Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-14 / 11. szám
Evangélikus Élet élő víz 2010. március 14. » 11 Hogyan lesz a gyenge kezdésből jobb befejezés? Már az új év harmadik hónapjában járunk, és talán másokhoz hasonlóan benned is megfogalmazódott, hogy valamit másképpen kellene csinálni. Vagy talán van valami, ami bosszant vagy nyomaszt egy olyan sajnálatos döntés miatt, amelyet a múltban hoztál. Vágyakozol rá, hogy bárcsak elölről kezdhetnéd a dolgot. A golfjátékosok ezt „mulligannak” hívják - azt jelölik ezzel a szóval, amikor egy rossz ütést meg lehet ismételni. Sajnos a valós élet ritkán ajánlja fel nekünk a mulligan lehetőségét. Együtt kell élnünk hibás döntéseinkkel, cselekedeteinkkel, és gyakran el kell fogadni a következményeiket. Nemrég valakitől kaptam egy idézetet: „Senki sem tud újat kezdeni, de ma elkezdhetünk valamit, aminek új lesz a befejezése.” Akár egy golfmeccsről van szó, akár egy új üzlet megnyitásáról vagy egy kapcsolat megkezdéséről - ez mindegyikre igaz. És néha nem kezdünk olyan jól, ahogyan szeretnénk, nem úgy, mint egy világklasszis sprinter; és nem mehetünk vissza, hogy újrakezdjük a versenyt. Folytatnunk kell, remélve, hogy amint haladunk előre, egyre jobbak leszünk. Van valami az életedben, amit szeretnél másképp csinálni, vagy valamit újrakezdenél? Talán a karrieredben volt olyan döntésed, amelyet most visszatekintve nem tartasz túl bölcsnek? Valaki ajánlott egy lehetőséget, de már nem élhetsz vele? Volt olyan befektetésed, amelyről kiderült, hogy értelmetlen volt? Talán tönkretettél egy fontos kapcsolatot, és már javíthatatlan? Sajnos bármennyire szeretnéd, hogy máshogyan legyen, ami megtörtént, az megtörtént, és nem lehet megváltoztatni. Szóval akkor hogyan tovább? A fenti állítás szerint a kezdés betonba van öntve, de ma elkezdhetünk valamit, aminek reményteljes lehet a befejezése. A Biblia sokat beszél erről. levő ösvény kacskaringós lesz. Az a farmer, aki traktort vezet a mezején, előre figyel, mert tudja, hogy ha hátrafelé néz, akkor nem tudja tartani az egyenes vonalat, pedig ez lenne a dolga. Jgyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint olyan munkás, Hagyd magad mögött a múlt hibáit, és szánd oda magadat a célodnak. Ha a megváltoztathatatlan múlton töprengsz, az általában haszontalan. Miután kitűzted, hogy hová akarsz eljutni, és kigondoltad, hogyan, akkor tudni fogod, hogy a célnál vagy, amikor odaérsz; ezért folyamatosan fókuszálj a célra .„...azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára’.’ (Fii 3.13-H; Károli-fordítás) Ha folyamatosan hátrafelé nézel, ezzel csak azt éred el, hogy az előtted aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét’.’ (2Tim 2,15; Károli-fordítás) A múlt romjaira nem épülhet a jelen vagy a jövő. „A múlt maradjon a múltban" - mondják néha. Gyakran teljesen új indulás kell ahhoz, hogy magunk mögött hagyjuk mindazt, ami korábban volt, és ez a legjobb eszköz arra, hogy a jövőben a befejezés is megfelelő legyen. „Senki sem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt’.’ (Lk 5,36; Károli-fordítás) ■ Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna) HETI ÚTRAVALÓ „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz’.’ (Jn 12,24) Böjt negyedik hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a böjti öröm forrásáról, Krisztus áldozatáról szólnak; ő az örök élet Kenyere, de nem „kenyérkirály” „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Jézus az ő életét adta értünk.” (íjn 3,16; LK) Fedezzük fel, hogy a dióhéj-evangéliumban is (lásd Jn 3,16) ugyanezt hirdeti a szeretet apostola! Mi pedig ezért vallhatjuk: az Úr Jézus az én jó pásztorom. „Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényén vezet az ő nevéért.” (GyLK 683,2) Egykor a görögök és azóta sokan Jézust szeretnék látni, meg akarják ismerni. Heti igévé lett válaszát így indokolja Urunk: „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi megazt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen..!’(Jn 12,25-26) Örök örömöt az embernek csak a vigasztalás Istene adhat, ám „Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk”, mert „az Isten vigasztal minket”. Adjunk ezért hálát: „Áldott az Isten, (...) az irgalom Atyja..!’ (2Kor 1,5.4.3) Mózes hirdette, hogy Isten jósága hűségre kötelez. Mikor mannával, mennyei eledellel táplálta a népet, „így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik’.’ (5MÓZ 8,3) Nekünk az élet Kenyerére van szükségünk! Istennek mindig igaza van: „...tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben ? (...) Mert ő nem ember, mint én (...). Nincs is köztünk döntőbíró..!’ (Jób 9,2.32.33) Mi már tudhatjuk: a Bíró, mielőtt ítélne, eljött meghalni értünk, s aki őbenne marad, megmarad a szeretetben. Urunk ezért kéri: „... maradjatok meg az én szeretetemben!’ Csak így leszünk képesek arra, hogy egymást krisztusi szeretettel szeressük. „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen’.’ (Jn 15,9.11) Luther szerint az igazi öröm titka: „Tartsa magát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztalván magát Jézus Krisztus drága ígéretével, hogy ő az Atyával együtt velünk marad, s megoltalmaz, hogy semmi baj ne ártson, ördög s világ semmi hatalma el ne tiporjon, se tőle el ne szakítson.” Pállal együtt hisszük, tudjuk, „hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít..!’ (2Kor 4,14). Ezért dicsőítsük Istent hálaadással a jó pásztorért - ő a Messiás! Ő búzaszeméletét önként odaadta, azután újra visszavette, mert „ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól”. Akik kételkedve kérik: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”, ezt a választ kapják: „...ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok!’ (Jn 10,18.24.26) Ez az egyetlen megoldás: „...aki pedig szeret engem, (...) kijelentem neki magamat!’ A juhai meglátják őt, „mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy...” (a „titkot” lásd Jn 14,19-21) Ám hittel kérjük: „Jézusom, Krisztusom, / Én szerelmesem! / (...) Eggyé lenni kíván / A szívem veled, / (...) Hogy így mindörökké / Teveled legyek...” (EÉ 381) ■ Garai András Egy házi bibliaóra áldásai ► Az elmúlt század ötvenes éveiben Bállá Rebeka diakonissza testvér missziós útjai során több helyen tartott házi bibliaórákát. Ezekről készített feljegyzéseit örökül hagyta reánk. E feljegyzésekből idézünk fel egy különös bibliaórát. Egy alkalommal sok vágyakozó lélek vett részt a bibliaórán, amely egy hozsánnaénekkel kezdődött: „Siessetek, hamar lejár, / Kegyelme már régóta vár, / Ma még lehet, ma még szabad: / Borulj le a kereszt alatt. (...) Elszáll a perc, az életed, / Ma még, ha jössz, elérheted. / Ne késs tovább, ne várj tovább, / Ma kérd Atyád bocsánatát!” Ezután Rebeka testvér egy igét olvasott fel: „Bűneim büntetése utolért engem (...), és a szívem is elhagyott engem’.’ (Zsolt 40,13) Az ének és az ige sok lelki problémát hozott felszínre: bűnös voltunk felismerését, Isten bűnbocsátó kegyelmét, a megtérést és az üdvösség kérdését. Beszélgetés közben az egybegyűltek zokogó hangra lettek figyelmesek. Rebeka testvér megkérdezte az asszonyt, mi késztette őt sírásra. „A bűneim, a bűneim... - zokogott tovább -, úgy érzem, hogy a bűneim sokasága alatt összeroskadok, nem tudok így tovább élni, engem már nem fogad magához az Isten.” Erre egy igével válaszolt a bibliakör vezetője: „Ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket!’ (íjn 1,9) Ezután arra kérte a testvéreket, hallgassák meg figyelmesen Tokichi Ishi japán rablógyilkos megtérésének történetét, amelyet dr, F. W. Borehan ausztráliai skót lelkész Tórténelemformáló igék című munkája alapján mondott el (fordította Szabó Miklós rákospalotai nyugalmazott lelkész). A különös történet szerint Tokichi pogányságban született, apja megrögzött részeges ember volt, s ő maga életében mindössze két kereszténnyel találkozott, akiknek révén megismerte Isten megváltó kegyelmét. Tizenhárom éves korában az éhség lopásra kényszerítette. „Ez volt a kezdete bűnös életemnek” - vallotta később. A tolvajból hamarosan hamiskártyás lett, ez további lopásokra kényszerítette, míg végül a börtönben kötött ki, ahol a betörők hatása alá került. Kiszabadulása után az egyik bűncselekményt a másik után követte el a legvakmerőbb módon, míg végül meggyilkolta egy teaház felszolgálónőjét, és ügyesen, bűnjel nélkül eltűnt. A hatóságok sehogy sem tudtak a nyomára akadni. Egyéb bűncselekménye miatt azonban Tokichi később ismét fegyházba került. Itt tudta meg társaitól, hogy az általa meggyilkolt felszolgáló leány egykori kedvesét kivégzik a gyilkosság miatt. Ekkor gondolkodni kezdett: mit érezhet, és hogy szenvedhet a helyette elítélt és annak családja, egész rokonsága? Megborzadt az elítélt halálküzdelmére gondolva. Addig tépelődött, míg elhatározta, hogy bevallja tettét, hogy megmentse az ártatlan embert. Vallomást tett, bevallotta minden bűnét, és nyíltan feltárta az addig kinyomozhatatlan gyilkosságot. Arra törekedett, hogy kiderüljön a helyette elítélt ártatlansága. Hosszas bírósági tárgyalások következtek, és a végeredményük az lett, hogy őt mégis felmentették a gyilkosság alól. „Ez nagyon elcsüggesztett, mert tudom, hogy felmentésem az ártatlanra hárítja a büntetést. Annyira kétségbe ejtett, hogy aludni sem tudtam” - írta naplójában. Arra utasította ügyvédjét, hogy az igazság derüljön ki. A perújrafelvétel során őt ítélték el. Ekkor látogatta meg börtönében két hívő skót testvér. Újév reggelén ünnepi ebédet vittek be, három nappal később egy Újtestamentumot küldtek be neki. Először a polcra dobta, majd unalmában később mégis kinyitotta több helyen, és beleolvasott. Jézus jeruzsálemi bevonulását, majd az elveszett bárány keresésének történetét olvasta; később azt, hogyan adták Jézust Pilátus kezébe, hogyan ítélték el ártatlanul, és végezték ki a kereszten. Ezen gondolkodni kezdett. Ő, a megrögzött, makacs bűnöző szégyenletesnek tartotta Jézus ellenségeinek szörnyű tettét. Tovább olvasva megállott Jézus szavainál:,Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek’.’ „Ez átütött rajtam - írta naplójában -, mintha húszcentis szeggel ütötték volna át szívemet. Mit jelent ez az ige? Krisztust szívem szerelmének nevezzem? Mondjam, hogy ez a mennyei könyörület? Nem tudom, minek nevezzem, csak azt tudom, hogy kibeszélhetetlenül hálás szívvel hittem. Ez az egyszerű kérés besegített a keresztyénség közepébe.” Majd így folytatta: „19 éves koromtól 20 évnél többet töltöttem börtönben. Ez alatt az idő alatt megtanultam, mit jelent szenvedést hordozni. Sok kínos próbán estem át, mindegyik azt sürgette, hogy bánjam meg bűneimet. S mégse tudtam bűnbánatra jutni... Most Krisztus egyetlen szavától: Atyám, bocsáss meg nekik..., az én kibeszélhetetlen kemény szívem megváltozott. Megbántam minden bűnömet.” A keresztről való kinyilatkoztatás indította meg Ishit. „Csak a börtönben jöttem rá, hogy van lelke az embernek - olvashatjuk csodálatos naplójában, melyet utolsó bebörtönzése alatt vezetett -, ma a zárkában ülök megfosztva jövés-menéstől, mégis elégedettebb vagyok, mint szabad időmben. A börtön közönséges rabkosztján hálásabb vagyok, mint azelőtt a legfényesebb palotában, amit valaha láttam. Minden napon kibeszélhetetlen nagy az örömöm, s mindezt Jézus kegyelmes jóságának köszönhetem.” Az egyik skót hívő testvér volt utolsó látogatója, aki egy alkalmas igét olvasott fel neki, és beszélt vele az acélrácson át. Ishi ezt mondta utolsóként: „Befejeztem jegyzeteimet, amit lehetett, elvégeztem. Csak azt várom, hogy a bűn testét letéve őhozzá menjek.” Másnap reggel kivégezték. Utolsó szavait versbe foglalta: „Nevem meggyalázva. / Testem börtönben lát halált, / De megtisztult lelkem / Ma visszatér Isten országába.” A történet nagy hatással volt a bibliakör tagjaira. Többen így nyilatkoztak: „Akkor az én bűneimre is van bocsánat!” A töredelmes szívekből felhangzott a dicséret: „Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, / Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! / Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, / Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!” Majd bűnbánó imádság tört fel a szívekből, s jó néhányan - közöttük a síró asszony is - örömmel tettek bizonyságot arról, hogy most fogadták el Jézust Megváltójuknak. Öröménekként zúgott fel a testvérek ajkáról a hallelujaének: „Szent bizonyosság: Jézus enyém! / Földi utamra sugárzik a fény, / Vár az örökség, mennyei fény, / Lelkem ujjongva fölfele néz. / Dicsének hangzik ajakamon, Jézust örömmel magasztalom. (...) Boldogan érzem, s vallom is én: / Jézusé lettem. Jézus enyém." A fegyház „nemes embere” (így nevezte a japán kriminológia) isteni kegyelemben való részesülésének története így hatott a bibliakör bűneikkel küszködő tagjaira, s bizonyítéka lett annak, hogy Isten kegyelme végtelen; minden hozzá térő, bűneit megbánó lélek számára készen áll. Fogadjuk el ezt a drága ajándékot! ■ SzencziLászló
