Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-03-14 / 11. szám
8 -n 2010. március 14. MELLÉKLET Evangélikus Élet Komolyzene - könnyedén ► Komolyzenét könnyedén, könnyűzenét komolyan - így lehetne egy mondatban összefoglalni az evangélikus gimnáziumok negyedik országos kórustalálkozóján történteket. Az esemény házigazdája ebben az évben (három nyíregyházi találkozó után) a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola volt, fő szervezője pedig az ötletgazda, Nováky Andrea, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium énektanára. Március 5. és 7. között hét evangélikus középiskola mintegy 230 kóristája énekelt, ismerkedett egymással, szórakozott, járt-kelt a líceum falai között és Sopronban. A találkozó alapvetően négy nagyobb esemény köré szerveződött: a nyitókoncerten fellépett Pozsár Máté és Berták István, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem két dzsessz tanszakos hallgatója. A szombat délutáni gyorstanulási versenyen zajlott a komoly munka és az igazi megmérettetés, amelynek alapján a kórusokat a zsűritagok - Kendeh Gusztáv, a Magyarországi Evangélikus Egyház Egyházzenei Bizottságának elnöke és Czifra János professzor, a salzburgi dóm jelenlegi karnagya - díjazták. A találkozó csúcspontja a szombat esti hangverseny volt, ahol minden kórus (versenyzés nélkül, pusztán az együtt zenélés öröméért) ízelítőt adott repertoárjából, saját zenei életéből. A találkozó a vasárnap délelőtti istentiszteleten elhangzott összkari produkcióval, Buxtehude Jézus, boldogságom (Jesu meine Freude) című kantátájával ért véget, amelyet Czifra János vezényelt. Az evangélikus gimnáziumok IV. kórustalálkozójának izgalmas színfoltja volt a szombat délelőtti összkari próba is, valamint az a szombat esti könnyűzenei koncert, melyen egy licistákból álló, egyáltalán nem amatőr szinten zenélő rockbanda szórakoztatta a diákságot. Tehát tanulásra, ismerkedésre, szórakozásra, testi-lelki táplálékszerzésre - egyszóval mindarra, ami egy egészséges gimnazista lelki egyensúlyához szükséges - lehetőség nyílt ebben a néhány intenzív napban. Bonyhád - karnagy: Stargl Szilvia Ezek a mai fiatalok Nem lehet olyan nagy baj a világban „ezekkel a mai fiatalokkal", hogyha színvonalas produkciókkal tudnak előállni, együtt tudnak működni a zenélés útján, mernek énekelni - nem csupán a színpadon és kórusban, de sétálás, kirándulás és utazás közben is. Nem lehet nagy baj, ha különbséget tudnak tenni igényes és fölösleges szórakozás között, mégis mernek örömmel és fiatalosan, jól szórakozni. Nem lehet nagy a baj, hogyha vannak még olyan rendezvények, amelyek terepet adnak minderre, és ha egy ilyen rendezvény ma is több száz középiskolást és számos pedagógust motivál. Nováky Andrea szeme előtt hat évvel ezelőtt, az első találkozó megszervezésekor leginkább az a cél lebegett, hogy a művészeti tárgyak presztízsvesztéséből adódó, kézzel fogható hiányt pótolhassa az egyházi iskolák életében. Hiszen a nem művészeti iskolák manapság ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek ezen a téren: mindenhol kevés az énekóra, csökken a népszerűségük, a tehetségesebb diákok éppen ezért máshol teljesítenek szívesebben, más területen motiváltabbak. Amikor a három nap alatt egy negyedórás kávézás erejéig sikerült elkapnom, Andrea így nyilatkozott a találkozó céljairól és motivációiról:- Ebben a mai kaotikus világban szükség van arra is, hogy az ember kórusvezetőként megtalálhassa azt a közösséget, ahol lehetőség van a találkozásra, a tapasztalatcserére, ahol nem csak a nehéz feladatokkal, de azzal is szembesülhetünk, hogy nem vagyunk egyedül. Az évek során jól megismertük egymást, ma már tudom, hogy a karvezetők közül kinek milyen a karaktere, milyen típusú zenét helyez előtérbe, hogyan áll a gyerekekhez. Nagyon jó visszahallani azt is, hogy a későbbiekben a másik is ugyanazt a darabot veszi elő, amit én, merít az ötleteimből, erőt nyer a tapasztalataimból. Ez is növeli a kollegialitást közöttünk. A kórustalálkozó megszervezésén túl az is remek ötlet volt Nováky tanárnő részéről, hogy az idei rendezvény nyitókoncertjére két fiatalt, a Zeneakadémia dzsessz tanszakán tanuló hallgatót kért fel. Pozsár Máté és Bertók István számára sem lehetett utolsó élmény a mintegy kétszázharminc főből álló gimnazista közösségtől vastapsot kapni, amelyet maximálisan meg is érdemeltek. A két fellépő felváltva játszott jól és kevésbé ismert komoly és könnyedebb zenei darabokat, de egészen rendhagyó hangok is megszólaltak, mint például az A csitári hegyek alatt kezdetű népdal latinos, lendületes feldolgozása. Az est fénypontja pedig a diákok visszajelzései alapján is az utolsó darab volt, egy Aszód - karnagy: Szabó Andrásné rögtönzött négykezes F-dúr blues, melybe a szervező kérésére vágtak bele az ifjú művészek.