Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-10 / 2. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. január 10. » 3 ► Az elmúlt évben sok szó esett egyházon kívül és belül is a húsz évvel ezelőtt történtekről, a rendszerváltásról és következményeiről. A visszatekintések java részében elszalasztott lehetőségekről, be nem teljesült várakozásokról, húsz év alatt el nem végzett feladatokról esett szó. Történt egyáltalán valami jó az elmúlt két évtizedben? A 2009 decemberében huszadik születésnapját ünneplő Mandák kórus története a megragadott lehetőségről és a betöltött hivatásról mesél. Hosszú évek álmodozása és hosszú hónapok tervezgetése után 1989. december 27-én hívta meg először ifjabb Hafenscher Károly azokat a fiatalokat, akik a fóti kántorképzőben a korábbi években, évtizedekben átélték a közösség és az együtt éneklés örömét. Bár a Foton kötött barátságokat már korábban is tovább éltették az évközbeni találkozások, a szervezett forma új keretet és értelmet adott az együttléteknek. 1989 előtt a templom falai közé szorított egyházunkban adminisztratív akadályok nem tették volna lehetővé a kórus megszületését. A „kegyelmi időt” azonban felismerték és felhasználták a kórus alapítói. Zenei hagyományokban oly gazdag evangélikus egyházunkban minden bizonnyal nem lett volna nehéz valamely kórushoz „méltóbb” nevet választani, de a kántorképzőhöz való kötődés oly erős volt, hogy természetesen megmaradt a kántorképző villáját adományozó Mandák Mária neve, és lett pár évvel később hivatalosan is Mandák kórus az énekkar neve. A fóti kántorképző ma hivatalos munkaágaként ismeri el a kórust, és lehetőségeihez képest támogatja működését. Kezdetben inkább a régi kántorképzősök adták az énekkar gerincét, később azonban kialakult a máig is működő rend, amelyben a mindenkori tanfolyamok hallgatóiból és előadóiból verbuválódik a tagok túlnyomó többsége. Az ország - sőt időnSzületett 1989-ben ként a Kárpát-medence - távoli pontjairól összetalálkozó kórustagok miatt egyéni módszer alakult ki a zenei munka biztosítására: a Manhétvége még inkább lerövidül, hiszen sokaknak vissza kell térniük, hogy gyülekezetükben vasárnap megszólaljon az orgona. rust, szakmai munkájuk teszi lehetővé, hogy olyan színvonalon szólalhasson meg az énekkar, amely méltó a kántorképző hagyományaihoz. dák a kezdetektől egészen máig „levelező kórusként” működik. Tagjai kezdetben két-három havonta gyűltek össze - ma már havonta találkoznak -, és egy hétvége áll rendelkezésükre a próbára, a művek megtanulására. Ráadásul általában nem hivatásos zenészekről van szó, hanem gimnazistákról, egyetemistákról, fiatal felnőttekről, akiknek annyi zenei előképzettségük van, mint bármely más amatőr énekkar tagjainak. Az egy kórustagra eső kántori szolgálatok száma azonban minden bizonnyal ebben a kórusban a legmagasabb, hiszen a tagok nagy része gyakorló, gyülekezeti kántor. A kórustagok nem is mindig tudják megoldani helyettesítésüket, így az amúgy is kurta próbaifjúsági kórust összetartani és vezetni különösen nehéz feladat. Az énekkar permanens „nemzedéki válságban" van, hiszen a tagok felnőnek, munkájuk messzire szólítja őket, családot alapítanak, amely mellett már nem tudnak időt szakítani a kórusra, a helyükre lépő újaknak pedig újra meg kell tanítani azt a repertoárt, amelyet a régiek már tudtak. Ezt a szakmailag hálátlan, emberileg különösen erőt próbáló feladatot csak elhivatott emberek tudják végezni. A kórus alapító karnagyának munkáját néhány évig Ecsedi Zsuzsanna segítette, majd Balás István vette át az énekkar vezetését, és Abaffy Nóra csatlakozott hozzá segítségként. Az ő személyes kisugárzásuk tartja össze a mindig változó kó-A kórus közösségének erejét a huszadik születésnapon az mutatta meg legszemléletesebben, hogy régi tagjaival több mint százfősre gyarapodott az Óbudán szolgáló énekkar. Az országhatár sem jelentett akadályt, volt, aki Ausztriából, más pedig Bajorországból tért vissza, hogy az ünnepi alkalmon ismét a Mandák kórus tagja lehessen. Amikor az énekkar született, alapítói még nem tudhatták, hogyan fogja megtalálni helyét egyházunkban. Egy egyházi kórus általában egy gyülekezethez kötődik, a gyülekezet alkalmain, mindenekelőtt istentiszteletein szolgál énekével. Egymással találkozni jó dolog, együtt énekelni még jobb, de ha nincsen a munkának látható eredménye, akkor hamar elvész a motiváció. A Mandák kórus azonban megtalálta azt a szolgálati területet, amely évtizedek óta betöltetlen volt egyházunkban. A negyvenes évekig a Lutheránia volt az az egyházi kórus, amely rendszeresen elment olyan vidéki gyülekezetekbe, ahol nem volt rendszeres, színvonalas egyházzenei szolgálat. Ezt a feladatot látja el húsz éve a Mandák kórus. Egyre több meghívást kapott különböző gyülekezetekbe, ahol egy-egy hétvégén több egyházzenei áhítat, illetve istentisztelet alkalmával szolgálhatott. Olyan helyekre is eljut így a magas színvonalú egyházzene, ahol az élő klasszikus zene megszólalása is ritkaságnak számít. A „hontalan” Mandák kórus így vált valamennyi evangélikus gyülekezetünk énekkarává. Külön értéke ezeknek a szolgálatoknak, hogy fiatalok végzik önként és szemmel látható lelkesedéssel, megcáfolva azt az elterjedt vélekedést, hogy ez a korosztály elveszett az egyházi szolgálat és a klasszikus egyházzene számára. A Mandák kórus mai szolgálata egyházunk legjobb hagyományait folytatva egyszerre evangélizáció és kultúrmisszió. A gyülekezeti szolgálatok mellett a kórus énekelt a Zeneakadémián diplomahangversenyen, szerepelt a Vigadóban rendezett reformációi megemlékezésen, képviselte egyházunkat németországi Kirchentagon, közreműködött Szélrózsa találkozókon, és részt vett kórusfesztiválon is. Mit kívánhatunk a működése harmadik évtizedét elkezdő Mandák kórusnak? Mindenekelőtt azt, hogy legyenek lelkes tagjai és elhivatott vezetői, akik meghallják gyülekezeteink hívását, hogy egyházunk minden templomában színvonalasan megszólalhasson evangélikus egyházzenénk. Kívánjuk, hogy a kórus szolgálatain keresztül minél többen felfedezhessék a közös éneklés, Isten dicsőítésének, a „kétszeres imádkozásnak” megtartó erejét, hogy újra és újra valósággá válhasson Luther felhívása: „Énekeljetek, gyermekeim, hadd fusson az ördög!” ■ Kertész Botond Esztendő fordultán Beszélgetés Adorjáni Dezső Zoltán püspökkel ► Négy éve indult és olvasóink körében töretlen népszerűségnek örvendő püspökpublicisztikai rovatunkban az egyházkerületek lelkészi vezetői hétről hétre maguk választják meg írásuk témáját. A három magyarországi püspök mondandóját sok esetben egyéb cikkek is kiegészítik a lap hasábjain, ám az Erdélyi Egyházkerületből, azaz a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház háza tájáról gyakran a püspöki jegyzet a kizárólagos hírforrás. Ezért is gondoltuk, hogy így év elején - rendhagyó módon - mi kérdezünk Adorjáni Dezső Zoltán püspöktől.- Csak néhány napja hagytuk magunk mögött a 2009. esztendőt, így aktuális még a kérdés, hogy milyen évet zártak az erdélyi kerületben.