Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-02-14 / 7. szám

MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP • LIV. ÉVFOLYAM • 2010/1. SZÁM • FEBRUAR 14. A feszültségoldás jegyében... Néhány szó a Magyar Bibliatársulat kiadványairól A Brit és Külföldi Bibliatársulat kényszerű, politikai betiltása és hazánkból parancsszóra történő távozása után 1949-ben megala­kult a Magyar Bibliatanács. Az új szervezetnek az volt a feladata, hogy a magyar protestáns egyhá­zak híveit kellő számú Bibliával lássa el. Az időközben Magyar Biblia­társulat Alapítvánnyá formáló­dott intézményt napjainkban ti­zennégy protestáns és ortodox egyház támogatja felelős munká­jában. A társulat eleinte a Károli-Bib­­lia revideált fordítását adta közre és terjesztette az ötvenes évek zordon esztendeiben is, majd r975-ben elkészült az új fordítású magyar nyelvű Biblia, amelyet ma gyülekezeteink többsége használ. A több évtizedig tartó munkában protestáns egyháza­ink legkiválóbb biblikus pro­fesszorai, a héber és a görög nyelvben járatos lelkészei vettek részt a fordítók alázatával és fele­lősségével. Napjainkban is folyik egy - a nyelvünk változása miatt szükséges - fordítási revízió (fe­lülvizsgálat). A Magyar Bibliatársulat tagja az Egyesült Bibliatársaságnak (United Bible Society), amely­nek székhelye Angliában van, s hatévenként tartja világgyűlését, ez évben éppen a dél-koreai Szö­ulban. Az egész világon folyó misszi­ói munka Bibliával történő támo­gatása kiváltképp feladatai közé tartozik. A szervezet figyelem­mel kíséri az egyes országokban működő társulatainak munkáját, szakértelemmel segíti a fordítás tudós szolgálatát, és gyakran anyagi támogatást is ad a Biblia kiadásához, hogy az előállítási költségeknél jóval olcsóbban jut­hassanak hozzá testvéreink. Egy már több évtizeddel ezelőtt, egy hívő protestáns házaspár (Olivier Béguin és neje) által létrehozott londoni, nagy értékű alapítvány kamatai is ezt a célt szolgálják. Napjainkban a teljes Biblia 371 nyelven olvasható, az Újszövetsé­get külön 960 nyelven adták ki, egyes könyveket pedig 2233 nyelvre fordítottak le és terjesz­tenek. így érkezünk el a Magyar Bib­liatársulat azon törekvéséhez, hogy a határainkon túl élő ma­gyar testvéreinknek is biztosít­sunk elegendő Szentírást. Ez a legnehezebb időkben is teljesült, ha az illető államok készek voltak a Biblia bevitelére az adott or­szágba. Napjainkra ezek a politi­kai barikádok eltűntek. Tapasztaltuk azonban, hogy igény mutatkozik kétnyelvű Szent­írásra. így került sor eleinte ma­gyar-német, majd magyar-angol, később pedig magyar-román és magyar-szlovák nyelvű Újszövet­ség kiadására. Az egyes országok­ban működő bibliatársulatokkal való jó kapcsolat tette lehetővé Romániába és Szlovákiába való kivitelüket és szétosztásukat hí­veink és az érdeklődők között, mindegyiket négy-négyezer pél­dányban. De jutott a hazánkban élő nemzetiségieknek is, például Békéscsabára, Szarvasra és így tovább. Napjainkban a magyar-szlo­vén nyelvű Újszövetség kiadásán fáradozunk. Kettős cél vezet bennünket. Egyfelől minél töb­ben ismerjék meg Jézust, a mi Urunkat, másfelől a különböző nemzetiségekhez tartozó keresz­tények éljék át a Krisztusban va­ló összetartozás örömét és a vá­laszfalak leomlását egymás kultú­rájának kölcsönös elfogadásában. Igaz a régi megállapítás: imád­kozni és számolni csak anyanyel­vén tud az ember teljes bizton­sággal... D. SzebikImre Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új püspöke 2010. január 16-tól a tavaly novem­berben megválasztott új püspök, Csűry István irányítja a nagyvára­di székhelyű egyházkerületet. Az új püspök 1998-ban lett az egyházkerü­let generális direktora, 2000-ben vá­lasztották