Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-03-14 / 11. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2010. március 14. *• 15 A hét webmesterlövész Mire az Evangélikus Életet készítő nyomdagépek leállnak, és a kész új­­ságkötegeket teherautóra pakolják, kezdetét veszi az V. Web 2.0 Sympo­sium, amelyet a szakma képviselői csak BarCamp Budapest néven em­legetnek. A tavalyi rendezvény beszá­molójától eltérően (Tavaszi zsongás - 2009/13.) azonban különös jelen­tősége van annak, hogy ezúttal az esemény előtt születik meg az írás Magyarország legnagyobb webfej­­lesztői konferenciájáról. Idén ugyanis harminchét induló in­ternetes vállalkozás szállt harcba olyan díjakért, amelyek megalapozhat­ják a projektek jövőjét: egy teljesen fel­szerelt irodát lehet nyerni egy évre, to­vábbá tanácsadást és webes szolgál­tatásokat kap a győztes. A startup-ver­­seny döntőjének eredménye izgal­mas kérdés, és nem haszontalan egy pillantást vetni azokra a webes kezde­ményezésekre, amelyek a szakmai zsűri ajánlásai alapján a legjobb hét kö­zé kerültek. A verseny ugyanis nem­csak önmagáról szól, hanem remek képet ad a mai magyar fejlesztésekről, az innovációs elképzelésekről és ha­zánk szellemi potenciáljáról. A döntőben pénzügyi szakemberek és induló cégek menedzselésében já­ratos befektetők fognak dönteni, és korántsem biztos, hogy a fejlesztők és webes tanácsadók által felállított sor­rend fog érvényesülni, vagy hogy a technikailag legjobbnak tűnő ötletet tartják a pénzemberek a lehetséges legjövedelmezőbb befektetésnek. De a jelenleg legesélyesebbeknek tartott EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence projektek útmutatóul szolgálhatnak akár az informatikai korszak kihívá­saival szembesülő egyházaknak is. A joszaki.hu Terray Tamás és Pfenninberger Ádám fejlesztése, az egyelőre csak iWiW-es kisalkalma­­zásként működő rendszer az ismerő­sök ajánlása alapján teszi lehetővé szakemberek keresését különféle munkákra. A mesterembereknek és különféle szolgáltatóknak pedig ugyanakkor - ha jól végzik a munká­jukat - remek referencia lehet. Tematikus közösségépítéssel pró­bálkozik agrundfoci.hu oldal, amely­nek máris 317 csak hobbiként futbal­lozó csapat a tagja. Az amatőr futbal­listák a rendszeren keresztül tarthat­ják a kapcsolatot rajongóikkal, ese­mények szervezőivel, illetve akár a pályatulajdonosokkal is. A fejlesztő, Müller Tamás szakmai partnerként maga mellett tudhatja a Magyar Labdarúgó-szövetséget. Nagy népszerűségnek örvend az iWiW-es Csajok és pasik alkalmazás, amelyet eddig több mint 530 000 tag telepített. Ezt a sikert próbálja meg dr. László Gergely önálló oldal kere­tei között megismételni, és a fel­használótáborra alapozva indítana társkereső szolgáltatást. A ninimo.com egyből a nemzetkö­zi piacra is készül, az oldalon a kis­gyermekes szülők hozhatnak létre profiloldalt saját gyermeküknek. A látványos grafikai elemeket felvo­nultató projekt a feltöltött fotókat és videókat nemcsak megjeleníti, de az ígéretek szerint egyfajta mesekör­nyezetbe is ágyazza őket. Gerendély Zoltán és csapata már másfél éve dol­gozik a rendszeren. Egyfajta távmunkamenedzsment­rendszer az otthonrol.hu, amely első­sorban adatfeltöltési feladatokat tud hatékonyan delegálni otthon dolgo­zók számára. A rendszer a megbízá­sokat pár perc alatt elvégezhető da­rabokra osztja, amelyeket szétoszt a regisztrált munkások között, majd az eredmények felvitele után gondosko­dik azok egybefűzéséről. Benedek Balázs rendszere máris 7500 táv­munkást tudhat maga mögött. Rétai Martin Pocket Guide nevű szolgáltatása mobilinternetes alkalma­zás, és a komolyabb telefonok számá­ra tesz elérhetővé egyfajta idegenve­zető szolgáltatást. A rendszer rögzíti a megtett útvonalat is, és hozzácsatol­ja az út során készített felvételeket, így valóságos telefonos útinaplót készít. A verseny hetedik résztvevője az a moly.hu könyves közösségi oldal, amelyről ebben a rovatban már több­ször esett szó. így e sorok írójának érintettsége folytán biztos lehet ben­ne a kedves olvasó, hogy következő cikkünkben még visszatérünk a Bar­Camp Budapest eseményeire. ■ Nagy Bence ^ Szerkesztőségünk hibájából fordítási hiba csúszott múlt heti számunk Margót Küfimannról írt cik­kébe (10. szám, 6. oldal). A röviden csak EKD-ként emlegetett németországi egyháztest (Evangelische Kirche in Deutschland) nevét ugyanis helytelenül írtuk át Németországi Protestáns Egyházról Né­metországi Evangélikus Egyházra. A kitűnő össze­foglaló szerzője - Holger Mánké - az alábbi levél­lel olvasóink számára is segít tisztázni, miért nem lehet „csereszabatos” a két fordítás. Németországban az EKD (Evangelische Kirche in Deutschland) tagegyházai között van huszonkét evan­gélikus, uniált és református tartományi egyház. Az evangelisch szó magában foglalja az evangélikust (az­az a lutheránust), a reformátust és az uniáltat. (Ez utób­bin természetesen nem unitáriusokat értünk, hanem evangélikusokból és reformátusokból egyesült egyhá­zakat.) Mindenesetre szó sincs arról, hogy az EKD csak evangélikusokat tömörítene. A legjobb fordítás szerin­tem a Németországi Protestáns Egyház, hiszen a pro­testáns szó - a német evangelisch szóhoz hasonlóan - magában foglalja a reformáció egyházait. Ráadásul van egy olyan egyházi szervezet is, amely­ben csak és kizárólag a németországi evangélikus (azaz lutheránus) egyházak tömörülnek. Ez a Vereinig­te Evangelisch-Lutherische Kirche in Deutschland, rö­viden: VELKD. Ennek a vezető püspöke 2005 óta dr. Johannes Friedrich, aki emellett a Bajorországi Evan­gélikus Egyház tartományi püspöke is. (Nyilván a VELKD-t és az EKD-t sem szabad összekeverni.) Az evangelisch és az evangélikus szavak ránézés­re hasonlóak. De mivel némi tartalmi eltérés van kö­zöttük, felhívom a figyelmet arra, hogy csak az evangelisch-lutherisch és a lutherisch szavakat lehet „evangélikusnak” fordítani, az evangelisch önmagá­ban viszont a reformációban alakult, protestáns egyházakat illeti. ■ Holger Mánké SZERETETVENDÉGSÉGRE Háztető sütemény -Hozzávalók a tésztához: 60 dkg liszt, 5 dkg zsír vagy margarin, 25 dkg porcukor, 2 tojás, 1 evőkanál méz, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 4-5 evő­kanál tej, 1-2 evőkanál kakaópor. Hozzávalók a krémhez: 3 csomag vaníliás pudingpor, 8-9 dl tej, 9 evő­kanál cukor, 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor. Hozzávalók a csokoládémázhoz: 6 evőkanál porcukor, 4 evőkanál kakaó, 4 evőkanál tej, 3 dkg margarin, a dí­szítéshez kókuszreszelék. A tészta elkészítéséhez a tojásokat a fehérjével együtt, a porcukrot, a zsi­radékot és a mézet egy tálban habos­ra keverjük. Hozzáadjuk a tejet, majd a masszát összegyúrjuk a szódabikar­­bónás liszttel. A tésztát megfelezzük. Az egyik feléből két lapot sütünk a tepsi hátulján, és a lapokat még me­legen három-három csíkra vágjuk hosszában. (Azért kell még melegen vágni, mert hidegen könnyen tö­rik.) A tészta másik feléhez hozzáad­juk a