- Az Úristentől nagyon sok áldást kaptunk, sok jó dologért adhatunk hálát. A mi mindennapjainkra is erősen rányomta bélyegét a gazdasági világválság, de elmondhatjuk, hogy ennek ellenére működőképesek tudtunk maradni. Sok területen meg tudtuk valósítani a célunkat, gyarapodtunk, továbbléphettünk, fejlődhettünk; kiemelem ezek közül a lelki fejlődést. De ne tagadjuk, voltak kudarcaink is - szembesültünk adminisztrációs és fegyelmi problémákkal csakúgy, mint számos tervünk kevésbé jól sikerült megvalósításával.- Előretekintve az új esztendőre mely területeken számít Püspök úr előrelépésre?- A szokásos munkák - adminisztráció, renoválás, állagmegőrzés - mellett két fő célt tűztünk ki egyházunkban 2010-re. Az egyik az ifjúsági munka átszervezése, megújítása és fellendítése. A Romániai Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Revisz) és a Collegium Academicum Lutheranicum szervezete stílusváltás előtt áll. Évek óta dédelgetett közös álmunk, hogy a Szélrózsa ifjúsági találkozónak egyszer mi lehessünk a házigazdái. De ehhez olyan stábot kell toboroznunk, amellyel kompetensen láthatunk hozzá egy ilyen nagyszabású rendezvény megszerveÉGTÁJOLÓ Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület zéséhez. (Zárójelben jegyzem meg, hogy gyülekezeteinkből természetesen az idei, szarvasi Szélrózsára is készül egy népes csapat.) Nagyon számítunk az anyaországi teológusok és ifjúsági munkások segítségére, akiknek gyakorlatuk van abban, hogyan kell jól végezni az ifjúsági munkát. Idén nemcsak a mi fiataljainkat szeretnénk anyaországi képzésekre küldeni, de számos tanfolyamot tervezünk itthon is. A másik fontos terület, ahol jelentős előrelépést várunk, a műemlékvédelem. Hála Istennek 2009-ben - állami forrásokat is felhasználva - sok épület újult meg egyházunkban. Sajnos azonban nem minden esetben volt szakszerű a renoválási munka. Ezért elhatároztuk, hogy idén nagy hangsúlyt fogunk helyezni a tájékoztatásra. Fontos, hogy az egyházi struktúra minden szintjén lehetőséget teremtsünk szakembereknek az útmutatásra. Nem arra számítunk persze, hogy ezek után például egyegy gyülekezet presbitériuma teljesen otthon lesz a témában, de fontos, hogy a hozzáértés hiánya következtében ne érje visszafordíthatatlan károsodás műemlék templomainkat és épületeinket. Célunk továbbá, hogy országos gyűjtőkörű, központi levéltárat hozzunk létre Kolozsvárott. Itt ugyan már évek óta létezik levéltár, de az csak a felső szintű adminisztráció, az egyházi vezetés anyagait őrzi. Szeretnénk azonban a gyülekezetek - sokszor igen mostoha körülmények között tárolt - értékes anyagait is összegyűjteni, digitalizálni és szakszerűen katalogizálni.- A Magyar Evangélikus Konferencia elnökségi tagjaként idén mire számít a Maek berkeiben?- Csak reménykedni tudok abban, hogy egy kicsit felpörög majd a munka, mert - önkritikát gyakorolva - őszintén be kell vallanunk: most mintha csak „őrlángon” működne a konferencia. Fontos lenne új aktivitást és tartalmat adni az ügynek, minél több közös projektet megvalósítani. Itt konkrétan a testvér-gyülekezeti kapcsolatok és a diakónia területére gondolok, mert e téren reálisan tudok aktívabb közös jövőt elképzelni.- Milyen üzenetet hordoz az ön számára a 2010. esztendő igéje: „Jézus Krisztus mondja: »Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem«”?- Rendkívül aktuálisak Jézus szavai, hiszen tele vagyunk aggodalommal, gyengülő hittel. Aki megérti és befogadja az év igéjének üzenetét, annak valóban Isten lesz minden körülmények között a reménysége 2010- ben is. ■ Boda Zsuzsa
