Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-01-10 / 2. szám
2 ◄! 2010. január io. FORRÁS Evangélikus Élet VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP - MT 5,13-16 Sóvá lenni Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, aki karácsony szent eseményében megengedted, hogy sötét világunkban ismét felragyogjon a világ világossága, hallgass meg minket, amikor biztatásod és rendelésed szerint eléd visszük kéréseinket. [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért. Te azt mondtad, legyen világosság, a világ pedig egyre sötétebbnek tűnik. Kérünk, űzd el a sötétség erőit, hiszen nélküled alkony borul a világra. Rázd fel és formáld ezt a világot, hogy ne távolodjon el végleg tőled, hanem újra rátaláljon Teremtőjére. Könyörgünk az emberiségért. Add, hogy a gyűlölet sötétsége helyett a szeretet fénye legyen láthatóvá. Sötétnek látjuk az embervilág jövőjét, de veled betörhet közénk a reménység sugara. Add hát, hogy meglássuk azt a távlatot, amelyet egyedül te adhatsz az emberiségnek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Tedd alkalmas eszközöddé arra, hogy a világban, ahol az emberek egymástól fogadnak vagy vesznek el dicsőséget, a te mennyei dicsőséged fénye legyen megtapasztalható. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk minden emberért. Oly könnyen úrrá lesz rajtunk mindaz, ami eltakarja a te világosságodat. Mozdíts ki minket a sötét gondolatok, sötét indulatok, sötét cselekedetek zsákutcájából, hogy a világosság gyermekeiként élhessünk a te dicsőségedre. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Különösen is könyörgünk mindazokért, akik a betegség és az elmúlás sötétségében nem látnak kiutat, s nem tudnak tájékozódni azon az úton, amely a szenvedésen és a halálon át is hozzád vezet. Ragyogtasd fel számukra a kiteljesedő, örök élet evangéliumát. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Add meg nekünk, Urunk, kegyelmesen, hogy a vízkereszti időben feltöltekezhessünk az örök világosság fényével, elmélyülhessünk hitünkben, és átélhessük azt a csodát, amelyet Fiad megjelenésével adtál e világnak. Légy és maradj velünk Jézus Krisztus, a mi Urunk által. [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „Az evangéliumban Isten egészen szeretetre méltónak és jóindulatúnak bizonyította meg magát. Mindenki számára készséges. Senkit meg nem vet. Vétkeinket megbocsátja. Kemény szigorában senkit el nem űz. Mert hiszen teljes kegyelmet hirdet, mellyel hordoz, velünk kegyelmesen bánik, és senkit sem büntet érdeme szerint. Mi más ez, mint kegyelmi idő, amikor teljes bizalommal járulhat mindenki a kegyelem trónja elé.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Faludy György Haláltánc-ballada című versében mindenki elrontja az életét. Ez a mindenki mi vagyunk. Az egyetlen reményt a földműves adja. Arra kéri a halált, hogy majd vigye el holttestét, és a föld felett szórja szét trágyának. „Kaszás testvér! Sovány a földünk! könyörgöm, egyet tégy nekem: ha elviszel, szórd szét trágyának testemet kinn a réteken!” Ő rábólintott, s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél. Ennyi az egész, ez a értelme az életnek. Ugyanakkor ez valódi remény, hiszen életünk legalább halálunkban hasznos lehet. A kártékony élet helyett sóvá lehetünk, a föld sójává. * * * Jézus nem ilyen vigasztalan képet állít elénk. A só, bár parányi, aránytalanul nagy hatást fejt ki a környezetére, egyetlen csipet az egész levest megízesíti. Jézus azt mondja, hogy tanítványai ugyanígy hatnak a világra. Bár kevesen vannak, mindent meg tudnak változtatni. Ugyanígy beszél a világosságról is. Egy parányi fény láthatóvá teszi a szoba belsejét. Annyira jelentős ez a hatás, hogy nem lehet elrejteni. Olyan, mint egy város a hegyen, távolról látható, mindenképpen szembeötlő. Szívmelengetőek ezek a mondatok, csak semmit nem tapasztalunk belőle. Az egyház társadalmi trükkökhöz folyamodik, hogy jelentőségé legyen, a gyülekezetek klubrendezvényeket tartanak, hogy az emberek betérjenek hozzájuk. Nem érződik az a nyugodt biztonság, a hatni tudás önbizalma, amelyet ezen a szürke ásványon - itt az asztalomon levő sótartóban - tisztán látok. Miért nem hat a kereszténység, ha hatnia kellene? Olyan, mint egy fájdalomcsillapító, amelynek hiába várjuk jótékony hatását, csak nem érkezik. De rpiért is kellene hatnia, ha elég lehet csupán az elfogadás is? Talán tisztább lenne halálunk természetes voltába kapaszkodni, mint a Haláltánc-ballada földművesének. A természet is Istent dicséri. Nem kell változtatni, elég, ha beleilleszkedünk a természetesbe. Nem kell hatni, elég, ha a rossz hatásai elől idejében elmenekülünk. Jézus azonban ezt mondja: ti vagytok a föld sója. * * * Jevtusenko versét sokan ismerik, igaz, általában máshonnan. A kereszténység számára létkérdés, hogy tud-e érdekessé, izgalmassá, naggyá lenni a szó legnemesebb értelmében. Annak a sós íznek mindent be kell töltenie. Rejtve pedig tényleg nem maradhat semmi. Bűn a középszerűség akárcsak a hazug szó: elfajulás. Buzdítsa ki-ki magát, hadd tenne dicsőt, remeket. Naggyá nem lenni - gyalázat. Mind naggyá legyetek! * * * A hatni akarás és hatni tudás vágya ott van bennünk, tanítványokban. A VASÁRNAP IGÉJE Kezünket teszegetjük az epilepsziás fiú homlokára, mondogatjuk az erőteljes mondatokat, de nem‘sikerül meggyógyítanunk. A minket be nem fogadó falura készek vagyunk tüzet kérni az égből. Úgy kell a Mesternek emberi szavakkal leküzdenie bosszúvágyunkat. Szeretnénk tüntetni halálig tartó kitartásunkkal, hitünk erejével, világos látásunkkal, de gyáván elfutunk, amikor maradnunk kellene, hitünk abban a pillanatban hullik alá, amikor pedig látnunk lehetne, összezavarodik minden. A hatni tudás helyét elfoglalja saját életünk mentegetése. Ahelyett, hogy a világ változna, még saját életünk is alig. A hatás azért marad el, mert ez a só elveszítette az ízét. Ilyen szinte nincs is a valóságban, de ez a só - a tanítványok serege - úgy szeretne hatni, hogy elfeledkezik arról, hogy mivel kell hatnia. A kereszténység íze a boldogság. Az a sajátos boldogság, arnelyet az alárendeltek, a lelki szegények, sírók, szelídek, igazságra éhezők és szomjazok, irgalmasok, tiszta szívűek, béketeremtők, üldözöttek élhetnek csak át. A vesztesek boldogsága. Ez valódi íz. * # # Ezt írja a humanista, de nem keresztény Kurt Vonnegut: „Nem tudom, miért, de a legharsányabb keresztények soha nem beszélnek a boldogságokról. Viszont gyakran könnyes szemmel követelik, hogy a középületekben függesszék ki a Tízparancsolatot. Ami persze Mózesé, nem Jézusé. Még egyiket sem hallottam, hogy azt követelte volna, hogy a Hegyi beszédet vagy a boldogságokat függesszék ki bárhová. A »boldogok az irgalmasok« a tárgyalótermekben? A »boldogok a békességben élők« a Pentagonban? Ugyan már!” %t * X Ez a boldogság titok. Semmivel meg nem szerezhető. Váratlanul lepheti meg az érzékenyeket. Benne Jézus maga kap teret életünkben, akit megkínoztak, megfeszítettek és megöltek. Ez az íz a miénk. Amíg az érzékenységünk tart, meg is maradhat. Ez nem a hasznos halál íze, ez nem a naggyá lenni tudás íze, ez a boldogság íze. A titkos boldogság íze. Imádkozzunk! A magam ízeit szerettem volna megismertetni másokkal. Azt szerettem volna, ha olyat eszik mindenki, amilyet én főzök. A magam ízeivel voltam eltelve én is. Már nem is ismertem mást. Már nem is akartam mást. Most asztalodnál ülök. A te ételedet eszem. A te ízeidet kóstolom. Már nem is akarok ismerni mást. Már nem is akarok akarni mást. Tégy engem sóvá ételedben. Annyi éhes van még a világban. ■ Koczor Tamás Az Evangélikus Élet 2005-2009. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről. „Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál - nélküle mázsás súly a szalmásnál is” (Luther Márton) Túrmezei Erzsébet Újévi kérés Láttam, Uram! Egyik béna volt, a másik aszott, sárga... vagy nem volt Iába... De a Te fényed hullt a betegágyra! Hitükkel elrejtőztek nálad, és úgy hordozták mázsás terhüket a Te erőddel, mint a szalmaszálat. És láttam szalmaszál alatt roskadozókat. Mert mázsás teher könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled. De nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet. Új évbe indulok, és nem tudom, mi vár rám. Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván. Csak azt tudom: utam már kijelölted. Mint bízó gyermek, járhatok előtted. Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet, s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett. Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak, hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak] És ha szereteted mázsás teherrel tenné próbára ezt a gyenge vállat -segíts úgy vinni mázsás terhemet a Te erőddel - mint a szalmaszálat! < FOTÓ: LUKÁCS GABI