- Ez a koncert is azt bizonyíthatja az itt megjelent kóristák számára - mondta 2bili Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel-líceum igazgatója -, hogy vannak olyan kortársaik, akik a muzsikának élnek, azt képviselik, hogy ez hiteles, vállalható dolog, és magas szinten is művelik. A találkozó második kulcsfontosságú eseménye a szombat délutáni gyorstanulási verseny volt, az egyetlen megmérettetés, ahol zsűri előtt, egymáshoz viszonyítva lépett fel a hét jelen lévő kórus. E verseny lényege, hogy minden énekkar ugyanazt a biciniumot kapja - idén Gárdonyi Zoltánnak A12. zsoltár szavaira című darabja volt az alapja a vetélkedőnek -, s ezt kell a csapatoknak fél óra alatt előadható kórusművé formálniuk. A felkészülési időben mindenki külön teremben gyakorolhatott, és a kihúzott sorszámoknak megfelelően kapták kézhez - mint az érettségin - a lezárt borítékban lapuló kottákat, .így mielőtt színpadra léptek volna, senki sem hallhatta a vetélytársak produkcióját. A félórás felkészülési időben rövid sétát tettem a líceumban, és kis híján eufórikus állapotba kerültem az iskola különböző pontjairól érkező, egymásba kapaszkodó többszólamú dallam hallatán, de igazán csak akkor, amikor a szupergyorsan megtanult, mégis kész produkciókat a csapatok a zsűri elé hozták. Itt ugyanis a kisebb „amatőr” kamarakórustól a magasabb óraszámban éneket tanuló diákságig mindenki derekasan helytállt, mindenki maximálisan formálta saját képére és hasonlatosságára a kétszólamú darabot.- Ezek a kórusok már önmagukban is nagyon reménykeltőek - nyilatkozta Czifra János. - Például hogy kamaszkorú fiú hangokból ilyen teljesítményt lehet kihozni, amit itt a versenyen hallottunk, az már önmagában is nagy dolog, hiszen láthattuk, hogy akár egy korái fölső dallamát is eléneldik. Felnőttek esetében a gyakorlottság nem feltétlenül mutatja meg ezt a meghittséget, szeretetet, ami az ifjúság hangjában van. Szeretném hangsúlyozni: nagyon fontos, hogy a fiatalok ugyanazt a repertoárt is tanulják, mint a felnőttek. Tehát egyfajta kategorikus szétválasztás - hogy a fiatalok egyházi könnyűzenét műveljenek, mert ráérnek majd öregkorukra komolyzenével foglalkozni - borzasztó lenne, de hála Istennek ez a verseny és az esti Jiangversenyen megjelenő repertoár is azt mutatja, hogy senki nem gondolkodik így ezekben az intézményekben. Happy Day Az esti hangversenyen minden kórus kapott emléklapot, a találkozó lógójával ellátott pólót, valamint egy Joób Árpád által szerkesztett könyvet a magyar népzene keresztény szellemiségű anyagából. A jutalmakat a Magyarországi Evangélikus Egyház Egyházzenei Bizottságának nevében Kendeh Gusztáv adta át. Ekkor került sor a délutáni verseny eredményhirdetésére is. A zsűri döntése alapján a sorrend a következőképpen alakult: 1. helyezettek: a Deák Téri Evangélikus Gimnázium és a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) énekkara; 2. helyezettek: a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium és a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kórusa; 3. helyezettek: a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és a nyíregyházi Luther Márton Kollégium énekkara. A díjak átadásakor Kendeh Gusztáv az utánpótlás szükségességét hangsúlyozta az egyházzenében, Czifra János pedig a díjazás relativitását, hiszen annak ellenére, hogy a délutáni versenyen elhangzott produkció állt a megítélés középpontjában, minden kórus teljesítményéről szöveges értékelést adott, és kiemelte a helyezettek kvalitásait is.- Mindenféle módon igyekszünk nyilvánvalóvá tenni, hogy mennyi értékelendő van a harmadik helyezett produkciójában, ugyanúgy, mint az elsőében, mert az, hogy valame-Deák tér - karnagy: Bence Gábor Békéscsaba - karnagy: Kutyejné Ablonczy Katalin Czifra János, Kendeh Gusztáv és felesége, illetve Nováky Andrea
