De van-e vasárnapunk? Nem rabolta-e el tőlünk valamiféle „konzumisten” vagy akár csak saját közönyünk? A harang szava nem hallatszik el a plázákig. Fehér ing helyett susogó szabadidőruha van az embereken, a kínai piacon vették. Talán ma is oda igyekeznek. Nem csoda, hogy nehezen tudjuk már ünneplőbe öltöztetni a szívünket. Integető tömeg is van. Pálmaágat lengetnek, virágot szórnak az útra. Mert szeretnek ünnepelni, szívesen állnak a győztes oldalára. Ők várják a királyt, akit néha Messiásnak, néha Jimmynek neveznek. Mindezt a szó szoros értelmében önként és dalolva. Mert iskoláskoromban még kötelező jelleggel vezényeltek ki minket a budapesti Rákóczi útra, hogy Brezsnyévnek vagy Fidel Castrónak integessünk. Ma viszont sokan törik magukat azért, hogy akár csak egy pillantást is vethessenek a limuzinon érkező celebekre. Szamarunk is volna hát, olyan Virágok és vasárnapok igazi szamár szamár. Lépked az útra terített felsőruhákon, keresztülgázol a virágesőn - és azt hiszi, őt ünnepük. Nagy szamárfüleivel tompán hallja a morajlást, és úgy véli, neki szól a hozsannázás. Persze a politikai hatalom is újra és újra magának akarja az ünneplést. Emberek, földi hatalmasságok törtek Jézus helyére, és ünnepeltették magukat. Totaütárius rendszerek erőszakos uralkodói, egyházi méltóságok vagy éppen a szekularizáció, az elvilágiasodás hamis papjai próbálták letaszítani Jézus királyt. Erre is reflektál Kassák Lajos verse: „Sem az egyház praktikái, sem a politikusok irigykedései nem meríthetik Őt [Jézust] alá. A hegyek kitérnek előle s a vizek megjuhászodnak léptei alatt. Most azonban lehet, hogy a virággalfelhintett utcán megérkezik a faluba. Szólnak a harangok, tarka galambrajok hintáinak a nap sugárain’.’ Közeledik-e Jézus városunkba ezen a virágvasárnapon? Itt van-e ő, a valóban szelíd és alázatos? Aki nem hódítani akar, hanem egyszerűen csak szeretni. Aki nem leigáz, hanem szabadságot ad. De világunk nem a szamárháton érkező Jézusra figyel. Pákolitz István Palmarum című verse ma is érvényes: A város vezetői persze hogy nem fogadták. Futóbolondnak nézték a szamaras istenadtát. ÉGTÁJOLÓ Se tüzoltózenekar, se lányok. De az utca kivonult, hozsannázóit. Senki se tudta, szomorú tekintete mért mereng a Koponyák hegyén. Senki se látta, hogy árnyékot vetett rá a furcsán összeácsolt gerenda. Jézus virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe. Szamárháton, az ókor Trabantján. Azt mondta: békét hoztam nektek, a megtérés esélyét. Békében élhettek önmagatokkal, egymással és a Mindenhatóval. És a tömeg hozsannázott. Szálltak, szálltak a virágok, lengtek a pálmaágak. Ám tudjuk, virágvasárnapot nagypéntek követi. A „Hozsanna” helyett „Feszítsd meg!” hangzik hamarosan. Szívszorítóan igaz Jókai Anna Ima - virágvasárnap alkonyán című verse: Istenem. Az az alkony. A földbe döngölt örökzöldek. A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek. Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva. Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben. (...) A tömeg berekedt. Vedel, zabái: Vacsorái. A tévé elé ül. Új üvöltésre készül. A „feszítsd meg” élvezetesebb. A kereszthalál érdekesebb. Jókai Annának - újabb kori tapasztalataink alapján is - igaza van. Akárcsak az egykori Illés-számnak: „Virág sincsen, te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?” Ne hagyjuk, hogy így legyen. Fogadjuk el nem múló hittel a virágvasárnap érkezőt. Áldott, aki az Úr nevében jön. Az ünnepeink róla kell, hogy szóljanak. Az ő jelenléte ad értelmet az egyháznak, hitünknek és szolgálatunknak. Önkritikusnak kell lennünk: sokszor nem hirdettük őt elég hitelesen, nem éltük őt meg valóságosan. Se virágunk, se vasárnapunk. Pedig virágvasárnap az egyik legkedvesebb ünnepünk lehetne. Ama horpadt pléhdobozok, hasadt nejlonzacskók és köpésbe ragadt csikkek világából visszatalálhatnánk a tavaszba, és örülhetnénk a krókuszok vidáman mozgó fehér és lila fejecskéinek, a sárgában pompázó aranyvesszőnek, a jácintnak és a tulipánnak. Virágvasárnap azonban korántsem csupán tavaszünnep. Mindennél jobban örülhetünk a hozzánk érkező Jézusnak, az alázatos királynak. Akiben „csendesen és váratlanul” átölel minket az Isten. Ne hagyjuk, hogy az emberi gonoszság és ostobaság eltapossa virágvasárnapot. Ne engedjük, hogy az erőszak uralja a hétköznapokat és rabolja el az ünnepeket. Őrizzük a szellemi és a lelki értékeket, megannyi káros hatás közepette. Legyenek a keresztény közösségek a korszellemmel dacoló lelkületnek, a jóságnak, a szeretetnek és a békességnek az őrzői. Ne engedjük, hogy kiverjék kezünkből a virágot. Mentsük meg a vasárnapot. Ragaszkodjunk virágvasárnap áldásaihoz, és legfőképpen ahhoz a királyhoz, aki ezen az ünnepen érkezik hozzánk, szelíden és alázatosan. Áldott, aki az Úr nevében jön!
