Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-09 / 32. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009. augusztus 9. *• 13 4» HOZZÁSZÓLÁS HERÉNYI ISTVÁN ÍRÁSÁHOZ Gondolatok az unalmas prédikációról Első gondolatom Herényi Istvánnak az Evangélikus Élet július 26-i és augusztus 2-i számában megjelent írása olvastán ez volt: a bibliai szövegek több mint ezerkilencszáz évvel ezelőtti hallgatóknak szóltak. Mivel a Biblia Isten szava emberi szóban, van, akit így is szíven talál, de természetes, hogy tolmácsolni kell. Viszont a „felvilágosodás”, vagyis hogy az eszünket mindenek - és főleg Isten szava - fölé emeljük, a reformációnak idegen szellemtől nemzett ikertestvére. * * * Ha a templomi beszéd nem Isten igéjét tolmácsolja és alkalmazza, minek érte templomba menni? De ha azt próbálja, akkor „mit szól belé az én dolgomba?!” Ha másokat bírál, az lehet érdekes, azt jó hallgatni - de ez legjobb esetben öntudatomat hizlalja. A népszerű anyagelvű-anyagias gondolkodás társadalmunk többségében megmaradt a marxizmus hatalomvesztése után is. Akik a természetfölötti tagadásától megcsömörlöttek, találomra kóstolnak belé a gombamód burjánzó, (megtévesztően) egyháznak nevezett vallásfélék ízesen hódító kínálatába. Az istentisztelet kötött részei keveseket szólítanak meg, főleg, ha teológiailag le vannak tompítva, vagy ha a hallgatók-együttmondók nem kompetensek (nem értik). Az istentiszteleten nem csak mi tiszteljük meg Istent, erre neki nincs szüksége. Isten akar megtisztelni, „megemberelni” engem és téged, hogy megembereljük magunkat. Meg akar szólítani erre képes és képesített szolgái által. Persze ezt másképp is teheti, „késleltetett hatású” emberei (szentírók, szüléink, nagyszüleink, hitoktatóink stb.) eseményektől „begyújtott” hatásával. * * # A templomi beszédbe nem illik belészólni, mert nem a Parlamentben vagyunk, sem iskolában (kisiskolától a nagymesterek továbbképzéséig). De a „nem gyengén beprogramozott” sőt eszét használó igehirdető maga is fölveszi „az ördög ügyvédje” szerepét, és kimondja az ellenkező gondolatokat. Csak arra vigyáz, hogy ne ezek maradjanak (az összefüggésből kiszakítva) a hallgatóban. Jó két évszázada a lelki álomból ébredő finnek a nem igét tolmácsoló prédikációt is meghallgatták, és mindaddig, amíg Miatyánk is elhangzott a templomban, odacsónakáztak. Ugyanakkor tartottak nem templomi, nyílt, mindenkit szóhoz juttató úgynevezett szeuratokat is. (Ennek hagyománya annyira megmaradt, hogy nem vallásos társaságok is tartanak például halotti szeuratot.) * * * Oktatásunk általában csak látszólag interaktív, mert úgynevezett tesztkérdésekre kell felelni (három válasz közül melyik jó?). A vérontáson túljutó jóléti szocialista diktatúra - mint minden politikai, osztály-, nemzetiségi, gazdasági vagy katonai diktatúra - nem szereti az önálló gondolkodást. Csak a szemellenzősei. Az antidiktatúrát játszó új szabadosság pedig serkenti az elburjánzó megfontolatlan téveszméket. Magam olyat sosem mondtam vagy jelentettem ki szószéken, bibliaórán stb. vagy lelki beszélgetésben, amiről nem voltam meggyőződve, vagy amiről nem volt elégséges ismeretem. Az istentiszteleti alkalmak végén pedig nemcsak kézfogásra állok a kapuba, hanem előre megmondom, hogy köszönettel fogadom, ha valaki szeretne valamit mondani vagy kérdezni. Nem árt hangszalagra venni a prédikációt. Nemegyszer történt, hogy hallgatóm elkérte a szerinte értékes beszédemet. # # * Van, hogy egy jó prédikáció sem szólít meg engem személyesen, de szükségem van hitmélyítésre, tanításra is. Lehet, hogy egy - legföljebb húszperces - prédikációból egyetlen mondat fog meg valakit, de tudjuk, a gyógyszer milligrammnyi hatóanyagához több centigrammnyi kísérőanyag tartozik. Hogy kire hogyan hat a „hallott beszéd”, az nemcsak a papon, de a hallgatón is múlik. Az alapige általában tolmácsolást kíván. Ha jól felépített és emlékezetben tartható a prédikáció, van fő mondanivalója, és annak van megjegyezhető (kellően megismételt) három pontja, akkor a tizenöt-húsz perc helyett elég lehet harmadannyi is. Nem tudom, ma mennyi prédikálástant (homiletikát) tanítanak a hittudományi