Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-09 / 32. szám
2 -m 2009. augusztus 9. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP - ZSID 3,12-14 Érzéketlenül oecumenica Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, ezért a mai napért. Az ünnepért, igédért, a kegyelem forrásáért: szent Fiad szenvedéséért, haláláért és feltámadásáért. Köszönjük, hogy a Krisztusban megjelent nagy szereteteddel ma is közel emelsz magadhoz, és életünket megújítva bűntől tisztítod. Szentlelked által légy velünk gondjainkban, harcainkban és kísértéseinkben. Adj erőt megállni hitünkben. Segíts, hogy szent igéd naponként adjon erőt megállni hűségesen melletted. Bocsásd meg, hogy olyan sokszor és olyan könnyen elszakadunk tőled. Állj mellénk, amikor testünk vágya, a világ vagy a gonosz csábít, és a bűn mélységeibe akar lehúzni. Újítsd meg hűségünket, add szívünkbe az engedelmesség lelkét és a te szeretetednek tüzét, hogy neked tetsző életet éljünk. Könyörgünk a testvéri közösségért. Te, aki csak oda küldesz áldást és életet mindenkor, ahol a testvérek egyetértésben élnek, add meg nekünk hitünkben az egyetértés lelkét. Add, hogy a veled és a testvérekkel való közösségünk a gyülekezetben valódi megtartó erő legyen számunkra. Óvj meg a közömbösségtől. Szabadíts meg az önzéstől, és segíts odafigyelnünk a másikra, hogy egymás terhét hordozó közösség legyünk. Adj érzékenységet, hogy észrevegyük a másik baját, hozzá erőt és bölcsességet, hogy segítségünkkel téged képviseljünk. Színed elé visszük a betegeket és a szenvedőket. Adj hitet nekik, hogy egészen terád bízzák magukat. Te vagy az Úr, a mi gyógyítónk, aki mindent megtehetsz, mert végtelen a te hatalmad. Ha kérésünk látszólag nem teljesül, segíts meglátnunk és elfogadnunk a te szándékodat. Láttasd meg velünk, hogy Krisztusban a legnagyobbat már megkaptuk. Köszönjük, hogy ígéreted szerint a te országodban már nem lesz helye gyásznak, fájdalomnak és könnyhullatásnak, mert mindent újjáteremtesz. Jézus Krisztusért, a mi megváltó Urunkért hallgass meg minket! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Krisztusnak a szívünkbe való telepítése pedig azt jelenti, hogy megismerjük őt s amit tőle várhatunk. Hogy ő a mi Megváltónk, akiben Istent Atyánknak nevezhetjük, s vesszük a Szendéiket, aki minden bajunkban bátorságot ad. fgy hát ő szívünkben lakozik. Máshol meg sem fogható. Mert nem valami holt dolog ő, hanem élő Isten. De hogyan ragadhatjuk meg a szívünkben? Nem gondolatokkal, hanem egyedül élő hittel. Cselekedeted, szemed nem ragadhatja meg, csak a szíved. Ha mármost a hited csakugyan helyes, akkor bírod s érzed szívedben a Krisztust. Megismered gondolatait és cselekedeteit. Látod hogyan uralkodik igéjével és Szentleikével. Megtudod azt is, hogy kik az övéi, és kik nem az övéi.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) Hát nem ez életem legnagyobb napja! Bizony kínos volt ott állni és beszámolni az elmúlt évek hiányairól. Elég komoly kis vagyon hibádzott. De végül is lehetett volna rosszabb is! Az úr egész csendes volt, semmi jelenet, semmi túlkapás. Azt hiszem, nem is a hiány aggasztotta, hanem a stílusomat nem szereti, ahogy az ügyeit intéztem. Van ilyen! Várható volt, hogy kirúgnak. Egyszer kapnám annak a nyakát a kezembe, aki beárult! Anélkül lehet, hogy