főjegyzővé, 2007 óta a püs­pökhelyettesi tisztséget töltötte be. Ki­rályhágómelléki püspökként közel kétszázezer református hívő főpász­tora lesz. Tőkés László utódja a ha­gyományok folytatását és a missziós munka, a szegények, betegek, hajlék­talanok megsegítésének erősítését ter­vezi. Az alábbiakban székfoglaló ige­hirdetésének egy részlete olvasható. „Legyen ez a nap a reménység megújulásáé, hogy a következő nemzedékek javára sáfárkodha­tunk hagyatékainkkal, ősi iskolá­inkkal és új intézményeinkkel. Nem tűrhetjük, hogy megszüntes­senek egyetlen óvodai csoportot vagy iskolai osztályt sem. Gyerme­keinket és ifjainkat egészséges, bol­dog embereknek neveljük. Legyen ez a nap az új jelekért való könyör­gés alkalma. Krisztus bátorít, ami­kor azt mondja, hogy ördögöket űz­nek az ő nevében az igehirdetők. A sátán diabolizáló erőit a megnyo­morított lélek- test-szellem emberé­ben vissza lehet fogni a lelkigondo­zás Krisztust hívó alkalmazásával. Gyógyító egyházaknak kell len­nünk. Ez a kötelességünk, de ez a szabadságunk is, mert Isten jelet ígér. Betegségeinket ő vi­seli, és fájdalmainkat ő hordozza, de a hit tulajdonosainak azt ígéri, hogy betegek­re vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Er­re a jelre vágyakozva feleletet kell adnunk. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szí­nes és gazdag szolgálati területét ebbe az irányba látjuk fejleszthe­tőnek. Szegények és betegek so­kaságát, sokszor reménytelen ál­lapotba került testvéreink hely­zetét látva kezdeményezzük egy­házkerületünk imádkozó gond­noksága mellett egy saját biztosí­tási rendszer kiépítését, valamint az első partiumi református kór­ház sürgős megvalósítását. Számítunk az egységes magyar református egyházra, az Európai Unióra, mind Románia, mind Ma­gyarország szenátorainak, képvi­selőinek, kormányaik felelős mi­nisztereinek, a Segítő Jobb Ala­pítvány vezetőinek, megyéink és városaink elöljáróinak anyagi és erkölcsi támogatására. Nemze­tünk Nyugat-Európában és az óceánokon túl otthont választó fi­ait, hitünk cselédjeit vagy csak egyszerűen a magyarságért tenni vágyókat ez alkalom­mal megszólítjuk, és segítségüket kérjük. Megköszönjük a je­lenléttel is kifejezett együtt gondolkodás és megvalósítás szán­dékát. Bizalommal te­kintünk történelmi egyházainkra, amelyek püspökei és papjai a hívőkkel együtt kedvez­ményezettjei a mennyben értünk közbenjáró Krisztusnak, akitől még mindig nyerünk annyi energi­át, hogy egymás kezét megfogjuk, és egymás hitéből merített erőkkel szembenézzünk a pokoli mélysé­gekkel, a halálossal, a pusztítóval és mindennel, ami életünket veszé­lyezteti. Kedves Testvéreim! Krisztus Jézus meghív bennünket arra a helyre, ahol a menny érintkezik a földdel, ahol Isten mindig együtt van az emberrel. Isten most is meghívott bennünket, hogy ünne­peljük az anyaszentegyház jövő­jét, hogy gyarapítsuk engedelme­sen, a ránk bízott munkával Krisz­tus testét. Igét ajándékoz, és ren­geteg csodát kínál. Vele egy he­lyen leszünk az új ember, Krisz­tusnak tetsző új nyelven beszélő közösségben, az általa ajándéko­zott új életben.” Forrás: portai, református, ro Vetítés és valóság Az elmúlt hetekben nagy visszhan­got váltott ki a magyar mozikban is bemutatott, Báthory Erzsébetről szó­ló film. Az óriási költségvetéssel ké­szült alkotás nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy igazságot szolgáltasson a grófnő ügyében. A szépsége érdekekében vérben für­dő főnemes legendája kedvelt témá­ja a ponyvairodalomnak, a történel­ménységünk, mint hogy a magyar­­országi és a szlovákiai evangéliku­sok képesek a kölcsönösség jegyé­ben támogatni országaikban a ki­sebbségi nyelv használatát. A nyugati magyarság körében