Evangélikus Élet, 2010. január-június (75. évfolyam, 1-26. szám)

2010-01-03 / 1. szám

Minden kedves olvasónknak a 2010. év igéjével (Jn 14,1) kívánunk áldott új esztendőt! A 2010. ÉV IGÉJE: JN 14,1 Jézus mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!’’ Válságoktól sújtott, nyugtalan világ­ban élünk. Hiába is tagadjuk: mi tet­tük ilyenné. Mi, emberek. Mert Isten nem ilyen világot teremtett. És nem ilyen fejlődés programját írta a terem­tésbe. A programot az ember írta át: ezért vett nyugtalanító irányt a fejlő­dés. Nem most, hanem nagyon régen, még a történelem előtti időkben. Azóta sokan álltak már oda az embe­riség hajójának kormányrúdjához, hogy az irányt korrigálják. De minden kísérlet kudarcot vallott. És minél na­gyobb elhivatottságtudat élt a kísér­letezőkben, a korrekció annál tragi­­kusabb következményekkel járt. Mára mintha elfogytak volna a „világmegváltó” ötletek. Olyanok per­sze akadnak, akik egy-egy régi ideo­lógia felelevenítésében látják a meg­oldást, ami nem kis veszélyt rejt ma­gában. A felelősen gondolkodók azonban belátják, és ki is mondják: a válságból való kilábaláshoz merő­ben új megoldásokra lenne szükség. De ilyennel ma senki sem tud előáll­ni. És ez általános nyugtalanságot kelt. Azokban az országokban is, amelyek gazdaságát súlyosan érinti a mosta­ni válság, és azokban is, amelyeknek vannak még tartalékaik. Ma minden­ki érzi: az emberiségnek globális mé­retű irányváltásra van szüksége. A szükséges új irányt a 2010. év igé­jének választott jézusi mondat sem mutatja meg. Ezt akár úgy is lehet ér­tékelni, hogy Isten e világban élő né­pe is tanácstalan. Nemcsak azt nem tudja, hogy mit hoz a jövő, de irányt sem tud mutatni az emberiségnek. Mintha igazolná azt a kritikát, hogy történetének első századaiban olyan volt az egyház, mint az emberiség előtt álló sötét utat fényszórójával megvi­lágító autó. Mára olyan lett, mint a fel­fénylő stoplámpájával a mögötte jö­vőket óvatos haladásra intő jármű. Mintha az egyház manapság csak ar­ról tudna beszélni, hogy mi nem he­lyes, merre nem lenne szabad menni, mi az, ami káros, amit el kellene hagyni, és legfőképpen hogy miért rossz minden irány, amelyet mások mutatnak. Csoda-é, ha a cinizmus vádja éri az egyházat, amiért ebben a helyzetben csak ennyit tud mondani: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek..!’? Ha valóban az lenne az egyház kül­detése, hogy a szükséges korrekció irányát megjelölje, akkor a vád jogos­ságán érdemes lenne elgondolkod­nunk. De az egyház küldetése nem ez. Az egyháznak arról kell tanúskod­nia, hogy Isten soha nem annak kor­rigálásán munkálkodik, ami elrom­lott. Isten mindig újat teremt. Ezért Isten igéjétől sem várhatjuk, hogy a megromlott teremtés korrekciójának irányát jelölje ki. Az egyház feladata, hogy arról az új teremtésről tanúskodjék, amely az örök Ige megtestesülésével vette kez­detét. Az új ég és új föld - „ahol igaz­ság lakik” (2Pt 3,13) - már valóság, de ma még el van rejtve a régi teremtés fátyla mögött. Amíg a fátyol le nem hullik, a Krisztusban hívők test sze­rint a régi teremtés részesei; hitük ál­tal, Lélek szerint azonban már az új világban élnek. A régi világ végső összeomlásának tevőleges siettetése éppúgy nem fel­adatuk, mint ahogy az egyre mé­lyebb válságba jutó régi korrekciójá­ra vonatkozó „világmegváltó” ötletek kidolgozása sem. Tudniuk kell, hogy az eresztékeiben egyre inkább recse­­gő-ropogó régi teremtés összeomlá­sa elkerülhetetlen. Feladatuk nem ennek megakadályozása vagy késlel­tetése, hanem az embermentés, még­hozzá kétféle értelemben. Minde­nekelőtt az új teremtésről való tanús­kodással, hogy minél többen hitre jus­sanak, és velük együtt az új teremtés részeseivé és örököseivé váljanak. De úgy is, hogy minden rendelkezésük­re álló eszközzel enyhítsék azok szen­vedéseit - egyre többen lesznek -, aki­ket a régi világ omladozó fálaiból ki­hulló téglák maguk alá temetnek. A 2010. esztendőbe lépve a hívő keresztények a költővel együtt mond­hatják: „...ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Mivel sokan vannak, és fel­tehetően egyre többen lesznek, akik a mostani világrend folyamatban le­vő összeomlásának esnek áldozatá­ul, az embermentő samaritánusok munkája egyre inkább emberfeletti­nek és kilátástalannak tűnik. Ez azt is jelenti, hogy egyre nagyobb és egyre szilárdabb hitet is igényel. A 2010. esztendő igéje éppen ezért tű­nik a Szentiélektől ihletett választás­nak: hiszen azokat a hívőket vigasz­talja, biztatja és bátorítja, akik nem­csak felismerték- küldetésüket, de teljesítésére is elszánták magukat. Az igazság rendje az új világ rend­je. Ebben a világban a Krisztusban hí­vők feladata nem az igazság megrom­lott rendjének helyreállítása, hanem az irgalom Hegyi beszédben kijelölt rendje szerint való élet. A 2010. esz­tendő igéje ehhez ígéri meg mind­annyiunknak a mennyei Atya és a minden elkövetkező nyomorúság fö­lött diadalt aratott Krisztus támoga­tását. Bármit tartogat is számunkra és a világ számára a 2010. esztendő, sen­ki sem veheti el tőlünk azt a boldog­ságot, amelyet Jézus a Hegyi beszéd­ben az irgalmasság cselekvőinek ítélt. ■ Véghelyi Antal A szerző teológus, az Evangélikus Élet A vasárnap igéje rovatának ve­­zetője Oratio oecumenica [Lelkész:] Mindenható Istenünk, aki megígérted, hogy velünk maradsz az idők végezetéig, kérünk, hallgasd meg könyörgésünket az új esztendő küszöbén. [Lektor:] Áldunk téged, hogy ne­vedben indulhatunk. Kérünk, áraszd ki reánk Lelkedet, hogy igéd tanítá­sa szerint éljünk. Vezess minket, hogy engedelmes és hűséges tanítvá­nyaid legyünk. Adj nekünk hálás szívet, hogy ne feledkezzünk meg jó­téteményeidről, melyekkel napról napra körülölelsz bennünket. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekeze­tünkért. Növeld hitünket! Erősítsd igéd és a szentségek által közösségün­ket. Terveink és álmaink vannak a jö­vőről. Tudjuk azonban, hogy nélkü­led minden tervünk szertefoszlik. Kérünk, áldd meg azokat az elképze­léseinket, amelyek neked tetszőek és akaratoddal egyezőek. Jézus Krisztu­sért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk békességért. Családban, egyházban, szerte a világ­ban. Fékezd meg a pusztító, rombo­ló, gyilkos indulatokat. Irgalmaddal vedd körül mindazokat, akik kiszol­gáltatottjai az emberi rosszakarat­nak és gyűlöletnek. Ébressz mindnyá­junk szívében - a magunk helyén - fe­lelősséget a kicsinyek és a megalázot­­tak iránt. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazo­kért, akik hiánnyal indulnak az új esz­tendőbe - szeretteik hiányával. Vedd körül őket vigasztaló jóságoddal, hogy reménységgel merjenek előre­tekinteni. Óvd meg őket s mind­annyiunkat a kétségbeeséstől, hogy tudjunk teljes szívvel bízni abban, hogy életünk el van rejtve a te örök­ké tartó szeretetedben. Jézus Krisz­tusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hazánkért, népűnkért, vezetőinkért. Minden­napjaink tele vannak bizonytalanság­gal, bizalmatlansággal s a jövőtől va­ló félelemmel. Legyen áldásod mind­azok munkáján, akik azon fáradoznak, hogy tisztességes munkával békes­ségben és nyugalomban élhessünk. Jé­zus Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, te ura vagy az időnek, te vagy a kezdet és a vég, kérünk, hallgasd meg könyörgé­sünket. Óvj meg minket az új eszten­dőben. Te ismersz bennünket, tudod, mire van szükségünk. Tarts meg minket az előttünk álló úton hitben, szeretetben és reménységben. Ámen. „Csodajelet sem kívánok tőle, hogy kísértsem őt. Egé­szen ráhagyom, hogy meddig akar késni, és nem szabok eléje se célt, se időt, se eszközt, se módot, ha­nem mindezt önkéntes, igazi hittel akaratára bízom.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Újabb úton !► 2. oldal A csekk ► 3. oldal Negyvenéves a Kaláka együttes !► 5. oldal Interjú Vinczellér Imre festőművésszel W 9. oldal Gyülekezetépítés civil részvétellel !► 13. oldal Egy év alatt a Bibliát !► 15. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents