Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-21 / 8. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2010. február 21. m- 5 Szépbe szőtt hit Beszélgetés Havas Judit előadóművésszel Petőfi Irodalmi Múzeum. Apró szoba a bejárat mellett. Bent annyi hely, hogy két ember elfér, körötte: zsúfolt könyvespolcok, festmények, odatámasztott íróportrék. Elfeledett költők, de Havas Judit élete éppen a felfedezésről szól. A törékeny szépség felmutatásáról. És mindezt kedvesen teszi. Megszólítva a világot, fiatalt és öreget, hogy: „Figyelj egy percre!... Látod, milyen gyönyörű?...” És mondja a verset, énekli a népdalt, járja a nagyvárost, vidékre utazik, késő éjszaka siet vissza, mert reggel már kisdiákok várják. A magyar kultúra napján a Litea könyvszalonban tartott nagy sikerű Ady-estet. A költőkirály nehéz, veretes szövege nagy koncentrációt igényel, ezért másnap ültünk le, hogy megvallassuk az elmúlt esztendőket.- Mindig szívesen megyek a Várba - kezdi a beszélgetést. - Ott telt el a gyerekkorom, oda jártam iskolába, ahol most a Zenetudományi Intézet van. Tanultam hegedülni, mindig megnézem annak a teremnek az ablakát, ahol órán játszottam. Édesanyám a Táncsics Mihály utcában lakik, s gyakran megyek föl hozzá az ódon szépségű házak mellett. Sok iskolatársam, barátom most is itt él, szóval mindig otthonosan érzem magam, ha erre járok. Örök vágyam: ha egyszer a Tóth Árpád sétány valamelyik házában laknék, s nézhetném a gyönyörű, öreg gesztenyefákat...- A magyar kultúra napján hallhattuk szívszorító Ady-estjét. Hogyan válogatta össze a műsort?- Nagyon örültem, amikor a Litea könyvszalon gazdája, Bakó Annamária Ady halálának évfordulójára tűzte ki a régóta tervezett estemet: Intés az őrzőkhöz. Mindig fontos volt számomra a mindenségzengésű költő. Az Egyetemi Színpadon, amikor a Balassi szavalókör tagja voltam, mindenki tarthatott önálló estet. Úgy gondoltam - mivel a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba jártam, és spanyolos voltam -, az első estemet latin-amerikai költők verseiből állítom össze. Embernek fia címmel meg is tehettem. Eljött az estre Nagy László, leültünk beszélgetni, és kérdezte, mi lesz ezután. Mondtam, elkezdem a régi görögökkel, szépen sorba szedve a nagy korszakokat. Eljött a második előadásra is, megint beszélgettünk, és hirtelen kijelentettem: Ady-estet tervezek. „Az magának való” - felelte csendes örömmel. Ezeket közösen válogattuk ki, még az ő keze nyomát is őrzik a verssorok.- Miért választotta Adyt?- Ady költészete óriási erővel hatott rám. Ez a teljes élet igényével élő költő vátesz volt, én varázslatosnak tartottam, bátornak. Olyannak, akit a sorsa tehetséggel áldott vagy vert meg, és mindenképpen változtatni és jobbítani akart. Nagyon átéreztem akkor is, és üzenetként fontosnak tartottam továbbadni!- Kell a bírálat? Néha betörik a fejünket.- „Nekem Ady Endre ostora tetszik” - írta Nagy László. Az őszinte, kemény bírálat mindenképpen változást kell hozzon. Még akkor is, ha nagyot kapunk a fejünkre érte. Lehet, hogy én nem vagyok olyan harcos személyiség, mint ő, de mint előadóművésznek kötelességem, hogy közvetítsem a költőóriás gondolatait, aki jót és poklot megélt, mert álmodozni, mert kemény kritikát mondani, és tudott Istenhez fordulni.- Önben hogyan maradt meg az est?- Annamária fantasztikus adottságokkal bír, s ezt nem lehet megtanulni, erre születni kell. Közösségteremtő erő munkál benne, a személyesség, ahogy egy-egy estet előkészít. Ez az előadó számára hihetetlen helyzetet teremt, ebből elkezdeni és végigvinni egy nagy gondolati ívet nemcsak bátorító, de erősítő is. Egy gondolatfolyam megindult, mert volt zene is - Hegedűs Valér Bartókot, Debussyt játszott -, mindez kohéziós erővé sűrűsödött, és a közönség, és a tenyérnyi kis pódium így valóban szellemidéző hellyé vált.- Régóta munkatársa a Petőfi Irodalmi Múzeumnak.