egyetemen - és főleg, hogy mit -, de azt látom, hogy kezdő hallgatót is kiküldünk szuplikálni. A mi időnkben Kiss Jenő professzor egy év alatt végigmagyarázta például a két korinthusi levelet (legalább általános tájékoztatásul), viszont Karner Károly csak egy-egy töredékét mondta el a katedráról egyegy - szerencsére nyomtatásban is elérhető - igen alapos újszövetségi írásmagyarázatának. Mi a helyzet akkor, ha a lelkész az alapigéről nem tud eleget mondani? Nos, a textus párhuzamos helyeit már a megértéshez is meg kell nézni. (A prédikálás stresszét alkohollal oldó lelkész testvér Bibliájában „nem volt benne” 3MÓZ 10,9-11; Ez 44,21.23; Ef 5,13.) * * * Többpapos gyülekezetben esetleg nem a prédikáció szépsége, hanem igazsága miatt válogat némely hívünk a lelkészek között. Sajnos egyházunkban nemcsak az erkölcsi és igazgatási fegyelem gyenge (enyhén szólva), de a liturgia- (ami vita tárgya lehet!) és a tanfegyelem is. Ha nem érek rá prédikációmat megtanulni legalább annyira, hogy „puskából” beszéljek, baj van. De mikor egész heti civil munkánk után német istentisztelet tartására készültünk éjjel közösen német anyanyelvű feleségemmel: ha csak vázlatig jutottunk, ő beszélt; ha meg kidolgozott szövegem volt, azt bizony én (félig puskázva) olvastam. Van ország, ahol a nem olvasott prédikációt rögtönzésnek, készületlenségnek tartják. - A liturgikus szövegeket olvasni kell, hogy el ne hibázzuk! (Én már hibáztam a Miatyánkban is!) * * * A lelkészek túlterheltsége abból is adódik, hogy sok helyütt nekik kell szervezőknek, közgazdászoknak stb. lenniük. Pedig ehhez nem kell öt-hat év teológia. Régi mondás, hogy a pap hat napon át láthatatlan, a hetediken érthetetlen. Ez lehet a pap hibája, de a hallgatók „egyházi műveletlenségének” a következménye is. Én mindenesetre (az értelmiségi német szolgálatomon kívül) úgy igyekeztem beszélni, hogy a hatelemisek is értsék, de ha diplomások is hallgatnak, azok se érezzék színvonaltalannak. * * * Másfél generációt elvesztettünk a pártállami évtizedekben. Amit nem becsülünk, azt elveheti Isten. Ahogyan az a szervünk, amelyiket nem használjuk, sorvad. - De hála Istennek, vannak felnőttkeresztségek. Az idejétmúlt (?) kötelező prédikáció helyett mit javasol Herényi István vasárnap délelőttre? Hagyományos vagy szabad liturgiát, Tamás-misét? Jó szövegű gitáros misét? Vzgy „dicsérjétek az Úr nevét tánccal" (Zsolt 150,4)?! Róma nagyot vesztett a latin mise teljes elhagyásával, mert aki ismerte annak szövegét - mint tízéves koromban a latintanulásomba belészóló cselédlányunk (!) -, az külföldön is tudta, mit olvas a pap. Luther is megtartandónak ítélte a diákok miatt a latin „misét” sőt fölvetette a bibliai görög és héber nyelv használatát. Mindenesetre máig görögül mondjuk (azaz nem mondjuk) a „Kürie”-t, rontott héberül az „Ámén”-t, a „Hallélú-Jáh”-ot, a „Hósiánná”-t - az utóbbiak (még) élnek a hétköznapi beszédben is. A nem kötelező prédikálás kérdésére már feleltem, a cölibátusról nem „itt és most” kell eszmecserébe fognunk. - A „ministráltatás” formális, tartalmatlan pótlás az apostoli és szabadegyházi imaközösség, a szeurat és a bibliaórai közös imádkozás helyett. * * S A mondanivalóhoz igét keresés nem biztos, hogy mindig követendő/követhető! Prőhle Károly professzorom szerint lehet textus nélkül is prédikálni. Újra elővenni a jó régit? Hallottam egy pesti papról, akinek megszokott - például újévi - prédikációját hívei már első mondatai után fölismerték (és nem biztos, hogy ez hitük mélyítését szolgálta). A szemléltetés vagy a szójáték nem bűn. A régi prófétái« is gyakorolták. Persze nem kell állandó módszerré tenni. Ennyi kívánkozott ki a majdnem nyolcvanéves papi fejemből. Ha nálam felhúzzák a zsilipet, megindul a szó. Majd a szerkesztőség, ha úgy látja, „meghúzza” vagy visszaadja a kéziratot. ■ Zsigmondy Árpád nyugalmazott lelkész, levéltáros Szétszedték az orgonát (Aztán össze is rakták) ► Egy levegőbefúvásos, azaz pneumatikus orgonát átlagosan tízévente ki kell tisztítani, át kell nézni, és a hibás részeket meg kell javítani - már a nyolcvanas évek elején így tanították a fóti evangélikus kántorképzőben. Az orgonajavító szakma egyik leghíresebb hazai szaktekintélye, Sipos István orgonaépítő július közepén mintegy tíz napon át serénykedett segédjével a soltvadkerti evangélikus templom orgonája körül (illetve benne). Szétszedték, kiporszívózták, hangolgatták, majd újra összerakták a hangszert. Ez az orgona egyébként - melyet kifejezetten ebbe a templomba készítettek - 1908-ban került ki a fővárosi császári és királyi Rieger-orgonagyárból. Sipos István gyermekkora óta orgonaépítőnek készült. Legutoljára 1997- ben javította a vadkerti orgonát.- Milyen orgonákkal foglalkozik? - kérdeztem tőle.- Az orgonáknál háromféle rendszer van: a legrégebbieken található a mechanikus rendszer, amikor a játékos maga nyitja meg a billentyűkkel a szelepet; majd a pneumatikus, ahol hat milliméteres ólomcsöveken keresztül megy a levegő, és az végzi el a munkát; és végül az elektromos rendszer, ahol áram megy egy vezetéken keresztül, és relé vezérli. Én mind a három fajtával találkoztam- A soltvadkerti evangélikus templom orgonáján milyen javításokat végzett el?- Ez a hangszer 1997-ben komplett felújításon esett át. A mostani felújítás, javítás után az orgona ugyanolyan állapotba került, mint megépítésekor. A mostani javításkor többek között a bőr alkatrészek cseréje történt meg, amelyek a tizenkét év alatt elfáradtak, kilyukadtak. Szú elleni kezelést végeztünk néhány alkatrészen. Emellett a sípteret és magát a sípokat is ki kellett tisztítani. Hangszínt és hangerőt állítottunk be segédemmel, majd végül a tisztára hangolás történt meg.- Mi a technikája a „tisztára hangolásnak”?- A fa- és fémsípok hangolásakor megkülönböztetnek nyitott és födött sípot. A födött sípon egy úgynevezett dugó van, ezt föl-le ütögetik. Ez a dugó a sípban lévő légoszlopot szabályozza. A nyitott sípokat a hangológyűrűkkel, a piciket pedig szűkítéssel vagy nyitással lehet hangolni. Az első világháborúban az orgonasípok egy részét a hadiipar részére le kellett adni, éppúgy, mint a harangokat. Ezeket aztán a húszas években pótolták. A homlokzati sípok eredetiek, ónból készültek, azonban az alsó részen lévők csak díszsípok, tehát hangot nem adnak ki. Mint a mester elmondta, előfordult, hogy munkája során egy-egy gyülekezetben értékes orgonát fedezett fel. Tapasztalata szerint sok gyülekezet nagy becsben tartja régi Sipos István (a kép jobb szélén) és segédje, Gémesi Zsolt között a szerző már. Tapasztalataim alapján Budapesten és a nagyobb városokban jobb állapotban vannak az orgonák, talán mert karbantartásukat jobban megkövetelték az adott gyülekezettől. hangszerét, de sajnos az is előfordul, hogy bár értékes az orgona, az egyházközségnek nincs anyagi fedezete a javítására, karbantartására. ■ Ifj. Káposzta Lajos Más tollával ékeskedni a szószéken? Sok lelkész mond el olyan prédikációt, melyet nem is ő írt. A Deutsches Pfarrerblatt (Német Lelkészek Lapja) egyik szerzője ezt nem tartja becsületsértőnek. Ez a gyakorlat „teológiailag megalapozható” és „jogilag jelentéktelen” - írja a württembergi lelkész, Peter Schaal-Ahlers a Minden csak lopott - plágiumok a szószéken című írásában. Hogy vajon hány teológus hirdet „idegen igét” arról nem szól a szerző. De például csupán az egyik internetes portálon (Göttinger Predigten), melyen igehirdetések olvashatók, hatvanezer látogató fordul meg havonta. Természetesen ezenkívül léteznek még más prédikáció-adatbankok. Állítólag jó okai vannak, hogy a teológusok más tollával ékeskednek: sokaknak egyszerűen nincs ideje igehirdetést írni. A lelkészek hétköznap annyira túlterheltek, hogy erre már az egyházi vezetés figyelmét is föl kellene hívni - véli Schaal-Ahlers. Az egyházatya, Iréneusz (135-202) így fogalmazott: „A prédikáció nem az igehirdető tulajdona: Isten a szerzője.” A heidelbergi teológustól, Rudolf Bohrentől származik az a tanács, hogy egy tehetségtelen prédikátor jobb és nagyobb hatást ér el, ha más prédikációját használja fel, mintha a sajátjával „zátonyra fut” Schaal-Ahlers ebből arra következtet, hogy a szószéki plágium akár a németországi evangélikus egyház minőségbiztosításához is hozzájárulhat. M Forrás: idea Spektrum (2008. augusztus 7.) < Sí %