annyi szép példa ismert a jó gya­korlattá vált többnyelvűségre. Finnek és svédek, németek és dá­nok, Svájc és Kanada polgárai ké-BATH©RY mi hűség a hátborzongató s így olva­só- és nézőcsalogató vád hátterében általában nem szokott érvényre jut­ni. Juraj Jakubisko rendező úgy igyekszik cáfolni a vádakat, hogy lá­tomásszerűen mégiscsak becsem­pészi azokat filmjébe, ugyanakkor a valóságban Thurzó György nádor és a bécsi udvar intrikájaként láttatja a vádemelés tényét. A magyarországi kritikák a leg­több esetben azonban nem is a tör­ténelmi tényekkel, még csak nem is a film művészi színvonalával foglal­koztak, hanem azon keseregtek, hogy a film gyakorlatilag magyar közreműködők nélkül készült. A fanyalgás olyan szempontból érthe­tő, hogy valóban sajnálatos a nagy formátumú, kosztümös, a magyar történelem fejezeteit feldolgozó hazai filmek látványos hiánya. Ám ha arra gondolunk, hogy az elmúlt év legnézettebb szlovák filmjében a magyar történelem egy fordulatos szakaszáról van szó, hogy a filmből világosan kiderül: a szlovákiai tájakon valaha a magyar történelem eseményei játszódtak, akkor nehéz a fanyalgással mit kezdeni, illetve az okát egész má­sutt kell keresni. Az ok vélemé­nyem szerint nem más, mint az el­múlt időszakban megromlott ma­gyar-szlovák viszony, a szlovákiai nyelvtörvény bevezetésének kö­vetkeztében kialakult érthetően rossz magyarországi közhangulat. Többször elhangzott már, hogy nekünk, magyarországi evangéli­kusoknak sajátos érdekeltségünk van az ügyben. Hármas, ma­­gyar-német-szlovák nemzetiségi gyökereink tudatában nem lehe­tünk másban érdekeltek, mint a magyar-szlovák viszony javításá­ban. Ugyanakkor persze nagy fi­gyelemmel követjük a hitüket ma­gyar anyanyelvükön megélni kí­vánó hitsorsosaink helyzetét. Azt szeretnénk, hogy szülőföldjükön valóban otthon érezhessék magu­kat, ahogy tették ezt őseik évszá­zadokon át. Nem lehet más re­pesek a nyelvi tolerancia törvényi biztosítására, őszinte megélésére. Miért lenne ez Magyarország és Szlovákia, két európai uniós tag­állam esetében lehetetlen? Lássuk be: nem ilyen ellentétekre számí­tottunk, amikor az EU-tagságra készülve értékközösségről, a ha­tárok lebontásáról beszéltünk. S ha a politikai valóság, a választá­si kampányok heve - különösen a szlovákiaié - már mostanság is az ellentétek feloldását gátló kijelenté­seket produkál, mi, magyarul vagy magyarul is beszélő evangélikusok veszíthetjük el utoljára a javítás le­hetőségébe vetett bizodalmunkat. Reménységünk arra is irányul, hogy a nyáron Stuttgartban sorra kerülő lutheránus vüággyűlés való­ban testvéri lelkülettel tud számos égető kérdésről eszmét cserélni. Még inkább bízunk azonban abban, hogy a szlovákiai testvéreink által a zsolnai zsinat négyszázadik évfor­dulójának megünneplésére rende­zendőjúnius végi találkozó valóban közös ünnep lehet. A Thurzó György által elnökölt szinódus tette meg annak idején az első lépést a magyarországi evangélikus egyház­­szervezet kialakítására, így ez évi zsolnai összegyülekezésünk szép alkalma lehet lutheránus keresz­tény közösségünk megélésének. A kora nyári konferencia és az igehirdetési alkalmak természete­sen aligha számolhatnak akkora érdeklődéssel, mint a Báthory Er­zsébetről szóló szlovák film. A Thurzó György történelmi és egyháztörténeti szerepéről alko­tott képünk persze tovább élesed­het, ám a találkozás célja messze nem az, hogy pusztán színesben és széles vásznon vetítsünk a kö­zös történelem fontosságáról, ha­nem sokkal inkább az, hogy a szürke hétköznapok hitéletében biztosítsuk egymás megbecsülé­sét, sajátosságainak elfogadását - a világi törvényesség és a felebará­ti szeretet jegyében. Prőhle Gergely

Next

/
Thumbnails
Contents