- Irodalmi esteket szerkesztek, írókat, költőket mutatok be, és akiket meghívok mint sorozatszerkesztő, lehetőséget kapnak arra, hogy maguk válasszanak beszélgetőtársat. És ezek a találkozók közönség előtt történnek, hogy a hangtár számára dokumentációs anyag készüljön. Ilyen sorozat az irodalmi lapok bemutatása is. Tanítok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - beszédművészetet és irodalmat -, ez is fontos része az életemnek.- Külföldi magyarokat is sűrűn meglátogat. Amerikából milyen tapasztalatokkal tért haza?- Legutóbb Floridában voltam, az Amerikában élő magyar orvosok minden évben itt találkoznak. Adyestet tartottam nekik. Szeretnek együtt lenni, tapasztalatokat cserélni. Jól sikerült a versmondásom, megkértek, a konferencia idején a gyerekeiknek tartsak foglalkozást. A miami egyetemen dolgozik Hargitai Péter író, az ő óráira is bementem. József Attila-versekkel foglalkoztunk, angol fordításai hangzottak el, én magyarul mondtam. Philmoreban, ahol nyári magyar egyetemet működtetnek, három éven keresztül tanítottam. Megjelentettek egy magyarságismeret-tankönyvet, ez komoly és értékes anyag. A szülők fontosnak érzik, hogy tartsák magyarságukat, őrizzék a gyönyörű magyar nyelvet.- Végezetül az országról kérdezem. Hogyan látja a kultúra helyzetét?- Ebben a káoszban, rossz hangulatban nekem változatlanul az a dolgom, hogy mondjam a tiszta, az igazi szót. Tegnap este is ezt tapasztaltam a záróvers elmondásakor: „Oly szomorú embernek lenni / S szörnyűek az állat-hős igék / S a csillagszóró éjszakák / Ma sem engedik feledtetni / Az ember Szépbe-szőtt hitét...” A szépbe szőtt hit erősödjék, ezt szolgálják ezek az összejövetelek. Nagyon boldog vagyok, ha meghívást kapok, és elmondhatom: mindenkinek ezt kell őrizni! ■ Fenyvesi Félix Lajos A világ legrégebbi kolostorát restaurálták Egyiptomban A világ legrégebbi keresztény kolostorát restaurálták Egyiptomban - a nyolcéves munkálatok 14,6 millió dollárt (2,86 milliárd forintot) emésztettek fel. A Vörös-tenger közelében, sivatagi hegy lábánál fekvő Szent Antal anachoréta (remete) kolostor megújult épületeit Záhi Havvász, az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Hatóság vezetője mutatta be február elején az újságíróknak. Remete Szent Antal (Nagy Szent Antal; 251-356) egyiptomi remete volt. Heraldeopolisz környékén született kopt földművesként húszévesen határozta el magát az aszketikus életre. Szülőfalujához közel egy idős remete irányításával kezdte el, majd a Nílus közelében lévő temető sírkamrájában folytatta. Innen egy elhagyott katonai táborba költözött, ahol két évtizedet töltött el a világtól távol, majd a Vörös-tenger felé vette útját, s élete végéig azon a hegyen maradt, amelynek lábánál áll a nevét viselő kolostor. A hegyen egész remetetelep alakult ki Szent Antal körül. A remete a középkorban nagy tiszteletnek örvendett a keresztény világban - a fertőző betegségek, így az orbánc és a „Szent Antal tüzének” vagy bizserkórnak nevezett anyarozsmérgezés esetén fordultak hozzá mint védőszenthez. Tiszteletére a 11. században alapították az antonita szerzetesrendet, amely a szegények, betegek, különösen a Szent Antal tüzében szenvedők gondozását, ápolását tekintette feladatának. A kolostort Szent Antal halála után alapították követői a 4. században; az építkezés 350 táján fejeződött be. Az egyiptomi kormány által támogatott projekt keretében restaurálták a klastromot körülvevő erődítményszerű falakat. Felújították a két főtemplomnak - a 14. században épült Apostolok-templomnak, valamint a 6. századi Szent Antal-templomnak - a falait, tatarozták a szerzetesek celláit, valamint azt a 6. századi védőbástyát, ahol a remeték a középkorban menedéket kerestek a fosztogató beduin törzsek támadásai során. Új szennyvízelvezető rendszert építettek ki a kolostorban, ahol jelenleg is több tucat szerzetes él, s amelyet gyakorta látogatnak a zarándokok. A rekonstrukciós munkák során az egyiptomi amerikai kutatóközpont régészei megtalálták az eredeti szerzetesi cellákat az Apostolok temploma alatt. A feltárások befejeztével a templom padlózatába vastag üveglapokat építettek