meg is úszhattam volna. Na, de most mi lesz? Csak nem megyek el kapálni? Nem is értek hozzá, nem is bírom. A koldulás nem kenyerem. Ez jó! Akár szóvicc is lehetne! A koldulás nem kenyerem. A lényeg az, hogy ebből a helyzetből is győztesen fogok kikerülni. Tudom, hogy már mindenki azt gondolja, ez lehetetlen, csakhogy nem ismernek engem. Majd meglátják! # * * Van, hogy valaki elfordul az élet útján. Valami nagyon érdekelte, akár szenvedélyesen is, aztán egy napon megszűnik az érdeklődés és a szenvedély. Megváltozik az élete. Más feladatok állnak előtte, más szenvedélyek fűtik. Életem egy embere egykor százak előtt beszélt, sok gondolatot és érzést formált, nagy rendszereket épített. Mára az élete leegyszerűsödött. Csendes észrevételeket fogalmaz meg, halkan mond ki fontos mondatokat. Mindez azonban nem az érzékenység elvesztése. Csak a sors formálódása. Ahogy a prédikátor mondja, egy idő után elhalkulnak a hangok, eltompulnak a fények. Mintha már mindent látott volna, hallott volna, tudna az ember. Minden küszködés a korral, az idő múlásával egy napon ► Mai énekeinkben az a közös, hogy mindhárom szerepelt már a Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyvben (1911, illetve 1955). Miért maradt ki a következőből (EÉ, 1982), és miért került vissza a GyLK-ba? Erről és sok minden másról olvashatnak cikkünkben. Az Ez esztendőt megáldjad (GyLK 808) első előfordulási helye - dallam nélkül - a kora protestáns énekrepertoárt tartalmazó, kéziratos Batthyány-graduál (más nevén Batthyány-kódex), mely nagy valószínűséggel a 16- 17. század fordulóján készült, és a gyulafehérvári Bibliotheca Batthyaneumban őrzik. A gyűjteményben ugyanilyen versformában készült más szövegek is vannak: E húsvét ünnepében (GyLK 813), E pünkösd ünnepében (GyLK 815) és Karácsony ünnepében (ezt nem közli a GyLK). A18. század végén további szövegek is készültek erre a dallamra. Emiatt a református liturgiában az introitust helyettesítő és minden alkalommal használható, máig igen kedvelt énekké vált. Ezek az énekek a 18. század közepe után kerültek át a graduálokból a népénekeskönyvekbe, addig viszont megmutatja szánalmas voltát. Akkor majd meg kell adnunk magunkat az erőtlenségnek, az öregségnek. Mindez azonban nem az érzékenység elvesztése. Múló napjaink egyre erősebbé teszik vágyódásunkat az örökkévalóság után. Már nem rettegtet a halál, megbékélünk ellenségeinkkel, elnézők és nagyvonalúak leszünk. Készülődünk. # * * Hogy mennyivel? Száz korsó olajjal? Hát az bizony sok! Hogy tudtál felhalmozni ennyit? Hogy nyomaszt? Na, ezt megértem. Egy ideig engem is gyötört az adósságom tudata, de hozzá lehet szokni. Van persze néhány átvirrasztott éjszaka, egy-egy izzasztó pillanat, de meg lehet tanulni együtt élni vele. Különben is az én uram olyan gazdag, hogy nem is vette volna észre a tartozásomat, ha nem árult volna be valaki nála. Egyszer kapnám csak a kezeim közé! Na, mindegy, most ülj le, és írjunk arra a tartozós papírra feleannyit. Senki nem emlékszik majd rá, hogy százzal tartoztál. írj nyugodtan ötvenet! Aztán ne felejtsd el ezt a pillanatot! Én segítettem rajtad, egyszer majd te is segíts rajtam! Hogy nem akarsz csalni? Mi? Bolond vagy? Ötven korsó olajat nyernél! Tudod, mennyi pénz az most? És nem tudná meg senki! Ne félj, én vigyázok a kis