Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)
2010-02-14 / 7. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. február 14. »► 9 EGYHÁZFI-KONFERENCIA - RÉVFÜLÖP, FEBRUÁR 5-7. „Féltő szeretettel gondozom a templomom” Hogyan válik hitvallássá a harangozás? ► Az egyházfi-konferencián Szabó Vilmos zalaegerszegi lelkész, a rendezvény ötletgazdája is előadást tartott. Az alábbiakban referátumának szerkesztett, rövidített változatát közöljük. „Azonban minden illendően és rendben történjék’.’ (íKor 14,40) Úgy járt az egyházfi tisztség, mint vízkereszt ünnepe, amely fontos üdvösségtörténeti eseményekre figyelmeztet, mégis háttérbe szorult. Ez történt az egyházfi posztjával is. Fontos feladata lenne, hogy minden illendően és rendben történjék. Nagyon sok gyülekezetben azonban nincs is beiktatott egyházfi. Sok helyütt a harangozó, majd a takarító feladatait vette át. Lassan elfelejtkezünk erről a tisztségről és a hozzákapcsolódó feladatokról. Ezért határoztam el évekkel ezelőtt, hogy tartsunk egyházfi-konferenciát. Régebben az egyházfi feladat, tisztség volt, nem fizetett munkakör. Például Galgagután a lelkész apácarácsos padban ült az énekek alatt, az egyházfik pedig szemben a gyülekezettel. A templomtakarítást a gyülekezeti tagok sorban végezték, az egyházfi felesége volt a harangozó. A régebbi időkben hosszú botjuk volt, amellyel az elalvókat felébresztették, a rendetlenkedő fiatalokat rendre utasították. Esküjük így szól: „Én, X. Y. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek egy igaz Isten, hogy egyházfi tisztségemben az evangélikus egyház törvényes rendjét elfogadom és megtartom, a rám bízott helyiségeket és berendezéseket rendeltetésükhöz méltóan gondozom és rendben tartom, tisztségemmel járó feladataimat legjobb tudásom szerint hűséggel végzem el. Isten engem úgy segéljen. Ámen.” Az egyházfi lelki tevékenysége Egy tréfával vezetem fel az ezzel kapcsolatos gondolatokat. A lelkész javítja a kerítést. Egy kisgyermek megáll az utcán, és nézi. A lelkész többször is hátrapillant, majd megkérdezi:- Kíváncsi vagy, hogy kell megjavítani a kerítést?- Nem! Azt tegnap édesapámtól megtanultam, mi is kicseréltük a törött léceket. Arra vagyok kíváncsi, mint mond a tisztelendő bácsi, amikor az ujj ára üt. Az egyházfi testvérek sokszor látnak bennünket, lelkészeket ilyen helyzetekben, amikor az „ujjúnkra ütünk”. Körültekintő mérlegelést kíván, hogy mit mondanak el ebből. 1973-ban egy szuplikációs istentisztelet után körülvettek a templom előtt a gyülekezet tagjai. Történetesen nagyapám testvére oda házasodott, így a szórványgyülekezet nagy része a rokonom volt.- No, látjátok, ő a Miska fia, maholnap pap lesz. S ezután elkezdődtek a történetek a gyülekezet néhai lelkészéről, arról, hogy milyen gazda volt, milyen ökrei voltak, milyen szénásszekeret tudott rakni... Egy szó sem esett arról, hogy milyen vigaszt adott Isten rajta keresztül, csak arról szólt a fáma, hogy ugyanolyan ember volt, mint mi... Itt van óriási feladata az egyházfiknak, akik nemcsak akkor látnak bennünket, amikor Luther-kabátban hirdetjük az igét - az egyházfik látják azt is, mi van a Luther-kabát alatt. Nem mindegy, hogy mit és hogyan adnak tovább a gyülekezetben. Az egyházfi az, aki Iát bennünket szombaton, egy ünnepi forgatag előtt. Lehetetlen időben is szükséges, hogy bejöjjön hozzánk - délben harangozás előtt vagy után, látja az ebédünket is. Lát bennünket emberként, lát istentisztelet, temetés, esküvő előtt, azt is hallja, amikor telefonálunk, hogy egy testvért bejuttassunk egy megyei vagy fővárosi kórházba, amikor gyógyszer beszerzését intézzük valakinek külföldről, esetleg kollégiumi szállást vagy albérletet szervezünk az egyik fiatalnak. Vagy esetleg még olyankor is lát, amikor imádkozunk a gyülekezetért. Kivitt hírekkel építeni vagy rombolni lehet a gyülekezetét. A behozott hírek is formálnak. Fontos, hogy mikor és milyen felhanggal adják át az egyházfik a hírt nekünk, lelkészeknek. Ugyanis a gyülekezeti tagok gyakran nem mondják meg a véleményüket a lelkésznek, hanem az egyházfi előtt beszélnek egymással, így jut el a hír a lelkészhez. Az egyházfi nemcsak azt tudja jobban a híveknél, hogy milyen a lelkészcsalád élete, de azt is jobban tudja, hogy mi a véleményük a gyülekezeti tagoknak a lelkészről, mint maga a lelkész. Az egyházfi találkozik a templomba érkezőkkel először, s amikor távoznak, ő legtöbbször akkor is ott van az ajtóban. Nagyon fontos hangulati információkat kap; az ezekkel való élés igen nagy hatással van a gyülekezet életére. Újabb példák. Minden lelkésszel megtörtént már, hogy temetésen a gyászoló család felsorolásában vagy az elhunyt életének ismertetése során hibát követett el. Ezt megint az egyházfi tudja meg legelőbb, vagy esetleg a lelkésznek egyáltalán nem is szólnak róla. Vasárnap jön a család a templomba, ilyenkor fontos a helyreigazító mondat. De ha nincs ott a család, akkor nem istentisztelet előtt, hanem utána kell szólni a lelkésznek a hibáról, hogy egy látogatás során engesztelhesse ki a családot. Nem mindegy, mit, mikor, hogyan adnak tovább a lelkésznek. Az egyházfi és a fizikai rend A legkisebb rendellenességbe is beleköt az ördög, és eltereli a figyelmet. Rosszul kirakott énekszámok, ferde gyertya az oltáron, lógó pókháló, poros pad, rágógumi a pádon. Nincs ostya az ostyatartóban, és ez a szereztetési igék alatt derül ki, ecetes a bor a kancsóban - ezek mind fontos dolgok. 1 Az egyházfi látja utoljára a lelkészt, mielőtt az bemegy a templomba. Nézze körül őt, hiszen egy rojt, egy kilógó akasztó, lelkésznőknél akár egy félrecsúszott csat is elterelheti a figyelmet. Megtörtént velünk, hogy egy szombaton az egyházfi lánya telefonált, hogy megbetegedett az édesanyja. Nem tudtunk már helyettest szerezni, gondoltuk, hogy majd mi felkészítjük a templomot. Délután feleségemmel és az irodavezető hölggyel hárman nekiláttunk - majd két óra múlva megállapítottuk, hogy többet nem engedjük kritizálni a munkáját... Noha sok kritika érte a gyülekezeti tagok részéről, akkor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem könnyű ekkora épületet rendben tartani. Egy hegedűművészről jegyezték fel, hogy a háború alatt tartott egy háborúellenes koncertet, s a háború hívei a koncert előtt néhány perccel eltépték a hegedű húrjait. A művész kiállt a közönség elé, és ezzel a tönkretett hangszerrel, egy húrral csodálatos koncertet adott. így dolgozik a jó Isten, a mennyei Atya is, aki minket, tönkretett eszközöket is sokak szolgálatába tud állítani. Mert mi Isten 2 munkatársai vagyunk. (íKor 3,9) Ha a mennyei Atya eszközei vagyunk, annak kisugárzása van. Tanuljuk meg újra ezt a szót: szolgálat. Sikerült ezt a szót kiüríteni, lejáratni. Több gyülekezetben is megfordultam, kevés olyan helyzetet találtam, ahol a hűséges munkát az értékén tudta megfizetni a gyülekezet (gondnoki, kántori, egyházfi, lelkészi), ezért olyan egyházfi testvéreket várunk munkatársunknak, akiit munkájukat Istennek szánt szolgálatként végzik. Nógrádi falucska vagy esperesi székhely, a főváros második legnagyobb gyülekezete vagy Budapest egyik lakótelepének tövében megbújó maroknyi evangélikus közösség? Egylelkészes hely vagy legalább négy állandó szolgálattevővel bíró püspöki székhely? Élénk gyermek- és ifjúsági életet is magában foglaló gyülekezet vagy főleg hatvan éven felüliekből álló egyházközség? Hosszan lehetne sorolni a szempontokat, adottságokat és a belőlük fakadó helyi sajátosságokat, amelyek azokat a gyülekezeteket jellemzik, ahonnan a résztvevők a révfülöpi egyházfi-konferenciára érkeztek. Bármelyik tulajdonság dominált is a bemutatkozások során, egy mindegyikre jellemző volt: a vállalt szolgálatukat önfeláldozó hűséggel végző és tudásuk legjavát adó „oszlopos tagok” nagy szeretettel beszéltek gyülekezetükről és szolgálatukról. Pedig