Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-28 / 9. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. február 28. » 15 Chris Anderson nemcsak a Wired magazin főszerkesztőjeként ismert, hanem az internetes gazdaságról írt Hosszú farok című könyvéről is. Ő volt az első, aki szórakoztató módon vázolta fel, hogy a világhálón miként lehetnek jövedelmezőek azok a termékek, amelyeket csak kevesen keresnek. Ha valami éppen nem a legmenőbb, legtrendibb, legdivatosabb, akkor valószínűleg nem is figyelik annyian. Az internet azonban tökéletes eszköz arra, hogy a világ minden táján szétszórt érdeklődőkből olyan fogyasztói bázist hozzon létre, amelyet már megéri kiszolgálni. A szerző legújabb kötete az Ingyen! címet kapta, és a világhálón fizetés nélkül is hozzáférhető angol nyelven. Ebben a könyvben nem kevesebbet állít, mint hogy az interneten előbb-utóbb minden ingyenessé fog válni, köszönhetően annak, hogy az információ terjesztésének határköltsége szép egyenletesen tart a nullához. Egy-egy újabb példány létrehozásának ára szinte semmi, legalábbis a legtöbb esetben olyan alacsony, hogy nem érdemes mérni. Ha nem akarunk nagyon elmerülni a közgazdasági fejtegetésben, akkor egy egyszerű példa mindenre rávilágít. Ha valamelyik családtagunknak el szeretnénk küldeni a rólunk készült legfrissebb fotót, akkor csak meg kell nyitni a levelezőprogramot, beilleszteni a képet, és pár másodperc múlva már landolhat is a címzett postaládájában. Vagyis létrehoztunk egy digitális másolatot. Mindez került nekünk valamibe? Ha úgy vesszük, igen, elvégre kellett hozzá egy számítógép, internetkapcsolat, no és persze valójában a szabad időnek is megvan a maga ára. Viszont ha azt vesszük figyelembe, Ingyen! EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence hogy azzal a számítógéppel több száz képet küldtünk már el, akkor az egy képre eső költség annál gyorsabban zuhan, minél többször csináljuk ezt. És a végén olyan alacsony ár jön ki egy-egy lemásolt képre, amelyre már azt mondjuk, hogy szinte ingyen volt. Már a boltokban sem tudunk egyforintosokkal fizetni... Abban a korban pedig, amikor már a legtöbb információ digitális, igen nagy bajban vannak azok a szolgáltatók, amelyek pénzt kérnek ezekért. Ugyanis a nagy közönségnek szóló legtöbb anyag ugyanolyan könnyen megosztható és terjeszthető, akár a saját fényképünk. így ezekért pénzt kérni igen sok esetben szélmalomharc, hiszen ha valaminek a terjesztési költsége nulla, akkor az magától terjed, leginkább anélkül, hogy valaki fizetne érte. A közgazdaságtannak természetesen van válasza erre is, ezt pedig a kiegészítő termékek jelentik. Ha kevesen vesznek ma már zenei cédákét, mert sokkal egyszerűbb lemásolni vagy letölteni őket, akkor a válasz egyszerű: mást kell eladni. Ha a zene ingyenes, akkor kerüljön az előadó pénzbe: a koncertek és a különböző relikviák mindenféleképpen jól értékesíthetőek. De ezek piacra dobásához egyre inkább elengedhetetlen lesz, hogy a zenekar az ingyenesen letölthető zenéből már megfelelő ismertségre tegyen szert. És csodák csodája: egy ismert zenekar több lemezt is ad el, mert akkor már nem a digitális, rögzített adat az érték, hanem a hozzá járó körítés, a díszdoboz vagy éppen a szépen megtervezett borító a dalok szövegével. Ennek az üzleti modellnek a nevében szerepel az ingyen szó, azaz az angol free. A freemium olyan csomagot jelent, amelynek egyes elemei ingyenesek, míg a többiért fizetni kell. S hogy miért esik szó minderről egy egyházi lap hasábjain? Az egyházközségek szintén a freemium modell szerint működnek: bárki bemehet ingyen az istentiszteletre, de az iratterjesztésben kapható kiadványokért már fizetnie kell... Ez elsősorban azért fontos, mert ha elfogadjuk a fenti állítás igazságát, akkor az egyház tanulhat a freemium modellt alkalmazó cégektől. Ezek ugyanis általában a maximum stratégiát használják, azaz először is arra törekednek, hogy az ingyenes terméket minél több helyre eljuttassák. Az