titkainkra! Milyen lelkiismeret? Hogy te ezt nem tudod megtenni? Én még ilyet nem láttam! Na, menj akkor, és vess magadra, te nyomorult, érző lelkű! * * * A bűn tesz érzékeüenné. Nem az elkövetett bűnök sokasága, hanem a bűn stílusa. Elvész a belső zokogás vagy éppen a tisztaság boldog felszadallamukról nincs információnk. Egyetlen nyom a dallam eredetére nézve egy Tévelygünk mint a juhok kezdetű ének, mely dallam nélkül az Öreggraduálban, négyszólamú kancióként az Eperjesi graduálban szerepel. A legrégibb ismert szál Tranosciusig nyúlik vissza, tehát a dallam cseh vagy szlovák eredetű lehet. A 18. századi énekeskönyvekben már dallamközlés is kapcsolódik az énekekhez, de hogy ne legyen olyan egyszerű az utókor dolga, rögtön két variáns (Kolozsvár, 1744 és Debrecen, 1774). Találunk más érdekességet is. Egyrészt a református énekeskönyv (1948) Debrecen, 1774-re hivatkozva egy attól sokban eltérő dallamot közöl (RÉ 152), másrészt a református és az evangélikus szövegváltozatjelentősen különbözik. Végül: az előző énekeskönyvünkhöz készült korálkönyv dallama (KI/109) sok helyen nem emlékeztet egyik forrásra sem. Ez utóbbi mibadultsága, a mások megbántásának fájdalma vagy annak a reménye, hogy a dolgok jóra fordulhatnak. Már nem gyötrődöm saját gonoszságom miatt, de nem is vágyom arra, hogy újra szerethető legyek. Mint mikor régi emlékek eltűnnek, úgy hűl ki lelkemből a vágy, hogy Isten megszólítson. És valóban komor csend van, hiszen ez az érzéketlenség elnémítja azt az érzékeny szót, amely csak a legmélyebb csendben, a legalázatosabb odaadásban szólal meg, mint valami titkos ajándék. Ebben az érzéketlenségben menthetetlenné válók. Nincs mit tenni. A ma lehetőségei már rég elvesztek. A napok peregnek, tudom, egyszer én is lehullok a többi levéllel, de nem érdekel. Az örökkévalóság üres űrként kísért, a feltámadás önáltatássá alacsonyul. % * * Na, ezt jól megcsináltad. Az majdnem harminchét köbméter búza! Száz kórus! Tudod, mit csinálunk? Még én vagyok itt az intéző, ezt nyugodtan megtehetem: vedd a papírodat, és írj rá nyolcvanat! Ebből nem lesz semmi baj, senki nem fogja észrevenni. Csak te ne felejtsd majd el ezt a kellő pillanatban, amikor én kérek majd valamit tőled! Hogy nem akarod becsapni, mert tiszteled? Ember, tartozol neki egy vagonnal, az ellenséged! Hogy szereted akkor is? Hát, te teljesen megbolondultál. Keményítsd már meg egy kicsit a szívedet, különben a végén még börtönbe jutsz! Nézd, engem is kidobtak! Hogy te nem akarsz hozzászokni ehhez a stílushoz? Tudod, mit? Akkor főj meg a saját levedben! Menthetetlen vagy! Ennyi érzékeny szívet, csak el ne sírjam magam! * * $ att döntöttek úgy az Evangélikus énekeskönyv (1982) szerkesztői, hogy kihagyják, „pihentetik” a dallamot. Néhány évtized alatt ugyanis a gyülekezetek elfelejtik a romlott dallamvariánst, és meg lehet nekik tanítani a jó változatot. Előttünk áll tehát a nagy lehetőség, hogy ezt megtegyük; ez a cikk is ebben szeretne segíteni. Ennek az énekcsoportnak általános jellemzője, hogy nem több versszakos, hanem egy, meglehetősen összetett strófából áll. Ez első látásra ijesztőnek tűnhet, de a dallami ismétlések és belső összefüggések megkönnyítik a tanulást és a befogadást. A többnyire lépegető jellegű, ezért méltóságteljes dúr dallam első részét három (hét