be, ezeknek köszönhetően a hívők megtekinthetik a remeték korabeli „lakosztályait” M MTI Irodalmi est a szerelemről A Valentin-nap a tinik ünnepe - olvastam néhány nappal ezelőtt egy magazinban. Nos, látva a közönséget február 14-én az Ars Sacra Alapítvány által szervezett Szeretetnyelv - a szerelemről című irodalmi esten, vitatkoznék a fenti állítással... Fiatalok és idősebbek, párok és egyedülállók mindannyian együtt ünnepelték a szeretet, a szerelem ünnepét. Szent Bálint - nevének latin Valentinus alakjából jön a Valentin - mártír sorsú pap volt a 3. században, aki a császár tilalma ellenére titokban összeadta a fiatalokat. A császár hangján: „Igen, szeretlek.” Ronald David Laing Tényleg szeretsz? című versével jelent meg az est két főszereplője, Kéri Kitty és Oberfrank Pál színművész. A vers végére felérkeztek a színpadra, és kezdődött a majd egy órán át tartó lebilincselő „beszélgetés”. Látszólag egy kényelmes fotelekbe süppedt szerelmespár/házaspár pohár bor melletti, átlagos beszélgetésének lehettünk tanúi. Látszólag. Mert igazából sokkal többről szólt az üzenet. Az örök nő és az örök férfi beszélgetését hallhattuk, mely sokszor haragja börtönbe juttatta, ám a börtönőr lánya tiszta, szűzi szerelemre lobbant iránta, és a kivégzése előtt a barátainak kis cetlikre írt üzeneteit „a te Valentinod” aláírással kicsempészte. E baráti szavakban azt kívánta kifejezni a rab, hogy pártfogója volt és maradt az igaz, Isten előtt is kedves szerelemnek. Ez lett minden későbbi Valentin-napi üdvözlet elindítója. A budapesti Szent Margit Gimnáziumban rendezett irodalmi esten Székely János esztergom-budapesti segédpüspök mondott bevezetőt. Egy történetet felidézve a boldogság egyik titkára világított rá. Egyszer egy riporternő felfigyelt egy idős házaspárra, akik feltűnően boldogok voltak. Elment hozzájuk látogatóba, hogy cikket írjon róluk. Az első látogatás után csalódottan tért haza, hiszen rá kellett jönnie, hogy a házaspár közel sem tökéletes, mindkettőjüknek sok apró rigolyája van. A következő alkalommal viszont csodálattal vette észre, ahogy a férfi egész lényével hallgatja a nőt. Akkor döbbent rá, hogy az asszony azért olyan sugárzóan boldog, mert szeretik - és hogy nem azért szeretik, mert boldog, hanem azért boldog, mert szeretik. A püspök szavai után váratlanul egy női hang hallatszott a nézőtér utolsó sorai felől. „Szeretsz?” - hangzott a kérdés, mire a túloldalról azonnal érkezett a válasz egy férfi inkább monológ, sőt néha elbeszélés egymás mellett... Ahogy a meghívón is olvashattuk: „Ez a pódiumműsor a férfi és nő párbeszédére épül. A félreértett szavakról, az egymás mellett való elbeszélésről szól, talán éppen rólad, rólam - és róla, aki minden szeretetek Mestere....” Lenyűgöző volt, ahogy az este folyamán végighallgathattuk egy szerelem történetét - mélységeit és magasságait - a magyar és a világirodalom klasszikusainak és kortárs alkotóknak a remekművein keresztül. Halil Dzsubran, Reményik Sándor, József Attila, Szabó T. Anna, Pilinszky János, Rónay György, Lackfi János - csak hogy néhányat említsek a zseniális költők közül, akiknek a verseiből Miklya Luzsányi Mónika készítette az összeállítást. A gondosan megszerkesztett előadás csúcspontja, ahogy a két szereplő (akik nem mellesleg olyan hitelesek voltak, hogy egy pillanatig sem érezte az ember, hogy játszanak) eljut a szeretet legfelsőbb szintjéig, a szeretet legmagasabb dimenziójába. A szeretethimnusz fantasztikus továbbgondolása Fabiny Tamás tollából hangzik, és bár sokszor olvastam már, de még sosem hatott rám olyan erővel az utolsó sora, mint ezen az estén. „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus.” ■ Gáncs-Kiss Tünde Köszönet A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási és Iskolai Osztálya megköszöni a nyugállományba vonuló Jantos Istvánné igazgató oktató-nevelő munkáját, az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium élén végzett áldásos igazgatói tevékenységét. Isten áldását kérjük életére!