Ingyen! a Maffiózók című sorozatot hozza példaként. A nézők sms-ben vagy Twitteren megkaphatják a következő rész rövid tartalmát, illetve további információkhoz juthatnak a sorozatról a honlapon. A YouTube-ra kimaradt jeleneteket töltenek fel, szavazni is lehet, hogy ezek közül melyiknek lett volna helye a képernyőn leadott részben. A sorozat így kilép a tévé korlátái közül, és olyan csatornákon is terjed, amelyek részben öngerjesztőek, hiszen egy idő után már a rajongók küldözgetik egymásnak az újabb és újabb kapcsolódó érdekességeket. Az Ingyen! című könyvből kiváló ötleteket lehet kapni arra, hogy ingyenességgel miként lehet pénzt keresni, vagy - ha csak egyházi közegre alkalmazzuk - miként lehetne újabb híveket. ■ Nagy Bence Ismét tömeges esküvőt tartottak Dél-Koreában Valentin-napi mise Szentmisét tartottak Valentin napja alkalmából hétfőn, február 15-én a budai ferencesek templomában, ahol szerelmespárok, jegyesek, házaspárok kérhették Szent Bálint, azaz Valentin vértanú közbenjárását kapcsolatukra, szerelmük megújulására. A katolikusok körében már a középkorban szokás volt, hogy Szent Bálint napján a szerelmesek apróságokkal lepték meg egymást. Ez arra vezethető vissza, hogy Szent Bálint vértanú, aki a 3. században élt, kertjének virágaiból rendszeresen megajándékozta a szomorkodókat. Ő azért szenvedett vértanúságot, mert keresztény szertartás szerint adta össze a szerelmespárokat. A ferencesek - a Családok Jézusban mozgalommal közösen - az utóbbi évtizedben minden évben megrendezték a szerelmesek védőszentjének miséjét. N MTI Kilencvenedik születésnapja előtt alig egy héttel, február 17-én ismét tömeges esküvőt celebrált Dél-Koreában Szun Mjung Mun tiszteletes, a hírhedt Egyesítő Egyház alapítója és vezére. A látványos tömeges esküvőn, vagyis a „kozmikus áldási ceremónián” mintegy hétezer pár mondta ki a boldogító igent, közöttük olyanok is, akik ezúttal csak megerősítették korábbi fogadalmukat - erősítette meg az egyház egyik szóvivője. Az áldásban maga Szun Mjung Mun és felesége, Han Hak Dzsa is részt vett, a magát messiásként jellemző Munt és nejét „igaz szülőként” méltatták a követők. A ceremóniára a Szöul közelében fekvő Gojang városának vásárközpontjában került sor. A legutóbbi tömeges esketésen - 2009 októberében - az egyház beszámolója szerint tízezer pár vett részt. A házasulandók nagy része az Egyesítő Egyház révén, fényképek és életrajzi adatok alapján lett kijelölve egymásnak. Szun Mjung Mun 1954-ben alapított egyháza világszerte gazdasági és politikai aktivitása révén is ismert. A múltban az egyház éppen a tömeges esküvői miatt állt a bírálatok középpontjában, de a Mun-szektának azt is felrótták, hogy kimondott célja volt a világuralom megszerzése. Az egyházfő február 25-i születésnapjára valóságos ünnepsorozatot terveznek mind a család, mind pedig a hívők körében. M MTI Papokat közösített ki a katolikus egyház Szlovákiában Három papot és egy diakónust közösített ki a római katolikus egyház Szlovákiában, mert kétségbe vonták az egyházi tanítást, illetve püspökeiket - jelentette be a Szlovák Püspöki Konferencia (KBS).JozefI<ovácik, a KBS szóvivője szerint az eretneknek nyilvánított négy pap közül ketten a pozsonyi, ketten pedig a nagyszombati egyházmegye tagjai voltak. A most kiközösített papok a közlemény szerint tavaly decemberben levélben szólították fel a pozsonyi érseket és az összes szlovák püspököt, hogy tegyenek nyílt hitvallást egy általuk megszövegezett hitvallási formula szerint. Egyebek között azt kérték a püspököktől, hogy ítéljék el a homoszexualitást, a szabadkőművességet, a mágiát és más, általuk bűnösnek minősített jelenséget. Miután a püspökök kérésüket nem teljesítették, egy újabb levélben az „igaz hit elhagyásával” vádolták meg az egyházi elöljárókat, s azt állították, hogy „jogtalanul bitorolják hivatalukat”. Levelüket a papok a pápának is megküldték, s egyben bejelentették, hogy ezentúl egyenesen a pápának rendelik alá