lehet, hogy világi főállásuk mellett lapátolják télen a havat, nyírják nyáron a füvet, vagy mossák fel naponta a követ. Lehet, hogy többszöri gerinc- és egyéb műtétek után, egyéni és családi próbatételek közepette mennek, és végzik szinte láthatatlanul a rájuk bízott feladatot. Szolgálatuk sokszínűségét és vállalásuk mennyiségét mások csak akkor veszik észre, ha valami oknál fogva helyettesíteni kell őket. Jól jellemzi a fent elmondottakat az a szombat esti telefonhívás, amelyet az egyik résztvevő osztott meg a többi konferenciázóval. Gyülekezetében aznap szeretetvendégség volt. A végén azt kérte tőle néhány gyülekezeti tag: hétfőn mutassa meg nekik, ő hogyan csinálja, mert hármuknak több órájába telt, míg mindent elmosogattak és helyére tettek az alkalom után... Azonban a körképhez hozzátartozik például a székesfehérvári küldöttség is, amelynek a tagjai példaértékű saját megoldásukat tárták a többiek elé. A néhány éve bevezetett új liturgiának köszönhetően lépésről lépésre kialakult egy tíz-tizenkét fős segítő csapat, így nem egy emberre hárul a sok és sokféle elvégzendő feladat. Ötösével-hatosával, egymást váltva látják el - az oltárdíszítés, takarítás és hasonló teendők mellett - az istentiszteleti szolgálatokat. Akik indíttatást éreznek a szolgálatra, azoknak gyülekezetimunkatárs-képzőt szerveznek a helyi lelkészek. Ha felmérést végeznénk, valószínűleg azt az eredményt kapnánk, hogy gyülekezeteinkben általánosabb az egyszemélyes vagy épp családi megbízatás a templom és a gyülekezeti alkalmak körüli feladatok elvégzésére. Hét éve a váci gyülekezetben üresedett meg az úgynevezett harangozói szolgálati hely, amely nemcsak a harangozást foglalja magában. A lelkész hétről hétre kihirdette a lehetőséget, de senki sem jelentkezett.- Ott ültem vasárnaponként a templomban, és sorra vettem magamban az embereket. Ő is elvállalhatná, neki is beleférne az életébe, ő meg miért nem jelentkezik? - meséli Menczer Sándorné, Marika. - Ahogy telt-múlt az idő, lassan megérett bennem a gondolat, és úgy éreztem, megszólított az Isten, hogy nekem kellene elvállalnom. Megbeszéltem otthon a családommal, majd támogatásukkal jelentkeztem. Valójában közösen vállaltuk a férjemmel, tavalyelőtti halála óta a fiamék segítenek be. Sok munka, de nagy öröm és áldás. Kostyál József, a zuglói gyülekezet „Józsi bácsija” minden délelőttjét a templomban vagy akörül tölti.- Engem a lelkésznőnk, Tamásy Tamásné, Zsóka tanított meg harangozni. Még hagyományos módon - nem elektromos vezérléssel - szólnak a harangjaink. Többször kérdezte tőlem is, hogy nem harangoznék-e vasárnap az istentisztelet kezdetekor. Ódzkodtam tőle, mert tudtam, hogy nem olyan egyszerű irányítani, főleg megállítani a harangot. Az egyik alkalommal már Luther-kabátban, Agendával a kezében újra odajött hozzám. Magával hívott, kezembe nyomta a könyvét, majd úgy Luther-kabátosan, nő létére elkezdte a harangkötelet húzni. A végén rám nézett, és megkérdezte: „Most már megtanulta a harangozást?” „Meg” - feleltem. Azóta nemcsak hogy szabályosan irányítom a harangokat, de Jézus földi életéveire emlékezve mindig harmincháromszor húzom meg vasárnaponként a harangkötelet. A pestlőrinci gyülekezetből a hangosításért felelős tag érkezett a konferenciára. Sok közösség számára megszívlelendőek Hadady Zsombor szavai.- A templomban minden vasárnap rögzítjük az istentiszteleten elhangzottakat, ezt aztán a honlapunkra feltéve bárki meghallgathatja, letöltheti. Az ötlet eredetileg onnan származik, hogy néhány éve a testvérem kiment külföldre, és neki szerettem volna elérhetővé tenni a vasárnapi alkalmakat. Ez odáig fejlődött, hogy nemrégiben álltunk át a digitális rögzítésre, vagyis a templom hátuljában elhelyezett keverőpulton számítógépre rögzítjük a hangot; eddig minidiszket használtunk. Nagyon fontos missziónak tartjuk ezt, hiszen sokkal több emberhez juthat el ezáltal Isten üzenete. ■ - bzs -