szótagos) sor és annak ismétlése alkotja. A második rész a rövidebb és hosszabb sorok váltakozása révén sokkal mozgalmasabb, a belső ismétiések pedig az ünnep feletti ujjongó öröm érzését erősítik. HAGYOMÁNYOS NAGYÜNNEPI ÉNEKEK Ez esztendőt megáldjad, E húsvét ünnepében, E pünkösd ünnepében Ez esz-ten-dó't meg-áld-jad. Ez esz-ten-dó't meg-áld-jad Bő-ség-gel é - ke - sít-sed, Bó'-ség-gel é - ke-sít-séd, Kik la-koz-nak e föld-nek szí-nén, Még a pusz-ta he-lyek is -I--1---pq-------1---1--1-- a --i-Mily bol-dog az, kit te meg-ál-dasz, Si-on nagy Ki-rá-lya. Szöveg; Batthyány-kódex 17. század eleje; Lőcse. 1635. Dallam: Debrecen, 1774. [RM1É 36; Dt 160]. A VASÁRNAP IGÉJE Ebben az érzéketlenségemben állít a kereszt elé. Nem vagyok érző János, zokogó Mária, ráébredő százados. Kőkemény vagyok, aki értek az élethez, tudom a megoldásokat, rajtam nem fog ki senki és semmi. Legkevésbé ő, aki előtt most mégis meg kell állnom. Nem egy szépen megírt történet szereplője vagyok, aki hozza azt, amit egy nagy szereposztó ráírt. Minden történet elakad, a film szakad, a logikák összetörnek. Én magam is összetörök. Nem tudom ellenőrizni a pillanatot, magam sem értem. Mint ahogy az évezredek során senki sem értette. Simon Péter bűnösként menekülni próbált, Saul belevakult, Luther marcangolta magát. Senki nem érti a pillanatot, de szégyenkező boldogsággal sodródik vele. Fájdalmam, lehullásom szüli újjá bennem az érzékenységet. Vesztesként győztes leszek. Kinyílik szemem az örökkévalóságra. Megszólal a régen nem hallott szó. Elvégeztetett. # « * Se az olajos, se a búzás! Ezek nem jöttek be. Ki gondoskodik így a jövőmről? Meg kell szereznem mindent! Nem maradhatok vesztes, ez nem illik hozzám. Na, annyira azért nem félek. Találok én még hozzám hasonló sziklaszilárd jellemeket! ■ Koczor Tamás imádkozzunk! Nem kérek mást, csak hogy az érzékenységem megmaradjon. Nem kérek mást, csak hogy az érzékenységem visszatérjen. Nem kérek mást, csak a szavak hallását, a fájdalom élességét, az örömök tisztaszívűségét, a tettek őszinteségét. Maradj érzékeny imádságomra, Istenem! Ámen. CANTATE Eged Ifim diczcriinc, Az E húsvét ünnepében és az E pünkösd ünnepében kezdetű énekeket közelebbi rokonokká teszi, hogy az ünnepek szerint változó szöveg a strófa első részébe kerül; ezt követi a második részben az azonos szövegű hálaadó refrén. A kórusok repertoárját bővítheti és az ének könnyebb megtanítását segítheti, ha tudjuk: az Ez esztendőt megáldjad szövegre Rezessy László készített négyszólamú vegyes kari feldolgozást {Karénekeskönyv II/96), melyre a többi szöveg is alkalmazható. A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon is emlékeztessenek minket ezek a versek hitünk alapjaira, az üdvtörténet életünket meghatározó, fontos eseményeire. „E húsvét ünnepében, / E húsvét ünnepében / Dicsérjük a nagy Istent, / Ki értünk megholt Fiát, / Ki értünk megholt Fiát / Feltámasztotta testben. // (Refrén) Ennek örüljünk / Szívvel, szájjal, buzgó lélekkel, / Kik a Jézusban hiszünk! / Adjuk meg / Néki a dicsőséget! / Vigadjunk, / Miként a fák, füvek, virágok / Újulnak örömben.” „E pünkösd ünnepében, / E pünkösd ünnepében / Dicsérjük a nagy Istent, / Ki Szentleikét szívünkbe, / Ki Szendéikét szívünkbe / Osztogatja bőséggel. // (Refrén) Ennek örüljünk...” ■ Ecsedi Zsuzsa