magukat. Stanislav Zvolensky pozsonyi, valamint Róbert Bezák nagyszombati érsek nyilatkozataiban veszélyesnek, az igaz katolikus hittel ellentétesnek minősítette a papok nézeteit, és megállapította a kiközösítés tényét. A pozsonyi sajtó szerint a négy pap kiközösítésének legfőbb oka az, hogy nyíltan bírálták a katolikus egyházban uralkodó mai állapotokat. M MTI EVÉL&LEVÉL Tartsuk távol a politikát templomainktól! Azt remélem, hogy a címben megfogalmazott felszólítással olvasóim többsége egyetért. Fontos lenne ennek eleget tenni általában is, de különös hangsúlyt kap most, a kampány időszakában. Két újságcikk késztetett arra, hogy felhívjam most erre a figyelmet. Az egyik a múlt év végén látott napvilágot - internetes portálunk is átvette -, és arról szól, hogy Dávid Ibolyát kitüntették a Mátyás-templomban. Dr. Varjú Imre plébános erre így reagált: „Közéletünk és a politika szereplői a hagyományok szerint gyakran jelennek meg a Mátyás-templomban. Ez az épület azonban nem az ő céljaik megvalósításának helye, hanem az ország történelmi szentélye, vagyis egyedül az Isten tiszteletének és a nemzeti egység kifejezésének színtere.” A másik cikket egyházunk friss hírlevelében olvastam. Ez egy közelgő kulturális eseményről tájékoztat: Szokolay Sándor hangversenyéről a nyolcvanéves Csoóri Sándor tiszteletére. Mivel szellemi életünk e két kiemelkedő alakját tisztelem és becsülöm, a hírt örömmel fogadtam, de örömömet beárnyékolja az a körülmény, hogy a hangversenyt a Deák téri templomban rendezik, és nem színházban, hangversenyteremben vagy az Uránia filmszínházban. Persze a hangversenyen egyik püspökünk igét is hirdet, így a formaságoknak eleget tesznek: a Deák téren nem rendezünk hangversenyeket, hanem a zenei alkalmainkat is istentisztelet keretében tartjuk meg. Csakhogy a hírlevélben azt is olvashatjuk, hogy köszöntőt mond a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy nagy biztonsággal kijelentsük: az istentiszteleten az egy főre eső politikusok száma magasan meg fogja haladni a más istentiszteleteken mérhető értéket. Más szavakkal úgy is mondhatjuk, hogy ezen a hangversenyen az egy főre eső politikusok száma magasan meg fogja haladni a más hangversenyeken mérhető értéket. Alkalmasint a hangversenyen a zenészek tisztán fognak játszani, azonban az istentisztelet vagy hangverseny szó most hamisan cseng. Ne áltassuk magunkat: politikai eseményről van szó, amely nem templomba való! Még egy körülményre szeretném felhívni olvasóim figyelmét. Nagyjából egy éve látott napvilágot az Evangélikus Élet hasábjain (2009/9. szám) püspökeink nyilatkozata Mi való a templomba? címmel. Állásfoglalásukban ugyan zömmel a templom berendezéséről szólnak, de megemlítik: „Nem való semmiféle olyan zenei anyagot bejátszani vagy előadni, amely nem az Isten dicsőségét, hanem a művész nagyságát hirdeti.” Úgy gondolom, a nyilatkozat szellemében állíthatjuk, hogy nem való a templomban ember tiszteletére hangversenyt rendezni. Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem püspökeink a nyilatkozatot nem fejezték be, torzó maradt. Nem írták le például azt, hogy milyen rendezvény való a templomba. Lehet-e kampánygyűlést, pártkongresszust vagy politikai vitanapot rendezni? Pedig milyen jó lenne egyértelmű állásfoglalás azon gyülekezeteink számára is, amelyeket megkörnyékeznek politikai ajánlatokkal: lenne mire hivatkozni. Nem tudom, hogy püspökeink a nyilatkozatot folytatják-e, és ha igen, akkor hogyan, de remélem, hogy ha folytatnák, akkor beleférne írásom címe: Tartsuk távol a politikát templomainktól! Herényi István (Budapest) Kiadói közlemény A 2010. évi Evangélikus naptár 178. oldalán az elhunyt lelkészfelségek között megjelent Sárkány Tiborné neve. Ő Sárkány András (Tibor) néhai pusztaszentlászlói lelkész özvegye volt, és nem azonos Sárkány Tiborné (Horváth Erzsébet) nyugdíjas evangélikus lelkésszel. A névcseréért az érintettek szíves elnézését kéri az Evangélikus naptár szerkesztősége.