kakaót, majd tizenkét egyenlő részre osztva tepsi hosszúságú rudat sodrunk belőle, és egyszerre megsüt­jük őket. A krém elkészítéséhez a pudingpor hátulján található leírás alapján meg­főzzük a pudingot, majd hűlni hagy­juk. A margarint habosra keverjük a porcukorral, végül összedolgozzuk a pudinggal. A sütemény összeállításához az egyik fehér lapot letesszük egy tálcá­ra, és megkenjük krémmel. Három barna rudat fektetünk rá, majd újabb réteg krém következik. Ezután két barna rudat teszünk rá, és újból megkenjük krémmel. Még egy bar­na rudat helyezünk rá, és körbe­kenjük a tetejét és az oldalát krém­duplán mel. Végül két fehér lappal beborít­juk, mintha háztető lenne. A csokoládémáz elkészítéséhez a porcukrot és a kakaót összefőzzük a tejjel, majd hozzákeverjük a vajat. A háztető mindkét oldalát megkenjük a mázzal, majd megszórjuk kókusz­reszelékkel. A megmaradt tésztából, krém­ből és csokoládémázból még egy sü­teményt állítunk össze a fent leírt módon. EVÉL&LEVÉL „Sokan kérik” Tisztelt Szerkesztőség! Mélységesen egyetértek Herényi Istvánnak az Evan­gélikus Élet 2010. február 29-i számában megjelent levelével, melyben arról ír: „Tartsuk távol a politikát templomainktól!” Igen, ezt valahogy meg kel­lene próbálni, de sajnos az emberekbe már annyira beleivódott a napi po­litika, hogy szinte lehetetlen. Egyszer egy lelkésszel beszéltem erről, aki azt mondta, hogy „de hát a lel­késznek is van politikai meggyőződése”. Ekkor én azzal érveltem, hogy ter­mészetesen, de azt nem a szószéken kell kifejtenie. Amire az volt a válasza, hogy „sokan kérik”. És ez a baj: hogy sok embernek nem elég a médiában hallható politizá­lás, még a templom falain belül is azt akarja hallani. Herényi István utal a püspökök egy évvel ezelőtti ajánlására is, hogy mi való a templomba. Akkor az volt az álláspont, hogy a magyar zászló sem kel­lene, hogy a templom tartozéka legyen. Nem tudom, hogy hány templym­­ból tűnt el azóta a zászló, de félek, igen kevésből. Osztom tehát a fenti cikkben foglaltakat, azzal a kiegészítéssel, hogy sok­szor az Evangélikus Életben is többnek érzem a politikai cikkeket, mint amennyi szerintem egészséges lenne. Testvéri üdvözlettel: Pelikán Pálné (Budapest) Köszönet Kedves ismerőseimtől és a katolikus rádióból is értesültem a február 27-ei Deák téri esti ünnepi alkalomról, amelyet Csoóri Sándor nyolcvanadik szü­letésnapja tiszteletére rendeztek meg. Az alkalomra tehát mindenki meghí­vott volt; aki eljött, maradandó élményben volt része. Az ünnepi est nem egyszerű tiszteletadás volt. Ami ott történt, messze túl­mutatott az emberi dimenzión. Hatalmas, mondhatni fenséges lelki-szelle­mi esemény volt, amelyre olyan kiéhezettek az emberek. Az ünnepeltet csu­pán egy rövid mondattal köszöntötték, utána mindent átvett a költészet, a csodálatos ének és zene. Hömpölyögtek a versek, a lélekből kiszakadt kiál­tások, fájdalmas megrendülések, megszelídült látomások, feltörő öröm. Mind­ezt felfogta, átfogta, körülölelte, felemelte, felerősítette a költemények által ihletett zene, amely a végén hallelujában tört ki a női kórus kíséretével. Az igehirdetés is a költőt idézte; fájdalmas kiáltását az ország erkölcsi ál­lapota miatt. (Halott vagy részeg ez az ország?) A lelkeket csak a szeretet gyó­gyíthatja meg, amelyet a keresztre feszített, de feltámadt Krisztus hoz. Ő jön, Isten népe ezért emelheti fel a fejét! A költészet és zene élményén túl páratlan kultúrtörténeti esemény is volt ez az este. A