Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-21 / 12. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. március 21. » 15 Avatar Erdélyben Az Avatar, James Cameron 2009 decemberében bemutatott filmje valószínűleg még sokáig büszkén viselheti a legdrágább és leglátványosabb film titulust. A háromdimenziós látvány sokakat lenyűgöz, a történet pedig súlyos társadalomkritikát fogalmaz meg: az emberek megtámadják a Pandorán élő bennszülötteket, azért, hogy a földjükben található értékes köveket megszerezzék, és ebből hatalmas vagyonra tegyenek szert. Az Avatar parabolaszerű történetével párhuzamba állíthatunk akár a történelemből ismert, évszázadokkal ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla megtapasztaltuk, amikor a tiszai ciánkatasztrófa bekövetkezett. Akkor átszakadt egy nagybányai bányavállalat ciántározója, és az életveszélyes szennyező anyagok a Tiszába kerültek. Több száz tonna hal és a fozak, a Soros Alapítvány, valamint sok romániai és külföldi zöldszervezet ellenzi. Új Eldorado címmel 2004-ben Kocsis Tibor kiváló dokumentumfilmet készített a verespataki küzdelmekről. A történet, sajnos, mint tudjuk, nem ért véget 2004-ben. Mivel az arany ára folyamatosan növekszik, úgy tűnik, a bányavállalatnak megéri pereskedni és az akár évtizedekig tartó engedélyeztetési eljárás költségeit is kifizetni. A földben rejlő arany túl nagy haszonnal kecsegtet számukra. 300 tonna arany ezelőtti eseményeket, akár a jelenben zajló történeteket az emberi kapzsiságról, háborúkról és a környezet pusztításáról. írásunkban egy jelenben zajló történetről szólunk. Néhány hete az Avatar Erdélyben című, ötperces videó jelent meg az interneten, amely az Avatar film összefoglalóját a verespataki aranybánya ügyére aktualizálja. Verespatakon a Rosia Montana Gold Corporation nevű kanadai-román vegyes vállalat cianidos technológiával aranyat akar kitermelni. Több mint tíz éve próbálják megszerezni az engedélyeket a román államtól, tíz éve folyik a küzdelem a helyi lakosság és a vállalat között. Európa legnagyobb külszíni aranybányáját akarják létrehozni, kiderült ugyanis, hogy a földben 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst van. A vállalat ciántechnológiát alkalmazna. Az eljárás veszélyességét tíz évvel ezelőtt Magyarországon is lyó teljes élővilága pusztult el akkor. A nem anyagi kár mellett az anyagi kár is több milliárd forintra rúgott. Kártérítést azonban sem a magyar állam, sem a károsultak nem kaptak mind a mai napig. Sajnos gyakori tapasztalat a gazdasági életben, hogy a hasznokat privatizálják, a negatív (környezeti vagy egyéb) hatásokat vagy károkat pedig a társadalomra, az emberekre hárítják. Tavaly decemberben a magyar parlament megszavazta a ciántilalmat Magyarországon. Romániában és az Európai Unióban azonban egyelőre semmilyen törvény nem tiltja a cianidos bányászati technológiát, így a környező országokban működő aranybányák továbbra is időzített bombaként ketyegnek, és veszélyforrást jelentenek hazánk számára is. A verespataki bányatervet több száz tudós, a román ortodox egyház, a romániai magyar történelmi egyhácímmel már készülőben van az Új ET dorádó folytatása is, az újabb küzdelmekről a bányavállalat és a „bennszülöttek” között. Ügyes reklámfogásokkal a kanadaiaknak sikerült elérniük, hogy a helyi lakosság egy része is támogassa a bánya megnyitását. Hogy mi lesz a küzdelem végső kimenetele, az egyelőre még kérdéses. Vajon győz-e emberi kapzsiság, és négy óriási bányagödör nyílik meg az életveszélyes cianidos eljárással Verespataknál, vagy győz az értékmentés és a józan ész? Ez utóbbihoz komoly összefogásra van szükség államok, civil szervezetek és egyházak között. James Cameron Avatarjában túl sok pusztítás történt azokért a bizonyos földben rejlő kövekért. Reméljük, hogy az erdélyi Avatar-történet kevesebb pusztítással és rombolással végződik. Teremtett világunk és a benne élő emberek sorsa a tét. ■ Gömböcz Elvira P2BERES Az egészséges emberért Ébressze fel immunrendszerét! Mögöttünk van egy sok hóban, nagy hidegben és esőben bővelkedő tél. Ez sokszor már önmagában elég ahhoz, hogy kicsit gyengén, fáradékonyán kezdjük az új évszakot. Ha ráadásul egy kisebb-nagyobb megbetegedésen is átestünk, még valószínűbb, hogy szervezetünk még viseli a megpróbáltatások nyomait. És akkor még nem beszéltünk az esetleges gyógyszerterhelésről, az antibiotikumokról, amelyek tovább gyengítenek. Ezért van az, hogy hiába a madarak csivitelése, a melegebb idő, sokan levertnek, fáradékonynak, gyengének, kimerültnek érzik magukat. Reggel kimerültén ébredünk, kevesebb munka után is fáradtnak, túlterheltnek érezzük magunkat, teljesítményünk csökken. Gyakrabban fáj a fejünk, hajunk és körmünk töredezik, bőrünk szárazabb. Egyszóval nem vagyunk a legjobb formánkban. De mi ennek az oka? Az okok sokfélék. Télen kevesebb zöldséget, gyümölcsöt eszünk (ráadásul hajlamosak vagyunk zsírosabb, energiadúsabb táplálékot fogyasztani), megfeledkezünk a kellő mennyiségű folyadékfogyasztásról, mozogni sem mozgunk eleget, hiszen a téli, nagy hidegben szívesebben választjuk a jó meleg szobát. Mit tehetünk, hogy megelőzzünk egy újabb energiahiányos korszakot, a betegséget? Már most kezdjük el tudatosan erősíteni az immunrendszerünket: egészségünk kulcsát. Lehetőség szerint tartózkodjunk többet a friss levegőn, sétáljunk nagyokat a melegedő tavaszi hétvégéken. Figyeljünk oda a táplálkozásunkra! Fogyasszunk a tavasszal megjelenő idényzöldségekből, gyümölcsökből, töltsük fel a télen lemerült vitamin-, ásványianyag- és nyomelemraktárainkat. Immunrendszerünk támogatásában segítségünkre lehet a Béres Csepp is, amely már több évtizede bevált magyar készítmény. A Béres Csepp olyan arányban tartalmaz ásványi anyagokat és nyomelemeket, ahogyan azt a szervezet igényli, így hozzájárul szervezetünk erősítéséhez, immunrendszerünk támogatásával. Napi 2 x 20 Béres Csepp és a felszívódásához nélkülözhetetlen C-vitamin szedésével lehetőségünk van arra, hogy támogassuk immunrendszerünket. A Béres Csepp ® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. cc Cl. ro O O IS) U CD EVÉL&LEVÉL Evangelisch és evangélikus Örömmel olvastam lapjuk 2010. március 14-i számában Holger Mánké sorait, amelyek eligazítást adnak a német evangelisch és a magyar evangélikus szó jelentéstartalmáról. A kettő közötti különbség nem ismeréséből rengeteg félreértés adódik, amit sajnos a Német-magyar nagyszótár is táplál, mert az evangelischt „evangélikussal fordítja. Ezzel szemben a Wahrig-szótár (Das Grosse Deutsche Wörterbuch) szerint az evangelisch a protestantisch szinonimája, a Magyar értelmező kéziszótár pedig a lutheránust adja meg az evangélikus szinonimájaként. Hogy miként alakult ki a német nyelvben ez a szóhasználat, arról Ottlyk Ernő Egyháztörténetében a következőket olvashatjuk: „Az Ágostai Hitvallás háromszáz éves évfordulója alkalmából (1830) [III. Frigyes Vilmos - L. E.] porosz király rendeletet adott ki a lutheránus és a református elnevezés ellen, és elrendelte az »evangélikus« jelző használatát, ami lényegében azóta is a két felekezet együttes megjelölését szolgálja német nyelven.” (326. o.) Érdemes megjegyezni, hogy az osztrák szóhasználat némileg eltér a némettől. Míg a németek „evangelisch-lutherisch”-nek vagy egyszerűen „lutherisch”-nek nevezik az evangélikusokat (Holger Mánké), a reformátusokat pedig „evangelisch-reformiert”-nek, Ausztriában az evangélikus „evangelisch Augsburger Bekenntnis” (rövidítve A. B.), a református pedig „evangelisch Helvetisches Bekenntnis” (H. B.). Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy száz évvel ezelőtt még a magyarországi reformátusokat is evangélikusnak nevezték - bizonyára az osztrák nyelvhasználat hatására. Ennek emlékét őrzi az „ágostai hitvallású evangélikus” (ág. hitv. ev.) és a „helvét hitvallású evangélikus” (ev. ref.) kifejezés, amely az idősebb generáció számára még bizonyára ismerősen cseng. Tisztelettel: Liska Endre (Budapest) És a szülők? Az Evangélikus Élet 75. évfolyamának 8. számában (2010. február 21.) a Magyarországi Baptista Egyház Békehírnök című hetilapjából Prioritások címmel közölt cikket a témára való tekintettel hálával és teljes egyetértéssel olvastam. Ez a cikk annak a mentőövnek egy része, amelyet minden arra hivatott vagy nem hivatott, de felelősen gondolkodó ember népünk, de talán az emberiség megmentése érdekében próbál „bedobni” a komoly veszélyeket előidéző „világtengerbe”. Úgy gondolom, hogy az ember belső világa és környezete oda-vissza függ egymástól. Teremtőnk ránk bízta földi életünk feltételeinek, a természetnek a megbecsülését, gondozását. Hogy erre alkalmasak legyünk, életünk emberi módon való éléséhez „szabályokat” határozott meg. Az ember élete kezdetén gondozásra, nevelésre szorul, melyhez megfelelő körülmények szükségesek. Az említett cikkben éppen arról az alapvető feltételről van szó, amely - Isten bölcs rendelése szerint - mind az emberi élet, mind a környezete szempontjából optimális. Köszönöm ennek a cikkben világosan megfogalmazott értelmezését. Amit kerestem az írásban, az a negyedik parancsolatra mint Isten egyik „szabályára” való utalás. Hetvenkilenc éves vagyok, gyermekem nincs, s egy idősek otthonában élek. Fiatalabb generációink egyes tagjai szájából már hallhattam, hogy neki gyermeke(i) felé van kötelezettsége; neki az a családja. Tagja-e egy családnak a szülő szülője? Egyházi lapról lévén szó különösen fontosnak tartom azt megkérdezni: az a szeretet, amely Isten felől a szülőn keresztül a gyereket érinti, csak „lefelé” működhet? A ma élő emberiség le- és felfelé egyaránt szenvedi a feltétel nélküli, önfeláldozó szeretet hiányát, pedig az tartaná össze a családokat. Van-e megfelelő példa a gyermekek előtt arra a szülő felé irányuló szeretetre, ami példaértékű lenne? A gyermeknevelésnek ez is kritikus pontja, s ez az idő múlásával mind hatványozottabban súlyosbodó problémát jelent a család összetartásának, fogalmának terén. Lehet-e úgy a jövő generációra gondolni, hogy nemcsak a keresőképesek száma marad el jócskán a nyugdíjasok számától, de a család „épületét” összetartó „malter” a szeretet sem időtálló, tartalmatlan? Ennek következményét a ma élő idősek is nagy számban érzik, de a jövőre nézve különösen fontos lenne e téren is Isten „szabályainak” betartása, betartatása. Erős vár a mi Istenünk! Csuti Istvánné (Budapest) HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Meghívó A Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség és a Csillaggyertyafény Alapítvány szeretettel meghívja Börönte Márta Csillaggyertyafény című kötetének kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött bemutatójára március 25-én, csütörtök délután 4 órára a Koronakert étterembe (1161 Budapest, Szent korona u. 120.). Az ünnepi együttlétet megnyitja Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke. Köszöntőt mond Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere. A kötetet Döbrentey Ildikó meseíró és Levente Péter önképző társaslény mutatja be. Moderátor: Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója. Zenei szolgálattevők gyülekezetünkből: Horváthné Karsai Ildikó, Horváth Annamária, Horváth Veronika. Bízva megtisztelő jelenlétében, tisztelettel: Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség és Csillaggyertyafény Alapítvány (A hely kialakítása miatt előzetes bejelentkezés szükséges. E-mail: gyertyafeny@freemail.hu, telefon:i/405-4877.) Honlap: www.evangelikus.hu