magyar kultúra két nagy és most már idős személyisége, akik az elmúlt évtizedekben erőt és mondanivalót adtak ennek az országnak, ta­lálkoztak, testvérként átölelték egymást, és szolgáltak. Erre a bensőséges egyet akarásra és elsősorban szolgálni akarásra lenne a legnagyobb szüksége ennek az országnak. Kinczler Irén (Budapest) Margot Käßmann esete a fennálló világrenddel Drámai gyorsasággal peregtek le szemünk előtt a német protestáns egyház vezető püspökének lemondásához vezető események. Az eset kapcsán Né­metországban újra szóba került Margot Käßmann-nak a nálunk talán kevés­bé ismert drezdai újévi imája. Mikor is szókimondóan a NATO afganisztá­ni fegyveres jelenlétét kritizálta a „Nichts ist gut in Afghanistan” (semmi nem jó Afganisztánnal kapcsolatban) szavakkal. A 2001 óta tartó, meglehetősen homályos kezdetű, még bizonytalanabb kimenetelű vállalkozás, háborús kaland kilenc éve nyugati és afgán civilek, katonák sokaságának életét követelte. Az esemény a világpolitika egyre kí­nosabb helyszínévé növi ki magát, amiről azonban mai világrendünket gúzs­ba kötő taburendszer miatt nem lehet nyíltan beszélni. A püspöknőt a politika részéről számosán támadták merész szókimon­dása miatt, „a hátország cserbenhagyja a fronton küzdő hős katonákat” stí­lusban, kicsit emlékeztetve evvel az első világháborús vereséget a hátország árulásával magyarázó „hátba döfés” (Dolchstoss) legendára. És valóban, a né­met fül számára Margot Käßmann „Nichts ist gut in Afghanistan” kijelen­tése kissé emlékeztethet a híres német pacifista író, Erich Maria Remarque regényének címére: lm Westen nichts Neues (magyarul Nyugaton a helyzet változatlan címmel jelent meg). Interneten visszahallgathatok, elolvashatok Käßmann szavai, a vele készült interjúk, az esemény kommentárjai. Érdemes időt szánni rá, hiszen a püs­pök asszony komolyan, magabiztosan válaszol a feltett fogas kérdésekre. El­mondja, hogy a német protestáns egyháznak már évek óta ismert az afga­nisztáni fegyveres vállalkozást bíráló véleménye, de a katolikus egyház is ha­sonló állásponton van. Mint lelkészhez katonák fordulnak hozzá, akik mel­lől kilőtték bajtársaikat, özvegyen maradt feleségek, akik a repülőtéren egye­dül fogadják Afganisztánból hazaszállított férjük koporsóját. Neki mint lel­késznek és mint egy egyház képviselőjének feladata, kötelessége a társada­lom lelkiismeretére apellálva az egyik legfontosabb krisztusi parancs mel­lett, a békességre törekvés mellett felszólalnia. A püspöknő szavaiban, fel­lépésében szerény öntudatossággal vállalja véleményét. Elgondolkoztató ez számunkra is, hiszen a globalizmus félgyarmatává süllyesztett hazánkban az egyházak gúzsba kötve táncolnak, megzsarolva és anyagiakból kifosztva. A fősodratú média szájkosárral akadályozza meg, hogy kifejtsék a társadalom előtt hivatásukból fakadó mondanivalójukat. Érdemes tehát odafigyelni a német püspök asszony esetére ilyen szempontból is. Hi­szen az ószövetségi haragos prófétákat sem szerette a hatalom, ha köreiket zavarva nyíltan elmondták a véleményüket a népnek. De ha nem mondták volna el, elmulasztották volna kötelességüket. Akkor is, most is. Czenthe Miklós (Budapest) Macjyar Rádló^) Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Március 14-én, böjt negyedik vasárnapján 10.04-től is­tentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Bé­késcsabáról. Igét hirdet Kondor Péter esperes-lelkész.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents